Az idei nyári popcorn-mozik inváziója még nem ért véget, korántsem. Érdekes, hogy milyen sok a tudományos-fantasztikum hőskorából merítő mű. Olyan lehet ez most a sci-fi rajongóknak, mint nekem volt pár évvel ezelőtt a nindzsa-reneszánsz. Így nem irigylem őket igazából. Bár szubjektív félelmeim azért akadnak jócskán.

Star Trek műveltségem nem nevezhető kielégítőnek sem: pár rész különböző évadokból, egy-egy nagyfilm és látótávolságban voltam pár játékkal is az univerzumból. A legutóbbi film például szórakoztatott a maga nemében, de csak így, hogy zérus elvárással ültem be rá és egy nagyon más élménnyel távoztam, mint amire számítottam.

Ez alkalommal sem volt bennem sokkal több igény: folytassák lehetőleg jól az első részt, látványos legyen és az új brit színész tejesítsen jobban, mint a Prométheuszban sikítozó horror-tinivé visszafejlődött pályatársnője. Azt hiszem ezek nem megugorhatatlan elvárások volnának a részemről. Bár tény, hogy most a moziba jutás körülményei kicsit beárnyékolták az élményemet.

Juszt sem azt kaptam a büfében, amit kértem, a bejáratnál közölték, hogy 3D-s az előadás, amit nem szerettem volna, áttessékeltek egy fémdetektoron és kinyittatták a táskámat, hogy van e benne kamera, de a végső bántás az volt, hogy a film teljes hossza alatt bámultak biztonsági őrök a vászon előttről, hogy felvesszük e.

Mindez a Sugár moziban történt, ahová ezután jó hosszú ideig be nem teszem a lábamat. Túl minden személyes sérelmemen kérdem, hogy ki az barom szerintük, aki egy 3D-s vetítést rögzít? Van ilyen? Ezért kell mindenki más szórakozását tönkre tenni? Kezdenek egy kicsit nagyon elfajulni a dolgok a mozikkal kapcsolatban és nem, egyre jobban nem éri meg elmenni.

Na de, hogy akkor milyen is lehet ezután maga a hétpecsétes titokként kezelt film? Fájdalmasan átlagos, középszerű gagyi. Ami pedig a legjobban érződött: hogy felesleges. Ez nem a reboot folytatása, hanem sokkal inkább a reboot remake-je: ugyanazon a történeten kavarognak végig a főszereplők és ugyanúgy folytatódhatna végre az egész az eredeti sorozattal, mint az előző végén.

Kirk kapitány még mindig alkalmatlanságával küzd a parancsnoki székben, Spock még mindig érzelmi labilitását igyekszik tetteivel ellensúlyozni miközben egy Földet fenyegető veszedelem kerül elő tulajdonképpen egy másik korszakból. Ugyanaz a forgatókönyv és a csavarok sajnos a porszagú sorozat idejéből elevenednek meg: elromlik a hajó, veszélyben a legénység, az ellenség nagyobb és erősebb … bla, bla, bla.

Ami különösen és igazán fájó az volt, hogy a film, de azon túl ez a fenegyerekeknek tartott csókos iparos Abrams gyerek még mindig gyáva. Nincsen egy eredeti vagy saját ötlete, fuldokolva próbál neveket és elemeket összeokádni egybe az univerzum több évtizedes anyagából úgy, hogy még mindig a folytatólagosságot bizonygatja. Ettől lesz a film olyan, mint az Enterprise maga: a sok túlerőltetéstől és idegen anyagtól előbb bizonytalanul rázkódó, aztán frankón működésképtelen.

A sok villódzó effekt, hangos robbanás és izgamasnak szánt akciójelent egymást folytja meg és a közepe felé már nagyon máshová vágyik az ember, ásít és unatkozik. Jah kérem, ennek is megvan a maga közönsége, de akkor lehetne mondjuk a Star Trek körítést elhagyni … bár csak az beszél belőlem, hogy nagyon nem szeretném ILYEN formában viszontlátni a Star Wars univerzumot.

Gondolom az első rész kedvelői hozzám hasonlóan azért elmennek majd rá, a ’trekkeseket’ fel sem lehet tartóztatni szerintem így csak az marad, hogy aki egyébként vacillálna rajta, azt eltántorítsam tőle, mert ezt nagyon nem ajánlom, hogy moziban nézze meg. Otthon, letöltve, egy esős délutánon, amikor tényleg SEMMI más nincsen, akkor háttérnek elmegy. Az első rész utána újranézve a tévében jobb volt.

Star Trek: Sötétségben – az utolsó határon belül

Vélemény, hozzászólás?