A nem hivatalos szerepjátékos anyagok hajnala még az internet elterjedése előtt ragyogott fel. Akkor még csak egymás között terjedtek az ilyen írások, hogy végül rajongói oldalakon gyűjtsék össze őket, mint amilyen a miénk is és amilyen a magus.rpg.hu volt. A M.A.G.U.S. irodalomban is népszerű elemek a szerepjátékban is hamar rajongótáborukra találtak, amire bizonyíték lehet ez a mű is. Letöltés: Fejvadászok könyve
Az Ynev fejvadászai kiegészítőnek két „kiadása” is volt, előbbi még egy klasszikus rajongói anyag, utóbbi pedig annak egy rendezettebb, de éppen ezért kicsit komfortizált formája. Úgy döntöttük, hogy mind a kettőt megosztjuk veletek. Egyik sem használható ugyan a rendezvényeinken, de ez már egy másik történet ahogy mondani szokás. Letöltés: ynev_fejvadaszai
A bejegyzés illusztrációja ennek a mozgalomnak egyik indítóregénye, Dale Avery Renegát című művének eredeti, első borítóképe, amit a tehetséges hazai művész Zsilvölgyi Csaba (Max) készített. Alkotásait régóta nélkülözzük az itthoni könyvek palettáján, reméljük egyszer készült egy emlékalbum műveiből.
Mondjuk úgy, a lovagok könyve jobban tetszik 🙂
A fejvadász kétségtelen rákfenéje, hogy nintendós kaszt. Az egyik gombra lopakodásból, hátbaszúrással öl, a másik gombra rezzenéstelen arccal, jéghideg tekintettel nézi a környezetét überkirályul (esetleg csuklya árnyékából, úgy is laza). Több gomb meg nincs… de ha valaki másra is vágyik, akkor beszorítja a kp-hiány illetve a klánkötöttségek. No, ez a kiegészítő a klánkötöttségeket még szorosabbra húzta, a kp-hiányt meg valahogy úgy orvosolta, hogy szinte minden „fejvadász kit” nagyságrendekkel erősebb lett a névtelen, zöldkönyves, 20%-os vanillánál.
A fejvadászok harcművészete tényleg adhatott volna egy kis fűszerezést a dolgoknak, de (egyszer Messor-ral végigelemeztük) szinte minden technika sima harcérték vásárlás kp-ból… néhány meg egyenesen elképzelhetetlen. A Mérges vipera megoldást például próbáltuk élőben gyakorlókardokkal reprodukálni, de kis híján csuklótörés lett belőle, illetve persze viperánk 10-ből tízszer meghalt (volna) amíg a háta mögé dugott!, alkarjára szorított!!, inverzen tarott!!! kardjával próbált védekezni a snassz, szembejövő, fakofferes, leváglak-jellegű támadás ellen.
„Védekezésnél a kardot az alkarjára simítja, ha szükséges két kézzel tartja, így azzal kiválóan lehet védekezni. ” aha
Maradjunk abban, ez a visszakezes vágás utoljára a Discpiples 2 pegazuslovagjának működött, de neki is csak azért, mert hátasa hozzá volt szokva a gyakori amputációhoz.
Ezzel együtt természetesen felfogom, hogy nem mai kiegészítő, és persze minden kiegnek örülünk; ihletnek bármi megteszi, legfeljebb finomítunk rajta.
Az én véleményem szerintem, ez az egyik legjobb házi kiegészítő anyag, én imádtam anno. Az kétségtelen, hogy kicsit bátran kezelték a képzettség és harcérték pack-eket a készítők, de én nem mondanám hogy kezelhetetlen lenne – bár kétségtelen hogy régen használtam, lehet hogy csak az emlékek szépítenek rajta.
Szerintem az alapkönyves fejvadász – jöhetnek a kövek – játszhatatlanul rossz. Játékos kezében legalábbis semmire sem jó, mesélőként persze más a helyzet, de az egy másik nézőpont.
Az hogy a harcművészetek milyenek? Hát kérem a fejvadász kard „használhatósága” is olyan amilyen (mindenki tudja hogy 0, ahogy az le van írva), pedig az hivatalos – talán ezért nem is baszlatják olyan gyakran. Ezek után engem speciel nem vág földhöz hogy a mérges vipera bullshit 😉
Szökévente előkerült az ötlet, hogy kellene valamiféle koncenzusos módon egy definitív verzió a két sokmindenben eltérő műből. De igazság szerint nagyon komoly csapatmunkával és rengeteg belefeccölt energiával lehetne ebből legalább olyat csinálni, amit más játékosok elfogadnak. Elég abba belegondolni, hogy egy kaszt megírása, tesztelése és finomhangolása mekora munka egy kollektívának is.