A világháló különböző alternatív, és immáron a kevésbé alternatív zugaiban is, egyre többször lehet belefutni válogatott összevágásokba, gondolatébresztő videókba, amik rendre ugyanannak a filmnek a különböző jeleneteit használják fel, ami pedig nem más, mint a Lakott Sziget. Lássuk hát, miről is van itt szó. Adott egy orosz testvérpár – Mi más? Manapság mindenhol oroszokat látni. Lassan a filmvásznon is oly gyakorisággal jelennek meg az orosz anyák gyermekei, akárcsak a kötelező afroamerikai szereplők. – De kanyarodjunk is vissza gyorsan, szóval Arkagyij és Borisz Sztrugackij tudományos fantasztikus regénye itt az alapmű, melyet 1969-ben álmodtak papírra, de könyv formájában csak 71-ben jelent meg. Amit aztán az akkori korszellemhez hűen be is tiltottak (többek közt kishazánkban is), illetve több ízben cenzúráztak. Majd mind a magyar fordításra (2009), mind a megfilmesítésre (2008) hosszú évtizedeket kellett várni. Azonban nagy szerencse, hogy a testvérpár művét egy földijük, bizonyos Fjodor Bondarcsuk vette a szárnyai alá, és álmodta vászonra. Így végre láthatjuk, hogy milyen is az, amikor oroszok rendeznek orosz sci-fit. A végeredmény pedig, igen távol áll, például egy vörös-fehér sávos, ötven csillagos Én a Robottól. A mozi egyébiránt, egy igen hosszú, két egész estés filmet adó változatban született meg végül, mely hosszt abszolút elbírja a mű, sőt néhol még így is kevesellhetjük a kibontakozást.
A képregény adoptáció 2010-ben Moszkvában látott napvilágot, és a regény filmváltozatát veszi alapul.
A történet mellesleg, az akkortájt divatosnak nevezhető helyszínáthelyezéssel él, mikor is a tudós-kutató egy számára ismeretlen bolygóra vetődik, ahol megismerkedhet az ottani civilizációval, mely rendszerint a földi felmenőknek valamiféle kicsavart kritikája. Olyan ez, mint amikor előhozakodunk a „tudja van egy barátom…” kezdetű mondatokkal a pszichológusnál. Hiába, akkoriban még nem volt szabad nyíltan megfogalmazni, hogy a császár meztelen, manapság már csak simán madárnak néznek miatta.
Ami miatt mégis rendre és egyre gyakrabban említik meg a filmet, az nem más, mint hogy sokak szerint manapság válik aktuálissá a történet, amit elmesél. Olyan egyvelegét kapjuk a ma „divatos” konspirációs teóriáknak, ebben a hetvenes évekbeli műben, hogy az már szinte ijesztő. Van itt minden, a titkos elit alkotta háttérhatalomtól kezdve, a propaganda különböző megjelenésein keresztül, a nagyfrekvenciás aktív ionoszféra-kutató programig minden, ami csak egy összeesküvés elmélet rajongónak beindíthatja a nyáltermelését. Borzongató, de legalábbis elgondolkoztató aktualitássokkal, áthallásokkal a mi, mai világunkra. Talán manapság már nem is övezi olyan szorosan a fantasztikum köde ezt a témát? Lehetséges. Ami azonban bizonyos, hogy ez már egy másik történet.
Mindenesetre a film megtekintése után érdemes átnyergelni a könyv változatra is, adott esetben fordítva, hisz sokszor az igazi, részletes kép csak a nyomtatott változatban tárul fel előttünk. Illetve egy jó tanács, fogyasztás előtt programozzuk magunkat kelet európai frekvenciára, vagy ha kell, hörpintsünk fel bátran egy vodkát, hogy kellő oroszsággal tudjuk megtekinteni a filmet, különben fennáll a veszélye, hogy a csalódás és az értetlenség démonaival találjuk szemben magunkat.
Megérdemelt már egy cikket ez a film, s valóban, különös aktualitása miatt is kiváltképp figyelemre méltó. Megtekintésére valóban rá kell némileg készülni (akár némi itallal is 😉 ), mert nagyon eltér a megszokottól, teszi ezt viszont kifejezett előnyére. Megértéséhez pedig tényleg ajánlott a könyv is, ami sok olyan részletet tisztázhat, amik a filmben esetleg furán vagy érthetetlenül hatnak. Bondarcsuk víziója nagyon színes, élénk, lendületes, magával sodró, vibráló, és némileg sarkított, a karakterek pedig valami elképesztően jól lettek átültetve mozgóképre. És igen, eleinte nagyon bosszantó Mak személye, aki egy végletekig naiv, betépett egyetemista gyermeki lelkesedésével próbálja jobb belátásra téríteni a környezetében lévőket, de a film keretein belül, mire beérik a finálé, az ő jellemrajza is hitelessé válik. Ami viszont különösen tetszett, az a „buddy film” jelleg, vagyis az, hogy – hűen a könyvhöz – a történet elsősorban a két főszereplő barátságára összpontosít, valamint a köztük végbemenő szellemi-lelki kölcsönhatásokra. Ugyanakkor persze itt is akad szerelmi szál, ám ez nincs bántóan túlerőltetve, és mentes attól a sokszor kellemetlen dramaturgiától, amit amerikai oldalról megszokhattunk. Mindenképp többször nézős film, érdemes is talán rövid időn belül újból elővenni, mert első megtekintésre maradhat pár kérdőjel és homályos folt. És a zene! A zene, az csodálatos!
http://www.youtube.com/watch?v=YXiZudHjKa8
Az írópáros aztán valamiért úgy érezte, hogy folytatást kell írniuk a könyvhöz. A második részt, a Bogár a hangyabolyban címűt olvastam, és bevallom, nekem nem tetszett. Kicsit úgy éreztem, mint a Dűne folytatások esetében, amikor az író a történetet mindenképp olyan monumentálissá és nagy horderejűvé akarja tenni, ahol az egész emberiség és a teljes univerzum sorsa múlhat a főszereplők döntésein. Ez még a kisebb baj, de a Bogár a hangyabolyban a rossz stílusválasztás áldozata lett: egy erőltetett és sokszor érdektelen nyomozós krimi keretében próbálja felvezetni a gyanút, miszerint egy ismeretlen civilizáció (mert persze mindig van egy ilyen) fenyegeti az emberiséget. Vannak ugyan kifejezetten érdekes és izgalmas részek, amiket jó érzékkel mindig a tetőpontnál vágnak el a szerzők, hogy aztán hosszú oldalakon keresztül valami teljesen semmitmondó és unalmas beszélgetéssel untassanak bennünket. Persze érdemes lenne adnom egy esély a harmadik résznek, mely a Válaszd az életet címet viseli, majd akkor azt is meg tudom írni, mivé lesz az egész történet, és vajon az írópáros ki tudja -e köszörülni a második rész által ejtett csorbákat.
Addig is nézzétek meg bátran a filmet, egyébként is érdemes lenne több orosz mozit néznünk, volt szerencsém ugyanis néhány nagyon jól sikerült alkotáshoz. Szükség is van a keleti szájízre ebben a marvel szuperhősökkel terhelt időszakban.
Szerintem beleestek abba a hibába, amit Komattre is észrevett, csak másképpen interpretál. Én úgy veszem észre, hogy szinte törvényszerű a klasszikus sci-fi íróknál, hogy egy jól átgondolt és tényleg fantasztikus alapmű után talán félelmükben, hogy „egykönyves” írókká válnak, talán másért, de ha folytatják a leghíresebb könyvüket akkor kötelezőnek érzik hogy valami iszonyatosan elvont, a végére az eredetihez nem is hasonlító maszlagot hozzanak össze. Általában egy karakter filozofálgatása tesz ki egy teljes könyvet. Egy kivétel van, aki nem ment be ebbe a zsákutcába, George Lucas a Csillagok Háborújával, de arról ismeritek az összeesküvés elméletemet.
Illetve Meran még azóta sem vállalta fel, de mind tudjuk, hogy ő játssza a főszerepet a filmben 🙂
Illetve érdekesség még, hogy a rendező is játszik benne, Okos szerepében.
Hát, most már ennyi idő után bevallhatom, hogy csak emiatt viseltem olyan frizurát 🙂
Meran: hiányoljuk is, body lotion-ostul. 😉
köszönjük Emese!
Meran érti