„- Ki szólít?
– Én vagyok.
– Ki?
– A szíved,
melyet alig tart már egy vézna szál:
vér és erő mind elhagy engemet,
ha látom, mi vagy, félig meggebedt
vert kutya,amely lapúl és zihál.
– Mi tett így tönkre?
– Kéjek vad vigalma.
– Mi közöd hozzá?
– Gyötrődöm miatta.
– Hagyj békén!
– Miért?
– Tűnődni mindezen.
– Mikor?
– Majd, ha megértem komolyabbra.
– Többet nem mondok.
– S én nem sürgetem.”
(Francois Villon: A szív és a test vitája)
A kalandorok krónikái tovább folytatódnak. Évről-évre újabb mágikus pergamenlapok telnek meg a M.A.G.U.S. kolostorban távoli vidékek hőseinek dicsőséges vagy éppen dicstelen tetteivel. Axel Ragaen is egy ilyen alakja az örök történetnek, sem nem hibátlan, sem nem bűntelen. Halandó és mint ilyen a halhatatlanságot keresi minden viadalban, csatában és küldetésben. Nem ez az első alkalom, hogy személye feltűnik a honlapunk kalandmodulokon, cikkeken és novellákon keresztül szövődő mitológiájában.
A tavalyi évet lezáró és hasonlóan több történetszálat összegző Ayalával a bálban című fejezete után életének egy nagyobb kört bezáró története elevenedik meg mostani írásunk sorai között. Terjedelme miatt nem túlzás ezt már inkább „kisregénynek” titulálni, s remélem csupán ez nem riaszt vissza majd senkit, hogy a (többek között) P.sz. 3715-ös esztendőt befejező krónika elolvasásába belevágjon úgy, ahogyan a kalandozók is teszik utolsó, baljós küldetésükkel.
Mivel az előzményénél korábban már összeszedtem valamennyire a kapcsolódó írásokat a főszereplőről és azokról a társakról is, akik most visszatérnek a Virágkapuk ostromára, így inkább azokat a műveket ajánlom, amelyek a két írás között születtek időben és helyenként kiegészítik, árnyalják és magyarázzák az eseményeket. Ezzel is elmélyítve talán azt a gondolatot, hogy minden nézőpont értékes és más lehet ugyanarról a dologról …
A nyár folyamán született Béke követei során a távolra vetődött Isidor de Sedierta manifesztációs kalandja során igyekeztünk az amund népet először másképpen bemutatni, mint ahogyan sokan ismerheti őket az eddigi egyoldalú források után, de azok szellemében. Nu’Golie és a Krad hű paplovagja ugyanakkor érdekes társalgást folytat benne az emberi érzésekről, melynek párja aztán a Virágkapuk ostromában is lezajlik két másik szereplő között.
Alucard Ront’e Rone személyesebb kutatása egy régi barát után inkább az ő motivációit és lelkiállapotát tárja fel az események előtt a Kőfogadalom során. Ebben a sokszor visszaemlékezésekkel tarkított novellában feltárulnak a Zászlóháború titkos pillanatai, s a törpék mentalitásába hátterébe is bepillantást nyerhetünk. A gróf és a világ számára is fontos elem volt még az őszi Lovagrege, amely kalandmodulként görgette tovább az ynevi kronológiát.
Még inkább háttér és a világ fehér foltjainak színezése volt a Veszett vad célja, amelynek eseményei említésre kerülnek a Virágkapuk ostroma során és a szereplő életében olyan súllyal esnek latba, hogy tudható egy áldozat és veszteség minden olyan életre hatással lehet, amit megérint. Az pedig, hogy a kalandozók által előnyben részesített Torozon Tavernájának szokatlan mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást mindig külön öröm.
Letöltés: Virágkapuk ostroma (pdf) Virágkapuk ostroma (epub verzió zipben)
(megjegyzés: a pdf tartalmazza a novellához tartozó képeket, az epub verzió pedig már csak a puszta szöveget, de én mindig szeretek kísérletezni az ilyesmivel, így a teljes „audio-vizuálius” élményért érdemes az egyes fejezeteket külön-külön megolvasni a honlapról.)
Fejezetek: I II III IV V VI VII
Ismét tartozom még egy azon nevek listájával, akiknek játékos karakterei és az együtt megélt kalandok nélkül nem születhetett meg az írás. Szeretném megköszönni nekik is, hogy így vagy úgy, de hozzájárultak Axel Ragaen történetéhez. Varga Dóra Viktória, Novák Róbert, Nagy Angéla Zsuzsanna, Fekecs Máté, Vincze Zsuzsanna Anett, Botos Ádám, Mester Zsuzsanna, Sándor Kálmán, Paczai Tamás, Magyar Gergely és Szécsényi Dániel mind sokban hozzájárultak a krónikák alakulásához. Köszönöm nekik.
(A fejezeteket egymástól elválasztó dalszövegekért köszönet a fiatalkorom Quimby zenekarának, a borítóért és a Szindvil-szigetek részletes térképéért pedig ismételten hálám illeti Magyar Gergelyt.)
