A FÁRAÓ ÁRNYÉKA – MODUL

Karakteralkotás:

A Cthulhu Hívása modulom lemeséléséhez 4-5 emberre volna szükségem. A kaland kezdetének időpontja 1925. szeptember 11-e, egy hétfői nap. Az lenne a legjobb, ha a játékosok a Kairói Amerikai Egyetem (American University in Cairo, avagy AUC) alkalmazottai, hallgatói lennének, de ha más ötletetek van, szóljatok, és megbeszéljük.  Az angol nyelvű felsőoktatási intézményt az amerikai presbiteriánus misszió hozta létre, és egy XIX. századi palotában kapott helyet, amely a Tahrír téren áll. Egyiptom egykori alkirálya építtette. Az Amerikai Egyetem 1920-ban nyitotta meg a kapuit. A borsos tandíj miatt azonban a jelenlegi hallgatói létszám csupán 150 fő körül mozog, akik vagy tehetős külföldiek, vagy az ország leggazdagabb famíliáiból származnak. A hallgatók oroszlánrésze férfi, és zömmel a helyi kopt, görög, örmény vagy zsidó közösségek tagja. A kevés női hallgató Kairóban élő amerikai vagy brit. A tanári kar zöme amerikai. A konzervatív intézmény falai közt a szellemi mellett a testi és az erkölcsi fejlődésre is hangsúlyt helyeznek. Az egyetemnek saját lapja is van: az AUC Review. A laboratóriumok jól felszereltek, a könyvtár gazdag, és a sportlétesítmények sem hagynak kívánnivalót maguk után. Természettudományokat, matematikát, pedagógiát, geográfiát, geológiát, keleti tudományokat, történelmet, valamint angol nyelvet és irodalmat is oktatnak.

Tutankhamon sírjának három évvel ezelőtti felfedezése világraszóló szenzáció volt, ezrek kezdtek el érdeklődni a letűnt birodalom iránt. Ez az érdeklődés hamar mániává vált, a brit járom alól szabadulni próbáló Egyiptomot pedig elözönlötték a fáraók és főpapok titkaira vágyó turisták. A vendégek igényeit luxusszállodák és európai stílusú éttermek, kávéházak igyekeznek kiszolgálni, ám a tiszta, rendezett európai negyeden túli Kairó igazi puskaporos hordó. Az ország a függetlenné válás rögös útjára lépett, a politikai pártok hívei gyakorta csataterekké változtatják az utcákat, az idegeneknek pedig szinte kötelező fegyvert viselniük, ha kedves az életük, mert a merénylők a legmagasabb köröket sem kímélik. Ami a helyieket illeti, akinél az angol rendőrfőnök, Russell pasa fehér egyenruhás, vörös fezes rendőrei fegyvert találnak, komoly börtönbüntetésre számíthat. A pompás paloták éles kontrasztot alkotnak a város mocskos nyomornegyedeivel – a bűn melegágyaival. A gigászi bazárokban ritka fűszerek, drága kelmék, modern fegyverek, rabszolgák és ókori ereklyék egyaránt kaphatóak. Szó szerint minden megvásárolható, és mindenre akad vevő. I. Fuád király országában az összes kábítószer legális; van, ahol a napszámosoknak hasissal vagy heroinnal fizetnek. Ugyanígy virágzik a prostitúció is; míg a helyi nincsteleneket a túlélés, addig az Európából érkező kéjnőket, dzsigolókat a meggazdagodás vágya hajtja.

A karakterek értékeinek kidobása, kiszámolása:

ERŐ, FIZIKUM, AKARATERŐ, ÜGYESSÉG: MEGJELENÉS: 3d6

MÉRET, INTELLIGENCIA: 2d6+6

MŰVELTSÉG: 3d6+3

Tudás: MŰVELTSÉGx5

Ötlet: INTELLIGENCIAx5

Szerencse, Épelme, Épelme-pont: AKARATERŐx5

A nyomozókat alapvetően a helyszínen fogjuk majd megalkotni a magyar nyelvű szabálykönyv és a 1920’s Investigators’ Companion Volume II. alapján. Tehát a sebzésbónusszal, a képzettségekkel és az életerővel is ott törődünk majd, de a kidobást addigra le kellene tudni. A pontcsúsztatás engedélyezett, elvégre elég lelombozó, ha az ember egy szikár és sármos magándetektívvel akar játszani, de egy hájasat és rondát dob ki. A CH képzettségrendszere százalékos, és mindenkinek választania kell egy foglalkozást, amihez különböző alapképzettségek is tartoznak (egy rendőrnél pl. a Pisztoly és a Jog). Ezen képzettségek alapértékéhez a MŰVELTSÉG 20-szorosa adódik és egészen 89%-ig lehet menni. A többi szabadon választható képzettségre az INTELLIGENCIA 10-szereséből osztható pont. Ezek bármik lehetnek (pl. Hőlégballon vezetése is) csak meg kell indokolni a felvételüket. A választott hivatás módosíthatja a kidobott értékeket. A képzettségek mindegyikének van egy alapszázaléka, ami 00-tól MŰVx5-ig terjedhet, szóval még ne osztogassatok, mert könnyen lehet, hogy 89 fölé mentek! A képzettségek listája a Kémiától a Géppuskán át az Úszásig terjed.

Éjszaka a múzeumban

   Az élete derekán járó, erősen őszülő férfi tekintete az előtte fekvő aszott, kávébarna színű, évezredes holttest üresen tátongó szemgödreibe fúródott, mintha ki akarná olvasni a groteszkül vicsorgó, holtában is tekintélyt parancsoló porhüvely gondolatait. Az impozáns Egyiptomi Múzeum eme termében a piramisépítők hatalmas fajának megannyi felbecsülhetetlen értékű ereklyéje zsúfolódott össze. A félhomályban íbisz-, sakál- és vízilófejű szobrok – birodalmak véres felemelkedésének és bukásának néma tanúi – holt kőszemei fürkészték a férfiak kései találkozóját.

   A súlyos ébenfa asztal másik oldalán egy ösztövér, khakibe öltözött fiatalember hajolt a múmia fölé, kinek bőre vörös volt, mint a főtt rák. Néhány perc után egy doboz Kyriazi Fréres cigarettát húzott elő az ingzsebéből.

– Lacau vezérigazgató úr, mit szólna egy kis szünethez? – szólalt meg angolul, miközben felpattintotta a kék fémdobozkát, amin egy buja egyiptomi dáma incselkedett az állatok királyával. Akcentusa új-angliai származásról árulkodott.

– Rendben, Monsieur Morgan – válaszolt a vállas öregúr. – Menjünk ki a folyosóra.

Az amerikai előzékenyen előreengedte francia kollégáját, becsukta az ajtót, majd cigarettával és tűzzel kínálta. Az első szippantás után megköszörülte a torkát, majd Lacau-hoz fordult.

– Még egyszer szeretném megköszönni az arkhami Miskatonic Egyetem nevében, hogy ilyen gyorsan a rendelkezésünkre bocsátotta a helyiséget, holott tengernyi elfoglaltsága lehet. Merci.

– Mon Dieu! Ne tréfálkozzon, drága kolléga! – szabadkozott Pierre Lacau. – Már nem egyszer felhívtam a figyelmét arra, hogy a Szelek völgyében tett felfedezése egyszerűen elképesztő. Ez nem egy egyszerű múmia, hanem Kagemni, a Krisztus előtti VII. század egyik híres lázadója!

– De nem egy Tutankhamon – jegyezte meg makacsul az amerikai.

– Biztosíthatom, Monsieur Morgan, hogy a kedvességem nem a halott személyének, hanem önnek szól. Kellemes ember, nem egy szamár, mint Carter, az a fránya, gőgös brit, aki még az egyiptomi kormánnyal is dacolni mer.

– Elmesélné még egyszer a halott történetét? – kérte Morgan, miközben mélyen leszívta a helyi dohány füstjét, és egy ablakon át a fekete, tücsökciripeléstől zajos egyiptomi éjszakába bámult, ami olyan hűvös volt, mint egy halott bőre. A Hold olyan volt, mint egy iszonyú küklopsz hályogborította szeme, és kiéhezett sakálok egész kórusa köszöntötte.

– A fennmaradt szövegek szerint Kagemni, Hapu és Uszermesz a XXVI. dinasztiabeli I. Pszammetik Uahibré fáraó udvaroncai voltak – kezdte a francia, kinek szakálla úgy világított a folyosó félhomályában, mint egy koponya egy holdvilágnál kiásott és felnyitott szennyes koporsó mélyén. – Hapu eunuch, Uszermesz lakáj, benti barátunk pedig testőr. Az előbbi volt a vezetőjük. Színleg hűek voltak, valójában azonban az átkos fekete fáraót szolgálták, és az alvilág gonoszsága feketítette be bajukat, vagyis halhatatlan lelküket. Orgyilkosságot kíséreltek meg a fáraó ellen, de galád tervük kudarcot vallott, és börtönbe vettettek.

– Tanutamon ellenfáraó, a XXV. núbiai néger dinasztia utolsó tagja – meredt maga elé a jóvágású, nyurga régész, és az éhesen ásító sötétségbe pöckölte a cigarettavéget, majd megigazította az oldalán lógó revolvert. – I. Pszammetik, az asszír vazallus űzte el városából, Thébából. Núbiában halt meg.

– Oui, Monsiuer Morgan. A három lázadó csak Maatkaré, a fáraó áruló neje segítségével tudott kereket oldani – a hangosan beszélő tudós által eregetett füst kísérteties, vérre éhes formákba rendeződött, és egyikőjük sem vette észre, hogy az imént becsukott ajtó résnyire kinyílt. – Másfél hét múlva egy szörnyű, alvilági sereggel vonultak a palota ellen, de a vitéz Hnumhaf hadvezér legyőzte őket. Haput elevenen elégették – képzelheti, milyen súlyos büntetés volt ez az ókori Egyiptomban. Kagemni harcban esett el, ám holttestét az ellenség magával vitte, és ismeretlen helyen temette el, Uszermesz pedig Líbiába menekült. Az árulók ura ekkor egy gigantikus tűzgolyót küldött az égből, ami sebet ütött Geb isten testén, Uszermesz és maroknyi megmaradt követője pedig menedéket leltek benne, és a sivatag fiai védelmezték őket a nagy fáraó, valamint ágyékából sarjadó utódai haragjától. Ez a hely a legendák Elveszett oázisa.

Az öreg jezsuita tudós hatásszünetet tartott, és mikor köhécselni kezdett, rémálomba illően eltorzult árnyéka valóságos haláltáncot járt a falon.

– Az előző uralkodóház utolsó fáraója, mint istenkáromló, sötét rítusokat űző boszorkánymester, aki az alvilág undorító hordáinak parancsol; avagy a rivális befeketítésének klasszikus példája – fejezte be végül.

– Pontosan hol található ez az oázis? Érdemes lenne felkutatni? – tűnődött a fiatal férfi.

– Monsieur Morgan, ajánlom, keresse fel egy barátomat, Ibrahim Messihát! – Lacau fáradt arcán nikotinsárga mosoly villant. – Geográfiát tanít az Amerikai Egyetemen, és lehet, hogy segítségére tud lenni.

   Az arkhami férfi bólintott, majd megegyeztek, hogy a kései órára való tekintettel lepihennek. Az ajtó mögött leselkedő lidérc ekkor visszahúzódott a terem homályába. Csak a sakálok diadalmas vonyítása és acsarkodása hallatszott a messzi távolban, amint cafatokra téptek egy önkívületben fetrengő, kacska kezű utcagyereket.