Tanti: Delta Green

Folytatódik a Delta Green életutam, ahova még befér 1-2 ember. A karakteralkotást A fáraó árnyéka hangulatkeltőjénél találjátok. Ez is Cthulhu Hívása, mindössze annyi a különbség, hogy a történet San Franciscóban játszódik, az időpont 1984 kora ősze, a játékosok pedig kormány emberei (FBI, ATF, DEA, stb.), akiknek már van némi fogalmuk a Mítoszról, ezért egy volt Delta Green ügynök is felfigyelt rájuk. Most pedig jöjjenek a jellemző foglalkozások. Természetesen hagyományosakat is lehet választani, mint az antikvárius, megbeszélhetjük. A lusta játékosra is gondoltam: ő Curtis/Christina Kevorkiannel, az örmény-amerikai rendőrrel fog játszani.

A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) különleges ügynöke: Autóvezetés, Magyarázkodás, Pisztoly, Jog, Hallgatózás, Pszichológia, Észrevétel, 2 szabadon választható a következők közül: Könyvvitel, Számítógép-kezelés, Elektronika, Harcművészet, Nyelvtudás, Puska, Géppisztoly.

A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) igazságügyi orvosszakértője: Biológia, Kémia, Számítógép-kezelés, Helyszínelés, Jog, Orvoslás, Gyógyszerészet, Fizika, Észrevétel.

A Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) túszszabadítója: Mászás, Pisztoly, Rejtőzés, Ugrás, Hallgatózás, Harcművészet, Lopakodás, Észrevétel, 1 szabadon választható a következők közül: Puska, Vadászpuska, Géppisztoly, Hajítás.

A Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) különleges ügynöke: Magyarázkodás, Pisztoly, Jog, Hallgatózás, Gyógyszerészet, Pszichológia, Észrevétel, 1 szabadon választható a következők közül: Könyvvitel, Harcművészet, Nyelvtudás, Vezetés (Repülő), Vezetés (Hajó), Puska, Géppisztoly.

Az Alkohol-, Dohány- és Lőfegyverügyi Iroda (ATF) különleges ügynöke: Magyarázkodás, Pisztoly, Jog, Hallgatózás, Pszichológia, Észrevétel, 2 szabadon választható képzettség.

Az Egyesült Államok Parti Őrségének (USCG) tisztje: Pisztoly, Jog, Tájékozódás (Tenger), Meggyőzés, Vezetés (Hajó), Pszichológia, Észrevétel, Úszás.

Az Egyesült Államok Parti Őrségének (USCG) tengerésze: Elektromos szerelés, Elektronika, Elsősegély, Pisztoly, Mechanikai szerelés, Észrevétel, Úszás, 2 szabadon választható képzettség.

Az Egyesült Államok Vámhivatalának (USCS) különleges ügynöke: Magyarázkodás, Pisztoly, Jog, Hallgatózás, Pszichológia, Észrevétel, 2 szabadon választható képzettség.

A Bevándorlási és Honosítási Hivatal (INS) különleges ügynöke: Antropológia, Magyarázkodás, Pisztoly, Jog, Hallgatózás, Nyelvtudás, Pszichológia, Észrevétel.

It’s not easy being Green

   Az idős, napcserzette bőrű férfi leállította a négyajtós, spenótzöld – szerinte inkább libafosszínű – Buick Wildcat motorját. Utálta az Assisi Szent Ferencről elnevezett öböl mellett terpeszkedő, romlott nagyvárost, mert azt az Amerikát testesítette meg, mely legalább olyan idegen volt számára, mint Yig infernális fattyai. Egy kezén meg tudta számolni, hányszor járt itt, de most muszáj volt eljönnie. Egy régi bajtárs kérése volt. Az utolsó, mint kiderült. Kora délelőtt volt, a férfi nagyot szippantott a sós levegőből, majd besétált a Cliff House éttermébe. Hosszú még az út, nem akarta üres gyomorral megtenni. Kilenc éve járt itt utoljára, de a Cliff House San Francisco azon kevés helyei közé tartozott, ahol szívesen töltötte az idejét. Nem olyan volt, mint egy ócska hamburgeres, vagy valami Faszaki Rakó nevű japcsi szusibárja; történelme volt, és olyan híres személyek zabáltak itt, mint Rutherford B. Hayes, Ulysses S. Grant, Buffalo Bill Cody, vagy Mark Twain. Helyet foglalt, rendelt egy méregerős kávét, majd valami tengeri herkentyűs omlettet, és a Sutro-féle uszoda romjait szemlélve elmerengett azon, amit tegnap éjjel megélt.

   Fred Sferazza Frisco szülötte volt, egykor a haditengerészetnél szolgált: a békaembereknél. Számos kockázatos robbantási akciót hajtott végre a koreai háborúban, amikért Ezüst Csillagot kapott, ám egy súlyos sérülés miatt le kellett szerelnie. Ekkor figyelt fel rá a Delta Green, és a következő két évtizedben az Államok mindkét partvidékén, valamint az Amerikai Virgin-szigeteken és Amerikai Szamoán is bevetették. A digó kurafi még fél karral is úgy úszott, mint a halak. Mint azok a szörnyű, pikkelyes dögök, amikre akkoriban vadásztak. 1970-ben, a szégyenteljes feloszlatást követő washingtoni találkozón ismerte meg, barátok lettek, már amennyire a távolság engedte. Az újoncok sikeres bevetése után nem volt kérdéses, kire bízza a Merced-tó hideg, sötét, iszapos mélyén megbúvó Kapu bezárását. De azért meg kell hagyni, hogy a zöldfülűek is piszok ügyesek voltak – bár halvány gőzük sincs, milyen borzalommal kerültek szembe. A műkezű vén szivar örült, hogy ismét harcba vonulhat, a régi elánnal gázolt bele a zavaros vízbe, miközben a tőle kapott tárgyakat szorongatta, amik a mágikus átjáró lezárására voltak hivatottak. Nem tudni, mi történt odalent, de amikor Fred éjjel 1:16-kor – órák múlva – visszajött, már nem lélegzett. A mellkasában lévő félembernyi fémtüske úgy meredt előre, mint valami groteszk hadijelvény. A pisztolyához kapott, de az élőholt kitárta a kezeit, és csak annyit mondott, visszazavarta a kurva anyjába, ahonnan jött. Együttes erővel sikerült letörniük a tüskét, hogy Fred beférjen a kocsiba, majd visszamentek az 1178 Shotwell Street alatti házába. Egy szaunázó finn nem izzad annyit egy évben, mint ő azalatt a huszonhét perces út alatt. Fél kézzel kellett vezetnie, mert a .45-ös Coltot végig arra a… dologra irányozta, ami kibukkant a víz alól. A halott pedig csak beszélt. Csendes, vontatott hangon. A kanapéjára letelepedve is a régi idők eseményeit idézte fel, melyek között szép és iszonyatos egyaránt akadt: a gyermekkorát, Koreát, a mélységlakók által meggyalázott és széttépett nejét, a bosszúszomjas bevetéseit, végül pedig a barátságukat, miközben le se szarta a rá szegezett pisztolycsövet. Rohadt hajmeresztő egy éjszaka volt. A rákvörös bőrű öreg keresztkérdések tucatjait intézte Fredhez, miközben lázasan lapozgatta a turbános curryzabáló által küldött irtózatos könyveket. De még a Glaaki Kinyilatkoztatásai sem adott választ arra az üveges tekintetű anomáliára, ami a vizes, kopott virágmintájú kanapén ült. Fred megesküdött, hogy a Kapu bezárult, és az a hatalmas… dolog vissza lett szorítva az angliai tavába. Sajnos óvatlan volt, és a dögnek sikerült meglegyintenie a farkával. Már pirkadt, mikor arra a következtetésre jutott, hogy az öreg harcos a maga ura. Megölelte, könnyes búcsút vett tőle, majd végignézte, amint a halott barátja kihúz egy fiókot, elővesz egy Berettát, rácsavar egy hangtompítót, a szájába veszi, majd elsüti. Egyszer, kétszer. Aztán csend. Az a kurva csend… Pedig nem ez volt az első eset, hogy elveszített egy kollégát. Chester Hopwood szörnyű végzete még két évtized múltán is élénken élt az emlékezetében. A kegyetlen dél-kaliforniai napsütés, Providence: egy emberöltők óta elhagyatott bányavároska San Bernardino megyében, és az a vörös-fekete-sárga sávos rettenet az ujjnyi méregfogaival… Az öreg belekortyolt a kávéjába. Fairfield azt mondja, küszöbön az Apokalipszis, és ha a vén, buggyant csataló nem hazudik, akkor ez a Merced-tavi AIDS-es kalamajka csak egy elszigetelt eset lesz a sok közül. De miközben a bájos pincérnő – szegény nem sejti, miféle sötétség leselkedik erre a szaros bolygóra – által kihozott ételt turkálta, azon agyalt, hogy az az álnok, tüskés förmedvény vajon átverte-e.

   Eközben a város egyik McDonald’s éttermében egy különös páros reggelizett. Az emberek messzire elkerülték az asztalukat. A fiatalabb és cingárabb kéjesen mosolygott, ujjai az asztalon lévő könyv fekete borítóját simogatták, amiről egy démon vicsorgott vissza rá – olyan színe volt, mint a frissen ontott vérnek. A vele szemben ülő zilált szakállú, borotvált fejű, feketébe öltözött férfi nagyot harapott a McMuffinból, és egy másik könyvet: egy ódon, penészes bőrbe kötött jószágot húzott elő csatos bőrtáskája mélyéről.