Szeretnék mindenkit debütáló játékomra invitálni a tábor harmadik napján, azaz 11-én. A játék a közkedvelt 7tenger lesz és azon belül is egy igen csak elvont gondolatokkal teli kaland ( Az elvontságot Lucius kollégától tanultam nála kell panaszkodni!). A karakterek megalkotásával kapcsolatban mindenképpen privátban facebookon vagy e-mailben keressetek ahol is egyeztethetünk.
A karaktereket 125 pontból tessék megalkotni!
vagy
Nagy Andor facebook oldalamon.
Addig is fogadjátok rövid kedvcsinálómat:
A kapitány lassan lépkedett fel a tatlépcsőn, a vihar verte deszkákat figyelte. Tekintetét lesütve, kimérten haladt felfele. Úgy érezte ez az utolsó, hogy ezen a lépcsőn járhat és ki akarta élvezni minden lépését. Ahogy felért nekitámaszkodott a korlátnak és az orr felé fordult, de csukott szemmel. Nagyokat szimatolt a sós tengeri levegőbe és minden lélegzetét egy halk sóhaj követte. Élvezte, hogy most itt van. Nem foglalkozott a fejét hasogató másnapos fejfájással vagy a tegnap este zavaros és ricsajokkal teli emlékeivel. Fogalma sem volt arról, hogy mi fog vele történni a következőkben, de nem, hogy a holnap, de még a következő percek sem érdekelték. Ebben a pillanatban élt és nem is akart semmi többet. Szépen lassan nyitotta ki a szemét, hogy emlékezetes legyen számára minden egyes pillanat és minden kép, ami öreg szeme elé tárul. Szinte jelnek vélte, hogy a tengeri szél belekapott őszes szálakkal tarkította vörös szakállába és végig simította azt. Ahogy a szemhéja lassacskán emelkedett feltárult előtte a végtelen óceán. Olyan gyorsan vert a szíve, mint egy fiatal suhancnak, aki elsőnek lesz szerelmes. Ezt a látvány soha nem tudta megunni. A régi időkben órákat állt a végtelen vizeket kémlelve a tat fedélzeten, de ezeknek az időknek vége. Sajnos az utóbbi időben erre elég kevés ideje jutott és ezt bánta a legjobban minden tette közül. Most, még utoljára akarta látni, ahogy a habok nyaldossák kicsiny hajója oldalát. Ez az idill nem tarthatott örökké, ezt ő is tudta jól! Egy ágyú dördülése, a megvadult tengerészek üvöltése a távolban és a vitorlákba belekapó szél süvítése vetett vége az utolsó nyugodt percnek. A közeledő flotta teljes erejéből támadta a Vadmacskát és nem tudhatták, hogy a hajón már csak egyetlen ember szürcsöli ón kupájából finom rumját. Jim Kernel, a Vörös szakáll.
Kapitány! Jelentem, van egy új matróz! Egy eiseni fattyú szolgálatra jelentkezik!
Szívesen csatlakozok!
Előzetesen én is jelentkezek.
Hoznám a szokásos orosz alakváltóm. 🙂
Hogy egyszerűsítsük a dolgot, felvettem az eiseni nyelvet, és félreteszek HP-t egy max 2 pontos nyelvismeretre. Jó lenne, ha megértenénk egymást. 🙂
Egyébiránt jól értem, hogy ez így még karialkotás, és tulajdonságból max hármas lehet? (Kivéve a néphez tartozót.)
Na jelentkezését elfogadva matróz!
E-mailt dobj hogy tudjunk kontaktolni! Ott egyszerűbb a kommunikáció.
És ezzel beszéltünk! A hajó elment! 😉
Beteltünk*!