X. Hősök Napja – Adri: Abney Park’s Airship Pirate

Pénteki napra várok 3-4 játékost légi kalózkodásra, zsebórákkal, mechanikus robotokkal és minden nyalánksággal. Akit érdekel itt olvashat utána kicsit mit is takar ez a szerepjáték. Valamint a karaktereket miképpen lehet megalkotni, angol tudást igényel. Ha nincs rá mód a helyszínen segítünk megalkotni.

Cherche la femme

Roman remegve ült a fotelben, homlokán kidagadtak az erek a félelemtől, az arcán patakokban folyt a hideg verejték. Nem volt megkötözve, ami tudta hogy mit jelent: az Őrnagy fogja kihallgatni. Soha nem találkozott még vele személyesen, csak a legendákat hallotta Vincent őrnagyról, a Chuno Ggun egyik speciális egységének a Scorpionak a vezetőjéről. Habár lassacskán 15 éve a Chuno Ggun fedett ügynöke volt, Roman magáról a Scorpio alakulatról is keveset tudott, mindössze annyit hogy kevesen vannak, egyfajta belső elhárítás a szerepük, a „kémek kémjei” így is emlegették őket.

Roman tudta, hogy egyetlen esélye van, hogy túlélje az Őrnaggyal való találkozást, ha hasznosnak bizonyul. Az Őrnagyot „hideg halálként” is szokták emlegetni azon kevesek, akik látták már dolgozni, arca akár egy márványszoboré, semmi érzelem nem látszódik rajta, se düh, se harag, se az hogy különösebben érdekelné bármi is a feladatán kívül. Tökéletes pókerarc. Mély levegőt vett, hogy lenyugodjon valamelyest és újra elpróbálta magában a szöveget, amivel készült:

„Megtaláltuk Aurora Jenkins-t, a nyomok High Tortugába vezettek. Cliff, az összekötőm intézett egy találkozót Aranyfogú Tommal, a Fekete Griff banda alvezérével, akik rejtegették Aurorát az elmúlt egy évben. A találkozó balul sült el, valószínűleg lelepleződtünk, mert nekünk támadtak. Két emberemet megölték, alig bírtam magam is elmenekülni Tortugából. Hmm, lehet nem kéne mondanom, hogy lelepleződtünk…” – de itt félbeszakadtak Roman gondolatai, mert nyílt az ajtó és az Őrnagy belépett a szobába. Annyira meglepődött a látványtól, hogy észre se vette, ahogy az Őrnagy mögött még egy férfi belép a szobába, majd becsukja az ajtót maguk mögött.

• Látom meglepődött Mr. Vratavsky. – mondta az Őrnagy cinikusan, miközben rágyújtott egy cigarettára. Roman nem jutott szóhoz, de az Őrnagy lazán folytatta helyette – Maga is tudja hogyan működik egy félelemkeltő propaganda, a Scorpionak pedig nem árt ha tartanak tőle, még akár a sajátjai is… Nos, meséljen Mr. Vratavsky, hol vesztette nyomát Aurora Jenkinsnek?

Az Őrnagy hanyagul nekitámaszkodott a falnak és nagy füstkarikákat eregetve kíváncsian nézett Romanra. A férfi teljesen össze volt zavarodva, hol az Őrnagyra, hol a mögötte félhomályban ácsorgó férfira nézett. Az esélyeit latolgatta, mert ismerte annyira ezt a tárgyalási stílust, hogy tudja mi lesz a beszélgetés vége. Az Őrnagy már tudott mindent, amire szüksége volt, belőle már csak részleteket akart kihúzni és utána úgyis végez vele, nem veszi már hasznát Romannak. Habár fáradt volt és elgyötört, Roman képzett pusztakezes harcos volt és elnézve az Őrnagy fizikai képességeit rájött, hogy nem tőle kell tartania, hanem a gorillától a félhomályban. Ó igen, ő keménykötésű fickónak tűnt egy szép nagy, fél arcon át húzódó sebhellyel a bal arcán. És szinte biztos, hogy fegyver is van nála. Az Őrnagynál azonban szemmel láthatóan nem volt fegyver, az arca sápadt volt, egyáltalán nem volt egy egészséges kinézete. Roman nyelt egy nagyot, vett egy mély levegőt, majd harci koncentrációba kapcsolta az agyát. Felkelt, ellazította az izmait és egy lépéssel közelebb lépett a hanyagul cigarettázó Őrnagyhoz.

• Vincent őrnagy, megtiszteltetés számomra, hogy személyesen vette a fáradtságot, hogy kihallgasson engem. – az Őrnagy rezzenéstelen arccal figyelte Roman közeledését, miközben egy halvány cinikus félmosolyra húzta a száját. Lassan eregette tovább a füstkarikákat.
• Két nappal ezelőtt – kezdett bele Roman a mondókájába – a tortugai Lusta Teknős nevű csehóban volt találkozóm Aranyfogú Tommal. Az összekötőm arról tájékoztatott, hogy a Fekete Griffeknél belső viszályok vannak, nincs egység, főleg mióta Aurora Jenkinst rejtegetik. Tom szabadulni akart a nőtől, de lehetőség szerint úgy hogy ő ne keveredjen gyanúba. – újabb lépést tett az Őrnagy felé, fél szemmel a félhomályban várakozó gorillát figyelve. – Elmondta azt is, hogy Johnes kapitány csak szívességből tartja magánál a lányt, hogy majd tovább akarja adni őt egy másik bandának, de a névre nem emlékezett pontosan, mert csak egyszer hallotta suttogva és eléggé ritka, ilyen kalózcsapatról nem igazán hallott még korábban: valamilyen kígyó, talán vipera. – már csak egy lépés választotta el Romant az Őrnagytól. Homlokán kidagadtak az erek a megfeszített koncentrációtól, az izmai pattanásig feszültek. Előrelendült egyik kezével az Őrnagy cigarettázó kezét akarta megragadni, a másikkal a torkát. Terve szerint hátracsavarta volna a kezét és a torkánál fogva a falhoz akarta szorítani az Őrnagyot… de már ez a gondolat se tudott teljes egészében végig futni az agyán, mert keresztülvágta valami iszonytató fájdalom. Mélyről jött, a gyomrán keresztül szakított utat felfelé a tüdejéig. Véres hab tört fel a torkából, ahogy levegő után kapkodott, miközben érezte ahogy az Őrnagy lassan felemeli és maga felé billenti.
• Smaragd Kobra, Mr. Vratavsky. – suttogta az Őrnagy rezzenéstelen arccal és egy füstkarikát fújt az utolsókat vergődő Roman arcába. Visszahúzta a fémkarmokat a kezébe, hagyva hogy a férfi sötétvörös vértócsába essen össze előtte a padlón. Még rángott párat, mielőtt végleg kilehelte volna a lelkét.
• Nocsak Aurora, hát hazajössz végül. Andrej, szedd össze a csapatot, High Tortugába megyünk…