A közös hazai szerepjátékos kultúránk egyik érdekes, fontos és legfóképpen értékes része a fanzin. Sem nem magazin, sem nem újság … de mégis mindkettő. Sem nem hivatalos, sem nem teljesen rajongói … de mégis. Sem nem amatőr, sem nem profi … de.  Az internet előtti korszakban létfontosságú volt a rajongók egymás közötti kommunikációjában, hogy legyenek. Ma már talán nehéz is elképzelni, hogy egy-egy ilyen alkotás milyen nagy hatással volt, pedig igen.

Ezért is nagyon szomorú, hogy az idő előrehaladtával nemcsak megszűntek ezek a „sajtó orgánumok”, hanem teljesen el is felejtődtek. Amikor pár éve belevágtunk a M.A.G.U.S. Eredet cikksorozatba, hogy legalább a különböző helyeken megjelent, de egy témára fokuszáló cikkeket összegyűjtsük megfogalmazódott, hogy a küldetésünk része kell legyen az is, hogy ezeket a (sokszor tiszavirág életű) kezdeményezéseket digitális formában megőrizzük magunk és az utókor számára emlékmű, példa és tanulság gyanánt (is).

Ahogy a korábbi cikksorozatunkban is segítségünkre volt, ebben a gigászi feladatban elvitathatlan és többlet érdem illeti Thirlent, aki amellett, hogy véltve őrzött és régóta duzzadó gyűjteményét is rendelkezésünkre bocsátotta, a bedigitalizálás oroszlánrészét is maga vállalta. Hálásan köszönjük neki. A sorozat nyitó darabja is tőle származtatik, amellyel a kronológiai fonalat igyekszünk felvenni.

Hogy kicsit elmélyedjünk a korszellemben gondoljuk (és érezzük) át, hogy a Bíborhold fantasy és szerepjáték magazin (amelyet az lfg.hu jóvoltából már töviről hegyire ismerhetünk) 1992-ben jelentette meg első számát. A Beholder pedig az Alanori Krónika előfutárát, a Ghalla News-t hasonlóan ’92 decembere óta egyengette. Előbbi éppen a 12. számának megjelenésénél tart éppen, amikor nyugat felől pislákolni kezd valami a távolban …

1993 novemberében megjelenik a NAZGUL első (és egyetlen) száma. Már csak ebből is érdekes általánosságokat ismerünk fel a fanzinokról: név- és címválasztás terén sokszor nem a legszerencsésebbek, illetve, hogy általában nagyon (nagyon, nagyon) rövid életűek. Ez a Gyűrűk Urából papírformára kilépő boszorkány-lidérc azonban nemes küldetésben jár, amit rögtön a borítón is fel van tüntetve, miszerint: „a Csillagvadász Légió utódja”.

Megspórolom azon igyekezeted, hogy rákeress: a Csillagvadász Légió [1] egy korábbi (ki hinné) 8 számot megélt sci-fi témájú fanzin volt, ami az azonos nevű [2] szerepjátékot propagálta (hol van és nekem miért nincs belőle?) ahhoz jelentetett meg leírásokat, cikkeket és még ki tudja mit. Mielőtt azonban felmerülne az, hogy az nem lehetett nagy dolog jön a [3] értelmezés, miszerint egy egyesületi(?) alapon szerveződő kreatív közösség volt, akik között olyan neves személyeket ismerünk fel, mint Böszörményi Gyula (Ütközet a Meridim felett, Gergő és az Álomfogók) vagy mint Nemes István (Éj trilógiája, Káosz ciklus).

(mielőtt teljesen beszippantana a kilencvenes évek romantikája kitekintés jelleggel jegyezzük meg azt a visszacsatolást, hogy azért akkoriban is voltak … nézeteltérések és kommunikációs gondok, ld. levelezési rovat az egykori GuRúnában)

Ami viszont örvendetes és látható, hogy a Nazgul nem teljesen magányos és létrejötténél két akkori közösség is bábáskodott, a Hatalom Harcosai- és a Keszthelyi Helyőrségi Klub (ezúton is köszönjük nekik, jótett nem felejtődhet). Még érdekesebb, hogy a borítókép Gál Attila munkája, aki a fanzin tanúsága szerint egy szlovákiai magyar grafikus, tehát látszik, hogy volt kapcsolat a határon túli közönség tagjaival is, ami egészen figyelemreméltó a kor (ismét) kommunikációs csatornáinak ismeretében (ne felejtsük el, hogy nuku internet és hasonlók, emberek vonalas és/vagy kártyás készüléken telefonálgattak végtelen pénzért, esetleg leveleket írtak … kézzel, aztán vagy volt válasz vagy nem hetek múlva … ugye).

Következzen immáron a lényeg és egyszersmind a Tartalomjegyzék:

  • Előszó
  • Margaret Weis és Tracy Hickman Dragonlance novellája – „Fogadunk?” 1. rész
  • Tales from the floating Vagabond (szerepjáték ismertető)
  • ismeretlen szerző novellája – „Ez valami más”
  • Hírek
  • Roger Zaleznay novellája – „A lassú, nagy királyok”
  • Creative Campaigning (AD&D kiegészítő ismertető)
  • Fegyverek
  • Isaac Asimov novellája – „Az üzenet”

Mindezt 28 oldalban, de azt legalább ingyenesen. Ennek ellenére (állítólag) 500 példányban készült belőle. Nem tisztem, hogy bármelyik írás felett, pláne ennyi év távlatából pálcák törjek, így nem is teszem (én amúgy is csak gyönyörködöm benne). Egészen apró (de ismét geopolitikai) kitérő, hogy a fanzinról akkortájt megemlékeztek a szép emlékezetű GALAKTIKA hasábjain is (sajnos nem a legszebben):

F. Zoltán & K. Zoltán, Keszthely

Gratulálunk a szerkesztőségünkhöz eljuttatott, kitűnően szerkesztett fantasy-fanzinjukhoz, a NAZGUL-hoz, amely a »HATALOM HARCOSAI SZEREPJÁTÉK KLUB« keszthelyi kiadványa (a megszűnt »Csillagvadász Légió« örököse). Egyetlen apró, de lényeges megjegyzésünk van csupán a szerkesztőkhöz: a hasonló nyugati fanzinok ismeretében tudjuk, hogy ott sem szokás neves sci-fi írók novelláinak engedély és copyright nélküli közlése. Jellegüknél fogva, az ilyen lapokat igényes amatőrök szerkesztik – igényes amatőrök írásaiból. Ehhez kívánunk további sok sikert!

(Idézet a Galaktika 162., 1994 márciusi számából)

Ó, hol vagytok kilencvenes évek … itt hagytatok és a Földre ejtettetek. Sebaj. Remélem nem volt teljesen unalmas olvasmány ez a felvezetés új cikksorozatunk nyitó darabja elé, ami után még több érdekes és „érdekes” kiadvány tűnt fel ezen a különleges vásznon, ami a hazai szerepjátékfanzinos szcéna volt és így közös örökségünk abból a másik korból (Engedjenek vissza, 10 Ft volt egy könyv!!!). Most pedig következzen maga a Nazgul fanzin első és egyben utolsó ismert példánya.

Letöltés: Nazgul 1993 november

(Thirlen gyűjteményéből)

Magyar Szerepjátékos Fanzinok 1 – Nazgul, az első és utolsó

5 thoughts on “Magyar Szerepjátékos Fanzinok 1 – Nazgul, az első és utolsó

  • Szuper, hatalmas köszönet, régóta vadásztam erre! 🙂

    Nagyon tetszett az Eredet sorozat is, és ennek is nagyon várom a következő részeit.

  • Köszönöm a cikket! Erre a sorozatra befizetek – régen kíváncsi vagyok a korabeli amatőr kiadványokra, de csak nagyon kevéshez sikerült hozzájutnom.

    (Az csak személyes sirámom, hogy a többségük megmarad a történelmi érdekesség szintjén, és szinte semmilyen valódi játékanyagot nem közöl.)

  • Volt egyébként egykor egy Lidérc nevű fanzin, amely állítólag több számot megért a kilencvenes évek elején. Erről van valami információtok?

  • Ahoy,

    elGabor: volt róla szó, hogy a Démont arra nevezzék át (később), de abból tudomásom szerint nem lett semmi. Nem találkoztunk még belőle fizikai példánnyal, ami (a kutatás jellegéből fakadóan) még nem jelenti azt hogy nem létezett. Még mindig lehet új dolgokat találni és ha lehet, akkor keressük. 🙂 Köszönjük az érdeklődő elismerést.

Vélemény, hozzászólás?