Kedves, helyzetet rontó vagy nem rontó Kalandozók!

A tábor hatodik napjára terveztem ezt a 3718-ban játszódó ynevi mesét a vállalkozó 3-4 karakternek (kik preferáltan a jelenlegi karakteralkotás szerint készüljenek, kivéve, ha az egész csapat egyhangúlag megegyezik valamely korábbi karakteralkotásban). A karakterekre sok megkötés nincsen; összeforrott vagy összeforratlan csapatnak sem kell lennetek, de nem árt, ha a karakterek hajlandóak együttműködni, vagy legalább egymást elviselni. Annyi csak az elvárás, hogy a karakterek Equasselben vagy környékén legyenek bármíly okból, és motiválja őket annyira a fényesen csengő arany, hogy a városi honatyák jellemzően anyagi javakban kifejezhető jutalommal kecsegtető kérését ne utasítsák vissza.

Szigeti szabadság

Equassel illetékes döntéshozói gondban voltak.

Morik Bolonik és szigete kétségtelenül hasznára volt nem csak Hatvárosnak, hanem az egész tengeröböl környékének, az új-pyarr bizalomépítésről nem is beszélve.

Ugyanakkor, muszáj volt kimondani, hogy a sziget Morik Bolonik _nélkül_ még nagyobb hasznára lehetett volna a fenti területnek.

Persze, ez nem az a típusú feladat volt, amit a Gyöngykeresők „megoldhatnak” az egyszerű megoldással, államérdekből. A sziget egykor Equassel szégyene volt, és az, hogy a szégyent a feledés jótékony leple fedi, ráadásul komoly hasznot hoz a környéknek, egyedül Morik érdeme volt.

Legalábbis, így indult. Aztán jöttek a pyarrok, az állandó kötekedés, a vallás belekeveredése a szigorúan gazdaságinak indult problémába, a helyi jellegű hisztéria, és most pedig az erioni szál feltűnése.

Pedig hasznos lenne, ha a papok és egyházak mihamarabb lepofoznák egymás között a lepofoznivalót, utána pedig rend lenne, csend lenne, és folyna a munka.

Milyen jó is lenne, ha az equasseli diplomaták, kereskedelmi küldöttek csak úgy odamehetnének a szigetre, felügyelnék a tárgyalásokat, szépen kipiszkálnák a vallási hajszálakat a levesből, és minden megoldódna. Ám Morik a város hivatalos díszpolgára emberöltők óta, így rosszul mutatna, ha egy város a saját, élemedett korú polgárával vitatkozna, háttérben az ökölharcba torkollott zsinattal.

Így marad az, hogy kalandozókat kérnek fel, akik – papíron – semlegesek, de Equassel érdekeit képviselik, ám mégse a város nevében járnak el.

Aztán, remélhetőleg, a leendő kalandozók bevonása nem rontja tovább a helyzetet…

Vii: Szigeti szabadság

3 thoughts on “Vii: Szigeti szabadság

Vélemény, hozzászólás?