Még a vadkerti rengetegben járunk ugyan, de többen megtértek már Tuth -Lagor Üllőjéből a Táboron túlra (~haza).  E bejegyzésben várjuk élményeitek és véleményetek az együtt töltött napokról, később pedig a kalandmodul és a hét képei is kikerülnek majd. Köszönjük, hogy velünk voltál és reméljük a kalandjaink ismét keresztezik majd egymást.

***

Az idei, XII. nyári táborunk ismét a reményeinken felül alakult. Már előljáróban tudni lehetett, hogy mind a résztvevők száma, mind pedig a felajánlott mesék meghaladják majd az eddigi évekét. Több mint húsz féle különböző szerepjáték közül választhattak a táborozók, széles választékuk pedig átölelte a kiadványok több évtizedét. Több újfajta rendszer és világ mellett a klasszikus játékok is képviseltették magukat, amit külön öröm volt látni. Mindenki megtalálta azt, amiért a legszívesebben asztalhoz ül.

Idei közös, kétnapos, központi kalandunk az Ököljog nemcsak tovább görgette a M.A.G.U.S. világának kronológiáját, de sok régi történetszálat fűzött egybe és lebentett fel fátylat régi modulok szereplőinek sorsáról, hogy a Kiválasztottak közbenjárásával új irányt adjanak egyes eseményeknek. Úgy gondolom a végeredmény alapján kijelenthető, hogy mindkét társszerző kitett magáért és jó példát mutatott a jövőbeli íróknak is. Alkotásuk büszkén foglalhatta el helyét honlapunk Ynevi Vándorlások című kalandmodul gyűjteményében. Letöltés: (45)-[KH]-Ököljog

Idei Jubileumi ünneplésünk kapcsán a modul elkészüléséhez hozzájárulók köszöntése sem maradhat el, hogy megemlékezzünk róluk, idézetként a kalandból: “Jelen kalandmodulunk elkészültében nagy segedelmünkre volt Halmi Zsolt grafikus első ízben (és reméljük nem utoljára), aki illusztrációval keltette életre a szövegben megfogalmazott Tuth-Lagor Üllőjének világát. Az ő munkáját segítette és egészítette ki Zorgel Erika a borító színezésével és Zsuga Fruzsina, a digitális festéssel. A helyszín kiválasztásában nagy segítségünkre volt Magyar Gergely, az általa megrajzolt digitális Ynev térképével. Köszönjük nekik is a közreműködést. Az ajánlásban is szereplő Novák Csanádnak így néhány határral odébb, de köszönjük, hogy annak idején mind a M.A.G.U.S. szerepjáték kiadványaiban, mind pedig a Valhalla egyéb médiumaiban (honlapján) olyan anyagokat hagyott ránk rajongókra, amelyeknek szívesen és könnyebben lehetett felvenni a fonalát. Az alábbi munkánk megítélésén múlik, hogy érdemes volt e így tennünk, ez pedig csak azon mérhető le, ki hogyan éli meg (és túl) a kalandot.”

Az eredményhírdetésnél hagyományaink szerint a verseny jelleg ellenére mindenki ugyanannyi zsákmánnyal gazdagodott és újabb öt példány került kiosztásra az AranyTenger, avagy az Amundok Könyve című kiegészítőnkből is. Ezúton köszönjük még a Gamer Testvériség videójátékos csatorna részvételét, Tair (Papp Richárd) ígéretét, hogy hamarosan egy mozgóképes vizuális naplóban tekinthetjük meg a tábor eseményeit egy videó formájában ismét (ahogy annak idején volt szokásunk), mindazokét akik ígérték, hogy lemesélt kalandmoduljaikat igyekeznek majd megírni, hogy honlapunkon megjelenve mások is átélhessék őket és persze mindazoknak, akik meséjükkel és játékukkal felejthetetlenné tette számunkra is ezt az elmúlt egy hetet.

A Krónikák.hu szerepjátékos csapata a Hősök Napja és Héroszok Klubja, illetve a Regélő Főnix és Hullámkirály gárdájával együttműködve folytatja a munkát, kövessétek a híreket és értesítéseket, hiszen, ahogy mondani szoktuk: a krónikák lapjai tovább pörögnek… 

 

Vélemények a XII. Vándorkrónikák táborról (+kaland)

15 thoughts on “Vélemények a XII. Vándorkrónikák táborról (+kaland)

  • A tábor mint tavaly is nagyon pozitívan hatott rám. A hely nagyon hangulatos. Megismerkedhettünk új emberekkel és akár örökre szóló barátságot köthettünk. A KM-ek felkészültek voltak és mindegyik kalandott nagyon élveztem. Nagyon megtisztelő volt az első napon mesêlni a csapatomnak köszönöm. A fő modul nagyon hangulatos volt. Egy olyan helyet hozott létre amiben túl kellet élnünk. Ên mindenre annyit mondog csak így tovább. Jövőre remélem újra találkozhatunk.

  • Én sajnos csak három napig élvezhettem a tábort, és a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom azt az érzést, mikor egy ilyen rendezvény közepén kell távoznia valakinek, miközben mindenki Ynev földjét tapodja.

    Két kalanddal készültem. Az első a nevéhez híven kaotikus volt, és a csapatomnak már az elején sikerült letérnie az általam megálmodott ösvényről – ettől függetlenül remekül szórakoztam, sokszor visítottam a röhögéstől. Kedvelem a játék rendszerét, de talán jobb, ha megreformálják. Shala barátom jóvoltából pedig lehet, hogy hamarosan a tesztelésére is alkalmunk nyílik majd. A csapatom minden egyes tagját IMÁDTAM, jó pár meglepetést okoztak nekem, és remélem, méltó módon zártuk le ezt a minikampányt. Talán egyszer, privátban majd folytatjuk. Bízom benne. Ishidunak pedig köszönöm a jelvényeket.

    A másik modul sem a terveim szerint alakult, de remélem, sikerült átadni a zöldfülűeknek a kedvenc szerepjátékom, a Cthulhu Hívása hangulatát. Megszenvedtem érte, hisz másnapra teljesen berekedtem. Az innsmouth-i akcentus nem emberi toroknak való.

    A második napon Ishidu barátom Helvéczia előadását élvezhettem, aki piszok jól meséli, látszik, hogy ez a kedvenc játéka. Mindenkinek ajánlom ezt az élményt. Sajnálom, hogy párszor fancsali képet vágtam, vagy elbóbiskoltam. Nem te tehetsz róla, hanem az franczos kánikula és jómagam, ugyanis rohadt fáradt voltam – 30 fölött már ne vegyetek tartós tejet -, illetve a választott karakterem is merész volt. Mondhatni, svédcsavar. Estére szerencsére sikerült magamhoz térnek és belerázódnom, és nagyon jót játszottunk. A játékostársaimnak is köszönöm, többszörösen is leiskoláztak, mert jobban bele sikerült élniük magukat a karakterükbe.

  • Idén négy napra sikerült, bebiztosítsam magam a táborba , csütörtök – vasárnap.

    Első kaland Lagúna. Maga a kaland szerintem élvezhető, “emészthető, főleg, ha van aki megfőz benne mindent is”, sajnos a másik csapat khm.. bedobta a törölközőt még a kaland elején, így nem tudtuk teljes értékben kipróbálni a kihívásokat.

    Második kaland Hosszú álom, próbáltam aktívabban részt venni benne ( magamhoz mérten), úgy gondolom ez sikerült. Eléggé különc csapatunk volt, de a mesélőnek sikerült egybe boronálni minket. Amund mesélési stílusa pedig tele van olyan személy és helyszín leírásokkal, valamint jelzőkkel, amit én személy szerint szeretek, regényekben is.

    A központi modul pedig, eszméletlen jó volt számomra. Shalafinak nagy hála, hogy a kalandot sikerült a csapatunkhoz igazítsa, 3 harcos és 2 uwelita. Külön élmény volt, mikor az Ynevi botanikus jegyzékbe bevéstük, mint felfedező a Crántai babfát, valamint a legtöbb erősebb ellenfelet, egy taslival a másvilágra küldtük, a SZERENCSE enyhe közbenjárásával.

    Jövőre, ha szintén ilyen meleg lészen, megkérjük majd, arel papokat/boszmestereket egy kis vihar korbácsolására.
    p.s. hát ez sem eresztettem túl bőre.

  • Az idei tábor is élvezetes volt, mint a többi, ha nem élvezetesebb. Az elején persze durrogtam, mert épp haragudtam a M.A.G.U.S.-ra, de aztán a főmodul megbékített. Pöpec kis modul lett, igényes, szép, táblázatos, véletlenszerű. Nem sok játékon vettem részt, inkább pihentem; de amiken részt vettem, azokat élveztem: Unity Forgotten Realms vs. Ravenloftja sárkányokkal telve indult, és vérborztetemekkel zárult, remélem lesz folytatása; Amundnál azokkal a játékostársakkal(külön köszönet mindannyiuknak) amundot alakítani: ez emlékeztetett, miért játszok tizenhat éve; és a hatodik napon Diablo-t mesélni (hehe): egyszerűen nagyszerű.

  • A Krónikák.hu szervezésében ez volt a 12. táborom, és egyben a legjobb is.
    Az első, és utolsó napon Vii-nél kalandoztam. Teszem ezt évről-évre, mert imádom a moduljait, a stílusát, a kreativitását, ahogy a játékosokat, és njk-kat kezeli.
    Második nap Shalának hála ismét belebújhattam Norah, a jogvédő mutáns bőrébe, ami mindig különleges élmény, mert hogy őt is a végtelenségig tudnám hallgatni.
    Ahogy Amundot is, aki a harmadik napon kalauzolt a Hosszú álomban. Játszottam már ezt a modult a diplomata boszorkányommal, de nem emlékeztem a történetre, ami boldogág, mert így megtapasztalhattam, hogy ugyan az a modul mennyire máshogy alakult egy harcos bőrébe bújva.
    A csapattársaimat imádtam figyelni, hogyan lényegültek át, hogyan fejlődött, reagált, élt a karakterük. Köszönöm nektek!
    Amikor megkaptam a modult megijedtem, hogyan fogom a rengeteg helyszínt, és njk-t észbentartani, ám ahogy tovább olvastam teljesen beszippantott a rengeteg lehetőség, közben pedig nyafogtam, hogy bakker, nem játszhatom, pedig mennyire jó már. Ám kaptam egy fantasztikus csapatot, akiknél abszolút a szerepjátékon volt a hangsúly, így már egy cseppet sem bántam, mert élmény volt mesélni nekik.
    Hárman számukra új kaszttal jöttek, én pedig paráztam, hogy ha nem játsszák ki a karakterüket, nehogy Pavlovi reflexként elkezdjem szivatni őket. Megesik. Ám a félelmeim alaptalannak bizonyultak, mert elképesztően jók voltak, rajongtam a bajvívó kisasszonyok, és a bárd közötti szócsatákért, egyszerűen zseniálisak voltak! Az udvari ork gladiátor, az élő erényöv pedig a lehető legelegánsabban teljesítette a szolgálatát, ezzel pedig különleges élményt adott.
    Ezek után fájt hazajönni, nem is nagyon találom a helyem.
    Köszönöm nektek.

  • Ahoy,

    egyre nehezebb összeszedni egy tábor után a gondolatokat, amikor a sűrű program miatt egyes mozzanatok már-már balladai homályba merülnek az újabb és újabb élmények hatására, de azért megpróbálom és elnézést attól, aki esetleg máshogy emlékszik rá, vagy esetleg kihagyom a fontosabb részeknél.

    Már maga az utazás is nagyon szórakoztató volt, ahogyan egy kilóméteren keresztül vánszorogtunk egy órát a sláger rádióval üvöltve a jobb számokat a dugóban egy klíma nélküli autóban Copyval, akinek ezúton is köszönöm, hogy vele jöhettem le. Érdemes lenne jövőre, hogyha már tényleg mindenki ilyen korán lent van mert lent szeretne lenni külön programot csinálni, de igazság szerint ilyenkor legszívesebben a régen látott kalandozótársakkal üdvözöljük egymást legszívesebben azt hiszem.

    Ennek ellenére már első este csatlakoztam Tanti Káosz játékába, amelyben régóta a visszatérő karakterekkel és játékosokkal találkoztam. Az alkalom gyászos jellegét (miszerint utoljára ülünk így össze, mert nehogymár egy ilyen remek élményt elorozzunk más elől) ellensúlyozta Ishidu névre szóló ajándéka minden csapattársnak és mesélőnk rendíthetetlen épelméje, amit alaposan kikezdtünk a délután-este-éjszaka folyamán (na jó, viszem a balhét, főleg én). Pontot tettünk ügyeink végére Kirovangban anélkül, hogy vasvillával űztek volna minket el (bár szerintem megpróbálták). Lényeg a lényeg, remekül szórakoztam és azt hiszem Gaston nagyon fog nekem hiányozni (meeeeeeert …..).

    Második nap előtt még egy hajnalba nyúló beszélgetést követően Hídvégi úrral eldöntöttem, hogy nem alszom (soha többé), így már könnyebben tudtam nekikészülni KAcat barátommal a Lagúna közös osztott világos meséléséhez. A hangulat azt hiszem nagyon rendben volt, csapatom pedig álomszerűen teljesítette a modul azon részét, hogy egy orwellánus alvilági szervezet felbérel egy orwellánus csapatot. Talán ezért ért egy kicsit későn az ébresztés, amikor minden áron be akartak jutni a sziget nagyhatalmú Adron főpapja elé (15. szintű) és mint Gulandro teljesítettem is a kérést, hiszen igyekszem megadni csapatnak, amit igényel. Nem tudom melyikünk jött rá először, hogy ez a találkozás nem sülhet el jól. Ennek ellenére javukra írom, hogy nemcsak állták a sarat egy ilyen ellenséggel szemben, de túl is éltek sőt, volt aki meg is szökött előle.

    Így azonban a délutáni órákban volt lehetőségünk még társasájátékozni is (ráadásul a kedvenceimmel) amik olyan egyszerűek, hogy képes vagyok felfogni a szabályokat, de olyan érdekesek, hogy évek alatt nem tudom megunni őket. Hiszen TSURO-zni mindig jó …Belehallgattam mások meséibe is egy kicsit, míg végül a Helvéczia mellett egy nyugágyban elnyomott az álom. S csak egy újabb TSURO meccsre ébredtem fel (meg persze vacsizni).

    Izgatottan vártam a másnapot, hiszen reményeim szerint utoljára meséltem a Hosszú álom című kalandomat mielőtt végre megírom modulban is. Olyan sokszor meséltem már, és olyan sok jegyzetem volt hozzá, hogy a felkészülés sem volt könnyű, de amikor már megkapta a feladatot a csapat ugyanúgy eszembe jutottak homályosan dolgok, ahogy játékosomnak, A’fradnak is, aki egykor már egy korábbi verzióját játszotta a történetnek. De szerencsére neki is tudott meglepetést okozni. Ludi gamebreaker beszólása (miután több karakter is lezuhant magasból) miszerint neki amúgy van egy repülő szőnyege alaposan szétzilálta a melegben füstölgő kedélyeket, de így volt jó, így lett emlékezetes.

    Eljött végre a központi modul (Ököljog) várva várt hétvégéje, amit nem nagy titok, hosszas hetek lázas előkészülete előzött meg. Csapatom előtörténetét olvasva még mindenekelőtt, melyben egy önjelölt istenekből álló kalandozócsapatot írtak le, úgy éreztem elég extravagáns, hogy a sok magasröptű elemre jól reagáljon majd és lőn … Azt hiszem minden résztvevőnek megvoltak azok az érzelmi-rejtvényfejtős-jót dobós-heroikus momentumai, amelyekért a karaktert tulajdonképpen elképzelte. Nem mondom, hogy nem ütköztek akadályokba (sőt) de az az elszántság és vadság amikkel aztán végül teljesítették őket az mindenképpen méltó volt azokhoz az önnön halhatatlanságukban meggyőződött kiválasztottakhoz, amiket meg kívántak személyesíteni. Remélem ők is legalább olyan jól szórakoztak mint én (és mentségemre szóljon csak azok a karakterek haltak meg, akik az előtörténet szerint is terveztek eredetileg).

    Az utolsó előtti napon előbb a többi játékba hallgattam bele kicsit, azután elkezdtük a Lovecraftesque-t. Nem először játszottam vele, de először vezettem én a játékot (és más nyelven) úgyhogy kifejezetten érdekes élmény volt, amellett, hogy ez a különleges “narratív történetmesélős játék” (vagy indie rpg) tartogat olyan titkokat, amiket még nem fedeztem fel és ezért többször is kell még próbálkoznom vele. Remélem akkor is lesz ilyen lelkes kompánia hozzá.

    A tábor egyik elgfontosabb eleme számomra minden évben a filmvetítés (bár idén már borotvaélen táncolt) végül három örökbecsű fantasy és szerepjáték kötődésű alkotást néztünk meg hajnalig (különböző mini-játékokkal színesítve azt ami amúgy is) és bár nem mindenkit érdekelt minden film egyformán a végére mégis egy lelkes műélvező és műértő csapat maradt, akik segítettek elpakolni a nehéz felszerelést. Szeretem ezt a fajta levezetést, ifjúkorom szerepjátékos alkalmait juttatja eszembe (ami jó).

    Az utolsó napról és az azóta eltelt időről csak annyit tudok mondani, hogy nehéz volt magam mögött hagyni a tábort és nem szívesen nyomtam a gázt, hogy távolodjak olyan emberektől akikkel szívesen osztozom a whiskey-n. De talán ez az érzés is kell, hogy aztán jövőre vagy még hamarabb újra legalább ennyire tudjuk értékelni az együttlétet. Bár kiindulva az eltelt évekből ez az érzés mindig egyre-egyre több és a búcsúzás is egyre hosszabb nehezebb. Bőven a reményeimen felül teljesített a tábor idén (ismét) és kívánom, hogy mindig legalább ilyen legyen. Jövőre pedig többet fogok játszani is. Csak hogy tudjam milyen amikor bejelentik a 250+os támadást a kedves karakterem ellen … Minden játékosomnak és mesélőtársamnak köszönöm a közös élményt és kalandot!

  • Sziasztok!

    Jövőre nem követem el azt a hibát, hogy csak négy napra megyek, fantasztikusan éreztem magam. Az első két nap X-ment és CoC-t játszottam, mindkettő szinte új volt számomra, és mindkettőt biztosan fogok még játszani. Kicsit paráztam, hogy 7-8 év kihagyás után 2 napig magusozzam, ráadásul modult, de a félelmeim alaptalanok voltak. Hogy mennyire éreztem jól magam, azt én nehezen tudom szavakba önteni. Hagyom, hogy Keselyű beszéljen helyettem.

    Jelentés Darton egyházának részére, Krandel apát kezébe

    Eleget téve feladatomnak hogy a Vinisila síkság vidékét feltérképezzem, melyet Tuth-Lagor Üllőjének is neveznek, hálát adok Dartonnak a túlélésért és a tapasztalatért.

    Legelőször is az élővilágról írnék, mely nehezíti a dolgát mindenkinek, aki erre a mocsaras területre téved. Az itteni állatok talán kistestvérei az Elátkozott Vidék bélieknek, és ha a forró, nedves levegő nem volna elég kihívás, ami nyálkaként tapad meg a bőrön, bekúszik az ing alá és a nadrág szárain, hát ott vannak a szúnyogok, melyek keserítik az életét annak, aki erre a lápra téved.
    De még ez tűnik a kisebbik bajnak, mert a mocsárban bőven terem növény minek nedve csípésre, kelésre jó egyaránt, s elkészíteni sem nehéz a tinktúrát, ha valaki kicsit is ismeri a növényeket.
    A rend bánatára és az én szerencsémre, csak párat tudok megemlíteni ama ocsmányságok közül miket kerülni, volna jó.
    Legelső intelem, hogy ha kényelmes fűcsomókat talál, erre az utazó óvakodjék, a sátorveréstől mielőtt kipurgálná, hacsak nem kívánja, hogy testét nyüvek falják fel.
    Az ocsány volt az első nagyobb veszedelem, amellyel szembenéztünk, hatalmas féreg, erős, ostorszerű csáppal, és ha a bőrét sikerül is megsebezni, a sebből fröccsenő sav nem ígér gyors győzelmet. De a szeme, ami a feje tetején helyezkedik el, könnyen sebezhető, úgy vélem ez az egyetlen sebezhető pontja.
    Az óriásgorillát szerencsémre csak hallomásból ismerem, állítják bőre vastag, mint a fakéreg és csak fémhegyű vessző sebezheti meg. Él még egy hatalmas gyíkhoz hasonló lény, voulnak nevezik az itt élők, s szeme igézi az embert, megbénítva, ítéli kínos halálra.

    Szerencsére az itt lakó értelmes lények már nem oly barátságtalanok, mint az állatok. A legnépesebb faj a Snilek népe, mely kék pikkelyű, hatalmas gyíkokra hasonlít, de értelmük felér az emberekével. Sajátságos módon, de jól beszélik az erv nyelvet, melyet én magam sajnos nem. Ők Beth-et imádják, a tűzből előlépő istenüket, ki a Snilek népét egyszer majd az emberek fölé emeli. A vallás egyes elemei, és vallási helyeik azt sugallják, Sogron papjainak egykor komoly befolyása volt a vidéken.
    Noha a vallásukból elsőre úgy tűnhet, hogy a mifajtánkkal ellenségesek, ez nem így van. Kifejezetten jó kapcsolatokat ápolnak az emberekkel, és néhány faluban egy közösséget alkotnak. Olyannyira, hogy még szerelem is előfordul a fiatalok között, a szülők érthető tiltása ellenére. De ez legyen Ellena papnőinek problémája.

    Az emberek valamiféle sámánhitet vallanak magukénak, és úgy vélem a nálam kellemesebb hangú pyar térítőknek itt könnyebb dolguk lehet, miután megtanulták a nyelvüket. Ehhez a snilektől remélhetnek segítséget, s ne lepődjenek meg, ha egy Krokodil Zasath nevű remetéhez irányítják majd őket.
    Amit mindenképpen fontosnak tartok megemlíteni, az az itteni temetkezési szokások. A halottakat bebalzsamozzák,- de ki nem zsigerelik, ha a szaglásom meg nem csalt-és akár hónapokig is felvirágozva tartják a házaikban, mindaddig, amíg el nem tudnak búcsúzni tőle, s akkor a testet a mocsár nyeli el. Ebből következtethetően a mocsár bőven rejt testeket, s mint tapasztaltam, egy nekromanta könnyen idézheti is őket magához. Márpediglen, ha a kereskedelemi utak errefelé gyakorivá vállnak, feltűnnek majd ők is, biztosan, mint ahogy a legszentebb síron is felüti fejét a gaz. Már csak azért is, mert Bőség faluban terem egy furcsán irizáló gomba, mely nem csak kékre változtatja, annak szemét ki gyakorta fogyasztja, de mágikus hatalmát is megerősíti, olyas formán, mint a boszorkányok itala. Papoknak azonban igen veszedelmes a fogyasztása, mint ezt tapasztaltam, egy egészen apró falat is elveszi az ember eszét és hiába ébred rémálmok után kipihenten, a feltöltött ereje olyan csak, mint boroshordóban a víz, mellőzi mindazt a kegyet, amit naponta tapasztalunk Urunktól.

    Itt kell megemlítenem a falu másik sajátságos lakóját, ki észrevétlen biztos nem marad. Krantai időkből maradt kóborló, ki a falut védelmezi, és fontos megjegyeznem, hogy az idegenekkel sem támadó, amíg azok nem kelnek a falu ellen.
    A mocsár lakója még az óriás, ki szintén barátságosan fogadta köszöntésünket, s eme tettet utánozni tanácsolok mindenkinek, ki utánunk érkezik majd.
    És ha már a lápvidék helyei kerültek szóba, az elf temető említését nem hanyagolhatom. A sírokból növő göcsörtfák, a tóba fagyott szellemek mind a körforgásból kiszakított lelkek. Ehelyütt járva Askidos-tól, –ki ezredekkel ezelőtt született és az elfek közt is idősnek mondanám–, az ártmányt, mi a lelkeket rabul ejtette. Úgy vélem, noha idegen isteneknek szentelt a hely, nem volna ellenükre, ha próbálkozásaink sikerrel járnának, ki tudja, talán régi kulcsok nem nyitják az öreg zárat.
    Addig is ez a hely próbatételnek és vezeklésnek is megfelelő lehetne, mert ha a magam véleménye számít bármennyit is, nem töltenék itt el hónapokat saját szándékomból.

    Legutoljára hagytam, amiért sürgős volt pennát ragadnom. Egy krantai lélekkő került a magukat Filozófusoknak nevező toborzóklán birtokába. Kéttenyérnyi szögletes jádekő amit a szem először lát belőle. Nem volt módomban megszerezni, de vélem, hogy a rend megteszi ezt, ha fontosnak tartja.
    Nem fogyasztom tovább a drága tintát, a legszükségesebbeket véstem csak papirosra, és amint egy rendházba érek részletesen is megírom a velem történteket és mindazt, amit még fontosnak vélek, hogy feljegyezve maradjon a következő nemzedéknek.

    Chada, Igore DFP

  • Azt kell, hogy mondjam, hogy mióta szervezek egy kicsit mindig más szemmel nézem a táborokat. Pontosabban inkább mások szemével! Kicsit mindig felelősségemnek érzem, hogy mások jól érezzék magukat hiszen magamra vállalom ezt azzal, hogy megszervezem. Számomra több okból is a legjobb nyári tábor volt eddig, de a legfontosabb, hogy kevésbé fáradtam el a tábor napjáig, mint máskor, hiszen meg tudtam osztani a tehendőket. Ennek is köszönhető, hogy tényleg nagyon jónak érzem a kalandot amit produkálni sikerült, és nagyon nagy élmény volt lemesélni (persze ehhez a csapat is kellett, de erről picit később).

    Ugye azt már előre sejteni lehetett, hogy nagyon szép létszám jött össze, ami számomra azt jelenti, hogy valahol, valamit nagyon jól , vagy legalábbis nem nagyon rosszan csinálunk. Úgy érzem, hogy jó az irány és, hogy közös is. Az utóbbit rettentően fontosnak tartom, hiszen a csapat minden, szerintem. Vagy legalábbis nagyon unalmas lenne egyedül játszani 😛

    A létszám mellett örültem a sok játéknak és a sokféleségének is. Próbálunk figyelni arra, hogy minden napra jusson MAGUS, hiszen azt majdnem mindenki (merem hinni, hogy mindenki 🙂 ) szereti. De emelett mindenfélével jelentkeztetek, ami vállalkozó kedvűségről és frissességről árulkodik a számomra. A következő cél, hogy a szabad napokon egyre többet meséljetek ti és egyre kevesebbet mi (azaz a szervezők). Szeretnék többet játszani táborban, de persze nehezen bírom ki, hogy legalább 1 mesét ne vállaljak a fő kalandon felül, mert na szeretek mesélni is! 🙂
    És szeretném megköszönni a türelmet mindenkinek, hiszen én sem lehetek minden nap minden percében toppon, ami nem kifogás, de ahogy eddig is, ha valamivel kapcsolatban problémát éreztek kérlek nekem szóljatok először!

    Köszönet illeti még A’fradot aki majdhogynem személyi szakácsként is működött és ezért jár neki a sok sok puszi és ölelés! 🙂
    Node vegyük sorra a napokat mert, az a jó ha van tematikája a dolgoknak! És könnyebben jönnek fel a részletek is akkor talán!

    Első nap az egymásnak örülés és az élménycsere napja minden alkalommal, ez most sem volt másképp! De azért vállalásomhoz hűen és mert szeretem meséltem egy jó WoWot. Először a GURPS rendszerét szerettem volna használni, de aztán egy gyors felindulásból és a játékosok szavazata alapján a KJK szabályait használtuk, ami ha lehet még jobban illett hozzá és fergeteges játék alakult! Kis csavar volt a dologban (feltéve ha valaki játszik a játékkal!), hogy egy WSG-t meséltem le, ami nem más mint egy zászlószerző PVP minijáték. Nem volt könnyű a feladat, hogy miképpen tegyem mesélhetővé hiszen, az alapja annyi, hogy egy arénában szerezd meg a másik zászlaját és hozd vissza! 😛 De a csapat ügyesen vette a Csatadal Szurdoki megpróbáltatást! 😉 FOR THE HORDE! (Mellékesen mikor ezeket a sorokat írom a másik monitoron megy is a WoW 😛 )

    Második napra a már hagyománynak számító X-men került. Elnézést kérek a logisztikai probléma miatt, de az a helyzet, hogy tényleg sokan szeretitek ezt a játékot, de elsősorban próbálok mindig ujabb játékosokat is beszorítani a csapatba, és persze figyelmetlen voltam 😛 Ismét egy régi kedves karaktert hoztam vissza, aki külön poén volt azoknak, akik már játszottak nálam ilyet. Mégpedig egy kis krimis nyomozást követően Deadpool dobta fel a hangulatot, hogy a végén egy hatalmas mutáns vs mutáns csatában asszisztáljanak neki ahogy filmben tett ígéretéhez mérten Francist megölte, levágta a fejét, majd bele…..:P Szóval jó volt! 🙂

    Harmadik nap reggelén derült ki, hogy Unity mesél egy jóféle DnD 3.0-t amire kapható voltam, ugyanis rágom a fülét, hogy meséljen nekem DnD-t, mert szeretném megismerni és a csapat döntésére mindenki Dragonborn fajú volt szóval a DnD felét a csapat adta 😛 Sajna picit rövidre sikeredett, de annál hangulatosabbra én nagyon éltem a Monkot, de ahogy láttam a többiek is a karaktereiket. Talán azért is lett rövid picit mert a csapat sokáig alkotott karit! Innen üzenem kevesebb karialkotás több játék! 😛 De köszönöm mindenkinek azt hiszem így volt teljes, hogy mindeki magáénak érezte a karakterét! Unitynek pedig üzenem, hogy ezzel még akarok játszani! 🙂

    Aztán jött a főmodul! Arra jöttem rá, hogy mai napig képes vagyok izgulni egy egy főmodul előtt, még akkor is ha részt vettem a megírásában, hogy elég felkészült vagyok-e, elég jól adom-e át. Én kiválóan szórakoztam, nagyon remélem, hogy a csapatom is. Habár előre tartottam picit, hogy 3 harcos, hogy fogja venni az akadájokat, de aztán csatlakozott hozzájuk egy Uwel lovag, aki nagyon szépen töltötte be a csapatban a vezető szerepet. Mindenki tisztelte mert mégis szent ember, ő pedig tanácsot adott ahol kellett, harcolt ahol kellett és tárgyalt ahol kellett! Így a csapat sokszor okozott meglepetést a megoldásaival. Második napra pedig becsatlakozott hozzánk egy hitehagyott Uwel lovag, Levi azaz Frank Castle képében 😛 Az elején nehezen vette fel a csapatdinamikát, de délutánra már belerázódott és egy nagyon szép befejezést produkált! Összességben, a csapat barátkozott akivel lehetett, és megölték akivel nem! Jó játék volt!

    Hétfőn a várva várt Shadowrun volt, sajnos nem tudtuk befejezni a kalandot (itt is elhuzodott picit a karialkotás), és másnap nem tudtuk folytatni (áldozni kellett Alborne oltárán no 😉 ). Sokan tudják, hogy imádom a Shadowrunt, kedvenc játékom, és egy olyan nagyszerű karaktert sikerült összerakjak akivel rettentő módon élveztem a játékot. Az agresszív, gettófeka, jamaikai, törpe, raszta, harci sámánban nehéz volt csalódni! 😛

    Nagyon nehéz szívvel vettem a keddet, megvallom őszintén fel sem fogtam olyan gyorsan elrepült az az egy hét, biztos vagyok benne, hogy valaki elrontott valamit és sérült az tér-idő kontinuum, ne tagadjátok, valljatok színt! Örülök, hogy a sok régi arc mellett, jópár újabbal gazdagodtunk és sokukkal sikerült jókat beszélgetni, akivel nem, remélem be tudjuk pótolni!

    Végül pedig a jól ismert szlogennel búcsuznék:

    ÖRÖKKÉ AKARTOK ÉLNI!?

  • És igen ugyanitt találtam: Bordó szütyő tele kockákkal, Whiskeys pohár és egy kék jegyzetfüzet

  • Sziasztok!
    Én vártam amig egy kicsit ülepednek az élmények és így is azt kell mondjam igen jó tábor volt! A játszott kalandok mindegyike jól sikerült. A főkalandba még szivesen töltöttem volna időt egy kis mocsári felderítéssel. Idén is arra a következtetésre jutottam, hogy rövid volt az összes idő, mert még egy csomó minden játékot szerettem volna kipróbálni. Na majd jövőre esetleg egy Hét tenger vagy egy X-men vagy egy jó kis társas… 🙂
    Köszönet a szervezőknek az ismét jó szórakozásért és játékokért és amikor erejüket megfeszítve próbálták féken tartani a szomszéd BMW-s csapatot 🙂
    Remélem legözelebb is ugyanígy találkozunk!

  • Picit késve baromira megtörve de itt vagyok. Feldolgozván a tábor elhagyása miatti lelki traumát és letargiás melyet mindannyian tapasztalhattunk.

    Nem fogok tudni túl égbekiáltóan hosszú élmény beszámolót írni. Minden egyes napját imádtam. Minden jó volt. rengetegen voltunk ami pozitív. Találkozhattam régi barátaimmal. A főmodul parádésan jóra sikeredett. Bár többet foglalkoztunk Kommatre barátommal a gyíklények szaporodási szokásaival mint a modul megoldásával. Fckin’ furries.
    Végre Amund mesélt nekem egy egynapos alkalmával és bár nem volt hosszú játék, imádtam. Akarom még. A társasjátékok közül párat volt szerencsém kipróbálni.

    Ez évben kevesebb whiskey fogyott részemről ami meglepett de valamiért nem is voltam elememben az egész tábor folyamán. Ennek oka még kutatás alatt. Sajnos a shadowrun modulom nem került lemesélésre teljes egészében de ami késik nem múlik. jövőre várom a játékosokat ugyan úgy. Addigra hosszabbítok rajta. 🙂
    A filmezés nagyon jóra sikeredett. Jövőre több kell. 🙂
    A BMW-seket jobban rühellem mint valaha de hát nah. Nem tehetnek róla. Így teremtette őket valami sötét istenség. Génállományuk kerüljön örök archiválásra kijutás lehetősége nélkül.

  • UI.: A videó montázs készítése in progressz(végre szabadnapon vagyok)

  • Mivel ez volt az első táborom, nem tudhattam teljesen, mire számítsak… azaz így kellett volna lennie, de Ishidu lelkes beszámolóiból, melyek egyszerre voltak részletesek és dicsérőek, megtudhattam mindent, amire kíváncsi voltam. És be kell valljam, legkevésbé sem csalódtam, pedig nagyon sokat vártam ezek után. 🙂
    Én ott voltam egész héten, de csak négy napot játszottam, a maradék időt igyekeztem a tóparton tölteni. A pénteki napon a Hosszú álom című kalandot Gulandro mesélésében játszhattam. Nagyon izgatott voltam előtte, leginkább amiatt, hogy sikerül-e végre kijátszanom a tolvaj kasztot. Sajnos ez nem vált be, viszont ettől eltekintve is nagyon élveztem a játékot. A kaland maga kellően izgalmas és rejtélyes volt, játékostársaim élcelődésén jókat lehetett mosolyogni. A varázsló tornyában majd’ frászt kaptam, annyira megoldhatatlannak tűnt néhányszor a helyzet. Szeretnék majd még Gulandro által mesélt kalandban játszani, a mesélési stílusa nagyon tetszett, és nagyon élethűek az NJK-k. De az tuti, hogy nem tolvajt fogok vinni.
    A hétvégi főmodul miatt nagyon izgatott voltam, mert nagyon sokat dolgoztunk a csapatkoncepción, meg a karaktereken, és olyan kasztot is hoztam, amit még előtte nem (shadoni bajvívó). A mesélőnk A’frad volt, vele szerencsére sikerült együtt játszanom előző nap. A játékba kicsit nehezebben rázódtam bele, mivel annyira eltérő a shadoni bajvívókra jellemző élcelődés és beszólogatás az én jellememtől. Viszont ahogy szépen lassan haladtunk előre a kalandban, úgy éreztem, én is egyre bátrabb leszek, és egyre inkább a karakterem szemével, az ő jellemén keresztül kezdtem el látni a világot, amelyet oly érzékletesen tárt elénk a mesélőnk. Nagyon megkönnyítette a dolgomat a másik shadoni bajvívó, aki az ikertestvérem volt, a nekünk udvarló, ám rendszerint visszautasított bárd, és az udvari ork erényöv, aki azt, hogy minket szolgál és véd, sajátos módon értelmezte. És persze azt se felejtsük ki, hogy a mesélő is abszolút vevő volt arra, hogy mi lányok igenis flörtölgetni akarunk a mocsár kellős közepén. Tökéletes egyensúlyban volt a jókedv és a komolyság a történet folyamán. Imádtam az egészet, az elejétől a végéig, egy igazi élmény volt, köszönöm a modulíróknak, a mesélőnek, a játékostársaimnak (meg persze a beugrós Krokodilunknak).
    Hétfőn Lucius 7tenger kalandjában játszottam utolsóként. Nagyon szeretem, ahogy ő mesél, elsőként is jelentkeztem a kalandra, ahogy megláttam, hogy ki lett írva. Sajnos nagyon fáradt voltam, mivel a hétvégén nem kíméltem magam, és ezt a hétfői játékom bánta. De nagyon élveztem a kalandot, és annak újszerűségét, kíváncsi leszek majd mi lesz a vége, ha befejezzük 😀

    Köszönöm ezt az élményt a tábor szervezőinek, a mesélőknek, és mindenkinek, aki eljött 🙂 Szeretnék jönni jövőre is!

  • Nagyon szépen köszönöm a szervezők munkáját 🙂 ismét nagyon jól éreztem magam!
    Évről évre minden sokkal jobb és egyre többen vagyunk! (Lehetséges hogy összefüggésben vannak a dolgok :D)
    Sorban haladva mint ahogy mindenki szokta első napon a szokásosnál vált Káoszt folytatta Tanti ami minden alkalommal hatalmas élmény nem csak a kaland,a mesélő de a játékostársak miatt is! Mivel egy egy mini kampányzárás volt így készültem egy kis meglepetéssel is kitűzők formájában hogy mindenki emlékezzen a kalandjainkra 🙂
    Második napon végre mesélni tudtam egy Helvécziát ami nagyon nagy kedvencem így öröm volt látni a nagy érdeklődést! Megfontolandó hogy legközelebb is meséljek! Volt ott minden… Nevetés, sírás, meglepetés na meg egy almabefőtt!
    Harmadik nap Amund Hosszú Álmát sikerült lejászanom ami a Krónikák mitológiájába segített egy kicsit jobban belelátni valamint nagyon jó szórakozás volt szópárbajozni MagicHorse nemes kyr karakterével és A’fraddal végre együtt játszani 🙂 (itt azért megemlíteném hogy párommal Dottyával is együtt tudtunk játszani végre valahára juhuuuu 🙂 )
    A fő kalandot meséltem mint mindig most is és idén már a felkészülés is jó volt nem csak maga a mese mert az egyik legigényesebb kaland készült el 🙂 itt ugye nem is kell említenem az írók lelkiismeretes és kreatív munkáján felül Halmi Zsolti barátom hihetetlen illusztrációit! A csapatomban két kezdő is helyet kapott amit nagyon szerettem mivel mindig is a kezdők “betörése” volt a kedvencem 🙂 és itt is volt egy frankós első élmény! Kacatnak végre sikerült mesélni és nem csalódtam! De persze a többiekkben sem mert nagyon ügyesek voltak!
    Hétfői azaz az utolsó előtti napon Levi mesélt egy saját játékot az Evil Dead filmsorozat világában! Régen nevettem ennyit! Arról hogy mi történt a félelmetes jelenetek kivételével nem írnék mert nem hinném hogy szabad 🙂 inkább szóban 😀
    Utolsó napon sajnos nem sikerül befejeznem a rögtönzött M.A.G.U.S mesémet de remélem amit meséltem a csapatomnak tetszett 🙂
    Még egyszer mindent köszönök és remélem minél hamarabb találkozunk!

  • Üdv!
    Kezdem azzal, hogy én nem voltam az egész táborban, csupán a BMW találkozóval egybekötött hétvégi MAGUS mesélésben vettem részt. Nagyon jól éreztem magam, úgy hiszem, passzoltunk a hasonlóan elvetemült és csak a játékért érkezett, legénybúcsúként egy nagyot kalandozó csapatommal – ismét jól vizsgázott a szervezők KM-JK párosítási rendszere 😉 A kaland jó volt, még jobban sikerült – legalább három morális szabállyal… örülök, hogy végre sikerült igazi “homokozós” modult készíteni, a külön rajzok, ráadásul ilyen minőségben pedig még különlegesebbé tették.
    Köszönöm a lehetőséget, hogy ott lehettem és egy jót mesélhettem két napig, nagyon kellett. 🙂 Hasonlóképpen köszönöm a szíves fogadtatást, a sok beszélgetést mindenkinek, jól éreztem magam.

Vélemény, hozzászólás?