LVI(56). Krónikák Hírlevél – emlékek ezüstje (bónusz zene)

Hát így történt…

a kilencedik egynapos találkozónk is bezárta kapuit és elmondható, hogy tette ezt nagy sikerrel. Kicsit a szervezői függönyt fellibbentve elárulhatom, hogy minden találkozónkkal kapcsolatban vannak kritikus pillanatok, a versenyek időpontja felé közeledve pedig kivált sok ilyen akad. A kaland tulajdonképpen az utolsó hétig folyamatosan változik, akkor is, hogyha már régen el lett küldve a mesélőknek, akik maguk is emberek és hogyha utolsó pillanatban úgy adódik, van, hogy minden szándékuk ellenére sem tudnak részt venni a találkozón. Szervezőként persze az a legjobb, hogyha egy rendezvényünk folyamán ilyen rések a pajzson nemigen kerülnek felszínre. Örömmel gondolok arra, hogy a legutóbbi versenyünk ilyen szempontból szinte makulátlan volt és az asztalok között korzózva mindenhol játékba merült, átszellemült arcokat láthattam.

Kalandmesterek Ezüst Rendje Nekrológ (2004-2007)

Nem könnyű ennyi idő múlva fogást találnom az évekkel ezelőtti eseményeken. Nem teszi egyszerűbbé dolgomat az sem, hogy valami egészen különleges és sokak számára fontos dolog jött létre akkoriban. Persze az is elképzelhető, hogy mostanra már az egykori résztvevők emlékezetéből is kifakult vagy ifjúi bohóságnak tetszenek a régi lelkes alkalmak.