Khuriboow: Dermesztő Homály (M.A.G.U.S.)

Egy valószerűtlen legenda nyomába eredő kis csapat keres védelmezőket és társakat, hogy együttesen vegyék fel a harcot a távoli Beriquel szigetének veszélyeivel szemben. Nem is sejtik, hogy a fagyott földdarabon a törpék népével egyidős gonosz vár érkezésükre. A II. Hősök Napja Találkozó versenymodulja elsők között kalauzol el minket a legendák ködébe vesző Bórog partjaira.

***

„A napok óta tartó hóvihar csitulni látszott. A mindent beborító fehérséget csak néhol törték meg az örökzöldekről leszaggatott ágak , melyek csonka végtagokként tanúskodtak a tájat át meg átszabdaló pusztító erejü vaharról. Hiába a pillanatnyi lélegzetvétel amit a vihar engedett a megtépázott erdőnek a sűrű szemekben hulló hó és a reggeli köd miatt továbbra sem látothatott senki meszebb pár kurta lábnál. A monoton zúgás szinte teljesen elnyomta a hó ropogását amit a szőrmebundás csizma és annak súlyos viselője keltett. Alakja alig volt elválasztható a fáktól melyeknek fedezékében próbált szembeszegülni a förgeteggel. Egyik kezével egy kidölt fának támaszkodva törölte le a hideg ellenére is csatakos homlokát a magányos alak, miközben a távolt kémlelte hátha megláthat valamit, valamit amit már hetek óta szívós farkas módjára keres, űz. Szemében vadul lobogott a tenni vágyás tüze , melyet a szarkalábak és barázdák sem tudtak elhomályosítani amit az évek rótak az arcára. Már nem volt sok hátra, hogy elérje annak az átkozott dombnak a tetejét és akkor majd lefelé haladhat. De tapasztalt volt tudta, hogy nem lehet könnyelmű hiszen lefelé talán még veszélyesebb lesz az út mint felfelé, nem csak könnyebbséget rejt, de egy rosz lépés és egy fa állítja meg. Nem engedhette meg magának a gyengeséget, hiszen ez a vidék elevenen falja fel a gyengéket. Hiába látta közelinek a magaslatot így is órákba tellett , hogy elérje azt és letekinthesse a dombok és hegyek körülölelte medencébe. Fekete féregként rágta lelkét a kétely, hogy mi van ha ismét tévedett, mi van ha ismét csak egy üresen tátongó erdős katlant talál, ahonnét, talán nehezebb lesz visszatérnie mint legutóbb. A viharok egyre erősebben tomboltak, minden egyes alkalommal, nem lehetett kiszámítani, hogy mikor jön és , hogy mikor megy. Utitársat sem talált magának, hiszen senki sem volt olyan bolond, hogy önként és dacolva kockáztassa az életét egy olyan dologért ami talán , vagy ahogy többen állították a felfedezők közül biztos, hogy nem is létezik csak egy öreg hagymázas képzelgése csupán. Ahogy felért a tetőre behunyta a szemét és elmormolt egy rövid imát minden istenségnek aki a segítségére lehetett abban a pillanatban.

– Ó , ti égiek, kiket én megérteni nem is akarok. Kérlek titeket most az egyszer legyetek kegyesek hozzám vén szolgátokhoz és adjátok, hogy lassan végtelenre nyúló utamat befejezhessem. Adjátok, hogy megtaláljam amit keresik.

Ezután lassan, már–már fájdalmasan lassan kinyitotta szemét. Először semmit sem látott csak csillagok táncoltak a szemei elött azután, hogy összeszorította őket. Észre sem vette, hogy mikor állt el a vihar. Ahogy az utolsó hódarabok is lehullottak az égből és kitisztult a látása úgy vette észre az ősi romok sziluettjét. Megdörzsölte szemeit, nem akart hinni nekik, hát meghallgatták az istenek. Nemsokára egészében csodálhatta meg az ősi romvárost mely csak árnyéka volt hajdanvolt pompájának, de így is tudta több titkot rejt mit hátralévő rövid életében kérhetett volna. Harsány kacagásban tört ki a gondolattól és évek óta most először volt igazán jókedve, hogy még a könnye is kicsordult, hogy öreg arcán végigfolyva már jégcseppként koppanjon a bakancsát.”

– Shalafi del Necro: Vihar utáni csend

***

Terveim szerint a tábor harmadik napján, csütörtökön lemesélném a „Dermesztő homály” nevű kalandot (írói: Tanti és Shala; II. Hősök napja modulja) lehetőleg 4, maximum 5 fő számára. Felfedezős kalandtúra, a városi puhányok nyavajások valszeg inkább fázni fognak, mint pofázni. Karakteralkotás az ortodox ultraretró jegyében a Tetemre hívás 2.9-es verziójában történjen. Előzetesben annyi, hogy mivel titkoltan annyira jó és népszerű mesélő vagyok, ezért hárman már előjegyezték magukat nálam, szóval a helyek fogyóban. 😉 Ja, s akitől nem kapok karaktert, azé garantáltan fedélzetet meg krumplit fog pucolni. Vagy kölcsönkérem a “különleges fel-nem-készítés” büntitáblát. Ez egy fenyegető ígéret. 😛

Feri \ Khuriboow