Raoul Renier: Szerafizmus, a rejtőző hagyomány

– Thassaladyon dorani magiszter értekezése –

A szerafizmus a tapasztalati mágia egyik legősibb formája: nem nélkülözi a vallásos
felhangokat, és sok tekintetben rokonságban áll a nomád sámánok sötét tudományával.
Művelőivel ritkán találkozik az ynevi utazó, akkor is jobbára az elmaradott, primitív népek
körében; a fejlett civilizációkban többnyire felváltották a mágia más, letisztultabb formái.
Fennmaradását nagy mértékben akadályozta, hogy a szervezett egyházak szinte mindenütt
istenkáromló eretnekségnek kiáltották ki, s tűzzel-vassal üldözték. Elsősorban ez az oka
annak, hogy manapság még a mágiaelmélet legtudósabb kutatói is hajlamosak fekete
mágiának tekinteni, pedig erkölcsi értelemben véve a “szürke zónába” tartozik, önmagában se
nem jó, se nem gonosz. Elvégre az egyes mágikus hagyományok csak abban az esetben
minősülnek eredendően gonosznak, ha elmaradhatatlan feltételük az élő természetből
erszakkal történ energiaelvonás; a szerafista ezt ugyan többnyire megteheti, ha kívánja,
arról viszont szó sincs, hogy kötelezve volna rá. Letöltés: renier-szerafizmus

I. Kóborló Lelkek kalandmoduljai: Az Ereklye / Tiltott út

Az ősz első szerepjátékos megmozdulása volt szeptember 23-án ez a rendhagyó alkalom Szegeden, ami meghívásos rendszerben zajlott le és a Tesseria adott neki otthont (ahol mi magunk is látogatást tettünk a nyár folyamán … seregekkel). A lokális kezdeményezéseknek mindig és egyre jobban tudunk örülni. A verseny sajátossága volt még a fentieken kívül, hogy a karaktereket ott helyben, véletlenszerűen sorsolták ki a szervezők a játékosok részére, illetve a megmérettetés alatt gyertyafénnyel világították be az asztalokat és fantasy háttérzene szólt (ami engem a teaházas időkre emlékeztet … ami jó).