Forged in the Dark: Szürkecsuklyások – 3 órás minijáték

A FitD játékok a nagy sikerű Blades in the Dark nevű RPG alapelvein alapulnak, amely különösen alkalmasnak bizonyult a heist zsánerű betörős-bankrablós filmek, valamint a lopakodós játékok (Thief, Dishonored) hangulatának visszaadására.
Az érdeklődők egy Szürkecsuklyás “sejt” profi tagjait fogják alakítani, akik egy ígéretes betöréses akcióra indulnak. Ezek során a résztvevők megismerhetik, hogyan működik egy FitD játékban a tervezési szakasz, a csapatmunka, mire jó a flashback (visszaemlékezés), és miért innovatívak a játék felszerelés- és életerő-szabályai.
A játék kezdőbarát, szabály-előismeretet nem igényel. 2-4 fő érdeklődőt várok, és elsősorban azoknak ajánlom, akik:
  • Pörgő, filmszerű akciót preferálják;
  • Szeretik a heist filmeket vagy lopakodós játékokat;
  • Nyitottak új, absztraktabb szerepjátékokra, ahol fontos az együttműködés.

Swords Without Master: con Barde, in Flames (M* példajáték reboot) – 3 órás minijáték

Ki ne ismerné a M* híres példajátékát, amelyben Mirell, Dorten, Simonel és con Tibera (egymással csipkelődve, de) kiszabadítják a rabságban sínylődő társukat, míg a várúr, con Barde emlékezetesen csúf halált hal?
Ebben a kb. háromórás, rövid kalandban ezt a történetet fogjuk újra elmondani, pontosabban rebootolni. Rajtunk múlik, mennyiben játsszuk újra, mikkel egészítjük ki, és hogyan írjuk át. A végeredmény részben kellemesen nosztalgikus lesz, részben meghökkentően friss – de mindenképpen egyedi és megismételhetetlen.
Swords Without Master, a szabályrendszer újradefiniálta a szerepjáték határait. A szó eredeti értelmében storyteller (történetmondó) játék. Bár van benne játékvezető, aki összefogja a cselekményt, de játékosként a szokásosnál sokkal nagyobb ráhatásod lesz a történetre, mintha csak a társszerzőm lennél. Karaktered úgy fog működni, mint a novellák vagy regények hősei, így tetteinek valóban csak a fantáziád szabhat majd határt. E tulajdonságai miatt a játékot többen egyfajta “fikciószimulátornak” tartják.
A játék kezdőbarát, szabály-előismeretet nem igényel. 2-4 fő érdeklődőt várok, és elsősorban azoknak ajánlom, akik:
  • Kockacsörgés és szabálykombinálás helyett a történetszövésre szeretnek koncentrálni;
  • Vizuális típusok, szeretik elmondani (“lefesteni”) és elképzelni azt, mit és hogyan csinál a karakterük;
  • Nyitottak új játékokra és mások ötleteire, szeretnek meglepődni, együttműködni, improvizálni.

Tantos András: A sötét édenkert (Cthulhu hívása kalandmodul)

Olykor a legvérfagyasztóbb kalandok között is kiérdemlik a nyomozók, hogy élvezzék kicsit a szomszéd kertjének zöldjét. A kor hagyományainak megfelelően pedig nem is lehetne kiválóbban kikapcsolódni, mint a Caddo tó környékén horgászva, napozva és a természet lágy ölén ringatózva pihenni. Fülledt romantika, egzotikus flóra és fauna várja a nyomozókat a ’20-as évek végének Texasában részletes korképpel, kidolgozott mellékszereplőkkel és egy kis kanálnyi misztikummal, bár ez utóbbi ízlés szerint értendő. Tanti újabb kalandja pedig újabb lehetőséget nyújt leporolni a klasszikus Cthulhu hívás alapkönyveket, ami mindig öröm. Letöltés: A-Sötét-Édenkert

Gondolatébresztő: Mihez tartsa magát a Kalandmester?

„Mesélünk – Kalandmesterek vagyunk.” Ezzel a gondolattal nyitja sorait egy hajdani cikk a meséléstechnikáról (Rúna II. évfolyam 1. szám; Lidérc és Critai), amihez hasonlókkal később is sokat találkoztam. Bár ezek a szavak gyakran eszembe jutnak, később, a legtöbb hasonló cikkben olvasott tanácsban csalatkoznom kellett a gyakorlat során. Nem szeretném, hogy írásomat ezekhez hasonló cikknek könyveljék el, de gondolom efölött nekem nincs hatalmam így hát az olvasó értékítéletére bízom magamat és szavaimat.

Sikertelenségem oka lehet, hogy nem értettem meg őket, lehet, hogy a másik korszakban (más játékokkal) játszók igényei merőben mások voltak, mint az én játékosaimé. Elképzelhető. De ennél a (’90-es évek béli) cikknél is találkoztam sokkal frissebbekkel (és külföldiekkel is), amikkel nem tudtam egyetérteni már olvasásuk közben. Természetesen még ezek után is lehet, hogy velem van a baj, vagy a mesélési stílusommal (sokan átkozták már).

Talán éppen ez, hogy nekem is és mindenki másnak is VAN, mert lehet, egy mesélési stílusa, ami nem kompatibilis mások világ és/vagy rendszerfüggetlen tanácsaival. Ezért egy időben (most is) úgy gondoltam az ilyen írásoknak egy bizonyos ponton (tapasztaltságon) túl nem lehet hasznát venni már. Mert 1, megcsontosodtak olyan alapelvek a játékkal kapcsolatban, amin tompa fémtárgyakkal sem lehet változtatni és mert 2, azok a kezdeti problémák, amiknek elkerülésére/áthidalásáról szólnak az ilyen cikkek már nem „téma”.