XI. Hősök Napja

Vastag esőfüggönytől daróc csuklyával védi arcát a fák között lehajtott fejjel lépkedő alak. Minden lépésén látszik a fáradság, de eltökélt makacssággal haladt előre célja felé. Órák óta nem akar az égiek siráma alábhagyni csak zúdítja a megfáradt vándorokra a panaszát hol zápor hol zivatar formájában. A fák lombjain keresztül csak a néha világítja meg az aljnövényzetet egy-egy keresztülcikázó villám fénye. Felnéz, enyhe mandulavágású szemébe esőcseppek hullanak mégis halovány mosoly játszik szája szélén hiszen a fák mögött a messzeségben már látja, hogy felvirrad a

Hősök Napja