Dan Wells: Már nincs vesztenivalód (regénykritika)

A sorozat hatodik, befejező kötetének magyar megjelenésére ismét ellátogatott hazánkba a szerző, hogy (immáron külön táskával készüljön a hazaszállítandó Erős Pista számára) jelenlétével és aláírásával búcsúztassa a sorozat olvasóit és főszereplőjét. Személyesen egy nagyon jó humorú és figyelmes írónak ismerhettük meg: készségesen és hosszadalmasan állta az olvasói kérdések rohamát a nyári melegben, illetve külön készül ajándékkal (!!!) azok számára, akik a hosszan kígyózó autogrammos sor végére szorultak.

„A nevem John Wayne Cleaver. Nem rég múltam el tizennyolc éves, és a szörnyvadászat a hobbim. Egy ideig magányosan harcoltam ellenük, később néhány kormányzati ügynök oldalán, de aztán a szörnyek megtaláltak minket. Mindenkit megöltek, úgyhogy most kénytelen vagyok egyedül folytatni.

De már nem sokáig.

Ez itt az én történetem. Annak is a vége.

Josh Reynolds: Black Rift (regénykritika)

A Games Workshop sok merész és bátor változtatást hajtott és hajt végre manapság népszerű termékkínálatában. A legutóbbi ilyen húzásuk a Warhammer Fantasy rendszerét és világát érintette, melyhez az utóbbi időben két sikeres Total War Pc-s stratégiai játék is kapcsolódott. Mondhatni a számára hátteret biztosító Old World hattyúdala volt ez. Mert ami utána jött már kevésbé hasonlított bármire is, ami eddig itt volt.

De ne szaladjunk ennyire előre és szögezzük le, hogy alaposan és gondosan építgették fel a WF régi világának befejezését egy több kötetes End Times című könyvsorozattal. Mostanra nem árulok el nagy titkot, hogyha elmondom, hogy a Káosz nyert és halhatatlan bajnokuk romlásba döntötte a világ 99%-át évszázadokra (a pontos időtartam kicsit homályos). Én pedig szeretem a fantasy apokalipsziseket. A rajongók persze kevésbé voltak ennyire megengedőek egy lassan 40 esztendős mese pusztulásával.

Tair: Ghost in the shell – “élő” szereplés (filmkritika)

Hosszas kihagyás után és előző irományom után picit ironikus, hogy ugyan e témát feszegetem. Bár a feszegetés talán nem a legjobb szó. Inkább érzem folytatásnak. Megnéztem az új élő szereplős filmet és úgy érzem, van mit róla beszélnem. Van véleményem ismét, melyet megosztásra érdemesnek tartok. Nem lesz spoiler mentes! Jó étvágyat! Egy nagy evőkanál kanál Gaviscon fogyasztása ajánlott!

Malcolm J. Hunt: Kígyószív (kritika) – amorális Egri csillagok

*** A cikk kisebb-nagyobb spoilereket tartalmaz a regény eseményeiről ***

A karácsonyi szezonra ismét megjelent időben egy történet Ynev világáról. Szerzője már bizonyított M.A.G.U.S. író, aki a Bosszúangyal után másodszor jelentkezik saját kötettel. A téma több szempontból is időszerű volt, hiszen az emberek és orkok konfliktusa mozivásznon is szerepelt, illetve a két Zászlóháborús antológia utána joggal remélhetjük, hogy ez nem csak egy könyv lesz, hanem A könyv, ami lezárja az ork szabadságharc témáját.

A regény születése azonban messzire nyúlik és nem tudok elmenni szó nélkül a M* karmikusan terhelt árnyéka mellett. Maga a címválasztás önmagában kézenfekvőnek hat, hiszen az Orwella szent szimbólumának megnevezése, amelynek utolsó evilági bástyájának védelméről szól majd a könyv. Számomra a problémát az jelenti csupán, hogy ilyen címen már szerepelt egy ugyanilyen a M* történetének sok be nem váltott ígérete között.

A Repülő Tőrök Klánjáról, elsősorban férfitársaimnak (filmkritika?)

4517Az ezredfordulón váratlanul került a filmrajongók érdeklődésének kereszttüzébe az ázsiai filmekkel karöltve az úgynevezett wuxia stílus. Ez az alapvetően harcművészetekről szóló műfaj jól illeszkedett a kilencvenes évek akcióorgiáin nevelkedett közönség nyugati alkotásokkal való túltöltekezésére. Cserébe azt is elnézték nekik, hogy nem átalltak többről is szólni alkalomadtán, mint jól megkoreografált harcokról és színészi kvalitásokkal kevésbé bíró, de atlétikus szereplők test-test elleni konfliktusáról.