(Kóbor Csillagok Alatt 1.) Magyar Gergely: A szerelem útja

Komattre zenéi indulás óta kísérik a Krónikák.hu történelmét. Legutóbb a Dalok Hat Városból kiegészítőhöz írt egy hangulatfestő zenei albumot, most azonban ezt a gesztust (is) viszonozva az első irodalmi nyomtatott díjunkhoz egy dallamgyűjteményének minden egyes darabjához írtunk egy-egy novellát, inspirálódva a zenéiből. Ennek a projektnek, novelláskötetnek és így albumnak is lett a címe a Kóbor csillagok alatt. Hétfőnként ezeket az írásokat olvashatod oldalunkon (ameddig a készlet tart). A számokhoz Meran készített a legmodernebb eszközökkel illusztrációkat, köszönjük neki. Az írások mind részei az Elveszett meséknek (mely az irodalmi Ynev bővítése a részünkről) és a világ jelenében, P.sz. 3723-ban játszódnak. Köszönjük a résztvevőknek a munkát és neked, hogy időt szánsz az elolvasásukra, az egyes zeneszámok meghallgatására. Jó olvasást és szórakozást hozzá!

VI. Regix Hangulatkeltő novellája – Előre megírva


Megérkezett a kaland első hangulatkeltője Lui tollából ami az első információkat csepegtetéséről gondoskodik. Jó olvasgatást kívánunk mindenkinek. 🙂

Jelezni szeretnénk az érdeklődőknek, hogy az előzetes jelentkezésnél már több mint 10 csapat küldött jelentkezési igényt. Ez azt jelenti, hogy amint a karakteralkotás is kikerül, valamint minden lehetőség adott lesz, az első 10 csapat jelentkezését fogadjuk el BIZTOSRA akik mindent a kiírás alapján elküldenek. Mindenki más várólistára kerül. E-maiben mindenkivel tartjuk a kapcsolatot és amennyiben kérdésetek van írjatok bátran!

Kezdők szerencséje (hangulatkeltő novella)

Fogadjátok szeretettel a közeledő 27. Kalandorkrónikák hangulatkeltő novelláját. A születésnapi alkalomra készült kalandhoz írt történetben már felsejlhet az a különös kapocs, ami a modul egyik fő témája lesz és az eltelt évtizedek alatt, bár mindig is az események hátterében volt akár otthon akár rendezvényen játszottunk, de még nem szólt róla olyan élességgel és konkrétan egyik írásunk sem, mint amilyen az Ensirion keze alatt készülő kalandmodul. Nagy izgalommal és kíváncsisággal várjuk a jeles alkalmat, hogy nektek, hogy fog tetszeni.

John W. Castle: A nap papok titka – 4. rész (M.A.G.U.S. novella)

Végére érünk Caleb D’Avrem mellékküldetésének és közös kalandjának Isidor de Sedierta lovaggal. Aki szemfüles felfedezheti a korábban már megírt finálé egy epizódját az egykori Elveszett Mesék táborainak háttéranyagaiból, de remélem, (így tíz év távlatából) hogy sikerült a korábban megírt részlethez hozzáírnom a novella szövegét, hogy ne okozzon nagy(obb) zökkenést (mint amit a 8 éves hézag okoz).

Időközben feltűnt, hogy a korábban linkelt zenék és „multimédiák” egy része elérhetetlenné vált a világháló Streisand-effektet sem tűrő, törvénytelen tengerén. Legyen hát. Egy későbbi időben még majd igyekszem a novella különálló részeit összeszerkeszteni egy pdf-be, ahol szövegesen pótolom majd az illó aláfestéseket. Hátha lesz, aki hiányolná őket. Az „összeszerkesztés” alatt valódi(bb) szerkesztést is gondolok majd, mert hát néhány mondat nem azt jelenti újraolvasva, mint amilyen célt szántam neki eredetileg a korábbi részekben.

Addig viszont álljon a Nap papok titkáról mindent(?) lerántó fejezetegyüttes ami, ha csak egy mosolyt vagy nevetést kivált az olvasóból (bármilyen előjellel is) akkor eléri az alkotó által kitűzött célját. Jó szórakozást hozzá.

Sajo: Dan ab Aclona (M.A.G.U.S. novella)

Az Ynevi Krónikák novellagyűjtemény újabb darabjában egy éjszakát töltünk a Démontanya fogadóban. Sajnos nem derül ki (számomra legalábbis), hogy merre található, így kvantum-ellátóegységként bárhová elképzelhető olvasóként és mesélhető kalandozóként. A történet ideje sincs kőbe vésve, de a főszereplő szavaiból kiolvasható Gorvik már-már a perszonáluniós felé hajlik.

Sajo más írásai (Mini történet egy Arel papról, Kit lehet lovagnak tekinteni?) a 2000-es esztendő októberére datálódnak, de még az annál is régebbi M* levelezőlistán is aktív volt, így elmondható, hogy ez az írásai is még egy (internet h)ősköri darab. Világképe és szokatlanul sötét hangulata miatt is inkább érdekesség, mintsem szorosan és szervesen a közösen vállalt és épített mitológiánk része, de megőrzésre és figyelemre mindenképp érdemes. Jó olvasást!

III. hangulatkeltő novella: A kráni

„Ne gondoljátok, hogy a sötétség élete keserűségbe süpped és belevész a szomorúságba. Szomorúság nincsen. Mert a szomorúságot elnyeli a halál, a halál és a meghalás pedig nem más, mint maga a sötétség élete.” – Jacob Böhme

A falak mozaikként váltakoztak a szobámban. Belső világomból bontottak szirmot vágyvirágaim és vörösből mélykékbe változtak a kövek. Fényük pászmákkal festett az asztalon álló földabroszra arcokat és neveket. Por és pókhálóselyem alakult át domborzattá fokozatosan ahogy ékes gyűrűmet végighúztam felette. Tudtunk az eseményekről, számítottunk rájuk és tudtam, hogy a maga módján minden testvérem egyazon sík ügyei miatt zárkózott be a maga domíniumába a Torony különböző részein. Ha akartam volna, tudta melyiküket milyen utakon érhetem el idebent, de másokhoz nem vezettek folyosók és lépcsők. S volt, akiről tudtam, hogy ha jó irányban is keresem megtalálja a módját, hogy közeledésemért elveszejtene.

Vittorio Verossi: A Hazugok Ordanja (M.A.G.U.S. novella)

Az előző amundos téma után most a szerzőnő egy korábbi, eredetileg előtörténetnek szánt írását közölhetjük le. A terjedelme azonban nagyobb ám hőfoka nem marad el az Ibara forróságától: egy ordani hívő életútját ismerhetjük meg, miként került a Tűzkobra szent városába, s miként éli meg a tanulással töltött éveket, hogy válik azzá, aki már Sogron katonájaként és kalandozóként is képes kiállni a világgal szemben. Hogy a családja becsületén esett folt és a bosszúvágy elhamvad e a tűzvarázslók hírös lángjaiban, az csak a novellából derül majd ki. Jó szórakozást hozzá.

***