A kalandmodulok története

A hobbink története önmagában is egy összetett és csavaros történet arról, hogyan vált tábornokok terepasztalából, ólomkatonákon keresztül háborús stratégiából műanyag figurák megszemélyesítésén át egy egészen új kifejezési forma, kultúraformáló médium és sikeres termék. Sokan és sokféleképpen kutatják ennek eredetét: legutóbb egy regény jelent meg az alapító életéről és már készül is a dokumentumfilm a nagy vízen túl közösségi finanszírozásból. Részletesen és igényesen, magyar nyelven a következő cikket ajánljuk a témában az érdeklődőknek.

Érdeklődésünk és kutatásunk tárgya azonban ebben a cikkben sokkal inkább egy olyan eleme a nagy egésznek, amely jelenleg része, de hitem szerint a jövőben egy különállóbb irodalmi műfaj előfutára és mióta létezik, megosztja a szerepjátékosokat, de jelen van és teret követelt a hobbinkon belül. Könnyű párhuzam volna azt mondani általánosítva, hogy már ennek is voltak előképei a kultúránkban (színdarabok, forgatókönyvek), de úgy gondolom, hogy a megközelítése eredendően olyan más és annyira különbözik a kialakulása, hogy nem lehet ennyivel elintézni.

A KALANDMODUL, mint fogalom is érdekes és újszerű és az egyik nyelven sem ragadja meg tökéletesen és hibátlanul azt, amit ki szeretne fejezni. Éppen ezért mindig is jó táptalajt szolgáltatott arra, hogy mint fenomén, sokat foglalkozzanak vele játékelmélet gyanánt, „egyszerűbb” keretek között meséléstechnikai tanácsadó cikkekkel. Jómagam is szenteltem neki egy cikksorozatot, ahol már a kifejezés boncolgatásával kezdtem az eszmefuttatást, így ha valaki a fentebb vázolt módon segítséget keresne ilyesmiben, ilyesmihez, annak továbbra is jó szívvel ajánlom.

X. Hősök Napja – Ishidu: CoC

Várom 4 ember jelentkezését egy teszt jellegű CoC játékra. Első rendszerhez kötött horror mesémhez várom a jelentkezését olyan embereknek, akik nem egy humorosabb, hanem egy kicsit megborzongatóbb játékra vágynak a pénteki napon A karakteralkotás részleteit privátba Facebookon vagy e-mailben történnek majd meg. Addig pedig fogadjátok rövidke kedvcsinálómat:

Karakrin titka (M.A.G.U.S. kalandmodul 5-7. szintű karakterek számára)

A kalandozóknak az Északi Szövetség megbízásából kell kivizsgálniuk egy falura járó démon esetét némi ellenszolgáltatás fejében. Ha démon elpusztítani, vagy ha túl hatalmas a szent szék segítségét kérni, ha nem démonról van szó, akkor a faluban lévő pánikhangulat csitítására az ügyet megoldani. Valójában, a csapatot az Északi Szövetség felhasználja, hiszen elssorban arról akarnak tudomást szerezni, hogy a toroni kémek és végrehajtók miért járnak ennyit a vidéken. Talán háborúra készülnek és felderítenek? A kalandozók ebből a szempontból egyfajta úszó mécsesként funkcionálnak egy olajjal teli bödönben. Laart által írt kalandmodul a II. Thrillion Kincsei (2004. december 4-5) találkozóra jól jellemzi az akkori versenyeket (kötött karakterek, hangulatkeltő novella, vasárnapi játék, komoly kihívást jelentő szövevényes történet), de avíttság helyett önálló értékekel is bír (hangulatos helyszín leírások és szereplők, saját kézzel rajzol térképek szinte minden épületről, eldugott is falu misztikus atmoszférája). Sok-sok utánajárás végeztével teljes és eredeti pompájában tudjuk átadni ezt a történetet az eredeti karakterekkel és a grafikákkal külön majdnem másfél évtizeddel a lejátszása után. Letöltés: 2004 – Thrillion Találkozó – Karakrin Titka

Raoul Renier: Szerafizmus, a rejtőző hagyomány

– Thassaladyon dorani magiszter értekezése –

A szerafizmus a tapasztalati mágia egyik legősibb formája: nem nélkülözi a vallásos
felhangokat, és sok tekintetben rokonságban áll a nomád sámánok sötét tudományával.
Művelőivel ritkán találkozik az ynevi utazó, akkor is jobbára az elmaradott, primitív népek
körében; a fejlett civilizációkban többnyire felváltották a mágia más, letisztultabb formái.
Fennmaradását nagy mértékben akadályozta, hogy a szervezett egyházak szinte mindenütt
istenkáromló eretnekségnek kiáltották ki, s tűzzel-vassal üldözték. Elsősorban ez az oka
annak, hogy manapság még a mágiaelmélet legtudósabb kutatói is hajlamosak fekete
mágiának tekinteni, pedig erkölcsi értelemben véve a “szürke zónába” tartozik, önmagában se
nem jó, se nem gonosz. Elvégre az egyes mágikus hagyományok csak abban az esetben
minősülnek eredendően gonosznak, ha elmaradhatatlan feltételük az élő természetből
erszakkal történ energiaelvonás; a szerafista ezt ugyan többnyire megteheti, ha kívánja,
arról viszont szó sincs, hogy kötelezve volna rá. Letöltés: renier-szerafizmus