A dalnok kihívása – Codex hangulatkeltő novella

A keresésnek is vannak olyan részei, mint a hétköznapi életnek. Hiába kutatunk valami után, vannak olyan helyek, amelyeket sosem nézünk meg, tudat alatt hagyjuk a végére őket. Nem is tudnánk feltétlenül megmagyarázni, hogy miért. Átsiklik tekintetünk a sötétebb zugok, árnyas sarkok felett vagy éppen egész városokat hagyunk ki a számításból … nem minden ok nélkül.

A Vörös város Napnyugat szentségtelen kapuja: dúnok és abrinok közös világa, ami emberöltők óta sokkal régebbi hatalmak igája alatt nyög. A démonikus megszállás olyan erőteljesen párolog a kövekből és az utcákból, mint sehol máshol a birodalmakban. Sytis egy minden nap tisztára mosott szűzleány hozzá képest.

A város ahol megszakad a napvilág olyan titkokat őriz két világról is, amelyek sok fel nem tett kérdésre szolgálnak zavarba ejtő válasszal. Nem csoda hát, hogy sokfelől érkeznek ide művészek, festők és bárdok, a legritkább kincsért amiért bármit hajlandóak megfizetni: az ihletésért.

Lám, egy lerontott, fél híd tövében álló kocsma ajtaja lengedez a kikötői szélben. Látszólag senki sem fordult meg itt a reggeli nyitás óta, pedig odabentről hangok és gyér fény szuszakolódik ki a sósszagú partra. A távolban háromszögvitorlás hajók megpihenni vagy megfenekleni érkeznek a városi dokkokba, minél hamarabb elhagyni azt újra.

Hasonló városokhoz szokott szemeknek idegen lehet a nincsteleneket nélkülöző esti látkép. Azonban a koldusok is bölcsebbek annál, hogy lelküket kockáztassák elveszni halálukban a lélegezni látszó falak között. Azokat a temetőket idézik ezek a helyek, amiket már a papok is inkább elkerülnek: valamihez a halhatatlanok ereje is kevés lehet.

A híd alatti taverna ajtajában fiatal ember jelenik meg, mélyet szív a város tisztult levegőjéből. Feltekint a romhíd felett uraskodó tornyok erdejére és eltökélten fut neki a rakpartról felvezető lépcsőknek. Ez az egyetlen rejtek amit útja során nem érintett, a kő, amit fel nem fordított. Ha egyszer megleli akit keres nem csupán a keresés befejeztének érzésével gazdagodik: egy apával és az érzéssel, hogy ő is tartozik valahová az istenek csillagai alatt.