… erőszak és szex HD felbontásban. Ezek voltak és ezek most is a Spartacus sorozat legértékesebb komponensei. Igaz, ez utóbbi nekem eddig csak kellemetlenséget szült, mert kevés gépem tudta eddig a sűrűbb jeleneteket lekövetni képhiba nélkül, de hát ez a sorozat elsősorban nem is az ilyen koca nézőknek szól, hanem az erőművel vagy HD vevős tévével megáldott amerikaiaknak.
A másik két alkotóelemét azonban nagyon tudom értékelni mindig mindenben. Bevallom egy kicsit aggódtam is az első évad befejezése után, hogy mit is kezd a folytatás az addig alapvetően zárt környezetben létező történettel, de a kényszeresen elkészült minisorozat minden félelmemet eloszlatta a forgatókönyvírókkal szemben, sőt minden éhségemet kielégítette az aréna-ludus-utca hátterek előtti események iránt, jöhetne is majd valami más eztán.
Addig azonban foglalkozzunk ezzel az alannyal. A történet a címszereplő betegsége okán is logikusan a ludus (gladiátorképző) korábbi élete és a megismert szereplők múltjának felfedezése. Ezzel kapcsolatban kell megjegyeznem, hogy a sok helyen elpufogtatott sallang, miszerint „mélyítik a karakter jellemét” itt maximálisan helytálló. Olyan adalékokat kapunk, amelyek segítenek az első évad egyes kérdéseire választ kapni.
Emellett úgy éreztem, hogy a történet befejezésével is igyekeznek kikövezni maguknak a reménybeli második évad történései felé vezető eseményeket. Új karaktereket vonnak be és ismertetnek meg velünk, akik közül vannak akik nem átallanak túlélni az utolsó stáblistát is. Egészen hallatlan szemtelenség egy ilyen sorozatnál … a főszerepben ugyanis még mindig a lassított és túlexponált erőszak kap helyett, fontosabb mellékszereplőként is csak az erőszakos szex jöhet szóba.
Első látásra a sorozat színészei nem kellene, hogy többet nyújtsanak néhány pornósnál … de talán éppen ezért meglepő amikor megszólalásuk után sem tűnik tova a varázs és mondandójukkal ha lehet egy még inkább vadabb és férfiközpontúbb világ elevenedik meg mint, az amúgy is erőteljes látvány azt indokolná. Durva na … olykor még magamat sem tartom egy-két jelenethez elég érettnek.
A sztárok persze most is a Múmia filmek és a Xena sorozat sztárjai. Örömmel vettem hát visszatérésüket és láthatóan ők is, hiszen jutalomjátékhoz méltóan bravúroznak a szerepeikben. Mellettük feltűnik Gannicus, egy újabb ausztrál színész, hogy a ludus akkori bajnokát megszemélyesítse. De mint említettem, a két főtéma kicsit beárnyékol mindent … ami ebben az esetben nem baj.
A látvány, a hangok és a zenék … szinte tökéletesek már az első évad óta. Tudjuk, hogy mi számítógép és mi nem, de olykor szívesen hagyjuk magunkat becsapni, belemegyünk a játékba a jobb szórakozásunk érdekében. Csak elképzelni tudom, hogyan szívják a fogukat az HBO fejesei miután kikövezték a leállított Róma sorozatukkal ennek a parádénak az útját. Pedig az is remek volt.
A minisorozat hat része nem egyszerűen méltó marad az eredeti igen magasra tett standardjaihoz, de ha lehet még rá is tesz egy lapáttal, tovább növelve a tétet. A címszereplő visszatéréséről jelenleg is mondanak és írnak mindenfélét … a biztos csak az lesz, hogyha magunk lessük meg hogyan folytatódik ez a guilty-pleasure történelem óra. Vajon lehet még jobb?
Csak szerintem gagyi ez a sorozat?
másfél részt tudtam megnézni belöle de szörnyü…a harcok meg tulspilázottak
Magam még csak részleteket láttam belőle, de azt kell mondjam hogy az igenis megfogott.
Majd ha nekiálltam végignézni egy egész részt akkor nyilatkozom újfent 😉
Az a baj sztem h a storyt elviszi a flesh fightok meg h kb azt is belassitják h a levest eszi 😛