Mostanra világossá vált számomra, hogy a MesterMűvek sorozat az egyik legjobb dolog, ami a hazai fantasztikumkiadással az elmúlt évtizedben történt. Hiánypótló és valóban értékes kiadványok jelennek meg a fantasy hőskorából, szinte filológiai mélységeiből.
Külön öröm, hogy az anyagok szerkesztését és fordítását olyan csapat kezében tudhatjuk, akik már maguk is sokat tettek le az asztalra. A Csigás Gábor, Juhász Viktor, Kornya Zsolt, Körmendi Ágnes, Sárközi Gergely és Sellei György nevével fémjelzett alkotókör dolgozott a sorozat legutóbbi kötetén. A kérdés pedig csak az, hogy érdemes volt e.
A sorozat első kötete egy igen erős kezdés volt Howard ismertebb hőseivel. Folytatásként pedig egy érzékenyebb stílus, az angol természetfeletti irodalom került a terítékre. A hangulatváltást már első ránézésre igazolja az Odegnál Róbert által készített borítókép, ami ugyan nem kifejezetten rossz, de kissé kilóg a sorozat tagjai közül. Tőle egyébként még mindig várjuk a RÉV képregény második kötet, lassan múló érdeklődéssel.
Montague Rhodes James egy igazi különc volt a mai szemmel mérve. Az az egyetemi légkör, ami meghatározza az ő írásait és leírja az egykori hallgatóságát éppolyan fontos része műveinek mint a kísértetek vagy túlvilági lények. Ezért is szerencsés, hogy a kötet 14 novellája előtt és után részletesebb elemzések és tanulmányok egészítik ki az olvasottakat.
Az azonban kevésbé szerencsés, hogy a novellák közben is sokszor obszcén mennyiségű adatot csatolnak a lábjegyzetek. Ezek a plusz sorok bár tényleg informatívak, sokszor kifejezetten ártanak a hangulatos írások olvasása közben, sőt, helyenként olyan tényeket osztanak meg, amik a novellát élét csorbítják ki idő előtt. Mint történelmi adalékok nagyon jók, de mint horrortörténetek színesítő elemei csapnivalóak.
Hamar fel is hagytam inkább azzal, hogy elolvassam őket és a kötet közepétől már elnapoltam a helyenként fél oldalas „megjegyzéseket” egy későbbi újraolvasás alkalmára. Szükség is volt erre, hiszen a novellák megértése és befogadása valóban egy más állapotot igényelnek meg. Nem mondom, hogy feltétlen el kell vonulni egy vidéki kis faluba éjjel olvasni, de nekem segített.
A novellákat helyenként valóban megrágta az idő, egyes fordulataik és jeleneteik visszaköszönnek későbbi rémfilmek vagy más írások történeteiből. Azonban a tudat, hogy ez az eredeti egy személyes, „Twin Peaks” élménnyé emeli az olvasást. A rövid, csattanós írások igen hamar folynak el a kezünkből és egy nagyobb lélegzetvétellel száz oldalon vagyunk túl, mégis rengeteg információval és benyomással lettünk gazdagabbak.
Kétségtelen, hogy Montague Rhodes James művészete a századelő és valamivel még az azelőtti kor termése. Azonban érezni benne azt a magot, amiből aztán például Lovecroft irodalma is „kivirágzott”. Nem is véletlen, hogy az ő ajánlása díszeleg a fülszöveg után. Aki úgy érzi, hogy minden Cthulhu töredéket megismert, annak melegen ajánlott ez az elveszett „almanach”.
A MesterMűvek sorozat tovább dübörög, kicsit tarán gyorsabban is mint az indokolt lenne ilyen típusú írásoknál. Komolyan, alig van ideje az embernek két megjelenés között elég időt tölteni egy kötettel. Az eddig ínséges évek után ez most a túllakottság érzésével telt el. Ajánlom azoknak, akik hiányoltak valamit az elmúlt idők fantasy kínálatából. Talán ez az.