Hírnévre és dicsőségre áhítozik minden kalandozó. Miután Eren határvidékét megóvtad a külső és belső ellenségtől, hogy kibékítetted és egyesítetted az ediomadi törpe kolóniákat, bezártad a Lindigass kapuját és leszámoltál minden korábbinál hatalmasabb ellenségeddel a Rozsdatemetőben megérdemelt pihenésedre készülsz.

Az inkvizítor és a Salamboo Kereskedelmi Szövetség is szép summát adott. Szinte égni érzed a zsebedben a váltót Erion felé tett minden lépésed közben. Arra gondolsz, hogy mit kezdesz majd a rengeteg pénzeddel: megállapodsz, veszel egy kastélyt vagy kettőt. Sereget toborzol és a földabrosz neked tetsző sarkát a saját színeidre fested. Végre megveszed azt a páncélt, amire régóta áhítoztál …

Ilyen gondolatok keringenek benned aznap reggel, amikor Erion egy elővárosában, Terranoban ébredsz. Kirázod magadból az éjszaka fáradtságát és az előkészített dézsa fölé hajolsz. Arra gondolsz, hogy mikor végre megkapod azt ami jár, ami jogosan téged illet, akkor nem alszol többé ilyen pórias körülmények között. Végignézel a piszkosfehér dunnyás ágyon.

Odakintről már hallod a társaid zsivalyozását. Korán keltek vagy egyáltalán le sem feküdek, ilyenek. Arra gondolsz vajon a fogadó előtt vár e már rátok a kisváros minden zsandárja. Ha egyszer valóban gazdag leszel hiányozni fognak ezek a kérdések. Vagy mégsem? Mennyi időnek kell eltelnie, hogy minden jó dolgodat és kifizetett szeretődet hátrahagyva őrült célok fel koslass megint?

Valami mozgást veszel észre az ágy tövében. Tekinteted azonban már nem talál ott semmit, ahonnan pedig a füledbe csengő sziszegés hangjának emléke visszhangozik. Megkerülöd az ágyat, az ablakkeretbe kapaszkodsz és mikor nem találsz semmit a padlón mégis megszédülsz egy pillanatra. Megszokásból a felszerelésed felé pillantasz, de minden a megszokott helyén és rendjében valónak látszik.

Kifújod a levegőt tüdődből, arra gondolsz, hogy ez a látvány és ez a tudat hányszor volt kalandozásaid során megnyugtató, hűsítő bizonyosság. Erőt merítesz a megszokott kinti hangokból és a málhád szíjait babrálod. Pont két lyukat hagysz szabadon. Tudod, hogyha az utolsó előtti lyukat kell használnod akkor már annyi zsákmány van a zsákban, amennyiből egy újabb hétig jól élhetsz.

Annál pedig nem kell több. Eddig legalábbis sohasem kellett. Végigtapogatod az elrejtett váltót és az ablakon keresztül Erion szürke kontúrja felé tekintesz. Jártál már a Városok Városában. Hagytál is dolgokat, de el is vittél innen emlékeket. Most azonban minden megváltozhat számodra a falaid között. A lehetőség egyszerre riaszt és vonz. Előveszed a váltót és sokadszor olvasod el rajta az Al Ratta bankház cikornyás dzsad betűkkel írt nevét.

Révülésedből rohanó lábak zaja riaszt fel az ajtód elől. Érted dörömbölnek, a nevedet kiáltják. Sietve szedelőzködsz és még egyszer utoljára végigtekintesz a szobán. Nem érted miért, de úgy érzed búcsúzol ettől a helytől és attól, amit a számodra jelent. Az udvarra érve látod az útra kész társaid várakozó tekinteteid, a türelmetlenebb már el is indult a kapu fel, egy másik társad pajzstartó karjával jelez neked, hogy kövesd … Erionba.

Háttér

2 thoughts on “Háttér

  • Kalandjaid most kezdődnek, lapozz az 1-re! 🙂

  • 1. oldal
    Az M7-es bedugult így barkobázással ütitek el az idôt,amíg bejuttok Erionban.
    Ha társad szerinted aquirra gondolt lapozz a 21. oldalra
    Ha Mogorva Cheire akkor a 223. oldalra

Vélemény, hozzászólás?