Itt írhatjátok ki magatokból azokat az élményeiteket, amelyeket a legutóbbi találkozón éltetek át. Vélemények és kritikák a kalandról, mesélőkről és a kampányról. Ami az értékelő lapra nem fért rá vagy nem került rá valamilyen okból.
Élménybeszámolók a Kalandor Krónikák X-2. Talákozóról
Sziasztok!
Köszönjük a „Slae-Yeorth”csapat nevében a játék lehetőségét és a kiváló mesélőt G.G.-t!
🙂
Szeretném a Fekete Retek nevében megköszönni a találkozót! Nagyon jól szervezett és hangulatos, izgalmas volt. Külön köszönettel tartozunk Ketnek a mesélőnknek.
Nagyon élveztük, rengeteg élménnyel távoztunk és várjuk a következő alkalmat!
Sziasztok!
Helyszín: Az AfriCafé egy nagyszerű helyszín ennek a célnak, a befogadóképessége azonban kb. 12-15 csapat kényelmes játékhoz, és 15-18 csapat zsúfoltabb, kicsit zavaró játékhoz. A 25 csapat arra a szintre juttatta a helyet, hogy gyakorlatilag a székeink háttámlájához hozzáért a szomszédos csapat székeinek háttámlája két oldalról is, és a zaj ellehetetlenítette az asztalunknál a játékot. Igaz, hogy a halk szavú KM is hozzátett a dologhoz, de mi magunk sem vagyunk túlságosan hangos beszédűek, így gyakorlatilag végig szinte kiabálnunk kellett. A versekből és jóslatokból semmit nem hallottunk, amikor a mesélő felolvasta, így azzal is ment az idő, hogy a mesélő e-mailben átküldte tabletre, majd az iPad-et adogattuk körbe, és mindenki elolvasta magának egyesével…
Modul: A modul alapötlete tetszett, maga az átok és ez az időhurok nagyon jól megmutatták egy játékos számára, hogy az 1000 aranyról szóló papír mennyire nem egyenértékű 1000 arannyal (más kérdés, hogy ha ingatlanra akartuk cserélni, mert nem akartunk fel venni egy láda pénzt, arra nem nagyon volt megoldás). Komoly hiányosság azonban, hogy a modul megfejtésére az előző versenyeken való részvétel és az előző modulok elolvasásának hiányában aligha volt lehetőség. Illett volna a honlapra feltenni egy max. 5 oldalas összefoglalót arról, hogy az előző 3-4 modul miről szólt, hiszen az azért mégsem várható el, hogy a verseny előtt 100 oldalas nagyságrendű anyagot olvassanak át a játékosok. Itt is fokozta a helyzetet, hogy a KM a játék első 2,5 órájában úgy játszatta velünk a modult, mintha a karaktereinknek fogalma sem lenne arról, hogy van-e rajtuk átok, vagy sem, de pl. Chronquiste (remélem, így írják) szónokáról is csak később derült ki, hogy akiről ő szónokol, azzal a karakterek korábban már találkoztak.
A modul világhűsége érdekes volt, a mi Ynevünkön nem léteznek olyan helyek, ahol gnómok, orkok és goblinok élnek együtt egy Ork Vár nevű helyen Erion közepén, és gyenge minőségű varázstárgyakat gyártanak manufaktúra-szerűen, és árulják bóvli áron. A város közepén lévő kristályfákból álló színváltós liget druidával a közepén szintén nem túl tipikus az Ynev képünkben.
A kaland végén az az időőr (vagy mi), meglehetősen érdekes ötlet volt, én nem tudom elképzelni, hogy ilyen lényt hogy lehet belerakni kötelező harc esetén. (KM bácsi megkérdezte az éppen arra járó Gulandrót, hogy kötelező-e megküzdeni a lénnyel, a válasz igen volt.) A mi KM-ünk azt mondta, hogy a kalandban az áll, hogy a célja nem a karakterek megölése, hanem a megleckéztetés, ezért mindenféle fura harci taktikákat és alakokat vett fel, és így képesek voltunk legyőzni. Más kérdés, hogy a 300 manájából talán 50-et használt el, és az is felső becslés. Így is csak úgy győztük le, hogy 4 játékos 0 ép 0 fp-n volt, morális szabállyal élt. Ennek a lénynek a berakásának az értelmét nem sikerült megfejtenünk.
Amikor a valódi ETK-ból meg nagy zöldből kellett számokat kinézni, akkor a római szám meglehetősen furcsa volt, de a valódi könyvekből való kinézés is okozott problémát. Nálunk a kalandban volt olyan NJK, aki megkérdezte, hogy az első 2 szót honnan tudjuk – ezzel is segítve rávezetni minket a harmadik szó megtalálására – csak hogy erről nem lehetett mit mondani ott, mert a karaktereink csak az üzenetet kapták meg a számmal, ők semmilyen könyvvel nem találkoztak, az ő fejükben csak úgy a semmiből jelent meg az információ, hogy ezek a számok milyen szóra hivatkoznak. A másik probléma ezzel a dologgal az volt, hogy az első törvénykönyvnek 6 kiadása van (legalább), és 2 féle szám volt megadva. A nálunk lévő 2 kemény kötésű könyvből, amely két különböző kiadás, egyikben sem volt teljesen ugyanaz a tördelés, ezért sorra rossz szavakat találtunk meg, és a km mutatott rá, hogy melyik lenne a jó szó, ha olyan könyvünk lenne, amilyenhez le lettek írva a számok. Ez eléggé elvette úgymond a „feeling”-et.
Mesélő: Mesélőnknek sajnos nagyon nem kedvezett a helyszín és az elrendezkedés, hiszen nagyon halk szavú ember, így amit mondott, azt gyakorlatilag csak én – aki közvetlen mellette ültem – hallottam, a többieknek az infót én továbbítottam, vagy éppen az internet. A mesélőnk nem volt túl felkészült a modult illetően, volt olyan, hogy elmondtuk, hogy mit mondunk, de a km nem reagált rá, mert éppen olvasta el a hivatkozó szövegrészletet, úgyhogy elkönyveltük magunkban, hogy „laggol a banya” vagy hogy „megint nagy a ping” 😀 A leírások is lehettek volna színesebbek, sokszor el kellett olvasnia, mielőtt elmondta volna, hogy hogy néz ki valami, vagy hogy az adott helyen mit látunk, de olyan is volt, hogy kb. felolvasta a modulban szereplő leírásokat a papírról. Többször fordult elő, hogy annyira zavarosak voltak a leírások, hogy nem is sikerült értelmezni, hogy most a hely, ahol vagyunk, hogy néz ki, vagy hogy pontosan mi is történik. Az is többször előfordult, hogy az ellenfelek nem a kezdeményüknek megfelelően cselekedtek, vagy hogy lehetetlen körülmények között eltaláltak minket (példa: sötétben a teljes takarásban lévő, éppen harcoló varázslómat kezdeményén kívül, a pyarroni varázslóbot nyújtotta -5E-vel együtt is megkínálta a ligeti banya egy 6K10-es villámmal, holott a partinak 3 tagja azzal volt elfoglalva, hogy ez ne történhessen meg…)
Összefoglalva az egészet, a modul alapötlete és a helyszín alapján egy nagyon jó kis verseny lehetett volna, de a korábbi modulok történéseiről való előzetes tájékoztatás hiánya, a hely túlzsúfoltsága és a hangzavar, a mesélő modulból való felkészülésének hiánya, valamint a modul Ynevtől való elrugaszkodottsága kissé bohózattá tették számunkra az egészet, a játék semmivel sem lett komolyabb, mint a komolytalan partink (2 ork, 2 goblin, 1 dzsenn):D.
Üdv!
Még 1x. gratulálok a nyertes csapatnak, megérdemelték! Rendes gyerekek! 🙂 A kaland és a km-ünk is király volt!
Ám most először van egy kis kesernyés utóíze a játéknak, sajnos hiányoltam az egész év összefoglalóját, ill. a pontozás nagyon „érdekes” volt. Mindenkit meglepett szerintem.
Igazából ennyi.
Orome: sajnos a rendezvény végi összefoglaló azért is hiányozhatott, mert sokan akkor már a távozás ösvényére léptek és nem akartuk a távolról érkezett, időre siető résztvevőket megváratni. Nem utolsósorban pedig a kampány díjazása mindaddig hiányos, ameddig nem kerülnek nyomtatásba a nyertes csapatok és krónikájuk.
A pontozással kapcsolatban fel vagyunk készülve a parttalan vitákra, hogy miért a (játéktechnikailag) lassabb csapatok élveznek előnyt a penge és jobb szerepjátékos modulmegoldókkal szemben. Ez a KM-ek részéről is egy jogos észrevétel volt, de kitartunk a pontozás és összességében a kalandmodul mögöttes filozófiája mellett. Majd személyesen kifejtem, ha hamarosan módom lesz rá.
Semmilyen parttalan vitát nem szeretnék kezdeményezni, csak ez egy vélemény topik. 🙂 A személyes beszélgetéseink meg mindig királyak, bár szar az izlésem! 🙂
A pontozás meg a szervezés a Te bulid! 😀
Így nálam a téma lezárva.
Üdv!
Ezúton szeretnék gratulálni a szervezőknek, hogy a körülményekhez képest, ilyen jól sikerült a verseny. A modulban valóban voltak érdekességek, de legalább nem volt megszokott. Sokat köszönhetünk a mesélőnknek is, főleg a türelméért mellyel a hülyeségeink iránt viseltetett, s mert jól viselte a „kreatív” megoldásainkat! 🙂
Voltak ugyan nehézségek /zaj, a többiek közelsége, a törvénykönyv tördelése, stb…, / de mindent egybe vetve nagyon jól éreztük magunkat, s jót játszottunk, márpedig mi ezért mentünk!
Köszönettel, a SEHONNAIK csapata!
Jó verseny volt, nagyon jó KM et kaptunk, a kaland is tetszett… Egyszóval minden jó volt. Kérjük a következőt! 😀
Köszönöm a szervezést, a kalandot, a mesélést, a hambit, a kolát, a könyvet, az emléklapot, a chipset és a helyet, hogy volt hol melegedni! :D:D
Hatan Gorvikból jöttek, láttak és annihiláltak mindent, amit lehetett. Fergeteges verseny volt, a KM pedig korrekt, rugalmas, életszerűen és humorosan adta át Ynev hangulatát. A kalandmodul jópofa, bár első versenynek kemény mag volt (Ilyen inverz Kőműves Kelemen, hogy amit ma lebontunk, felépül holnapra, de jó móka volt 😀 ) és valahogy el is sikerült a végére jutni. Jól szórakoztunk és pár vicces emlékkel távozva várom a következő verseny(eke)t.
Először is a szervezőknek hatalmas grat, mivel lehet hogy a körülmények nem voltak rózsásak, de 25 csapatnak nemhiszem hogy más egyáltalán megközelítő minőséget tudott volna kihozni egy INGYENES versenyből, ahol még díjak is vannak. Annak is különösképp örültem a csapatommal együtt, hogy egy már ismert mesélőt kaptunk meg akinek a meséjét egy régebbi kaland alatt is nagyon kedveltük. Ennyit a pozitivumokról.
A modul sajnos rossz volt. Az ötlet kiváló, nem azt mondom hogy ők találták ki, ezer másik helyen már lekoppintott téma, de attól még jó volt MAGUS-ba beültetni a dolgot. A kivitelezés inkább az ami nem volt teljesen kóser.
1. Lehet hogy csak mi nem jöttünk rá, de pl az se derült ki hogy mi a fenéért kaptuk meg ezt az átkot.
2. A könyves rejtély eszméletlen unfair etikátlan volt. Egyszerűen nem tudom ragozni, iszonyatosan rossz és szemét ötlet. Még egy félig Live-os, vagy Live verseny alatt azt mondom oké, de egyszerűen NEM várhatják el azt, hogy egy játékos, aki teljesen beleéli magát a karakterébe, bármilyen módon is a való világba helyezze a perspektíváját. Ez egyszerűen elfogadhatatlan egy ekkora volumenű versenytől. Ez hatalmas csalódást okozott nekem mint rendszeres Kalandor Krónikák játékos. Fogtátok és kidobtátok a szerepjáték eszméjét. Most komolyan MÉGIS HOGY GONDOLTÁTOK? Bocs de ez viccnek is rossz volt. Arról nem is beszélve, hogy a különböző kiadások különböző oldalszámainak problémája eszetekbe se jutott.
3. A pontozás. Már eddig is megszokhattuk azt hogy a KK pontozásai nem teljesen reálisak. Ezt egyáltalán nem azért mondom, mivel nem mi nyertünk, egyszerűen szerepjátékos logikával végignézve irreális. Emlékszem a törpös-aquiros kalandot néztük egyszer végig, hogy ha a karakterek MINDENKIT végighentelnek, több pontot kapnak, mint ha diplomatikusan oldanák meg a kalandot. Amit pedig a mostanit illeti, az egyszerűen kész röhej. Nem hiszem hogy bármi értelmes okot is fel lehet mutatni azért, hogy miért „jobb” az, ha valaki 5(vagy 7, ámbár ez se tiszta) napot tököl egy kalanddal, vagy 2 nap alatt megoldja. Egyéb esetben, még okés is lenne, hisz pl a karakterek több nap alatt több infót szerezhetnek stb. Viszont egy olyan valaki, akin egy átok ül és a kezében van a megváltás kulcsa, nem azon fog elgondolkodni, hogy ááá még kicsit kutakodok úgyis van még pár napom majd mikor épphogy nem halok meg, akkor próbálom megtörni az átkot. És mi van ha nem sikerül elsőre? A karaktereknek szinte semmi okuk nem volt arra hogy legalább ne próbálják megtörni az átkot, nem tudhatták hogy utána nem igazán lesz esélyük bármi másra (amit később szintén kifejtek hogy miért etikátlan). Azzal se értek egyet, hogy miért kellett volna több pontot adni azért, ha minden egyes dolgot minden nap megcsinálunk? Ha már első nap megtisztitottuk a kúriát és tudtuk hogy ott szentély van, de a második nap végig a többi ereklyét kerestük, minek pusztitottuk volna le mégegyszer ha másnap ugyanugy le kellett volna? Teljesen értelmetlen.
4. A befejezés. Az addig oké hogy egy másik unfair módon kellett megtudni az időőr nevét (érdekes itt nem volt megengedett az hogy a játékosi tudást használva azt mondjuk neki hogy te vagy az időőr, a szabálykönyvet mégis kellett használni…hmm…), amit ha jól tudok egy olyan szálon jöhettünk volna rá, amit nincs okunk végig vinni, mivel egyrészt NEM TUDJUK hogy nekünk szükségünk van a nevére, másrészt már emlitettem hogy abban a helyzetben a karaktereknek a legfőbb prioritása hogy megtörjék az átkot, hisz úgyis mindegy mit tesznek előtte, másnapra ugyse marad meg. Ez egy dolog, ezt még elfogadtam volna. Azt is hogy ha nem találjuk el a nevét akkor kifakulunk az időből. Viszont az, hogy ha eltaláljuk átküldenek egy másik korba, ahonnan kb 99.9999% hogy nem kerülünk vissza, ergo meghal a karakter…. az már ismét egy… leirhatatlan. Nem találok szavakat. Én pl kicsit már meguntam a karakterem, előfordul az ilyesmi. Viszont biztos vagyok benne, hogy van olyan aki esetleg már tucatnyi KK-s versenyre elvitte, szívéhez nőtt és ti KICSINÁLTÁTOK. Az egy dolog, hogy bárhol máshol játszhat még vele, de ez mint szerepjátékosok meg kell értenetek, hogy nem ugyanaz, arról nem is beszélve, hogy vannak olyanok, akik ha egyik játék alatt meghal a karaktere, nem viszi sehova máshova, mert nem lenne életszerű. Azt még megértem, hogy nem szeretnétek, hogy a későbbi versenyek során ugyanezeket a karaktereket hozzuk, viszont elég lett volna ahhoz a későbbiek során megemliteni, hogy tiltottak a régebbi modulok karijai. Ha pedig valami úton módon mégse kerültek át, vagy valahogy visszahozhatóak, akkor sokkal értelmesebb lett volna ezt megemliteni a verseny végén, ami egy plusz izgalmat is hozott volna a játékosoknak hogy vajon mi következik ezután.
Mindezek ellenére a játékot élveztem mint magát. De ez csakis és kizárólag a mesélő és a csapatom érdeme. Bocs KK, de most nagyot csalódtam benned.
moonwish:
„Lehet hogy csak mi nem jöttünk rá, de pl az se derült ki hogy mi a fenéért kaptuk meg ezt az átkot.”
A kaland 7. oldalán a „háttér és előzmények” fejezet olvasható a következő:
Mathias Cronqvist hatalma ugyan eltávozott e világról(?), de a tettei és cselekedetei így is sok kérdést hagytak maguk után. Arcátlan gyilkosait halála előtt ő maga átkozta meg, de hogyha megkímélték volna is, a háttérben munkálkodó szürke eminenciás veszélyesnek ítéli a nagyhatalmú lény legyőzőit. Ősi formulák felhasználásával, a legrégebbi varázskönyvek utolsó oldalairól származó átokkal sújtották a karaktereket.
Így hát ha nem jöttetek rá szerintem leginkább a KM hibája lehet, hogy nem vezetett rá titeket, nem osztotta meg veletek ezt az információt.
„Emlékszem a törpös-aquiros kalandot néztük egyszer végig, hogy ha a karakterek MINDENKIT végighentelnek, több pontot kapnak, mint ha diplomatikusan oldanák meg a kalandot.”
Mivel a törpös-aquiros kaland pontozását épp én írtam, és tudom milyen volt a pontozás, hadd szóljak közbe: ott kizárólag Vhevia megöléséért lehetett pontot kapni (aki nem volt épp egy pozitív karakter), és a diplomáciai megoldásért lehetett pont a legtöbbet! Egyébként a pontozás így alakult:
– Előtörténet: 0 vagy 10 pont – időre elküldött előtörténet
– Szerepjáték: 1-10 pont – a csapat tagjainak átlag szerepjátékos értékelése
– Személyes motiváció teljesítése az előnyökből-hátrányokból következően (csapat
szinten) – 1-5 pont
– Az ereklye fejének megszerzése – 3 pont
– Az ereklye nyelének megszerzése – 3 pont
– Az ereklye összeillesztése – 5 pont
– A két törpeváros összebékítése – 7 pont
– A Szív elpusztítása – 2 pont
– A Szív megvédelmezése – 2 pont
– Fido megtalálása – 2 pont
– Vhevia megölése – öldöklésenként 1 pont (maximum 3 pont)
Ahoi!
A Hullajelöltek nevében mondanék köszönetet a szervezőknek és kalandmesterünknek! Nagyon jól éreztük magunkat és számomra csak az rontotta el némileg a hangulatot, hogy a kaland befejeztével szinte azonnal távoznom kellett a helyszínről egyéb teendőim miatt. A kaland nekünk tetszett, szívesen játszottuk, ugyanakkor a végigolvasása még várat magára, így ennél több kritikát nem volna korrekt írnom.
Köszönjük.
Üdvözlet!
Nagyon szépen köszönjük az ötletgazdának – főszervezőnek , és az egybegyűlteknek ezt a remek hangulatú találkozót. Abszolút megelégedéssel vagyok túl rajta. Kicsit sajnálom hogy a csapatom egyik tagjának idő előtt el kellett menni, dehát van ilyen. Ezzel együtt azonban a csapatom, a hangulat, a kaland, és maga a mese is nagyon felvillanyozó volt (olyannyira hogy bele is fáradtam kicsit ebbe a hangulatba az este végére 🙂 ). Ilyen hangulatot teremteni, és még egy kis ajándékkal is hazatérni, a semmiért cserébe… ajándék volt!
Szomorú hallani, hogy nem minden csapat volt megelégedve a mesélőjével, velem is előfordult már ilyen, nem is egyszer, de azért ez mindig sajnálatos.
A helyszínnel semmi probléma nem volt, én speciel sokkal rosszabbra számítottam, sőt itt jegyezném meg, hogy a nagyterem közepén még volt egy méretes üres hely, ahova senki sem ült, biztos nem szeretünk középpontban lenni 🙂 . Az asztalok hiánya mondjuk el várt némi logisztikát, de azthiszem én magam pl. kivettem belőle a saját részemet ( mármint ebből a logisztikából, meg persze az asztalokból is 8) ). Valamint köszönöm a kávét, és az élelmet!
Orome: úgyhiszem lesz még itt összefoglaló írásos formában 😉 . Ott a helyszínen szerintem sem lett volna ildomos belekezdeni, mert az emberek nem szeretik megvárni a találkozó végét.
Illetve egy jótanács a végére: Ha valaki a modult akarja kritizálni – mint ahogy aNDy87 is jól észrevette, megjegyezte – akkor legalább előtte olvassa el 😉 . Különben téves állításokba bonyolódhat, amiről aztán maga is rájöhet hogy nem igazak. Hiszen mesélőként mondhatom, hogy én sem pont úgy meséltem ahogy le volt írva, mint ahogy szerintem senki sem…
További kellemes kalandozást mindenkinek 😉 !
Huhu én is itt vagyok! 🙂
Először is szeretnék gratulálni Amundnak, akinek jószerével ez az egész találkozó majdnemhogy egyedüli érdeme, és azért is, amiért ilyen „zord” körülmények ellenére is derekasan megszervezte ezt a több embert is próbára tévő feladatot.
A Mesélőnkről: Ezt is valószínűleg Amundnak illik megköszönnöm, hogy egy olyan jó mesélőt rakott mellénk, mint amilyen ritkán akad. 🙂 No nem mintha a többiekkel kifogásom lenne, szeretek én mindenkit, de ez a kis frissesség most úgy hiányzott, mint a sivatagban a víz. 🙂 Kifogástalanul mesélt, kellően laza volt, hogy kezelje a csapat hülyeségeit, illetve elmebeli megbomlásait. Érzékletesen leírt nekünk mindent, és végig azon volt, hogy JÓL ÉREZZÜK magunkat, és ez a legfontosabb. Szóval ha pontozhatok, akkor 10/10. 😀
A csapatomról: Ahhoz képest, hogy hárman voltunk csak, ritka jó kompániának sikerült összeállnia, gyarló őszinteséggel vallom be a vártnál lényegesen jobban összeszedett, néhol bravúros játékot produkáltak. 🙂 Szeretlek titeket na..:D
A kalandról: Alapvetően fordulatos, nyomozgatós, nagyon izgi kaland volt, marhára élveztem az ide-da szaladgálást, de tényleg. 😀 A végén már vicces is volt nagyon, ahogy amolyan gyalog galopposan rohangálunk egyik helyről a másikra. 😀 Voltak éteri megvilágosodásaink, amelyek nagyon hangulatossá varázsolták a játékmenetet. Be kell vallanom, hogy a kaland végén icipicit megrökönyödtem akkor és ott, de kérlek, ezt nézze el nekem mindenki. Vegyük úgy, hogy az én ízig vérig harcos karakterem (aki bennem is él ténylegesen) nehezen viseli az olyan helyzeteket, ahol önerejéből nem tud változtatni a történteken. 😀 Tehát ahol nem elég egy Arelnak elordított ima, és kivont kard a győzelemhez. 😀 De ezt betudhatjuk az én „hiúságomnak”. Szóval emiatt a végén volt bennem egy kis rossz érzés, de azóta már Phinix barátom vázolta, hogy emiatt a „kis” időugrás miatt, nem kell véglegesen lemondanom Sheyenne Rainstorm-ról, hiszen ha van bennem egy kis kreativitás, vissza lehet őt hozni, szóval megbékéltem, és valahol még nagyon flash is, hogy lesz egy időutazó Arel papom, aki elmondhatja, hogy „Ott voltam 3000 évvel ezelőtt!” 😀
És végezetül csak egy két apró észrevétel, mindenféle rosszindulattól mentesen:
Moonwish: Az hogy számotokra nem derült ki az átkozó kiléte, nem a kaland hibája, maximum vagy ti nem derítettétek ki, vagy a mesélőtök nem mondta nektek el. Bennem már az elejétől élt a sejtelem, hogy ez is a Matthias hagyatéka lesz még, de aztán nekünk például a mesélőnk elmondta.
A másik: a könyves megoldással én sem feltétlenül értettem egyet, és nekünk is kellett az oltalmazó mesélői rávezetés, de ettől függetlenül is meg tudtuk oldani. És meg lehetett békélni az ötlettel, sőt valahol vicces is volt, ahogy összevissza számolgatjuk a sorokat. 😀 Minden találkozó alkalmával bele van csempészve egy félig-meddig live jellegű dolog. Ha visszaemlékszel a jómúltkor a szórejtvény darabjai voltak eldugva mindenhol.
A pontozásba ne menjünk bele, arról úgy is mindenkinek más a véleménye, de őszintén megvallva engem pl nem is érdekel. Nem azért járok a versenyekre, hogy az első helyezést hazavigyem. Őszintén szólva még sosem vittem haza, de nem is nagyon zavar az ügy. Én egyszerűen annak örülök, ha sikerül jóléreznünk magunkat, és lejátszani egy olyan kalandot, amely tartalmas és fordulatos. 😀
És végezetül: mielőtt nagybetűkkel olyanokat írsz, hogy bárki is hogy merészelt ilyesmiket kigondolni, illetve olyan meggondolatlanságokat kiabálsz, hogy csalódtál, ülj le egy kicsit és gondolkodj kérlek. 🙂
Az/azok az ember/ek, akik ezeket a találkozókat szervezik, rendelkeznek már egy „pár éves” tapasztalattal a találkozók terén. Nem bizonyítja ezt jobban semmi, mint az utóbbi évek sikersorozata, miszerint a Krónikák.hu tartja a csúcsot az éves táborok és találkozók mennyisége terén, és most, ezzel a találkozóval magasan kenterbe verte az eddigi látogatószámot. Te egy olyan találkozóra jöttél, amely mindezek ellenére INGYENES volt, bele sem gondolva abba, hogy valakinek ehhez azért mégiscsak mélyen a zsebébe kellett nyúlnia. Ennek ellenére játszottál egy jót, kaptál a végén emléklapot (amit pénzből nyomtattak ki), és kaptál a végén könyvet is. Még ha nem is egy vadiújat, de ez is ugyanúgy pénzért lett vásárolva. Sajnos a szervezőgárdának nincsen kapcsolata az ukrán maffiával, aki ingyen szállítmányozná ezeket a holmikat. 😀
Szóval: csakhogy mosolygós védőbástya maradjak, amikor elkezdett a versenyre horribilis mennyiségű kalandozó jelentkezni, én már félúton ráncoltam a homlokomat, hogy ebből nagy baj lesz, ennyi embert nem tud befogadni a hely. DE! Amund ennek ellenére sem hagyta magát megfélemlíteni, és nem állította le a jelentkezést idejekorán, mert szerette volna, ha minél többen eljöhetnek és jól érezhetik magukat. Az utolsó pár csapat lett csak várólistás, de azért azt nem gondolhatja senki, hogy mennyivel előnyösebb lett volna 12 csapatnák leállítani a jelentkezést, a maradék 13 csapat meg mehet ahova akar….
Szóval én úgy gondolom, hogy elégedetlen emberek mindig lesznek. Kifogása, és véleménye mindenkinek lehet. De mielőtt még a mellét verve hangot ad ennek, üljön le, és gondoljon bele ezen dolgok mélyebb hátterébe. Mert nem hinném, hogy akármelyikünk bármennyivel is jobban le tudta volna vezényelni ezt az egészet ebben a zord világban….és én örülök, hogy egy csomó emberrel találkozhattam, akiket nagyon szeretek, és végre egy helyen volt mindenki….nekem ez elég. 😀
Szóval értékeljük amink van, és ha valaki a kisujját nyújtja nekünk, ne akarjuk letépni az egész karját!
Szombaton remekül éreztem magam, és jól el is fáradtam. Nekem nagyon tetszett az időhurkos kaland. Köszönet érte, és a szervezésért Amundnak, és Gulandronak!
A játékért meg külön köszönet a csapatomnak a Fekete Reteknek, tényleg nagyon jól éreztem magam velük!
Matuzsálemek tagjaként hatalmas köszönetet szeretnék intézni mindenkinek, kinek része volt a szervezés nyűgjében és örömmel tette ezt egy ingyenes versenyen is. A fantasztikus játékért pedig mesélőnknek Réznek tartozunk köszönettel. Gördülékeny és szórakoztató játékot sikerült teremtenie nekünk. Ynev hangulata tündöklött végig a játék alatt. A hangzavar engem személy szerint nem zavart, kicsit előrébb dőltem és jobban koncentráltam Réz szavaira. Egyetlen visszahúzó erő számunkra a fáradtság volt, ami rajtam is elhatalmasodott, pedig négyünk közül talán én voltam a legkipihentebb. Viszont ez se tartott vissza minket attól, hogy jól szórakozzunk. A helyszíneket kissé vegyítettük a mélyponton, az ork erdőt máig is keressük, de legalább jobban hoztuk a szenilis vénembereket. 😀 A modulról nem írnék velős kritikát míg nem olvasom át, de bennem nem maradt sok rossz érzés, a pozitív dolgok számomra bőven túlsúlyban voltak. Réznek külön hálás vagyok, hogy számunkra kihagyta az ETK-s részt, helyette egy kyr kódexet lapozgattak a karaktereink. Nem is értettem a szomszéd asztaltól miért kérik el folyton az első kiadásos könyvünket. A vége számomra vicces volt, majd elgondolkozok mit is kezdhetne magával Domvik hitű szerzetesem a harmadkorban ahol még ura se létezik. 🙂 Legalább nem egyedül van ott, hisz ketten 3-at ketten 7-t dobtunk, így legalább két testvérünk visszatérhet rendünkhöz. 🙂
Egy igazi élmény volt ez a verseny, szerintem ezentúl állandó vendég leszek ha lesz a jövőben hasonló ilyen.
Sziasztok!
Én mesélőként nagyon szerencsés helyzetben voltam. A csapatom (Haré Krisna) korábban nem játszott a kampányban, ahogy én sem, így kicsit több szabadságom volt a kalandot (legalábbis a kalandban szereplő NJK-kat és motivációikat) átírni. Kiváló szerepjátékosokkal találkoztam, ráadásul passzolós is volt a dolog, mert ahogy ők is vevők voltak a karakterközpontú, kicsit film-szerűbb mesére, addig maguk is remekül játszották végig a karaktereket, szinte mindent szerepjátékos párbeszédben csináltak végig, a jellemüket kiválóan alakították és életre keltek mind a négyen számomra.
A kalanddal megfogalmazott kritikák kapcsán maximálisan egyetértek azzal, hogy semmi esetre sem becsülhetjük le azt a munkát, amit a szervezők befektettek, így a hangnemmel óvatosan kell bánni. Ezzel együtt viszont fontos, hogy a negatívumokat is említsük meg, hiszen ez a mesélőknek és a következő modulok íróinak is fontos segítség és visszajelzés lehet. Én magam azért is voltam jó helyzetben, bár ez némileg ellentmondásos, hiszen valójában nagyon sajnáltam, hogy két játékosnak el kellett mennie, mert nem tudtuk időben befejezni a modult, így a leginkább kritizált pontok (az Időőr, a négy szó a könyvből, valamint az időutazás) már csak az utolsó két játékos számára, némileg alternatív változatban valósult meg. (A kaland „hivatalos” vége afféle cliffhangerként Mogorva Chei epikus megérkezése volt.) Szóval ha a csontsárkány most ki is maradt (háh! ha nagyon figyeltek a játékosok, akkor igenis szerepelt benne egy sárkány koponyája), de ismételten sikerült alternatívabb irányba elvinnem a történetet, ezért a szerző bocsánatát (becsületből :)), valamint a játékosok megértését (a visszajelzések alapján erre nem is biztos hogy van szükség) kérném.
A találkozó egyébként kiváló hangulatú volt, és szerintem nagyon rendesen meg tudtuk oldani a létszámproblémát. Ha ez a továbbiakban is ekkora méretben zajlik (feltételezem, és hát valahol remélem is, hogy azért az ingyenesség nem marad meg, szerintem elvárható, hogy egy egész napos szervezett programért fizessünk, még ha csak kis összeget is), az vállalható, noha valamit tényleg kezdeni kéne az asztal-problémával, de ez nem a szervezők dolga. Üdv!
(És mi ez az izé ezzel az utolsó-kaland-amit-írtammal? Ez most komoly???)
Sixy
Nem tudom hogy csak a mi Km-ünk mesélt így vagy más csapat is járt- e így de mi megmondtuk az időőrnek a 4 szót és így nem küldött vissza a múltba habár pár másodperc múlva másnap reggel ébredtünk mind Ynev más táján.
Szerintem remek volt a modul és a km-ünk is külön dicséret hogy hozzánk(heten gorvikból)igen könnyen alkalmazkodott és hülyeségeinkhez. Szerintem azok akik azt mondták hogy nem lehet megcsinálni mert nem ismertettek egy kicsit kalandból butaság(nincs kedvem mocskosan beszélni)mert mi(avagy én) annyit csináltam előző kalandmodulok csak háttér storyját olvastam és így is túl sokat olvastam mert elég annyi a legutolsó kaland utolsó vagy utolsó előtti oldalán meg lehet találni azt a bejegyzést hogy meglettünk átkozva stb. Nálunk se kellet információkat se kellet használni, hogy teljesítsük feladatott fél hat környékére úgy hogy 3 órát elszórakoztunk hogy bejussunk erionba. Amúgy grat mindenkinek és várom a következőt
f* elírtam megint a szöveget
Sixy: ez volt a huszadik. 🙂 Az még gombócból is sok.
A következô jutott eszembe,amikor az utolsó kommenteket olvastam.
„Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen”-mindeközben GombócAmund zöld Magus csokit majszol egy kristályfa tövében.
Ez után azárt írok pár szót a találkozóról is.
Elöször is szeretnék gratulálni Amundnak a verseny megszervezéséért és a lebonyolításáért.25 csapatnak helyet biztosítani, ezekhez KM-t szerezni, ingyenes részvételi lehetôséggel elôállni, az egészet átlátni és leszervezni, mindezt látható idegbaj nélkül, ez igazán elísmerésre méltó dolog!
Amund és segítôi elött le a kalappal!
Dark Zala neveben szerentém megköszönni Afradnak a kiváló mesélést! Jól éreztük magunkat a találkozón és ehhez mindenkép kellett Afrad elöadásmódja. Az NJK-i éltek és nekem ez tetszett a legjobban a mesélésében. Bár még soha nem mesélt nekünk,meglepô módon nagyon hamar közös hullámhosszra kerültünk és innen nem volt megállás.
A csapatunk alapvetöen szeret hülyéskedni és Afrad vette a lapot, de sikerült mégis Yneven tartania minket és lejátszani a sztorit. A végén szinte minden korba jutott egy-egy karakter Dark Zala csapataból,így már nemc sak a teret ,de az idôt is uraljuk Yneven. 🙂
Nem volt sok kocka dobalás a játekunk alatt. ha volt az is fôleg a képességpróbákra korlátozódott.Pedig elvbôl nem vagyunk harc ellenesek.Még is ez a modul harcias parti kialakításunk mellett is inkább nyomozós ,beszélgetôs, szerepjátszós modulmegoldást hozott.A kampányban nem vettünk részt csak most az utolsó találkozóra jöttünk el.Igaz otthon már belekóstoltunk az elözö modulokba ,hogy ne sík hülyén jöjjünk a versenyre. A „felkeszülés” megérte, mert nem néztünk annyira bután egy-egy név elhangzásakor. Tetszett a modul a nyomozások,a csereügyletek.A tárgyak megszerzése, az egyedi hangulata a modulnak az „idetlen idôkig”-re hajazva.ez mind bejött nekem.
Amund félisten NJK-i már ismerösen köszöntek vissza, ezert is kerütlük a harcot ott ahol lehetett. Az Idôôrön már fenn se akadtunk,ennél sokkal durvábbra számítottunk. 🙂
Afradnak és a modulnak köszönhetôen, a sok vers és a müvészek ilyen nagy aranyú felbukkanása a karaktereinknél kezdet kicsapni a biztosítekot a végére.Ha valamelyik NJK a vers szót kiejtette a száján arra nagyon szúrós szemekkel néztek karaktereink. Én játékosként nagyon élveztem ezt, akár csak a sok rohangálást.
Nem gondoltam volna ,hogy Darton megtréfalja Paplovagját.Mikor kétségbeesetten kiáltottam fel,körbe nézve a termeben, hogy a „minden asztalon van könyv” az a Magus és Afrad nyugodt hangon közlte hogy ez a megoldas, na az Darton közeli élmény volt, szerencsére nem a síros fajtából.
Másik nagy kedvenc a Gnom király fiának tisztességes szakma szerzése volt. Törpénknek (Crowstone) köszönhetôen szegény gnóm trónörökös még most is egy kristály ágat szorongat a földnek nyomva és várja hogy gyökeret eresszen.Mindezt újónc kalandozóként 2. küldetése nyomán.
Az elsôben megszerezte nekünk A Rózsa lovagja regényt az Ork Erôdbôl.
Ma hajnlara ennyi elménybeszámolóra futotta tôlem.
Mindenkinek további jó kalandokat kívánok bárhova is vesse a karakterét az idôôr!
Döbbenetes, hogy egy ember ír reális és őszinte kritikát, és szegény le van flamelve, ahelyett, hogy figyelnétek, mit ír.
Moonwish
Irigyellek téged, nektek legalább a mesélőtök jó volt. És ne hidd, hogy csak te vagy helikopter.
Mindenki más
A mesélő jósága egy ekkor a rendezvénynél ismert és szükséges rizikó, csupán mesevilágban lehetett volna mindenki isteni. Ígyhát erről nem is fogok többet beszélni, legfeljebb annyit, hogy kérem a mesélőket, hogy ne kialvatlanul menjenek a következő versenyükre.
Alapvetően egyetértek Moonwish véleményével, de azért kiemelem a szempontokat pro és kontra.
Ami nagyon jó volt:
• Régen voltam ilyen nagy létszámú találkozón, különösen jó volt, hogy még elférni is ellehetett a korai félelmek ellenére.
• Szimpatikus volt a dohányzó/nem dohányzó megoldás, eddig általában csak az egyikre volt mód.
• A rengeteg nyeremény is dícséretes, bár sajnos ezt nem tudtam már értékelni a verseny miatt.
• Mindezek ellenére (pontosabban ezek mellett)
Ami nagyon rossz volt:
A modulban:
• Alyr Arkhon squasholása és a epilált lába ( Amund mesélte ezt a részt, direkt odahívtam). Nem érdekel, hogy bizonyos regényekben ez így van. Ha Vampire-ben is minden hivatalos regényt forrásnak tekintenénk, használhatatlan lenne az egész. Ugyanígy Shadowrun-ban is. Tanuljunk már meg disztingválni. Az meg, hogy elmondjuk, hogy halálunkon vagyunk, segítsen, nincs időnk, ő meg annyit válaszol, hogy csak egy meccs után, az igencsak no comment.
• Mivel frissen csatlakoztunk a kalandsorozathoz (lehet, a mesélő is ludas volt), abszolút semmit nem kaptunk arról, hogy ezek a random niemandok (a nevekre már nem emlékszem, de a tagok, akik hozzánk jöttek a reggeleken pl Alucardo) mi a frászért jönnek hozzánk. Miért minket kérnek meg, honnan tudják, hogy hozzánk jönnek.
• Mogorva Chei-hez bejutás: próbáltunk nem semmi ajánlóleveleket szerezni, aztán a mesélőnk szólt, hogy ne komplikáljuk túl, odamegyünk, akkor már vár minket.
• ZED? ZED? ZED?
A pontozás:
Nem is tudom melyik végén fogjak hozzá.
Nagyon szép és jó, hogy ez egy találkozó, és nem nyerni megyünk, de gyerekek, azért tekintsük már komolynak a díjazás feltételeit.
• Megölni Mogorva Cheit alkalmanként +5 pont: NA MOST KOMOLYAN?! Odamész egy epic hőshöz, aki szemrebbenés nélkül segít, és ha motiváció nélkül viccből megölöd, akkor pontot kapsz?! Éljen a szerepjáték.
• Összegyűjteni 10000 aranyat alkalmanként + pont: Oké, első nap vicces. Utána, mikor rájössz, hogy nem tudod megőrizni, ismét megcsinálod? Éljenek a debilek!
• Napok száma: no comment
• Időőr után d10 dobás, ami random korba visz: Rendben. Hozzáadódik a dobott érték a pontszámhoz: NA MOST KOMOLYAN?! Miért nem dob minden csapat d100-zal és kapjuk meg a helyezést ez alapján? Vagy inkább játékosonként d100, és akkor a nagyobb csapatokat jobban tudjuk honorálni…
• A Nagy Zöld használatáról és a legvégén a 0-s dobásról nem is beszélek, az szerintem egy rossz vicc, de kész vagyok elfogadni, hogy egyesek szerint szórakoztató.
Amund :
A pontozással kapcsolatban fel vagyunk készülve a parttalan vitákra, hogy miért a (játéktechnikailag) lassabb csapatok élveznek előnyt a penge és jobb szerepjátékos modulmegoldókkal szemben. Ez a KM-ek részéről is egy jogos észrevétel volt, de kitartunk a pontozás és összességében a kalandmodul mögöttes filozófiája mellett. Majd személyesen kifejtem, ha hamarosan módom lesz rá.
Ugye itt a személyes alatt itt a lapon személyesen gondolod, nem pedig egy sör mellett pár cimborádnak. Meghallgatnám a logikát, hogy miért cél lassabban és gyöngébben játszani. Persze, lehetünk esélykiegyenlítők, de arra nevelni a játékosokat, hogy lassan és a szerencsében bízva játszanak, nem épp egy népművelő hatás.
Így első szuszra ennyi, várom az érdemi reagokat. Ha kissé hektikus a stílusom, az azért van, mert még mindig dühöngök kissé.
PS: az ország live-osai nevében kikérem magamnak, hogy liveos húzásnak definiáljuk a nagy ződ használatát.
Nem gondoltam, hogy ilyen indulatok szabadulnak el!
Nekem ez volt az első Krónikás rendezvényem. Én nagyon pozitív érzésekkel távoztam, de ha esetleg maga a rendezvény nem azt adta volna, amit vártam, sem áltam volna neki beszólogatni.
Részese voltam egy másik M.A.G.U.S. verseny sorozatnak, mely nem volt rossz, de annyira nem jött be. Lehet elmegyek még a csapattal arra is, de ettől még nem írogattam be mindenfélét vagyis nem ilyen arrogáns stílusban.
Az a sorozathoz képest ez sokkal többet nyújtott: Hangulat keltő versek és novellák, igényesen elkészített és közzétett kalandmodulok, ingyenes alkalom, melyen ajándék könyvet és még emlék lapot is kaptam, mely rengeteg energiába került. Ez mindenképpen dícséretes. akárki akármit mond az alkotó nem ellenünk vagy nekünk akartak rosszat, éppen jót szerettek volna, ezért én nem érzem, hogy ezekután bármit is számonkérhetnék rajtuk. Ezzel nem isteniteni szeretném a rendezvény (bár nekem bejött) illetve az esetleges hibákat,vagy problémákat elkendőzni (nekem is volt az ami nem tetszett), de úgy érzem meg kell adni a tisztelet és az elismerést. Ha jobban tudja náluk vki csinálni az csinálja meg, én nem tudnám.
Én voltam az egyedüli a csapatból aki utána olvasott a dolgoknak, mert érdekelt. Nem olvastam el az összes Átkozott fészek modult, csak az utolsó 2be lapozgattam bele, melyből meg tudtam hányat írunk és nagyjából mi történt.
Mi úgy írtuk meg az elősztorikat, hogy semmi köze nem volt az ediggiekhez. Mégis köszönet Ketnek, hogy olyan jól bevezetett minket. Nem értette a társaság mit keres az 1000 arany a zsebében,sem a meghívük sem egyébb dolog MAthiassalkapcsolatban, emlékeink sem voltak. Csak később derült ki, hogy az átok az agyunkat is át mosta.
Annak ellenére, hogy elolvastam a hangulat keltő novellákat és a modulokat nem volt könnyebb a szálakat felgöngyölni, sem a dolgokra rájönni.
Az hogy Erionban nincs ilyen liget vagy hogy orkok és goblinok dolgoznak eggyütt, hát kérem én Yneven azoktól olvastam sokkal nem Ynevis dolgokat, akik már a kezdetettől fogva alakítják ennek a világnak a képét. PL.: Quiron Pentád-ban azt hiszem Keanor Városában szabadon mászkálnak és együtt élnek és dolgoznak orkok, goblinok és ogárok.
Nekem belefért, különben is ez egy verseny volt. Ilyenen fenn akadni, értelmetlen. Azon megint, hogy melyik mesélő, hogyan személyesíti meg az irodalomból ismert karaktert. Számomra biztos volt, hogyha sikerül is a közelükbe kerülni sem segítséget sem pedig megoldást nem kapunk tőlük, maximum út mutatást.
A ETK számos dolog szerintem nagy ötlet volt. Bár én jöttem rá, mégis rögtön elvetettem (ennyire nem lehet ez egyértelmű), aztán viccből néztük meg újra és kezdett összeállni a dolog. És működött. Mellesleg egy kyr karaktrrel voltam aki ez ügyben még egy számisztikust is felkeresett. Tényleg majdnem elkezdtünk könyvet keresni a kalandban.
Én a kaldand végén már felkészültem, hogy rajta veszünk. Azon gondolkodtam hogy vmi hősies önfeláldozást viszek véghez hátha Sogron rám figyel és a többiek megmenekülnek.
Bocsánat, hogy engem nem vágott a földhöz, hogy karakterem pályájának vége egy alkalom után.
Nekem tetszett a frappáns végszó, bár először nem értettem a dolgot,hogy miért. Végig azt hittem, hogy vagy megoldjuk vagy kifakulunk erre nem számítottam. De nekem tetszett, szerintem epikus volt!
Én versenyen szeretek más karatert kipróbálni, mert barátaimmal életút játékokat játszunk,ahol egy vagy két karatert játszhat ki az ember. Hiozzá teszem ezekbe teljes mértékben beleélem magam és azonosulok velük.
Egyébként szerintem ha megkéritek a szervezőket vagy a mesélőtöket, akkor biztosan ki lehet találni vmit, hogyan kerüljön vissza a kedvenc karakter a játékba, így nem kell a kukába dobni. Azzal, hogy egy másik korba kerültmég nincs lezárva minden. Ha kiszakadt volna az örökk körforgásból, na akkor lett volna véglegesen vége.
De 1000a és egy ilyen horderejű kampány után már nincs hova. Az én érzésem az, hogy mivel ez volt az utolsó ilyen rendszerű rendezvény, ezért ezekután vmi teljesen más kezdődik. Lehet, hogy első szintű karakterekkel kell jönni? Ki tudja, hova előre szaladni?
A másik rendezvény sorozat amin voltam ott 1 év egy kaland kampány, mely a következő évben első szintű karakterrel kezd az ember vagyis egy év után vége a pályájának.
Szóval szerintem inkább a mesélővel érdemes beszélni és kellene megbeszélni a dolgokat, mint a főszervezőkkel. De azt is érdemes figyelembe venni, hogy a mesélő sem munkából vagy kötelességből, hanem kedvességből mesél és jót akart nektek mégha nem úgysült el ahogy vártátok. Természetesen mondommind ezt úgy, hogy é a kalanddal, a mesélővel meg voltam elégedve. (Nekem először mesélt lány szerepjátékot és tetszett). Lehet mást mondanék, ha nem így történt volna, de akkor sem bírálnék.
És tényleg sajnálom, azt aki nem élvezte.
Bocsánat a hosszú szösszenetért!
Hogy is mondjam… eszméletlenül tetszett mind a kaland, mind a rendezvény, mesélőnk, G.G. kiváló „munkája” már csak hab volt a tortán 😀
Ahogy olvasom a kritikákat, főleg a konzervatívabbnak tűnő ynevitákét, ráébredek, mennyire óriási volt az előnyöm hozzájuk képest (15 éves RPG múltam alatt 4x játszottam Magust, de ebből kettő egy múlthavi és ez a mostani versenyalkalom volt) a tudatlanságom miatt, mert kész tényként fogadtam el a történéseket, ahelyett, hogy ynevométerrel a kompatibilitási százalékot mértem volna, és így alighanem „oké” volt számomra mindaz, ami sok régi motorosnak „wtf” 🙂
Mivel egykor 1/1 szintről „meséltem fel” két multi adnd karaktert tizensok per tizensokadik szintre IRL éveken keresztül, tisztában vagyok, hogy a mesélői kreativitás odabent őrjöng az emberben, és mindig többre, jobbra, epikusabbra vágyik: a tizedik karavánkísérős, rabszöktetős vagy csatamegszervezős kalandot az őrjöngő van nulla ponttal dobja félre; szinte minden mesélőnél előkerül hosszú évek alatt az abszurd, az absztrakt, az időjáték, az alternatív valóság, a klónok, a Föld, a földönkívüliek, a steampunk, a nagyon ősi ős izék, a teremtésmítosz, a… így teljesen megértem a kalandírót, hogy a habossütemény végső cseresznyedísze nem lehetett _akármi_ … így az Idétlen időkig, a zöld könyvben való bóklászás szintén mind „oké” volt a wtf helyett.
Amit egyedül hibának (hibának? az azért túlzás… inkább megemlíteni valónak) érzek, az
– a négyszavas kulcs kitalálós része; történetesen nálunk mindenki tudatlan volt Végtelen Történet fronton, így veszendőbe ment ez a popkultúra-referencia… azt hiszem, véletlenül trafáltunk csak bele…
– a korábbi kalandok érzékelhető jelenléte elmesélések, aktív jelenlét vagy utalások által: mivel ketten is erre az utolsó játékra igazoltunk a Slayershez (jó döntés volt :D) és nem olvastuk ez az elmúlt időszak termékét, sok „omg, ez csak ő lehet” pillanat kimaradt, bár ahogy néztem, két őstagunknak sem sokszor csillant fel a szeme, hogy „uhh, ez biztos az az ürge, aki a másfél évvel ezelőtti kalandban…”
Szóval egy kis összefoglaló lehet, hogy nem ártott volna az eddigiekről
– jó lett volna egy közösségi nyomtató a magamfajta balfékek megsegítésére (igen, én vagyok a nyomtatós ember, és mielőtt megkérdezitek, majdnem a Belgrád-rakpartig átkutattam a környéket nyomtatóval bíró, nyitott ojjektum szempontjából 😀 … 0 találat)
– mikor a derék ember kijutós okiratot kért, mi, Occam borotvája nyomán összedobtunk neki egyet, mert ez tűnt a leginkább egyértelmű megoldásnak (Erioni helyismeretre és szoc képességekre szakosodott helybéli félelf jogtudor karakterem ezt aránylag könnyen el tudta intézni). Így viszont a hatalmasos sztoriból kimaradtunk teljes egészében egy könnyű és logikus döntés eredményeképp. Igaz, egy nap, mikor kicsit elakadtunk, követtem őket a vágóhidas buliba, de a kalandozócsapata felbukkanásakor fejhangú női sikolyt hallatva elmenekültem… aztán hagytuk őket. Tök logikus, hogy egy gazdag muksónak kalandozó-testőrei vannak, most (így alakult) teljesen éplelkű karakterekkel támadjuk meg és öljük le őket, csak mert hátha vigyáznak valami érdekesre?
No, mindezt leszámítva, csak gratulálni és hálálkodni tudok, és alig várom a szervezők újabb lépését!
Gratuláció illeti még Faer-t is, aki 12E-s lángkarddal, pszí rohamban dupla nullával megmogyorózta az Időőrt 😀
(…és persze Dale Taliquetta félelf ügyvéd is üdvözletét küldi a kyr és elf birodalmak tündöklő ötödkorából 😀 )
Nagyszerű élmény volt számomra ismét a találkozó, bár eléggé izgultam az elején, mivel mégis csak a Dark Zalának meséltem! Fantasztikus élmény volt, hiszen lehengerlő a stílusuk, és rengeteget nevettünk, miközben a modullal is haladtunk, bár a szükséges nulladik nap miatt kicsit csúszásban voltunk, így a végén közös megegyezéssel felpörgettem az eseményeket.
Nagyon nagy örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy ők is élvezték a játékot, a mesélésem, még ha heveny versundoritiszük is lett. Nyugi srácok, ez kezelhető, küldök majd néhány terápiás verset 😛
A modulban voltak olyan dolgok, amik nem tetszettek, vagy éppen feleslegesnek találtam őket, de ezeket megbeszéltem Amundal. Már jó néhány hónapja felvázolta nekem az alapötletet, amire igen csak húztam a szám, de… Szerencsére tántoríthatatlan volt, mert végül amikor megkaptam a modult, és elolvastam, összességében nagyon tetszett! Rengeteg lehetőség rejlik benne, akár hetekig is el lehetne húzni, úgy hogy nem lenne rétestészta ízű. Biztos, hogy le fogom mesélni a hazaiknak is!
A helyszínt alapvetően szeretem, bár valóban zavaró volt, hogy időnként túl nagy volt a háttérzaj, de hát még is csak 25 csapat volt, ami elképesztő és örömteli létszám! Amund pedig úgy zongorázta le az egész találkozót, hogy Masaji Watanabe még sárgább lenne az irigységtől! 😉
Izgatottan várom a folytatást, addig is mindenkinek jó kalandozást!
A’
Izé… a ZED nem az egyik lapozgatós könyv végső übervarázslata volt? Ha nem ez a forrása, akkor sry 🙂
Gyerekek, aki nem volt ott a kampány elöző moduljain és nem is ovlasott utána, h azokon mi volt az ne lepödjön meg h nem ért néhány dolgot. Mogorva Chei megölése WTF dolog? Mint már valahol említettem, miután agyonvertem Mathiast (nem teljesen igy történt de ez egy hosszu story 😀 ) nem fog egy Chei megállni elöttem, de szerencséjére nem találkoztunk 😛
Az hogy voltak dolgok a modulban v neadj isten a pontozásban amik nem tetszettek az olyan dolog, megesik, nekem is volt olyan h nem tetszett vmi, odamentem Amundhoz és közöltem h ez meg ez nem volt jo sztem, pont. A végeredményen nem változtat, hogy játszottam egy nagyon frankót!
Amugy a szervezésért gratula, mert én magam is szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy fogunk elférni, dehát meg lett oldva, max néha közelebb kelett hajoljak Phinixhez h érezzem a szagát 😛
Sneer: „GombócAmund zöld Magus csokit majszol egy kristályfa tövében. „
Nagyon tetszik a kép …
A következő emberek karaktereiről várnánk a leírásokat: Arhiman, Bődő.
A többi volt Slae-Yeorth tagnak elméletileg megvannak az adataik. Ha valami hozzáfűzésük lenne még hozzá, akkor kérlek jelezzétek (kisferenc@freemail.hu).
Khuriboow: na és hol a vélemény? 🙂 Csendes törpe lettél … igaz, a győzelmetek magáért beszél.
Amund: csak a többieket tudtam volna idézni, s azt meg nem akartam (Vii és Valheru). 🙂 Nagyon örültem, hogy a kezdeti hátrányt (nevezetesen, hogy csapattag voltam) sikerült ledolgozni, s győzni az akadékoskodásom ellenére. 🙂 Még a gnóm királyfit is sikerült jobb belátásra téríteni elmesélve a pásztorból lett hős Tooma-pap történetét. Pedig a varázslónk már éppen mindenféle mágikus beavatkozásokkal gondolta átformálni a tudatát. Azért elég érdekes lett volna, hogyha a mágia interferálva a gnóm odjaival egy szép kis robbanó-gnómkirályfit eredményez. „Hát királyom asszem megváltoztattuk a fia gondolkodását! Ide adná a koronát mielőtt megnézi?” 🙂
Khuriboow: csak mondom, hogy az a jelenet szánt szándékkal készült (melyik nem) és egy majdani novellámban fontos szerep jut majd a kalandozóknak, akik egykor nagy hatással voltak a gnómra. 😉
Hello!
Visszanyertem a jelszavam, megint tudok írni 🙂
Kaland: A többiek a Slayers-ből már elmondták a véleményünket (csapatvélemény), tényleg jól éreztük magunkat, még a sokaság ellenére is. Bár engem egyáltalán nem zavart.
A megoldás lekötött minket, gondolkodtunk is, bár harcra csak a legvégén került sor, és végre kivehettem a részem a csatából (12E-s tűzkard, 87-es támadó, pszi roham +70 TÉ, és a legszebb része a 00-ás dobás, mindez egy támadásban :D). Szóval végre igazán büszke lehetek a tűzvarázslómra, még jó hogy 10-est dobtam a végén, így meg is alapítom a tűzvarázslók rendjét Budapesten. A jelentkezőket várom, bár felvételi van, 10-est kell dobni egy tűzvarival 😀
Másik jó jelenet a szellemlak alatti alagútrendszerben volt. Mindenki pattanásig feszült idegekkel ment a csatornában, mikor én elkezdtem huhogni (szigorúan km-nek címezve az üzenetet). Látnotok kellett volna az ijedtséget 😀 Mindenki szinte fegyverben, honnan jöhet a hang, pszi hallás élesítése, majd lebuktam 😀
Szóval a móka megvolt, és számomra ez a lényeg. Mindenben megvolt a sikerélmény (világi/harci/mágia és még csapdakeresésből is kivettem a részem).
A hely a szokás módon teljesen jó volt, asztal-logisztikával nem kellett törődnünk, a kettő lábonfekvőtábla elég volt hatunknak.
Az csak hab a tortán, hogy nyertünk, melyben nagy része van minden csapattársunknak, réginek és újnak is.
A pontozásban nem mélyülnék el, a szervezők biztos tudják, hogy mit miért mennyire értékelnek. Mogorva Chei megölését mondjuk erősnek érzem, lehet hogy csak a Rend jellemű karakterem látásmódja miatt. Mondjuk ha Matthiast meg lehetett ölni (össze sem merem számolni, hogy ennyi csapat hányszor, hányféleképpen tudta megölni), akkor Chei már egy kis semmiség. 🙂
Ahhoz képest, hogy Khuriboow velünk volt, túléltük, sőt, még nyerni is sikerült. Pedig mi mindent elkövettünk, hogy már az elején eltetgyük láb alól. 😛 Még a csatabárdját is beleállítottuk a kocsma plafonjába, pont Dargó fölé 😀
Remélem hamar jön a következő alkalom a megmérettetésre, és szórakozásra.
A nyári tábort és úgyis most-ra kértem, tehát itt van az ideje 😀
ÜDV! 🙂
A Vándorcirkusz nevében írok:)
Először is meg szeretnénk köszönni a kalandot és a rendezvényt, nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon nagy szerencsénk volt az asztalválasztást illetően. Leghátul a legeldugottabb zugban, ajtóval a többiektől elválasztva egy kis helységben voltunk, hol a pipánk füstje még órákkal később is gomolygott a levegőben, s a füst által szűrt fények játéka még élménydúsabbá tette a kalandot számunkra, no meg az is hogy nem zavartak mások.
A kalandmesterünk nagyon szimpi volt, jól mesélt, sokat röhögött a hülyeségeinket, könnyedén reagált ha valami olyat tettünk, ami nem volt „megírva”.
A kaland jó volt, élvezhető, a csapatunk könnyedén rájött hogy a könyvben van a megoldás. Csak ott hát a bekezdésekkel meg a szó-tagolásokkal volt kis gond mint a többieknél is…:) De volt olyan szó amire magunktól rábukkantunk.
A pontszámolással viszont nekünk is volt kis „problémánk”. Miért kapnak több pontot azok akik 6-7 napig küzdenek az átok ellen, mint azok akik néhány nap alatt megoldást találnak a problémára. Meglepetésemre jobban helytáltunk a kaland során mint vártam. Bár a hanulatunkat kicsit rontotta a végén a pontozás, de mindent összevetve jó élmény volt.
Kregnach: a pontozásról általánosságban a pénteki cikkben írtam egy véleményt, másodsorban a kaland egyik ihletője, az Idétlen időkigben található meg a magyarázat. De ha ez így nagyon elvont akkor a kaland bejegyzése alá a héten még írok egy kis szösszenetet. Így is lett: https://kronikak.hu/?p=1305#comment-1855
Sziasztok!
Nagyon köszönöm a szervezőknek a rendezést, én mindent egybevetve pozitív élménnyel távoztam. Úttörő ötlet, hogy legyen legalább bizonyos időközönként egy ingyenes verseny, és igazán tiszteletre méltó, hogy ezt mindenféle komolyabb támogatás nélkül sikerült megvalósítani.
A modul is jó ötletből indult ki, meglepő poénokkal volt dúsítva. Számomra nem negatívum a könyves utalás, bár kicsit fura, és szerintem a vége is igazán frappáns volt, hogy mindenki egy véletlenszerű korba érkezett meg, végre nem egy tipikus versenymodul-befejezés. Abban egyetértek az előttem szólókkal, hogy jó lett volna, ha hangsúlyozzátok, hogy az előző pár modult fussátok át a verseny előtt, esetleg írtok róla egy pár mondatos összefoglalót, mert így játék közben az elején sok dolog teljesen indokolatlannak tűnt.
A mesélőnkkel sajnos nem vagyok elégedett, a modulból nem volt igazán felkészülve. Az még nem probléma szerintem, ha egy verset felolvas, de a komplett helyszínleírások is többször inkább felolvasva hangzottak el, mint a mesélő saját szavaival leírva, elmesélve. Ugyanez miatt többször is akadozott a játék sajnos. A harcok is néha kicsit furcsán alakultak, többször nem egészen volt egyértelmű, hogy mi hogyan és miért történik, néha csak tanácstalanul álltunk, hogy most akkor mi van.
A helyszín a megszokott volt, viszont azon a szakaszon ahol mi ültünk, kicsit túl sűrűn voltunk, ezért az alapzaj nagy volt, és többször alig hallottam, hogy mit mond a mesélő, vagy a többiek. Egyébként király hely az Africafé ilyen jellegű rendezvényre, de szerintem 18-20 csapatnál többet nem igazán szabad leültetni oda. Ha szabad egy javaslattal élnem, akkor a jövőben -ha a szervezők ideje engedi az egyéb teendőik mellett- a mostani tapasztalatokból kiindulva előre készítsék elő a játékhelyeket, és akkor nem járunk úgy, hogy majdnem a legvégén vesszük csak észre, hogy a nagyteremben még lett volna hely és talán kisebb lett volna a zaj. 🙂
Köszönök még egyszer mindent, és remélem, hogy még sok hasonlóan jó rendezvényt hoztok össze!
Szerintem ez (megint) egy nagyon jó találkozó volt és nekem a kaland is nagyon tetszett. Viszont nem értettem az emberek problémáit az ETK-s kódfejtéssel. Ez egy baromi jó ötlet de a kivitelezése iszonyú nehéz. Talán sokaknak az volt ezzel a baja, hogy a valódi életben nem hős lovagok vagy törpe harcosok esetleg nagy varázslók, és egy ilyen kizökkenés szembesített sokakat valódi, nem hős lovag, törpe harcos nagy varázsló mivoltával. Igen elég sokan voltunk (mert a találkozó ingyenes volt) mert nagyon jó volt a marketing és jól meg lett hirdetve az egész esemény 🙂 Összefoglalva tiszteletre méltó teljesítménynek tartom ha valaki önerőből szervez saját költségre egy ilyen eseményt valaminek az életbentartása érdekében.
Ezért háromszoros hurrá és ezer köszönet köszönet Gulandónak!
Hali!
A meghatározó elem a játék során ahogy már troll is leírta: “laggol a banya” vagy hogy “megint nagy a ping”:D (ez abból fakad hogy amikor bementünk az erdőbe a farkasos banyához akkor a km kb 10 percig semmire nem válaszolt bármit mondtunk neki, mert éppen a modult olvasta hogy kb mit is kéne mondania meg hogy mi fog történni)
A km nem olvasta el a kalandot a verseny előtt, ami szerintem megengedhetetlen. +ahogy sámán írta teljes káosz volt a harc és hiányoztak a leírások is(gyakorlatilag 1az1ben azt olvasta fel ami a modulleírásba volt). Ez rá is nyomta a bélyeget az aznapi játékra, lehetetlen volt bármit csinálni. Az hogy fogalma sem volt az átokról és csak véletlenül mondta el valamikor a 4. nap végén amikor elolvasta a modulban hogy ilyen is van az csak hab a tortán:D
Helyszín: sok a 25 csapat, szerintem kevés volt a hely, 16-18-at raknék be szerintem max. Nálunk hatalmas zaj volt és mivel a km is egy kicsit halkan beszélt, ezért párszor nem is értettük hogy miről van szó.