Eljutottunk odáig, hogy számba vegyük a lehetséges kalandmodul típusokat és sémákat. Sajnos a közhiedelemmel ellentétben a fantázia igenis véges, legalábbis a határait nem érdemes mások szórakoztatása érdekében feszegetni. Persze minden alkotónak az ilyesmi kutya kötelessége, de aztán ne mondjátok, hogy én bujtottam fel bárkit is eredeti, formabontó kalandmodulok megírására és lemesélésére. Hová vezetne ez?

Induljunk el (szerep)játékelméleti megközelítésből, ami egybe is esik rögtön egy kezdő csapattal szembeni kihívások életre lehelésével is. Ami megkülönbözteti és megkülönböztetheti a kalandokat egymástól a játékosok/mesélők számára az a CÉL. Az eltérő célok különböző típusokat testesítenek meg, a hasonlóak pedig azonosakat. Követhető?

Lefordítom: szerezd meg a CÉL-t, érintsd meg a CÉL-t, pusztítsd el a CÉL-t és (a legborzalmasabb) védd meg a CÉL-t. Valójában amúgy TÉNYLEG csak ennyi variáció létezik, de mivel ezzel elég egyszerű lenne zárni a soraimat még sablonosabbra lefordítom a fentieket, hogy még inkább ráismerhessetek az egyes kalandmodul típusokra.

„Gyűjtsd össze mind” – egymáshoz szorosan vagy kevésbé kapcsolódó nevesített tárgyak megszerzése és megtartása, ameddig mind együtt nem lesz.

Pozitívum: a különböző tárgyak megszerzése különböző típusú kihívásokkal jár együtt

Negatívum: túl öreg vagyok a tűz-víz-föld-levegő-jovovich összegyűjtéséhez

Bonyolítás: konkurens csapat, időhatár

Konklúzió: ritka, hogy az ilyen kalandok elég katartikusan érjenek véget, de népszerű koncepció, mert alacsony és magas szinten is könnyen kezelhető

Példák: Vérengzés kardja (Sonko), Tetemre hívás, Veszélyes elemek (Phinix)

„Mérgezett tőrrel, az istállóban, a komornyik” – mindenki kedvenc nyomozós kalandmodul típusa, ami felébreszti a bennünk szunnyadó Peter Falkot. Valaki megölt valakit, lehet többet is, valamiért és lehet újra ölni fog … reméljük nem minket.

Pozitívum: izgalmas, szerepjátékos tudást előtérbe helyező feladvány, amit már kezelni és vezetni is tudni kell mesélőként, íróként meg pláne

Negatívum: egyetlen óvatlan, nem szándékos mozdulattal dugába dőlhet a jól felépített terv és éjszakákon keresztül megálmodott NAGY zárójelenet a játékosok révén

Bonyolítás: a játékosok nem rendelkeznek nyomozói jogkörrel, be vannak zárva egy szűk területre a gyilkossal, a gyilkos nem hús-vér személy

Konklúzió: akárhogyan is sül el, a végén emlékezetes kaland lesz a játékosok számára, hogyha sikerült egyáltalán őket belerángatni

Példák: A Váratlan vendég, Morális Szabály(tőlem), Remény(A’frad), Tűzön át az égbe fel(A’frad és jómagam)

„Élve vagy halva … de inkább halva” – valaki nagyon nem kedvel valakit és ezért szabályosan levadászatja pénzért másokkal, lehet ezt felfogni hentesmunkának, bérgyilkosságnak vagy művészetnek is, de a lényeg ugyanaz és szeretjük csinálni … vagy mégsem?

Pozitívum: szinte biztos, hogy erőszakkal lehet megoldani a problémát és lehet taktikázni, meg kockát dobálni és etc.

Negatívum: játszott rendszertől függően lehet ez nehéz és könnyű egyaránt, illetve sok vita lesz az életszerűség miatt

Bonyolítás: jellegzetes, hogy a megbízó aztán a szálak elvarrása okán a csapat ellen fordul, szinte biztos a célpont rokonainak és üzletfeleinek a nemtetszése és érdeklődése, nem utolsósorban a helyi rendfenntartók sem örülnek a mundéron esett foltnak, érdekes lehet, hogyha a célpont megismerése folyamán egyes csapattagok nem lelik magukban az elegendő okot a gyilkosságához (pl. jó ember, azonos vallású, egyező érdekek)

Konklúzió: a munka el van végezve és ehhez mérten a csapat kifizethető, az egyik legsimábban elvégezhető kaland és rengeteg folytatási lehetőséget hordoz a fentiek alapján is, ami miatt szeretjük az ilyet … még sincsen sok valamiért.

Példák: Átkozott fészkekben kampánysorozat, Védtelen érckapuk, Nesire mosolya, Út az Emlékek Völgyében

„Sodródni az árral … túlélni ameddig lehet” – olykor van hogy a játékosok a nagyobb erők játszmájában kényszerű szerephez jutnak és hogyha nem is tesznek sokat, de a szemük előtt epikus események zajlanak le, sorsok dőlnek és történelem íródik, formálódik

Pozitívum: a legteljesebb módja, hogy elmondj egy történetet élő és lélegző szereplőkkel …

Negatívum: … akikről és akikkel inkább írjál akkor novellát és regényt, de ne kalandot

Bonyolítás: pakold tele a kalandokat olyan mellékszereplőkkel akiket, hogyha csak megpöckölnek is azonnali halál lesz a játékosok része, változatos rejtvényekkel érd el az illúziót, hogy azért van szerepük az eseményekben, de minden ilyen megoldása csak egy újabb kirakós darab legyen

Konklúzió: a játékosok szeretni vagy gyűlölni fognak ezentúl, középút nincsen, idővel azonban kétszer is meggondolják, hogy kire és miért rántsanak kardot, érdeklődni kezdenek a világ háttere iránt és többet akarnak majd interakcióba lépni a világgal szóban mint kockadobásokkal

Példák: Morális Szabály, Fekete Mély vízen, Nesire mosolya, Ahol a nap nyugszik

„Onnan még senki sem tért vissza, biztos mert olyan jó ott” – felderítős történetek a régi nagy kalandfilmek hangulatában … valójában ez áll legközelebb az ős-szerepjátékhoz, de ettől még nem lesz jobb vagy rosszabb a többi sablonnál. Az biztos, hogy hamar kiderül, hogy milyen mesélővel vagy modulíróval van dolgod, amikor a térkép fehér foltjait tölti fel élettel és idegen kifejezésekkel.

Pozitívum: legyünk optimisták, kitalálhat olyan eredeti dolgokat, amik után a hivatalos magyarázatok gyatrának tűnnek és olyan összefüggésekre mutathat rá, amelyek más színben láttatják velünk a játszott világot

Negatívum: legyünk realisták, aki túl sok ilyet mesél, annak inkább saját világot/rendszert kellene írnia

Bonyolítás: az új területek nyelveit senki nem beszélheti, az új mágia könnyen überelhet sok addig ismert metódust, de más részei lehetnek gyengébbek, olyan képzettségek kényszerű szerepeltetése és felvetetése amiket soha senki nem használ: hetekig a változó terepviszonyok között szerezz kaját és maradj életben kisestélyiben mana nélkül

Konklúzió: lesz egy olyan szeglete a játszott világnak ami csak a tiétek és hogyha elég jól kezeled, akkor idővel másik tettei révén népszerűsödhet az elképzelésed … de ettől persze véres vitákat folytathatsz mindenkivel akinek soha nem fog tetszeni

Példák: Ahol a nap nyugszik, A dal tengerén, Tűzön át az égbe fel

„Ezt a harcot vérrel és acéllal, csípővel és ajkakkal vívják” – sokak által nem kedvelt műfaj az intrikás kaland, amit meg tudok érteni, de az igazzy intrikás kalandok azért lassan egy évtizede elkerülik a találkozókat. Azoktól aztán igazán mérget izzadnátok manapság…

Pozitívum: rengeteg szerepjátékos lehetőség és alig használt képzettségek bevetése (szexuális kultúra, tánc, etikett)

Negatívum: emlékeztet a nyomozós kalandtípusra … minden feszültség és izgalom nélkül … órákig lehet SEMMIT csinálni benne

Bonyolítás: mérgezett paplanhuzattól kezdve fürgén felfelé szúrni kondicionált fejvadászokig minden elképzelhető, kismillió hatalmi góc és alájuk rendelt még több résztvevő fél, az aprólékossággal igenis lehet ölni

Konklúzió: érdekes módon az ébren maradó játékosok számára a jutalom nem a tp, hanem a „sodródj az árral” típusnál leírtakhoz hasonló élmény, ami elmélyíti a szerepjátékos igényeket … állítólag … sajnos nekem csak rossz tapasztalatom van ezzel … és sajnos ez elég sok tapasztalatból rakódott össze

Példák: Kalmárvirtus, Lába kelt dézsma

„A fények az éjben, mind csak apró félelmek a sötétségtől” – kicsit nehezebben megfogható stílus, de a lényege, hogy nem külső, hanem belső ellenséggel kell a csapatnak megbirkóznia valamilyen méreg vagy átok hatása okán. Minél később fejti ki a hatását, annál biztosabb és keservesebb a hatás, amitől nem véd pajzs vagy elemi erő már …

Pozitívum: szokatlan probléma, valami nagyobb előszele is lehet ez akár, kényszerű információszerzés

Negatívum: mindenki frusztráltnak érzi tőle magát, de jogosan, mert ez egy olyan szituáció

Bonyolítás: a megoldáshoz részfeladatok teljesítése kell a fentebbi típusokból egy-egy, időhatár, ami folyamatosan érzékeltetve van velük nem szokványos szerepjátékos elemekkel (pl. igenis a karakternek ürítenie kell és nem tudja megemészteni az ételt, nem zárulnak be a sebei szokványos gyógyítás hatására)

Konklúzió: az ilyen fatális kimenetelű kalandok mindig nagy hazárdjátékok, mindenki szereti a karakterét és nem szereti végleg elveszíteni, de ez a megoldás magában hordozza, hogy az így elvesztett karakter sorsa végleges

Példák: Váratlan vendég, Sötétség átka

A fenti típusokat variálva természetesen még több sablonhoz eljuthatunk, de összességében mind ide vezethetőek vissza. Annak függvényében, hogy a CÉL-lal mi a terv és a teendő elméletileg végtelen a lehetőségek száma, de sajnos a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy éppen hogy véges. Kérdés, hogy a jövőben mivel lehetne új szint vinni az eddigiek mellé a kalandmodulok világába. Szeretném azt hinni, hogy valahol odakint már vannak olyan ifjú tehetségek, akik helyettem is tudják erre a választ.

Ígértem házi feladatot. Azon kívül, hogy a fentieket jól olvassátok meg és gondoljátok át próbáljatok olyan variációkat találni amiket én nem írtam le itt fent. Ha találtatok ilyet/ilyeneket, válasszátok ki a legjobb kalandmodultípust, ami a legközelebb áll hozzátok és osszátok meg a hozzászólások között itt alant. Ebből nem csak mi látjuk majd, hogy milyen típus áll hozzátok a legközelebb, de ti is sokat tanulhattok a tapasztalataitok összegzéséből egy-egy kaland kapcsán.

Ahogy fent is több típusnál is szerepelt egy-egy kaland az annak köszönhető, hogy még a típusok között is van átjárás, rendhagyó példák. Így születnek furcsán érdektelen kalandok is, emlékszem egy Álmos völgy ihlette darabra egyik versenyen, amiben egy aquir boszorkányos szektát kellett eliminálnunk nyomozgatva és intrikázva. Hiába minden, a több típus felhasználásával szétaprózott kaland végül a „semmilyen” kategóriában landolt és mára a címét sem tudom …

Legközelebb (nem is olyan sokára) visszatérünk a kaland formázásához és a képekhez majd a végén összefoglalva búcsúztatjuk a sorozatot, hiszen lassan egy éve tart változó intenzitással. Persze ha van olyan fontos és halasztást nem tűrő téma, amiről szerintetek elfeledkeztem szólani akkor jelezzétek és sort kerítek rá. Megírni nem tudom helyettetek a kalandot, de tanácsokkal és véleménnyel mindig szívesen segítek mindenkinek. Mert kalandokra kezdőknek és haladóknak is nagyobb szüksége van, mint amennyire beismerik…

Aki kalandot ír (8. rész) – Néhány jellemző típus

6 thoughts on “Aki kalandot ír (8. rész) – Néhány jellemző típus

  • nem tudom, hogy más hallott-e már róla, de olvastam „paródia” kalandokat (igazábol 2 ad&d-s modult)
    az egyszerűbb (bénább) pc- és mmorpg-ket parodizálta. A km (ott dm)-nek volt egy stoppere, és pontosan 4 percenként megjelent egy npc vagy egy céltárgy/célszemély vagy épp odaértünk a küldetés helyszínére (egy hosszúra nyúló vita+harci jelenet után 3-an álltak a harctér szélén, egy arra járó koldus meg elhagyott egy fogaskereket). A modul abból állt, hogy meg kellett szerezni egy páncél szettet a királynak:
    A sisak egy parasztnál volt, akinek le kellett ölni a kertjében 15 nyulat;
    a kard egy kovácsnál, akinek kellett vinni 10 fogaskereket;
    a mellvért egy kapitánynál volt, akihez úgy jutottunk el, hogy: „menj, beszélj ezzel és ezzel, ad egy levelet, azt vidd el annak,akitől kapsz egy csomagot, amit el kell juttatni amannak…”
    a lábszárvédők egy rablóbandánál voltak,
    a rablóvezér (boss) pedig a fegyverkabátot viselte

    az érdekesség, hogy ilyen tárgyilagossággal volt leírva maga a kaland, viszont meghagyta, hogy a km-nek kell kitalálnia ezerféle humoros jelenetet és poént, különben az egész kaland egy rakás unalmas szerencsétlenkedés lesz

  • Am ki lett hagyva egy modultípus:
    „Bocs srácok elfelejtettem modult irni, de nyugi improvizálok”
    Előny: Nem kell rá felkészülni
    Hátrány: sok lesz a Joe nevü NJK 😀
    Bonyolítás: Meg lehet spékelni a „szabdulás a börtönből” modullal 😀
    konkluzio: A játékosok ugyis szart kavarnak maguk körül, szal dőlj htára és szabadisd rájuk a várost! 😀

  • Ami talán még eszembe jutott, bár rá lehet húznia fenti skinek egyikét, ha muszáj:

    A stratégiai tartalmú kaland
    ahol a játékosoknak pl várvédelmet, várostromot kell nem csak megélniük, hanem megszervezniük is, esetleg hozzá nem értő, de rangosabb tisztek ellenében is. Az előny-hátrány adja magát, akinek az ilyen bejön, annak nagyon, akinek nem, annak nagyon nem. Hátrány még az embertelen idő, amit el lehet szöszölni vele, ill. hogy a játékosok nem látják a mesélő ingujjban tartott kártyáit, és esetleg úgy érzik, hiába izzadtak ezen vagy azon, amikor egy bozótos druidaspell megfogja a settenkedő balszárnyat 😀 Nomeg, nagy a felelősség eldönteni mesélői részről, hogy honnantól elég az előkészület.

    A „mérgezett tőr” + „fények az éjben” kombinációja, ha az egyik játékos a farkasember/alakváltó, stb. Egytöltetes húzás, előnye, hogy ha sikerül, nagyon nagyot üt, hátránya, hogy onnantól nem csak a mesélőt utálja midenki hanem az árulót is, és onnantól dúl majd a paranoia 🙂

    Esetleg a felderítősdi, mély vízbe dobósdi, árral sodródósdi, túlélősdi kaland nonpluszultrája, amikor a játékosok rendszeridegen környezetbe kerülnek: egyszer pl. nálunk a jellemzően ember, szabvány fantasy csapat olyan városias környezetbe került, ahol elfek, gnómok, törpék és irda ogrék élték polgáriasodott életüket ezernyolcszázas évek vége környéki technikai vívmányokkal; mágia tudományosan megkontrázva, istenek csak elméleti szinten, ember faj odakint a bukszusosban – talán – meg messze a hegyekben, nomádként, kő és csontcuccokkal. Nem akarta őket senki bántani, sőt, barátságos, érdeklődő, előzékeny volt a világ a játékosokkal, mégis égnek állt a hajuk 😀

    A „védd meg ezt, azt” jellegű kaland egy spinoffja, a babysitter/tamagocsi játék, ahol pl. x személyt nem csak megvédeni kell, hanem képezni/okítani/meggyőzni is, és az ő erején/kapcsolatain/stb. keresztül a célokat elérni. Ilyesmi mifelénk kétszer volt, egyszer egy némiképp döntésképtelen, egypálcikás polgármesterből kellett a krízishelyzet árnyékában helytartót nevelni; egy másik alkalommal egy sérült személyiségű, bizalmatlan kislány jóindulatát kellett elnyerni, akinek egy angyal volt bezárva a fejében… de az angyalt nem lehetett közvetlenül elérni, kettejük összekuszálódott személyisége minden elérhető mentális feszegetést kiröhögött, a lány meg, mint sokat megélt utcagyerek, nagyon bizalmatlan volt, a saját ismeretlen erejétől meg rettegett, mert pl. mikor megtámadták régebben a részegek, gőz lett belőlük egy semmiből jött mennyei tűzoszlopban 🙂

    Végül persze marad a kiszúrások királya, az álom az álomban meg egyebek… pl. mikor a játékosok a kaland kb. 90%-ánál rájöttek, hogy a kaland intróját tényleg a karaktereikkel játszották, a többit pedig csak elképzelték, az agyszívók klónozótartályaiban, halucinogén lötyiben lebegve.

    No, kigrafománkodtam magam, bocs a non-magusos témáért… merthogy mielőtt valaki az asztalt verné és oldalszámot kérne a ződben, ez mind adnd volt 🙂

  • „szabvány fantasy csapat olyan városias környezetbe került, ahol elfek, gnómok, törpék és irda ogrék élték polgáriasodott életüket (…) ember faj odakint a bukszusosban – talán – meg messze a hegyekben, nomádként, kő és csontcuccokkal.”

    Ez jó, egyszerű alapötlet de hangulatos. szeretem az ilyen kifordított, megcsavart szituációkat 😉

    Amund :
    A Mesél az Erdőt hová sorolnád?

  • Phinix: az a kaland végül kicsit eltért az eredeti elképzeléstől így egy kicsit megrekedt a „sodródni az árral” és „fények az éjben” közötti szektás-harcolós vonalon. Tervben van, hogy egyszer egy életút során lemesélem és utána ráveszem magam, hogy újragondoljam néhány elemét, természetesen veled együtt.

    Amellett, hogy több ilyen ígéretem is lebeg a levegőben vannak kalandok amelyek szerintem pont azért jók, mert nem lehet besorolni őket sehová, de sajnos ugyanezért nem lettek népszerűek. Örök fájdalmam a Vad vizek futása, amelyik versenyen kevesen voltak és így nem sokan ismerik.

Vélemény, hozzászólás?