Vélemények a VI. Vándorkrónikák Táborról

17 thoughts on “Vélemények a VI. Vándorkrónikák Táborról”

• Vélemény szerint nem lesz rossz … indulunk is 😉

• Most jól irígykedem. Ti játszotok, én meg itt dolgozom… Pfuj.
  😀
  Jó játékot!

• Hét nap Királyság !
  … bővebben majd ha kipihentem 😉

• Nagy gurméság volt a tábor! 😀

• 7 nap tábor király volt vissza, vissza… 🙂
  Bővebben ha kicsit pihenek.

• Nagyszerű volt. Jó hogy idén sikerült az évek óta tervezett hét napos tábort megvalósítani, kellett ennyi, mert ennek fényében a négy nap olyan kevés. Így pont ideális volt. Nagyon jó volt a társaság, a táborban a konyhások imádnivalóan kedvesek voltak, ugyan az étel igazi gurméság volt, de ettünk már rosszabbakat is, és mindig kaptunk repetát. 🙂 Közel volt a központ, ez sokat segített a boltolásoknál. Hátrányai is voltak, hiszen a lakhatási körülmények számunkra nem voltak a legideálisabbak. Kissé zsúfoltan és mégis egymástól szeparáltan voltunk egész héten, nagyon hbiányzott esténként az a bizonyos „közösségi tér” ami a kipi-kapitánynál megvolt. Illetőleg az utolsó napokra az örjöngő gyerekhordák miatt kicsit besokalltam, de alapvetően azért nem panaszkodhatom, hiszen nagyszerű emberek társaságában tölthettem a hetet, és ez mindent feledtet. 🙂 Mindannyiótoknak meg kell köszönnöm egy csomó dolgot, Phinixnek ezt a jó kis kalandot, Ketnek és Máténak a „holt-idők” vidmsággal való kitöltését, és a gurméságot, Amundnak a mesélést, éshogy előzáékenyen ellátott dohánytermékkel. 🙂 A’fradnak szintén egy jó kis kalandot, a kávékat, Zénónak, Daninak, Koczkának, Bödőnek pedig a kreatív együttjátszásokat., bár az utóbbi két svihák, épp csak elhúzta előttünk a mézesmadzagot azzal, hogy megmutatták magukat, majd gyorsan leléptek. 😀

  A képek úgyis magukért fognak beszélni. 🙂

• Sziasztok!
  Maximálisan überfaca volt! Csak pár dolog volt, ami hiányzott: ahogy említették, egy közösségi tér, ahol többet tudtunk volna együtt zsibogni mindannyian, pár emeletnyi lépcső felesleg volt, s túl rövid volt. 😉 A főkaland helyszíne érdekes és egzotikus volt, érdemes dolgozni rajta, hogy legközelebb egy összeszedettebb kaland játszódhasson rajta. Mindenképp grat érte. Viii karaktere mehet bele npc-nek, mert ott maradt „ojabunkóskodni” az egyik nyolclegyezős boszi mellett. 🙂
  Szóval zsír volt nagyon, már várom a következőt! 😉

  Ket, megérkezett a profilvideós levelem a választott zenével és képpel?

• Igencsak nehezemre esett visszarázódni a hétköznapi életbe egy ilyen tábor után, ahol nem csak az volt a biztos, hogy a barátaim között ébredek fel reggel, de még kaja is lesz és utána ájulásig játszunk …

  Ahogy azt a táborozóknak küldött levélben is írtam az új táboros szisztéma szerintem látványosan kiállta a próbát: napról napra más csapatfelállásokban lehetett játszani, más kalandmesternél és más hangvételű kalandokat és végül még a versenymodult is példátlan módon be tudták fejezni a csapatok az indulás előtti napon.

  Én magam Amund egyik modulját meséltem le kétszer is, a Dreonnar végzetét. Igazi kalandfilmes történet (a más médiumok hatását most mellőzöm) és amellett egy nagyon komoly döntési lehetőséget ad a játékosok kezébe (lehessen e 3721 után lejátszani az ET mintakalandját). Értékeltem, hogy az ezekre jelentkezett csapatok nemcsak ezt, de a kaland többi elemét is komoly morális döntésként fogták fel … aztán persze yakuzaként hét szívdobbanás alatt döntöttek.

  Komattre kalandjában vettem részt egyedül játékosként, ahol más chapterek űrgárdistáival karöltve vetettük magunkat egy elveszett Titán nyomába. Bár nem tudom, hogy végül megtalálja e valaha karakterem az otthonának tartott S.S. Coffinus-t, tulajdonképpen mi is van közte a Space Wolf gárdistával … de remélem ezekre a kérdésekre majd a folytatás választ ad. 🙂

  Sajnáltam, hogy a kicsit idegennek ható Aqlonia játékra nem jelentkeztek sokan vagy hogy az opcionálisan meghirdetett kaland elmaradt, de ezek járulékos veszteségek egy ilyen grandiózus vállalkozásnál, mint amilyen ez a tábor is volt. Nos, megmaradnak jövőre, hogyha közben nem mesélem le pár érintettnek.

  Phinix kalandja kifejezetten szerepjátékos volt. Voltak nehéz pillanataim, pedig korábban minden alkalmat megragadtunk mesélőtársakkal egyeztetni és ötletelni. Ilyenkor jó a saját bőrömön érezni milyen is amikor azt írjuk egy egy találkozó alkalmából, hogy a kalandjaink a mesélőket is éppúgy próbára teszik, mint azokat akik játsszák.

  Ennek ellenére is hatalmas lépés ez a kaland a M* történetében, mint az egyik első valóban Niaréban játszódó alkotás. Remekül szövi tovább a Veszélyes Elemek történetét és amellett, hogy parádés finálét tartalmaz(hat) elegánsan hagy nyitva utat a folytatásnak.

  Csapatom a versenymodul két napjára igen változatos volt: a korábbi történetet átélt kincsvadászok éppúgy képviseltették magukat, mint ynevi városalapító celeb, egy helyi titkos szervezet ügynöke és maga Willem Dafoe. Személy szerint örömmel emelem ki Zénó teljesítményét, aki shenar karakterével nem hozott szégyent a pólóinkon is szereplő Morális Szabály béli teljesítményére. Sőt …

  Az indulás előtti percekig meséltem a táborban és pont olyan érzésekkel távoztam, mint amikkel reméltem. Miközben egy zajongó nyomtató mellettem már az őszi kalandot adagolja színesben és ezeket a sorokat pötyögöm, de mielőtt még a jövőn gondolkoznék szeretném megköszönni minden játékosomnak és mesélőtársamnak, hogy ilyen jól érezhettem magamat, Phoenixnek a nagyszerű kalandot, AJucinak az oklevelet és Komattréval közösen kettejüknek a pólót ami, akárcsak maga a tábor, egy régi álmunk valóra válása.

• Vigyázat! – Dreonnar Végzete spoilerek

  „… és minden pöpecen is ment, míg egy barlang mélyén, lezárt ajtókat feltörve, barbár majomhordát elrettentve rá nem bukkantunk egy ősi kristályra. Hovatovább, míg ezzel sem volt gond, csak a folytatással: lépcső le, sötétség, és, na, vajon mi jön?

  Igen, a mi-történt-velünk rész jött, hagyományőrző jelleggel egy szál hímtagban, vissza… térve? Kerülve? Teleportálva? a kristályos terembe.

  Rövid időn belül harmadszor. Fenébe is. De tényleg fenébe.

  Egyszer egy barbár gladiátortársam, Tisztes Úton Átgázoló mesélte a barátnéjáról, hogy olyan vele beszélgetni, mint, ööö, hát sajtreszelővel örömöt szerezni magunknak. No, a mindeközben az ősi kristályban ébredt ifjú hölgy lelki-izéjével való társalgás is majdnem megragadt ezen a szinten, pedig a neves tiadlani játékmester, Ek Tiviti szenszei interaktív játékaiból is merítettük ötleteket. Persze, a mit, hogy, miért, holagatyám kérdésekre adandó válasz csak csalfa, elérhetetlen álom volt csupán. ”

  – részlet a Szellem naplójából, Erioni nyár c. fejezet –

  Komolyabbra fordítva: fantasztikus élmény volt a tábor. Egy hét kikapcsolt, munkamentes pihenés a Balatonnál alapból is buli, de a tábor bebizonyította, hogy egy „sima” balatoni nyaralás egy KK nyári táborhoz képest olyan, mint rollerrel nyomni a Hungaroringen. Belátom, kár volt az elején túlparáznom a jelentkezést, semmiről se maradtam le, sőt. Köszönet a mesélőknek és kalandortársaimnak, hogy kibírták bolond karaktereimet, a szobatársaknak, hogy kibírták a horkolásom, az ágynak és az erkélynek, hogy nem szakadt le alattam, a bátor próbálkozóknak, hogy a – szerintem – lime szempontból alulellátott Cuba Librét megitták, hovatovább dícsérték, illetve természetesen, és leginkább a lelkiismeretes szervezőknek, hogy a nyaralásom (melyre 10 szűk esztendő után került sor) igazi nagybetűs Nyaralás lett, melyre szerintem mindig emlékezni fogok.

  Nah, elküldöm, mielőtt még jobban elkérzékenyülök 😀

• Visszatértünk hát, forróságban, minden komfortot és légjárást nélkülöző pléhkaszniban, amit egyesek személyszállító egységeknek csúfolnak… örök hála a folyadékellátásnak, és az emlékeknek hogy kitartást öntöttek belénk, így még épségben elértük a nagyvárost.

  A tábor mindent bele véve remek kikapcsolódás volt, ugyan pihentetőnek nem mondanám, de cserébe annál szórakoztatóbbnak :).
  Az étkeztetés, egy két baklövést leszámítva, az utóbbi évek legjobb menza kajáját szolgáltatta, így a kevés kivétel csak a szabályt erősítette.

  Nekem sikerült, Juci szavaival élve, a kellően férfias külsővel megáldott pénzverők (néhanapján egy-két taggal kiegészült) csapatával töltenem majd minden napot. Mivel amikor nem meséltem nekik, akkor velük játszhattam, és a nagyobb társas partikon is mindig jelen voltak. Velük pedig a töretlen nyerítés (csak mert a kacagás nem a megfelelő szó) garantált volt. Sóginak külön köszönet a nigger pillanatokért, Ádámnak pedig a remek promoképekért 😉

  A mesélést nagyon élveztem, bár nem mondom hogy szellemileg nem fáradtam el a végére, de ez a velejárója ezeknek az értékes pillanatoknak. A warhammer szösszenet nagyon hangulatosra sikerült, igazán élveztem újra egy űrgárdista bőrébe bújni. Így sajnálom hogy ezt a kalandot nem sikerült befejezni végül, kíváncsi lettem volna hogy hol rejtőzik a napkirály.

  A táborhellyel kapcsolatban kétes érzelmeim alakultak ki a végére. A megfelelő minőségű medence létének nagyon hálás vagyok, főként hogy az idei Balaton vízállása a negatív rekordot ütötte, így kb. a medence lábmosolyával állt egy szinten. A kaját már említettem, és a konyhás nénik is nagyon kedélyesek (és cserfesek 😉 ) voltak. Ellenben a kialakítás és az elrendezés, nem volt kifejezetten jó egy szerepjátékos tábor megtartására. Egy „standard” nyaraláshoz biztosan kiváló, de a már sokak által említett közösségi tér hiánya, illetve a kissé nyomorgósra sikerült szobákban való elhelyezés, elég sokat levett a kényelmi faktorból. Az idegen káosz gyermekekre pedig, akik non-stop keltették a feszültséget, az inkvizíció haragja sújtson le… de mindenesetre, azthiszem sikeresen feloldottuk ezeket a problémákat is 😉

  Az új tábori mesélős modellel alapvetően meg vagyok elégedve, üdítő változatosság volt, és értékeltem azt a fajta szabadságot amit nyújtott… követendő példaként szolgáljon a jövőben is.

  Köszönöm mindenkinek aki ott volt (még ha csak egy-két napra is), aki nem jött, annak pedig üzenem hogy legközelebb ne csináljon ilyen badarságot ;)… Where is Mihály ?!? 8)

  Egy szó mint száz, cool volt a téma gyerekek 😉 !

  u.i: Ogrénak pedig üzenem, hogy koedukált…

• Még fel kell dolgoznom azt a mértékű élménydózist, amit a tábor, és lakói adtak, de röviden: elmondhatatlanul jól éreztem magam, imádtam a hét minden pillanatát, a játékokat, a beszélgetéseket, és a rengeteg nevetést! Simán elviseltem volna még a csordaszellemes, Rumirajongó gyerekeket is, csak maradjunk plusz egy 1-2 hetet, beszélgessünk, játszunk méééég! 🙂

• Sziasztok!

  Nohát 1-2 szó a táborról röviden: király volt! Hosszabban: űberkirály volt 🙂 Az elején kicsit aggódtam a kalandjelentkezés rendszere miatt de azután az 1 nap rájöttem és bebizonyosodott, hogy vagányos, így elkezdhettem én is Ahrimannal üldözni a galád Matthiast 🙂 Későbbiekben a szisztéma nálam is jól vizsgázott.
  Ezer köszi a mesélőknek a jó kalandmesélésért és a kalandíróknak a kalandokért, mindegyik tettszett. Utólag is ezer bocsi Afradtól, mert rászabadítottuk „Darton kacaját” az Istenek különös neveivel… 😉 Dehát ez a csapatunk különleges képessége…
  Ja és külön köszönet a társasokért, mindegyikkel jó volt játszani 🙂
  A hely valóban kicsit úttörőtáboros volt a sok gyerekkel, a harcosok klubja „Rambó sensei” vezetésével akinek reggeli kiabálására öröm volt ébredni 🙂 De a napközis tea azután mindig feledtette a reggeli koránkelést 🙂 Én is azt mondom, hogy mindezt simán elviseltem volna még 1-2 hétig, hogy tovább beszélgessünk és játszhassunk IGAZI szerepjátékot papíron kockákkal, interaktívan beszélgetve szórakozva és kikapcsolódva… 🙂

  Köszönet Mindenkinek! 🙂

• Sziasztok!

  Nagyon örülök, hogy végre sikerült megrendezni és lebonyolítani egy ilyen hosszabb hangvételű tábort! Tudom hogy ezzel sok ember régi álmát váltották valóra a rendezők, és persze a sajátjukat is, köszike! Bevallom először kétségeim voltak ezzel az új „1 napos, jelentkezős” rendszerrel kapcsolatban, aggódtam, hogy talán nem tudok annyit Magus-ozni, mint szeretnék, de mint kiderült, kár volt aggodalmaskodnom. Sőt, ennek az újításnak hála, nem csak lehetőségem volt sokat játszani, de variálhattam a karaktereket, több csapatban és több mesélőnél is megfordulhattam. Szorgalmazom jövőre is ezt a rendszert. Remélem lesz ugyanúgy elegendő bevállalós mesélő, mint idén. Egy észrevétel közben: mint kiderült, a versenymodult érdemes két napra tervezni talán. 🙂

  A szállást sajnálatos módon nem sikerült kedvenc kapitányunkhoz rendezni, így maradt az alternatíva, ahol voltunk. Na igen, hát a 12fős gyerekágyas (bár a mérete talán csak nekem okozott kis gondot:) ), 1 wc és fürdős szoba nem volt a legkomfortosabb és kényelmesebb, de abszolváltuk a kihívást, és egymás iránt kellő toleranciát mutatva sikerült „átvészelni” a tábort. Erre a 7 napra azért még ki lehetett bírni na, csak egy kicsit visszavett az élményből. Többen említettétek a közös tér hiányát, valamint a 4 emelet átkát, ennek én is helyt adok. Talán jövőre ezen sikerül alakítani szervezőinknek, bár ők így is mindig a legjobbra törekszenek, szavunk nem lehet rájuk. A kajáról így nagyon finnyás természettel is elmondhatom, hogy még számomra is kevés olyan étek volt, amire azt mondtam, hogy köszönöm ezt nem. Elfogadható volt na, mindössze csak 1szer rendeltem pizzát és a piakitámasztó kolbász sem fogyott el, ez azért elárul valamit. 😀
  Igaz csak egyszer használtam ki, de jó volt a medence, sajnos a Balaton nem abban a megszokott távolságban volt található, mint az ezt megelőző években.

  Pár szó azért a játékokról is essék:
  Az idei játékok -vagyis ahol én játszottam- kevésbé harcorientáltra sikerültek, több szerepe volt a gondolkodásnak és szerepjátéknak, mint a hentelésnek. Persze azért pár kockadobást sikerült elvégezni. Majd legközelebb levágunk mindenkit! 🙂

  Első nap Amund mesélte a ” lakrimószák földjén játszódó lakrimószás” kalandot, amelynek megoldása a hajnalba nyúlt, de végül sikeresen szétlakrimószáztuk szerény, jókedvű, Khuribowal megtűzdelt és egyben nagyon vegyes csapatunkkal a főlakrimószát. Minden jó ha a vége lakrimósza!

  Második nap Afrad kalauzolásában róttuk Erion dzsad negyedét, az Orwellánusok után kutatva. Külön öröm, hogy a rövid időt eltöltő Kocka és Bödő is megtisztelt minket társaságukkal, tetszett nagyon a goblin szolga-darton paplovag párosításuk! Remélem jövőre tovább tudtok maradni! Egyébként a kalandot befejeztük, csak a főgonoszok megléptek, van ez így…

  Harmadik napon egy rég várt Gorviki kalandba csöppenhettünk bele Nova jóvoltából, végre lehetőségem adódott játszani Ranagol papként újra. Igaz nem volt lehetőség megismertetni az ynevi társadalmat Ranagol fensőbbségével,de azért egy abbit szállítmányt sikerült megkaparintani a csapatnak, amihez 5 hajónyi orkot kellet lemészárolni. De egy gorviki csapatnak ez sem akadály, főleg ha található benne egy fejvadász, egy boszorkány, egy boszorkánymester és két ranagol pap. Nagyon szépen köszönjük Nova ezt a rég várt kalandot, kezd el kidolgozni a jövő évi folytatását! 🙂 Dani, olvasd el a ranagolos részt a papok paplovagokból! ^^

  A következő két napon pedig elérkezett a verseny modul ideje Phinix tollából, Amund tolmácsolásában. Az először tervezett 2fős csapatunk Danival először 3 főre -Jucival- majd 5 főre -Kat és Máté- duzzadt. De ez csak emelt a játék színvonalán. Juci a játék elején már megoldotta volna a kalandot egy csiter bárdvarázslattal, de miután a mesélőnk és az modulíró egyeztetett, olyan sokkal mégsem lettünk okosabbak. De hogy is festett volna ha pár óra után vége a kalandnak. 🙂 Máté te gyakorold otthon a képzettségpróbákat, mert nem lesz mindig olyan napod, hogy „ki tudja miért” minden dobás sikeres egy idő után. Igaz Amund? 😀 Kat, nem próbáltad azóta kiszámolni azóta a céllövő verseny lampionjainak eltalálását? Szerintem akik megelőztek csaltak.:) Dani, lehet, hogy úgy érzed nem harcoltál eleget, de én emlékszem rá hogy egy bottal szétverted egy öregasszony fejét. 😀 Igérem jövőre több vért ontunk, de addig is maradj ugyanilyen természetű mint most, mert élvezet veled, és a többiekkel is együtt játszani! Persze a jó hangulathoz Amund mesélő képességei is kellettek, köszi, bár csodálkoztam, hogy nem haltunk meg…még.

  Természetesen köszönöm minden játékosnak, és mesélőnek, hogy élvezetessé tették azt az 1 hetet! Játék és társaság szempontjából nagyon elégedett vagyok, maradjon ez mindig így!

  Nagy respect még minden szervezőnek és a szervezésben bármilyen módon segítkező egyéneknek!

  Remélem idén még sikerül eljutnom az őszi táborba, amennyiben az megrendezésre kerül, és akkor ismét játszhatunk egy fantasztikusat!

  Üdv mindenkinek!

  Zeno

• Kissé megkésve ugyan, de szeretném én is néhány szóval méltatni a tábort. Nagyon jó volt újból együtt lenni veletek, még ha ily szűkös körülmények közt is. Eleinte kissé szkeptikus voltam az egy hetet illetően, de a terv nagyszerűen működött, és valóban kellett az a plusz néhány nap a teljesség érzéséhez.

  Úgyszintén kiállta a próbát az újonnan bevezetett mesélői modell is, noha nyilván elbír még némi csiszolgatást a dolog. Az egyensúlyt feltehetőleg az billentette ki, hogy amíg mesélői csapat sokféle kalanddal készült, addig a játékosok közül mindössze Nova volt az, aki külön kalandot hozott az alkalomra. Ezzel mindössze csak biztatni szeretném a vállalkozó kedvűeket a mesélésre, hogy minél többen kipróbálhassuk magunkat kalandmesterként is, és lehetőséget adjunk a játékra azoknak, akik rendszerint mesélői státuszban képviseltetik magukat a rendezvényeken. 😉

  Phoenix modulja hozta a tőle megszokott kiváló színvonalat, mostanra egész megkedveltem a niarei környezetet, valamint különlegesen hasznos tapasztalat volt mesélőként és játékosként is végigvinni a kalandot. Ehhez persze hozzájárult Gulandro emlékezetes interpretációja és kitartó eltökéltsége is. Különösen szórakoztató volt amikor az Kaoraku szerzetesház integető aranymacskáját alakította 🙂 Dani pedig Jucit és engem is megajándékozott néhány sírva röhögős pillanattal, sajátosan öntörvényű lovagjának köszönhetően. („Az öcsém egy göcsörtös torzszülött volt”, illetve „na jó, de csak ha XIV. Lajososra vágjátok a frufrumat”) Ugyancsak jó volt Ettore csapatának mesélni, noha sajnos eléggé lekanyarodtunk a modul által kijelölt történetszálról, és az idő is korlátolt volt számunkra, mindezek ellenére nagyon kellemes játék volt, kiemelkedő karakteralakításokkal.

  Nagy öröm volt továbbá, hogy sikerült megvalósítani a hosszú évek óta feledésbe merült pólótervezetet, melyről már csaknem lemondtunk az idők során. Ugyancsak nagyon jól esett, hogy ekkora érdeklődés volt a warhammer kalandra. Sajnos a körülmények nem engedték hogy befejezhessük és erőnk is fogytán volt már az éjfél beköszöntével, remélem azért házi keretek közt lesz mód a fináléra. Egy szó mint száz, igazán nagyszerű volt ez az egy hét, s remélem a tervezett őszi táborba is sokan el tudtok jönni. Addig is jó kalandozást és mesélést mindenkinek!

• Üdvözletem!

  A táborról szólván, bár kezdetben én is aggódtam, szerintem is jól vizsgázott ez a kicsit önszerveződős-feliratkozós rendszer, örültem, hogy volt lehetőségem több olyan mesélő kalandjában játszani, akikkel még nem ültem KM-JK felállásban egy asztalnál. Emellett nem bántam meg azt sem, hogy egy kisebb-nagyobb átalakításokon átesett saját modulomat is elhoztam és lemeséltem, szerintem összességében nagyon jó hangulatban sikerült eltölteni azokat az órákat, melynek során megalkottunk többek között olyan új fogalmakat, mint a „kajózhaló”, de a Dani fejvadásza és A’frad boszorkánya közötti szexjelenet közbeni „Bocsi, csak anyám hív…” is emlékezetes marad. Bár az ágy amin aludnom sikeredett, magában hordozta a veszélyt, hogy Khuriboow néhány törött léccel és egy matraccal egyetemben rámzuhan, különösebben jelentős gondom nekem nem volt a szállással, az étkeztetés pedig szerintem kifejezetten jó volt. Összességében én nagyon jól éreztem magam, aztán remélem még találkozunk hasonló keretek között.

  Tisztelettel: Nova

• Ha már úgyis mindenki szépséges névre szóló emléklapot kapott, akkor egy kis kulisszatitkot is megosztanék veletek, ezáltal is köszönetet mondva Sheyenne művésznőnek a grafikáiért.

  A mostani emléklap is saját kezű alkotása, amit külön a kalandhoz címzett, akár csak az előző Veszélyes Elemek esetében. Illetve a mostani emléklapon látható figura, egyéb szálakkal is kötődik az előző kalandhoz. Mégpedig, hogy ezt a tányérkalapos szerzetes-harcművész alakot, az ott szereplő Föld Gyermekeinek alakulata ihlette. Tulajdonképpen tehát ez egy funart-nak indult, az első skiccek pedig már a találkozó utáni napokban megszülettek. Aztán lassan de biztosan, túl is nőtte magát ezen, ahogy egyre részletesedett a figura, és mondhatni életre kapott az alkotó fantázia szárnyain. Így, és ezért került hát eme emléklapra, végül még megajándékozva a már jól ismert MAGUS logóval.

• Ket, még egyszer rákérdezek, hátha olvasod. 😉 Megkaptad-e a profilvideós levelem a választott zenével és képpel?