Kalendárium: P.sz. 3712 második és harmadik negyedéve

Észak:

–         Haonwellben a Dal Ünnepének elmúltával visszatért minden a megszokott kerékvágásba, a romeltakarítás nyár elejéig is eltartott és a Treis városrésszel összekötő saras út mentén egy halott toroni Ködfivér fejvadászt is találtak a városőrök a mocsárban

–         A Dorcha színes társasága elindult észak felé Doranba. A varázslóváros népe izgalomban ég, hogy milyen céllal is érkezhet. A tiadlani határtól délre azonban egyes kalandozók két külön menetoszlopról is beszámoltak. Ezen kalandozók azonban feltételezhetően ork származásúak voltak vagy részegek, de a kettő nem is zárja ki egymást.

–         Abaszisz felbolydult, mikor a trónöröklés kérdése a király elleni sikertelen gyilkossági kísérlet nyomán terítékre került. Az Északi Szövetség Titkosszolgálata félszáz potenciális örököst azonosított (eddig) és úgy tűnik Toron kivárásra játszik: majd azzal tárgyal és irat alá Concordia szerződést, aki győztesen kerül ki a vérfürdőből.

–         Lezárult a bíborgyöngyök hajszolása, de nem tisztázott, hogy ki lett a győztes. Állítólag egy Eriontól északra fekvő kisváros arénájában dőlt el a küzdelem. Alidaxban minden esetre összehívták a boszorkányok tanácsát egy rendkívüli gyűlésre. Nem férfinépnek való vidék az manapság …

–         Niarébe került az Élet Köve néven ismert nagyhatalmú varázsszer, ami ismét összeköttetést teremtett az országgép számára a Nyolc Vadonnal. További sorsa azonban bizonytalan: egyesek tudni vélik, hogy a tartomány szolgálatába tartozó Dai-Li szerezte meg a kalandozóktól, mások, bár igazat adnak előbbieknek, de egy sietve a déli határ felé tartó enoszukei örömlányoknál sejtik a tárgy hollétét.

Nyugat:

–         A gyíkmessiás, mögötte a Nemesség támogatásával és a vámpírhajsza relikviáival egy titkos szertartásra készül, amivel kiszoríthatja az Építő meggyengült híveit a városállamok területéről.

–         Aga nagymester Kememetbe menekül leghűségesebb híveivel a Hyonból való elűzetése után és telepatikusan felszólítja híveit Ynev minden országában, hogy NE jöjjenek segíteni neki sugallataik ellenére sem, személyes ügyének tekinti ezt

–         Vihardúc új őrsége elsősorban tapasztalatlan fiatalokból áll és azt rebesgetik Új-Pyarronban, hogy a legbékésebb, legnyugodtabb szolgálati hely mindenki számára

–         Az Elátkozott Vidékről visszatérő megmaradt Adron hívek csapata nem önmaga többé. Visszatérve vallási központjaikba szétzilálják mágikus védelmét, mészárlásba kezdenek hittársaik között, majd magukkal is végeznek a Rettenet Asszonyának nevében. Fokozottan vigyázzon hát, aki egy magányos Adron pappal találkozik!

–         Pyar megfigyelő érkezett a körzetbe rangrejtve, hogy a pletykákról megbizonyosodjon, illetve, hogy a „régi-új” világrész népivel felvegye a kapcsolatot a Pantheon nevében.

Dél:

–         A Hradzs egyre nagyobb szeletet hasít ki magának a dzsad bankházak központosítása révén a kontinens déli részének gazdaságából. Helyenként olyan monopóliumokat vezet be, amelyek pyar érdekeket is sértenek. A Hit Városában sokan úgy érzik a sivatagi régió hálátlan és hamar elfelejtette a Manifesztációt, mások pedig úgy gondolják éppen az amundok egykori praktikái állnak a nagy gazdagodás mögött.

–         A kölcsönös politikai mosolygás mögött azonban kiújult árnyékháború bontakozik ki a déli városállamok területén. A valaha volt(?) Fű Ösvénye mentén ismét vörösre festi a füvet fejvadászok, zsoldosok és ártatlanok vére. Az ellenség a régi, csak az indokok mások … és a Fű Ösvénye is visszafelé vezet immár Taba-El-Ibara mélyére Kránból.

–         Új-Godonban Domvik tisztelete kezd megfakulni az újra népszerű nyíltan használt mágikus praktikák mellett. Szentélyek és templomok néptelenednek el, miközben a tenger túlsó feléről érkezett „testvérnép” egykor volt mágusai bűvölik el a népet.

–         A nemesség ugyan megosztott a perszonálunióval szemben, de pont ezért és a nép látványos békevágya miatt nem mer lépni. A valaha volt gorviki nemesség máshogy van ezzel: a makacsabbak, minden talpalatnyi földért az egyesített sereg vérét veszik, míg ők maguk el nem hullanak. Ez a virtus azonban a nagyvárosi kékvérűeket megbotránkoztatja és „falusi ellenállásnak” bélyegzi csak.

–         Elfendelben külországi kalandozók elpusztítottak egy, az óceán mélyéről érkezett aquirt és ezzel megállították a félsziget süllyedését is. Egyikük végleg az ősi erdőkben maradt, nem egészen tisztázott, hogy a harcban szerzett halálos seb miatt vagy egy elf asszony miatt fellobbant halálos szerelem miatt. Bár az itteni népek nem tesznek különbséget az ilyen dolgok között …

–         Syburr hercegi családjának férfiörököse elindult és teljesítette a Pusztulat Próbáját, a szokásokhoz híven, minden városi katonai erő segítsége nélkül. A rossznyelvek persze emlegetnek bizonyos külországi kalandozókat, de ez csak kósza híresztelés. Az idős herceg nem sokkal ezután elhunyt és a fia, a nép szólásával élve, „Sebhelyes” Cruz elfoglalta atyja helyét az emberi nem védelmezőjeként a Fekete Határon.

Kelet:

–         Egy gorviki kalózvezér, bizonyos Marac Il Tenebresse con Corde, felfedezte a keleti ösvényt a Ravanói öböl partjai mentén északra a halálos zátonyok között, ezzel a meggyötört népe számára nyitotta meg az utat az Északi Városállamok felé

–         Az egy dolog, hogy ezt a tettet állítólag bukán fehér rum hatása alatt végtelenül részegen tette, de azok, akik személyesen is ismerik úgy gondolják, hogy elveszett lányát akarja meglelni északon, akinek egy Ranagol átkától terhes napon nyoma veszett (a fél hajójával egyetemben). * A gróf írása ezen a pont kicsit remegő, mintha kuncogva írta volna le *

–         A Keleti Városállamok vadonját kutató kalandozóknak északról és délről egyaránt nyomuk veszett és nem hallottak többet róluk. Az egyikük állítólag még megkísért istene hatalmával hazatérni, de csupán lelke egy foszlánya és a szent szimbólumát markoló keze tért vissza a Dreina templomba a hívek és a paptársak nagy riadalmára.

–         Az Orfenita Mágusok Rendje hamarosan újszerű tanait a mágiaelméletről végleg írásba foglalja, hogy az új tanítványok számára könnyebb legyen a megértése az elveknek. Ígéretük szerint ősszel már felfednek minden titkot az addig rendjükhöz csatlakozó mágusoknak … türelem tehát. 😉

Erion:

–         A Herceg 30. születésnapjára összegyűlt vendégseregben idén egyetlen orgyilkost sem találtak. Ennek örömére a kyr családok sok éves átlagnál szilajabb és dekadensebb vérnászt tartottak.

–         A Szegénynegyed barikádjain is áttört élőhalott hordát továbbra sem képesek a város hatalmasságai kordában tartani a városőrség és a kalandozók bevetésével sem. Ezért immár a városóriás mélyén, az eredeti építőmesterek által hagyott útmutatásokat és ereklyéket kutatják (pontosabban kutattatják) a vállalkozó szerencsevadászokkal, hogy alternatívákat találjanak.

–         A kalandozók pedig a valaha volt mesterek nyomdokain járva felhozták a mélyből Erion alapjainak és azóta ráépült minden egyes épületnek a terveit tartalmazó kristálytárolót. Most a jelenkor tudósain a sor, hogy ezzel képesek legyen elejét venni a többi negyedet is elöntő veszedelemnek.

–         Zavaros és misztikus körülmények keretezték az idei versenyszámokat az Íjászok Terén. Vészterhes gyilkosságsorozat borzolta a kedélyeket egészen a döntőig, aminek hátterében az egyik legrégebbi nemesi család kúria lángra kapott és porig égett minden lakójával egyetemben. Minden a győztesé.

–         A Fogadónegyed egyik népszerű búfelejtőjében és az Ellene szentélyekkel vetekedő szolgáltatásokat nyújtó házában viharos események zajlottak le a nyári nap hevében. Elveszett nemesek, kétségbeesett asszonyok és rituális gyilkosságok keveredtek a történetbe, aminek a középpontjában, nem nagy meglepetés, kalandozók kicsiny csapat áll. Tehát érdemes fenntartásokkal kezelni a kígyófészkekről szóló rémtörténeket.

*******************

A beszámolók szerint a gróf az iratok körbejárása után elégedetten gyűjtötte össze őket (még attól a karakteres arcú tolvajmestertől is visszakérte, aki egy integető macskaszobor másolatával játszott önfeledten az egyik asztalnál). Elköszönt az ivó népétől és a tulajdonos Elsbeth asszonytól, majd a lépcsőn felmenve a kerengő egyik ajtajához lépdelt vele. Azt kitárva, sokan később legalábbis esküdtek rá, sirályok rikoltása töltötte be a termet és az Óceán felett lenyugvó fénye ragyogott (pedig a szoba elviekben délkeleti fekvésű) majd a gróf ismét eltűnt rajta.

Meglehet ez alkalommal sem hozta el mindazokat a történeteket, amelyek a kontinens kalandozóival történtek vagy estek meg az elmúlt hónapokban, de ez nemcsak rajta múlik ám! Amennyiben valaki figyelmébe ajánl egy történetet amelyet kalandozó társaival élt meg vagy akár krónikásként kísért végig és úgy gondolja van akkora horderejű, hogy legközelebb megemlékezzenek róla a kolostorból visszatérő lapokon akkor ne legyen rest és küldje el a Krónikák szervezőinek címére. Mindenkinek jó kalandokat a legközelebbi alkalomig.