–        Mi lesz a dolgom?

–        Egyszerű munka. Itt ülsz ennél a terminálnál és figyeled a kijelzőket.

–        Melyiket?

–        Amelyik most kék. Közben figyeled a mutatót és amikor ide ér meghúzod ezt a kart, hogy a kijelző feketére váltson. Amikor pedig ehhez ér visszaváltasz. Ilyen egyszerű.

–        Ennyi?

–        Tulajdonképpen nem. Olykor előfordul, hogy a kijelző pirosra vált. Ilyenkor megnyomod ezt a nagy gombot és várod, hogy a kijelző ismét visszaváltson kékre vagy feketére.

–        Mint például most?

 

–        Készülj fel Számoló, itt jön az új gyerek!

–        Üdvözletem mindenkinek, a nevem …

–        Mostantól nem számít, én vagyok a Nagy Főnök, tehát te leszel a kicsi.

–        Igenis. Ő pedig?

–        A Számoló, kötözd magad össze vele amikor kimegyünk, mert Számoló vak.

–        Hogy képes akkor elvégezni a munkáját?

–        Amire ő kell, ahhoz nem kell látni. Egyébként pedig nem süket, csak nagyon el van foglalva.

–        … 1978, 1979, így van, 1981, 1982 …

–        Bocsánat, nem tudtam …

–        Kapd össze magad Kisfőnök, kigyulladt a lámpa. Dolgunk akadt.

 

–        Még mindig vörös.

–        Várni kell, ez sokszor időbe telik, de végül mindig visszavált az eredeti színre.

–        Mi történik, hogyha egyszer mégsem vált vissza?

–        Nos, akkor mind végleg hazamehetünk. De ne vágj ilyen ijedt képet. Végül mindig minden megoldódik.

–        Magától?

–        Azt nem mondtam.

 

–        Vigyázz hova lépsz Kis Főnök, mert Számoló csak a te nyomodban tud haladni.

–        Én próbálok, de elég keskeny a hely.

–        Azért mindig legyen a farzsebedben pár folt, hogy betapaszd ha mégis leszakad alattad. Nem kell, hogy még több amatőr észleljen idén az én körzetemben. Múlt hónapban már elértük az éves szintet.

–        … 2502, 2503, 2504 …

–        Tulajdonképpen mit számol?

–        Időben meg fogod tudni, de adja az ég, hogy ne kelljen.

 

–        Nem lehetne valahogyan elkerülni az ilyesmit?

–        Nagyon régen megpróbálták már, de nem sült el igazán jól. A Zeusz és a Thor erőmű gyűjtötte be őket, hogy egyenletesebben ossza el.

–        Tanultam róluk, de sohasem mondták el, hogy miért nem működtek rendeltetésszerűen.

–        Működtek azok … ideig-óráig, de a földeléssel volt a baj: állandó szervízelést igényeltek és egy idő után nem volt több önként jelentkező.

–        Azóta nem is próbálkoztak vele?

–        Áhh, volt róla szó, hogy majd kapunk új terveket valamilyen Tesla nevű fickótól, de végül sohasem érkeztek meg. Állítólag a fejesek széttépték. Ha engem kérdezel, talán jobb is ez így.

–        Miért mondod ezt?

–        Láttad már valaha a saját szemeddel mi maradt idefent abból a két erőműből?

 

–        Itt vagyunk, ez az a bajos szelep már megint. Hihetetlen!

–        Nem lehetne cserélni végleg? Életveszélyes ide eljutni is.

–        Persze, lehetne cserélni, de csak az egész átkos rendszerrel együtt. A legtöbb rozsdás vacak csőnek ez alatt van a kivezető nyílása.

–        … 5678, 5679, 5680 …

–        Na, akkor veselkedj is neki ha már kijöttél ide első napodon. Ragadd meg a csapot. De ne a kezeddel! Használd a csavarkulcsot.

–        Átkozottul szorul. Számoló, ne húzz el!

–        … 5697, 5698. Mennydörgés!

–        Kapaszkodjatok erősen!

–        Enged a csap! Kilyukad az átkozott cső!

–        Erősen markold és támasz meg a lábaddal, nem engedhetjük ki itt a nyomást!

–        A tűzgolyó perzseli a túloldalán …

–        Mit motyogsz Számoló?

–        Azt mondja, hogy elferdült a tengelyén az egész vacak. Ha nem zárod el itt fog kidurranni az egész! Engedj oda.

–        Számoló, kapaszkodj!

–        1, 2, 3, 4 …

 

–        Nem tudunk tenni valamit?

–        Valamit azért lehet. Ezzel a tárcsával el tudod keverni a felhőket onnan, ahol közelebb érnek a naphoz. Ott csak eloszlanának, de a túloldalon kiegyenlíthetik a nyomást.

–        Ez a kar pedig, ezt csak a végső esetben húzzuk meg, hogyha legalább egy órája nem változik a vörös fény. Ez egy fluxus-impulzust küld végig a rendszeren és megpróbálja újraindítani.

–        Miért nem ezzel szüntetjük meg a vészjelzést azonnal?

–        Ősrégi rendszer ez és már nagyon kevesen tudják, hogyan is működik, ennek megfelelően nem is nagyon megbízható. A meleg és hideg ütköztetésével operál, még a nagy gőzreaktorból nyeri a szükséges erőt.

–        Azt tanultuk, hogy az teljesen ártalmatlan és biztos energiaforrás.

–        Mert ezt tanítják, de odalent el sem tudom képzelni milyen fájdalmakat élnek át azok, akik az ilyesmire érzékenyek. Mintha csak egy zárlatos mikróban szárítanál hajat.

 

–        Ez nem is volt rossz elsőre Kis Főnök.

–        Azért egy pillanatra frászt kaptam.

–        … 802, 803. Távolodik.

–        Nem lesz veled gond, csak vigyázz hová lépsz.

–        Tudom, tudom. Nem kell több hullócsillag.

–        …12, 13, 14 …

–        Gyere Számoló, mára azt hiszem ennyi volt.

 

–        Visszaváltott kékre, uram.

–        Látod megmondtam, egyszer csak visszaváltozik.

–        A mutató elért ehhez, ami meg van jelölve. Most mit csináljak?

–        Most? Most akkor húzd meg azt a kart.

Szilágyi János: Tákolmány ég (egyperces novella)

2 thoughts on “Szilágyi János: Tákolmány ég (egyperces novella)

  • Klassz írás 🙂 Elolvastam vagy háromszor, és mindháromszor más irányba vitte a gondolataimat.

Vélemény, hozzászólás?