Fantasy Játékszemle 2012

Hogy nemrég lecsapott a Celluloid Pallos is, abból sokan joggal gondolhattátok, hogy nem marad el végleg az idei játékos díjkiosztónk sem … és valóban. Hatalmas várakozások előzték meg az idei jelöltjeinket (értve itt ugye naptárilag a tavalyi évet), amiből az öreg rókák tudták, hogy egy-kettő csalódás lesz, de „ember bízz és bízva bízzál”.

Amit kértünk a filmek kapcsán, hogy osszátok meg velünk a szerintetek legjobbakat, az a játékoknál hatványozottan igaz. Eszméletlen fejlődésnek indultak ugyanis az interaktív médiumnak ezen képviselői. Esélytelen is még csak megemlíteni minden szóba jöhető versenyzőt mobiltelefonokról, letölthető címek közül, ingyenes darabokból. Esetleg jövőre (értsd idén) már valami külön osztályozásra lesz szükség platform szerint.

Talán az év legfontosabb megjelenése volt a DIABLO 3, ami visszahozta otthonainkba a pokol tüzét. Bár nem volt mentes az online átkától, de még így is komoly fegyvertény, hogy élvezhető és értékelhető egyszemélyes kampánnyal bírt. Az őskor hangulatát (Eye of the Beholder, Wizardry) idézte meg sikerrel a Legend of Grimrock című darab, ami sokak szerint az év legjobbja is egyben.

Dragon’s Dogma volt az az érdekes keverék, ami a legközelebb vitt minket egy igazi 3D-s fantasy világ átéléséhez. Sikere is azt bizonyítja, hogy az rpg-k területén járatlan kiadója jó lóra (sárkányra) tett ezzel a címmel. A Final Fantasy XIII-2 pedig ezzel szöges ellentétben nem igazolta, hogy mögötte évtizedes hagyományokat őrző csapat állna, hanem valami egészen amatőr és tehetségtelen bagázs. Ilyen, ha már a cím ad el egy játékot ugyebár.

Érdekes adaptációként érkezett idén a Game of Thrones, ami közel sem volt olyan rossz, mint amilyennek a kritikákból kitűnhet. A sorozat és a regények stílusához is illő történetével a rajongóknak, VALÓBAN sötétebb hangvételével pedig a többi fantasy rajongónak is könnyen megtetszhet. A Skyrim sikerét meglovagoló játékok közül idén a Kingdoms of Amalur: Reckoning csillant ki egy ideig, de tartós rajongótábort nem tudott kinevelni magának.

Végéhez érkezett a Bioware űrszappanoperája a Mass Effect 3 képében. A hangos rajongói visszhangból kiolvasható, hogy jó eséllyel a franchise végét is elhozták a Reaperek … de ezt persze a jövő dönti majd el véglegesen. Vannak nála sokkal rosszabb játékok is … ez tény. De szerintem nem fog arra a sorsra jutni mint mondjuk a Baldur’s Gate Enhanced Edition, hogy az eredeti játék megjelenése után évtizedekkel is egy bővített, áramvonalasított kiadás lehessen belőle. Ez pedig nem véletlen.

A Risen 2: Dark Waters során egy fantasy karibi térségben kalandozhatunk … ha akarunk. Egyáltalán nem rossz körülmények között, csak … valahogy az ember többet várna ettől a „settings”t-től na. Például csiszoltságot. Amilyen mondjuk a Witcher 2: Assasins of Kings, amit szabályosan túlcsiszoltak, hogy alapvető lehetőségek és apróságok maradtak ki és ezer más minden pedig belekerült. Furcsa világ ez a videojátékos ugyebár …

Idén portolták, tehát érdemes megemlíteni a Dark souls különleges játékát, amelyben a japánok egészen mélyre rántanak minket a hardcore sűrűjébe és mégis, mégis átkozottul élvezetes tud maradni a játék, hogyha az ember rászánja az idejét és erejét. Ehhez képest könnyedebb volt az Of Orc and Men, amelyben egy szokatlan inhumán párost vezényelhettünk győzelemre az emberek birodalma ellen.

MMO földjén is sütött a nap jócskán, hiszen a Guild Wars 2 képében új lendületet kapott minden, ami nem WOW. Valóban lenyűgöző dolgot tettek le az asztalra, ami sokkal, de sokkal szebb és igényesebb, mint bármi korábban. Nem maradt el a válasz, a World of Warcraft: Mists of Pandaria, ami egészen más módon igyekezett, tudat alatt vásárlásra és a játék folytatására buzdítani a híveket. Még nálam is majdnem sikerrel jártak. Brrr…

Érdekes, hogy innováció és hagyományőrzés terén két cím emelkedett csak ki idén nagyon. Egyikük a Xenoblade Chronicles, már a helyszínével: az ősidőkben, két harcban összeakadt óriásrobot testén kialakult civilizációk flórája és faunája ad teret a közel 200-300 órás játéknak. A másik, The Last Story pedig az igazi FF tradíciókat igyekszik továbbvinni karakterek, atmoszféra és megújult harcrendszer révén. Oda meg vissza vagyunk érte…

Talán így, hogy ilyen irdatlan mennyiségű játék jöhet szóba még koncentráltabban tudjuk értékelni a fantasy alkotásokat. Így nem szerepelnek olyan érintőleges darabok, mint LEGO adaptációk, történelmi és alternatív történelmi stratégiák vagy a szívemnek olyan kedves nindzsaszimulátorok (pedig vannak ám). A döntés is könnyebb, pedig tudom, hogy hallgatóság között sokan vannak, akik már előre kuncognak a sorok között, mert ismernek.

Az idei győztes ugyanis több platformon is megjelent egyszerre, merészen vállalja a gyökereit és csiszol is a régi formulákon, ugyanakkor nem zárkózik el az újszerű irányítási módszerektől, az új közönségétől és még így sem köpi szemen a régieket (mert vannak olyan megátalkodott játékfejlesztő cégek, bizony). Ez alapján az idei Mithrill Joystick díj büszke tulajdonosa (a 2012-es évben): Baldur’s Gate Enhanced Edition.

Bővítve és optimalizálva telefontól tableteken át asztali gépekre, egy olyan élményt nyújt ez a ’98-as játék, amit azóta is kevés (vagy éppen egyik sem). Pont jókor és jó helyen volt ahhoz, hogy egy újabb generációnak hozza el a crpg régi szépségét és még az egykori rajongók előtt sem kelljen szégyenkeznie valami rákényszerített 3D-s külső miatt. Hatalmas lélegzetvétellel várjuk a hasonló kiadását a második résznek és talán … de csak talán … egyszer majd egy teljes értékű modern folytatást is üdvözölhetünk.