Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy én személy szerint szimpatizálok a Vin Diesel+David Twohy=Riddick képlet triumvirátusával. A végeredmény ugyanis az utóbbi évtizedek egyik legszórakoztatóbb ’space fantasy’ szériája, amit szerencsénk lehet a moziban is látni. Riddick harmadik eljövetelére azonban kicsit sokat kellett várnunk …

Menjünk egy kicsit vissza az időben, amikor egy átszerepjátékozott délután után VHS-ről megnéztük barátaimmal egy este a Pitch Black – 22 évente sötétség című filmet. Nem volt rossz. Tudom, mára már kivívott magának egyfajta kult-státuszt ez a film, de igazából nem sokban emelkedett ki a korszak hasonló sc-fi horror próbálkozásai közül (egy másikban pl. az akkor még „névtelen” Jason Statham meg is halt!).

Telt-múlt az idő és feltűnt a moziplakátja a Sötétség Krónikájának (Chronicles of Riddick). Ezt minden előzetes/kritika vélemény ismerete nélkül be is ültünk premier hetében megnézni … meg utána még azon a héten kétszer vagy háromszor. DVD-n is elsők között vettem meg szerintem (ezzel háromra növelve az akkori „gyűjteményemet” a Mátrix és az Utolsó Szamuráj mellett).

Ez a második rész ugyanis szakított az előd öncélú erőszakosságával és sokkal inkább a Riddicket körülvevő univerzum bemutatására koncentrált, amit nagyon helyesen tett. Változatos és színes (!!!) bolygókat járhattunk be, érdekes kultúrákat ismertünk meg látványos akciójelenetek pergőtüze közben. Külön öröm, hogy helyenként még maradt hely a jellemeknek, filozofálásnak és a misztikumnak.

Remekül látszott, hogy milyen jól bánik a pénzzel a rendező, hogyha kivételesen van miből filmet készítenie. Olyannyira, hogy amikor milliárdosnak képzelgem el magam, mindig eszembe jut vele leforgattatni a fiókban pihenő regényeimet. Ajjaj, hogyha sok pénzt öltek bele és szerintem jó is lett meg még tetszett is, akkor tudható mi lett a vége: bukás!

Persze. A széria ennek ellenére alkalmanként életjeleket adott magáról reménybeli rajongóinak egy félórás OVA formájában, két videojáték előzménytörténettel és némi hírrel, hogy tervezik a folytatást … tervezték már évek óta. A végeredmény szempontjából áll az, hogy valóban az a forgatókönyv valósult meg, amiről fél évtizede(!!!) hallhattunk már. De a világ sokat változott azóta.

A legszembetűnőbb talán a címszerepet játszó Vin Diesel karrierje, aki a B-filmek után igen hamar népszerűségre tett szett a Halálos Iramban sorozattal, amelynek töretlensége mind a mai napig tart. Ennek ellenére sem felejtette el, hogy honnan jött és mit csinált, így szívügyének tartotta a Riddick sorozat életben tartását. Nem ismerem, de minden külsőség dacára régimódi, jó gyereknek képzelem.

Legalábbis annak kell lennie, hogyha anno ő személyesen alapított egy játékcéget a Riddick videojátékokra és bár azok nem értek el AKKORA sikereket, de most is összetoborozta őket, hogy legyen újabb rész. Illetve a harmadik egészestés film elkészüléséhez producerként is hozzájárult a pletyka/marketing szerint, hogy jelzálogot vett fel a házára. És azt mondtam már, hogy szerepjátékrajongó?

A komolyabb vargabetű után térjünk rá a filmre magára: ez egy folytatás és reboot egyben akar lenni, amire már a puritán címválasztás is utal (ez egy ilyen év: Farkas, Acélember …). Régen volt az utolsó mozis darab, így nem lehet elvárni minden filmszínházba betévedőtől, hogy ismerje az előzményeket, így a film nem is várja el (erre itt még majd visszautalnék).

A film előtt neten elterjedt Blindsided című kis mozgó képregényfilm volt hivatott szervesebben összekötni az eseményeket az előzményekkel, de egyes elemei végül utat találtak Riddick monológjai közé a filmben, így az sem kell a mű élvezetéhez. Na jó, de akkor mi? Agy sem? Azért ott nem tartunk szerencsére teljesen.

Elöljáróban tudtuk, hogy Riddick legújabb kalandja egy veszélyes bolygón fog játszódni és a rá vadászó zsoldosokkal gyűlik meg a baja legfőképpen. Nem, nincsenek galaxisokat elnyelő flották meg tízpercenként bolygóváltás, vissza a gyökerekhez, mintha csak a Pitch Black egyfajta remake-je lenne a film, de mindenképpen visszatérés a B-filmes űrhorrorokhoz … sajnos.

Ennek dacára is érdekes a film struktúrája, gondolom azért, hogy a magamfajta se aludjon el végleg. Két erős témaváltás történik a filmben, ami három részre vágja így az eseményeket és nem, valóban nem tesz jót a dramaturgiának, de ez van, ezt kell szeretni és szerencsére lehet is. A legértékesebb talán a film első harmada, ahol a főhős összetörve, megsérülve és magára hagyva küzdd az idegen bolygóval.

Nem állítom, hogy Jack London magasságaiban jár, de legalábbis arrafelé. Nagyon megkapó volt számomra az, ahogyan a belső monológokkal felvezeti a szándékos barbarizálódás iránti vágyát és fokozatosan kiismerve a környezetét felülkerekedik rajta és nem is mindig rágja az ember szájába, hogy mit miért csinál (lám, ha én rendeztem volna itt rengeteg pszichedelikus jelenet lett volna és elcseszem).

Aztán csak rátalál hősünk egy elhagyatott bázisra (gyér díszlet a sivatag közepén ugyebár) és jön az első témaváltás, szó szerint gombnyomásra, mikor idecsalja a fejvadászokat. Ezután új perspektívából szemléljük az eseményeket, az érkező zsoldosokat ismerjük meg, bár igen keveset tudunk meg róluk, inkább az lehet a benyomásunk, hogy ágyútöltelékek … és valóban.

Az addig központi Riddick hirtelen „elnémul” és inkább ő maga lesz a film szörnyetege a második harmadban, ami sorra szedi az áldozatait természetfeletti képességeit demonstrálva. Felbukkan a személyét övező mítosz az üldözői között és egy kicsit is el is távolodunk tőle ebben a szakaszban. Ezért van, hogy a második váltás még inkább megalapozatlannak tűnik.

Szó szerint visszasétál a kamera elé és bejelenti, hogy X idejük van elmenni a bolygóról és adni neki egy hajót. Hát, legalább olyan meglepett voltam, mint a fejvadászok, akik között olyan is volt, akinek személyes ügye volt elkapni Riddicket. Hát igen, a dramaturgia megbicsaklott. Ami ezután következett az már inkább volt kiszámítható összefésülése az első két harmadnak, mint egy rendes lezárás.

Ami igazán zavart, hogy nem volt egyáltalán katarzisom a film folyamán, mint amilyen a második végén például, hogy most, hú de érdekel, hogyan folytatódik a történet. Ugyanakkor nem is szórakoztam feltétlenül rosszul, talán még jobban is tetszett kicsivel, mint a Pitch Black anno. Voltak nagyon érdekes felvetései a filmnek, de a személyes érintettségű fejvadász témáját komolyan nem értem fel ésszel: miért lenne akkora reveláció az, ami a legelső filmben történt?

Keveseltem Karl Urban-t, érdekelt volna, hogy miféle romok vannak ezen a bolygón, Riddick mit érez valójában a múltjával szembesítés után vagy a háziasított kutyájával kapcsolatban … mert ezek olyasmik voltak, amik láthatóan túlfeszítették a majd kétórás műsoridőt, de persze azért három film pedig sok lett volna ebből.

Mégis értékelem a szándékot, hogy végül elkészült. Csak remélni merem, hogy ez talán (meg a Halálos Iramban bevételei) lehetővé tesznek majd egy, a Sötétség Krónikájához hasonló, látványos és szövevényes filmfolytatást. Vin Diesel úgy nyilatkozott, hogy még két filmet szeretne elkészíteni erről a karakterről. Én vevő vagyok rá, csak ne kelljen megint ennyit várni rájuk.

Riddick – az űrvadon szava

One thought on “Riddick – az űrvadon szava

Vélemény, hozzászólás?