Nova: A mocsár titka (hangulatkeltő)

„Láttam maró mocsárt, hol mint egy szörnyű hálón
A sás közé akadt Rém poklos teste reng,
És vizeket rohadni örök szélcsendben állón,
S örvényt, mely tág kerékben az égaljig kereng.

Gleccsert, ezüst napot, gyöngyházhabot, parázs
Eget, sok reves roncsot, mik barna öblön úsznak,
Hol szörnykigyókat kínoz az élősdi marás
S enyhűlni bús szagú vén görbe fákra kúsznak.

Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros,
Kit elvitt a vihar élőtlen étherig,
S zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most
Részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik,”

(Arthur Rimbaud: A részeg hajó [részlet], Tóth Árpád fordításában)

„Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.”

(Paul Verlaine: Őszi chanson [részlet], Tóth Árpád fordításában)

A magas, előkelő vonású, hóhajú alak kezeit a háta mögött összekulcsolva, némán állt. Előkelő származását jelen pillanatban az ujjait díszítő arany gyűrűkön kívül leginkább csak nemes arcvonásai sugallták, ruházata meglehetősen egyszerű, praktikus, már-már puritán volt. Hiába, a Mocsár nem előkelő ruháknak és előkelő uraknak való hely… Az ég kékesszürke színt öltött, a hűvös, nedves őszi idő nem sok jót ígért. Egy esőcsepp aláhullt a fellegekből, s halkan egy közeli pocsolyába hullt, fodrozódó hullámocskák sorát indítva el ezzel. Aztán jött a többi társa is – eleredt az eső. A csendben szemlélődő alak elnézte még egy darabig az előtte lévő látványt: a szorgos alattvalókat, ahogy ásóik a láp nedves, ragadós, barátságtalan földjébe vájnak, ahogy telnek a vödrök és zsákok, ahogy az elnyűtt cipők a sárban óriási barna bakancsokká válnak, ahogy a katonák gyorsabb munkára ösztönzik a munkásokat. Sem a hely, sem az idő nem kedvező ehhez – tudta ezt jól a nemes is, de nem volt más választása, ha meg akarta valósítani tervét. A terve szempontjából kicsit még kapóra is jöttek a kedvezőtlen körülmények, hiszen ki járna ősz közepén ebben a barátságtalan mocsárban…

– Erről senki nem tudhat, Jahrn. Mindenképpen féken kell tartani az emberek nyelvét. Nem akarom, hogy pletykáljanak erről a helyről, és kincsvadászok lepjék el a földemet. S még ők jelentenék a legkisebb gondot… A legjobb embereidet küldd ide, s lehetőleg a toroniakat. Ebben az aszisz söpredékben a mai napig nem tudok teljesen megbízni, ha fontos dolgokról van szó… Most pedig nincs fontosabb dolog egész Rak Narvalban ennél az ásatásnál…

– Igenis, uram. Nem fogok csalódást okozni önnek!

Aztán a testőrkapitány a katonáihoz indult, a nemes pedig megunva az esőt lassan, méltóságteljesen a kísérete felé lépdelt, hogy kiérjen a láp területéről a közelben álló hintóhoz, mielőtt teljesen bőrig ázna…

A kaland helye és ideje: P.sz. 3706. Abaszisz, Rak Narval tartomány

A kaland Ifinből indul. Amolyan „klasszikus” kalandozócsapatot várnék, akik ismerik már egymást és van egy bejáratott közvetítő ismerősük Ifinben, s miközben a fogadók, kocsmák, bordélyok melegét élvezik az Abaszisz klímájától szokatlanul igazán hűvös, esős őszi időben, tőle várnák azt, hogy alkalmas munkát találjon nekik.

Nova

(a kaland az őszi táborban kerül lemesélésre a slayers csapat számára)