Egy karakternyi álom

4.rész

Shen

 

Ismét egy remekbe szabott előtörténetet gördítettek elénk azok a bizonyos szerzetesek, abból a bizonyos kolostorból, ahol hősök történeteit jegyzik. Így alkalmunk nyílik folytatni cikkünket, mely során egyre több, olvasmányos előtörténetet tudunk bemutatni. Aki az eddig olvasottak után kedvet kapott megmutatni, ő milyen karakter történetet tud írni, az ne várjon, küldje el bemutatásra szánt irományát, hogy a nagyérdemű megszemlélhesse. Köszönjük szépen az eddigi közreműködést.

Remélem titeket is annyira magával ragad ez az írás, mint engem jó szórakozást hozzá. Továbbra is várjuk az előtörténeteket a vodlimario@gmail.com email címre, és nyugodtan fejtsétek ki véleményeiteket és gratulációitokat a kommentekben.

Ahogyan eddig, most is egy irodalmi igényességgel megírt előtörténetet tárunk elétek. Mostani részünkben egy kevert, mondhatni mozaikos stílusú írást mutatunk be. A megálmodott karakter életét és stílusát, hangulatát, egyaránt fejti ki a próza, és a líra, az az leíró, és verses részekkel, melyek keveréke jól és jó helyen egészítik ki egymást. Életének fontosabb eseményeit taglalja a klasszikus leíró részek, amit egy külső, mesélő szempontból ír le, s ezen rövid fejezetek előtt egy-egy vers (pontosabban haiku), vetíti előre, és foglalja össze az elkövetkező leíró rész történetét és hangulatát. Az egész alkotásból sugárzik a keleti, zen hangulat, amiből tökéletes képet kaphatunk a karakter viselkedésére és, stílusára. Mivel ez az előtörténet találkozóra készült, így érezhető néhány formai s terjedelmi megkötés, illetve bujtatva, de beleépített néhány karakterisztikát, de ezek nem törik meg az írás hangulatát, és emiatt is tér ki csapatával való kapcsolatára is, akiket olyan fontosak élettörténetében, hogy karaktert formáló tényezőkként jelennek meg, s ez gyakran elő is fordul kalandozó társaknál. A karakter, ahogy legutóbbi cikkünk alanya is, Ynev világára alkotódott, és szintén egy harcművész, ám ezúttal, ha jól sejtem kyr vérű, faját tekintve. Bár előző cikkünk karakteréhez hasonlóan klasszikus harcművész elképzelés, (ami egy ennyire kötött karaktertípusnál könnyen megtörténik) mégis erősen érezhető, így előtörténet által a különbség, mégpedig hogy a most bemutatott Shen inkább egy vándor filozófus, mint az előző. Ez is jól mutatja, hogy azonos típusú, stílusú karakterek között mennyi variáció lehet.

Maga az előtörténet előtt fogadjátok az író, Hídvégi ”Cypher” Dániel, szavait hogy jobban megértsük az alkotást.

A karakter megalkotásánál egy dolgot tudtam biztosan: nem egyediség, sokkal inkább egy filozofikus hangulat lesz rá jellemző. Ihletője leginkább a kelet ázsiai kultúrák egyensúlyra törekvése volt míg vizualizálásakor az Avatar: Az utolsó léghajlító című rajzfilm vízhajlítóinak mozdulatait vettem alapul. A japán kultúra iránti érdeklődésem pedig éppen kapóra jött…

Haiku formában megírt összefoglalókkal vagy sokkal inkább előzetesekkel próbáltam feldobni az előtörténetet, némi tagoltságot is belecsempészve ezáltal. Fontosnak tartottam, hogy minél jobban felépítsem szerkezetileg, így tulajdonképpen a vers-lánccal kezdtem és utána bővítettem ki a prózai részekkel. Az előtörténet írásakor igyekeztem nem csak információt közölni, hanem (saját szórakoztatásomon felül) a leendő kalandmesteremnek is valami érdekeset alkotni.

Sokszor gondolkodtam azóta, hogy ez vagy az nem lenne-e jobb úgy, ha… de az alkotás pillanatait, minden hibájával és szépségével így adja vissza, és megnyugtat a tudat, hogy a folyó sem nyílegyenesen halad a tenger felé…

 

A folyó éneke

Ágak óvják, így
Vihar el nem moshatja
az apró erecskét.

A gyermeket egy fél emberöltővel ezelőtt találták, tizenhét holdesztendeje, a Howa szigetén, a Folyóvíz Bölcsessége nevű dart-nid-kinito kolostor küszöbén. Gyönge alkata és hófehér haja nem sok  jót  sejtetett jövőjét illetően. A vastag, sötét pokrócok közt rejtező apróságot látva,  meglelője,  Sulyom-mester  a  Shen nevet adta neki, melynek jelentése Kis Kagyló; miután küllemét tekintve kicsiny gyöngyszemnek látszott a  durva héjban. Az ifjú érkezése után nem sokkal külhoniak érkeztek a környékre, kik egy nő és egy férfi után kutattak. A nő leírásában említést nyert hószín haja, mely elővigyázatosságra és hallgatásra ösztönözte a Folyóvíz Bölcsességének tudós szerzeteseit. Ottléte ettől kezdve nem forgott rendtársai száján, a városba látogatva nem engedték a többi tanítvánnyal, képzését mondhatni titokban folytatták.

Sziklák közt bújó
Patakcsobogás hallik,
útja törelten.

Bár képzése alatt ereje, gyorsasága és legfőképp ügyessége sorra átsegítették a mesterei által támasztott kihívásokon, tanítványtársainál gyakrabban esett áldozatul gyenge egészségiállapota és állóképessége miatt nyavajáknak. A gyengeségtől, melyet vérében hordozott semmilyen képzés és intenzív gyakorlás nem tudta megszabadítani: horzsolásaiból, sérüléseiből úgy fakadt fel a vér, akár a legbővizűbb forrás, nem egyszer veszélybe sodorva életét is. Mesterei szokatlan állapota miatt fontosnak látták, hogy minden körülmények között megóvhassa magát mindazon veszélytől, amivel a külvilágban később szembesülhet. Tanítói keze alatt felcseperedve, figyelmét és hajlamait tekintve az elme és bölcselkedés művészetére különösen fogékony ifjút lassanként alkalmasnak ítélték, hogy tudását bemutatva tanítói előtt, befejezze tanulmányait.

Fák, sziklák közül
útra kél a csermely, lesz:
Csillagok tükre.

A rend vezetője magához szólítva őt, példabeszéddel élt a tóról, melyet túl sok folyó táplált, így elöntötte a környéket, ezzel mocsárrá rontva az erdőt és tisztásait, hol a vadak tanyáztak, így mutatva meg neki, miért   nem töltheti minden tanítvány hátralevő napjait a szigeten, hol neveltetett. Az ifjú, miután tudás és a világ megismerése utáni vágya lassanként szárbaszökkent lelkében észrevétlenül, őszinte hálával köszönte meg a napokat, melyeket a Howa ölelő karjai közt tölthetett. Kételyeit eloszlatta mindazt a tudás amivel megajándékozták útravalóul, s nekiindult, először a királyság megismerését tűzve ki célul. A kolostor kapuin kilépve Sulyom-mester átnyújtott neki egy imafüzért, melynek vezér-gyöngyét óvó hatalommal itatta át a rendház régi pártfogója, a királyság egyik misztikus kövekben jártas varázstudója. “Bár bízom az ősök bölcsességében és az Útban, mely a tökéletességbe visz mindnyájunkat, úgy sejtem, a világ olyan viszontagságokkal fogadott téged keblére, melyeket még nem is érdemelhetté.

Sólyom röpte óv
Sötét ármánytól mindent
Föld és ég között.

Néhány esztendő után, melyet a királyságban töltött, más kolostorok beavatottjaival gyakorolva művészetét és összemérve tudását, felkészültségét, a fővárosba ellátogatva furcsa jelenetnek vált tanújává. Egy vad külsejű külhoni egy bús mesternek próbált vígaszt nyújtani, s a nyelv jelentette akadályokat elhárítva Shen segítségével, végül a kovács gyermekét is visszavitte atyjához úrnője, Ville akarata szerint. A kaland folytán megismert Eir Line vad-szelídségét csodálva, illetve a jóra való hajlandóságát értékelve, végül mellé szegődött, hisz a világot egy Ville papnőnél senki sem járhatja be szívesebben. Kalandozásaik alatt hatalmas szívéről és jószándékáról számtalan alkalommal tett tanúbizonyságot, időt és fáradtságot sohasem kímélt, ha bajbajutottakhoz vezetett útjuk. Mivel a bűnös életbe menekülőket némi unszolás hatására sikerül csak kegyelmesebben megítélnie, így a leányt a megfontoltság tanai felé próbálja terelni a közösen eltöltött napokon.

Sikló, mit sás rejt;
Megbabonázott tánca?
A zsákmány te vagy.

Az út, melyet követtek, végül egy gazdagabb város felé vezette őket, hol a főtéren egy déli származású leányzó szórakoztatta a népet táncával, s ekkor történt, hogy egy enyves kezű apró majmocska erszény után kutató kezei a levegőt kezdték markolni. Az ügyes kis apróság farkasszemet kényszerült nézni a harcművésszel és végül vele hagyta el a helyszínt. Később a táncoslány, az állat gazdája fondorlatos szavakkal, látszólag korholva az apróságot sűrű bocsánatkérések közepette próbálta elpalástolni mindazt mi történt. Viszonzásul Shen idézni kezdett nekik a tanításokból, melyek a megérdemelt jutalom eltulajdoníthatatlanságáról és a földi javak értéktelenségéről szóltak, ezzel próbálva kisegíteni a rászorulókat. A táncos lány megrökönyödésének hála, melyet az ifjú érdeklődésnek tudott be, a papnő feltűnésekor ezért, már mint új társaikat mutatta be őket. Soraya ügyessége és Sadiq tehetsége a későbbiekben is nagy hasznukra vált, mikor éppen nem bajba sodorta őket és figyelmük magasabb célok felé fordításán tevékenykedve valódi társakra lelt bennük is a fiatal harcművész.

Kapzsi kis róka:
Pávaként él és küzd,
Szíve oroszlán.

A tolvaj leányzó “rabulejtése” után nem sokkal ellenben, egy újabb furcsa alak jelent meg. Jó kiállású, harcedzett ifjú, ki valamiféle “pénzügyi tanácsadóról” érdeklődőtt a leány felé bökdösve ujjával. Mint kiderült, a színész-gladiátor féle, úgy nevezett nerton a gazdagság és nemesség felé vezető utat kívánja meglelni kalandozásai során, melyben a szabad szellemű leányzót, kinek élete többek közt a pénz körül forog, mint pénzügyi tanácsadót kívánta alkalmazni “nemesi udvartartásában”. A későbbiek során, beszélgetéseik közben a fiatal harcos fogékonyságot mutatott a bölcsesség tudományára, s elképzelései nemesebbek voltak bármilyen földesúrnál vagy hercegnél a ranghoz illő viselkedésről. Újdonságokra nyitott gondolatvilágát és jó adottságait kihasználva végül terelgetni próbálta kissé útban lévő büszkeségét ügyesen megkerülve, hogy mikor valóban nemessé válik, már nem csak jellemében, fennmaradjanak naiv, de jószándékú eszméi a világ működéséről és a feladatról, melyet a rang és hatalom reá ró.

Tengerbe érve,
bár elvész saját sodra,
a víz víz marad.

Említést érdemel még a nagyvilágba kilépést követő visszhang, mely lelkében kelt. A zárt világból újdonsült szabadságra ébredt fiatal félte kissé az ismeretlent, bár legalább annyira kíváncsi is volt  mindarra,  mit odakint találhat. A világi erkölcsök, pénzéhség, kapzsiság ismerősnek tűntek régi tanítók írásaiból. Az ember esendőségén túl viszont számtalan új tapasztalattal gazdagodott. Vágyakozás, melyhez  hasonlóban  még  sosem volt része, mások szenvedésének láttán az együttérzés, mely hatalmába kerítette… Szembesült saját emberségével. Szembesült vele mennyivel többre képes a földön kapáló parasztoknál és milyen könnyedén megoldhatná mindazt a gondot és bajt, mely az ő életüket keseríti napról napra. Egyik alkalommal, mikor találkozott egy fa alatt pihenő idősebb Nastar paplovaggal, beszélgetésbe elegyedett a Tanító kegyeltjével és választ nyert a fel nem tett kérdésre: “Miként a folyó sem kanyarodhat el minden gyümölcsfát egyenként táplálni, úgy a megvilágosodást és tudást kutatók sem fordíthatják erejüket arra, hogy mások sorsát egyengessék úton útfélen. A nagyobb jó, mi az Ég Alattit szolgálja megköveteli az emberi szánalomtól való elszakadást éppúgy, mint a kapzsiság vagy bármely nemkívánatos tulajdonság elhagyását az úton.”

Patak, folyó, már
Tenger; Mennyboltba olvad
hamarost: végzet.

Az újkeletű bölcsességet szívébe fogadva Shen útját ímmár  egy  magasabb  eszme  vezette.  Kereste önmagában, társaiban – barátaiban mindazt, mi az örökkévalóság felé vezetheti útját. Igyekezett meglelni a módját, hogy több jót tegyen az emberiséggel, mint amit halandóként valaha tehetett volna tehetségét harcosként,  tanítóként a nép szolgálatába állítva. Mialatt kutatása előrébb mozdult napról napra, érezte,   hogy mindazoktól, kikkel összekötötte őt az éegiek akarata, távolodni látszott.  Ezzel  párhuzamosan,  valamiféle furcsa késztetést kezdett érezni. Mintha mindaz, mit a szentháromság egyik szolgája elé tárt, még nem volna teljes, mint iránymutatás. Végül meglátogatta Ville egyik szent tisztását és  ott  mélyedt  meditációba. Miközben lelkét elárasztotta a nyugalom, elméjét a béke és érzékeivel magához ölelte a világot, figyelmét egy tépett dalosmadár ragadta meg, melyre lassú ugrándozása közben kígyó csapott le. A liget túlfelén viszont egy fiatal kígyót ragadott el egy ragadozó madár, hogy kicsinyeinek táplálékot vigyen. A természet apró színházát figyelve percről percre biztosabbá vált: Miként a patak sem futhat  rögvest  a  tengerbe vagy válhat felhővé, hogy táplálja a világot rögvest, úgy a megvilágosodáshoz vezető utat is lépésenként, belső késztetése követésével érheti el, ha bejárja mindazt, mit neki szántak az életben.

Különb utat lel,
Ki önmagát feladja,
végtelenbe’: ér.

A tisztáson tanultak fényében viszont újabb kétségek kezdték gyötörni: Mi történik, ha az út, melyet jár, rossz irányba viszi? Mi lesz, ha idejekorán véget ér az út és nem éri el a célt? Aggodalmai közepette tanácsért Velar követőihez fordult, kiknek ura kezdet és vég fölött bíráskodik. Kérdései számtalanok voltak és a hallgatag követők türelmesen várták az áradat végét, majd továbbra sem méltatva válaszra, egy fóliánst hoztak a tekercstárból. Megengedték az ifjúnak, látva kíváncsi természetét és hogy kérdései helyes irányba terelik útját, hogy néhány napig látogassa őket, míg a fóliánsban rejlő tudást magáévá teszi. A tanulmány az élet és halál viszonyát vizsgálta, számtalan szemléletes történettel, néha vélhetően több életen is átívelő sorsokat górcső alá véve, rámutatva, hogy a nagyságra hivatott lelket nem köti a test, melyben a világot járja, hiszen feladata, magasabb rendeltetése emberi elmével fel nem fogható. Eképpen békélt meg végül Shen a világgal; melytől idegenkedett és mégis részese volt; az úttal, melyet vágyott megtalálni, s végül a lemondás vezette rá; utolsóként pedig a végzettel, mely sokkalta jelentéktelenebbé vált szemében, mint korábban valaha.



Egy karakternyi álom – IV. rész – Shen

Vélemény, hozzászólás?