Sikeresen lezárult Debrecenben a III. Regélő Főnix szerepjátékos találkozó.  Következő napokban kerülnek ki a rendezvényen készült fényképek, hozzátartozó anyagok és a rendezvényre készült ünnepi kiadvány melyet most már sokan otthoni könyvtáratokban is kincsként őrizhettek. Ezen bejegyzés alatt várjuk mindazon útra kelő és hazatérő kalandozók véleményét akik részt vettek ezen a neves eseményen velünk.

Mindannyian részesei lehettünk ennek a nagyszabású eseménynek amelyet a kaland magába foglalt és méltán gondolhatjuk, hogy valami ezzel elkezdődött. Ezzel zárult a Psz. 3719-es év és új utakra lépve újabb kalandok után eredünk. Debrecenben ez volt az eddigi legnagyobb rendezvényünk ahol már 12 csapatnak tudtunk játékot biztosítani és közel 70 embernek. Elhagyva Viadomót új vidékek felé fordulunk történeteinkkel és várjuk, hogy azokban a kalandokban is társaink lesztek. Reméljük mindenki jól érezte magát és elmondhatjuk, hogy minden asztalnál megvalósult azaz álom ami Ynevet több mint negyed évszázada mindannyiunk számára egyformán fontossá teszi.

Vélemények a III. Regélő Főnix szerepjátékos M.A.G.U.S. találkozóról

21 thoughts on “Vélemények a III. Regélő Főnix szerepjátékos M.A.G.U.S. találkozóról

  • Jó volt a modul. Kicsit hamar végig lehet pörgetni. Nem volt nagy kihívás a modul. A feladványok egyszerűek voltak. Kicsit így a végére úgy éreztem, hogy ez az kicsit megpihentünk. A harci helyzet miatt és az in medias res miatt az emberekben az lehetett, hogy sietni kell. Nem tudtál interakciót létesíteni nem is nagyon lett volna rá esély. Akik játszották a dúlás kincsét és azt a karaktert hozták nagyon nagy előnnyel indultak. Rozsomák egy kiváló mesélő volt. Mindig élvezek nála játszani. A karaktereket nagyon jól átadta. A helyszín nagyon jó volt. Nem voltunk annyira zsúfoltan.

  • Életem első rendezvénye volt, emiatt izgatottan vártam – nem csak a modult, hanem magát a találkozót is. Nagyon sokat agyaltam azon, hogy milyen lehet egy ilyen alkalom, több csapatot látni, ahogy egyszerre ugyan azt a kalandot játszák végig, és olyan emberekkel találkozni (akár az ország másik végéről, akár ugyan abból a városból), akikkel enélkül nem is ismernénk egymást. Az élmény felülmúlta az elképzeléseimet; a szervezés remekül lett kivitelezve, az esemény gördülékenynek tűnt, a játékosoknak szerintem egy kifejezetten nyugodt, igényes és barátságos környezetet tudott biztosítani.
    A modul véleményem szerint remek, alig várom, hogy a – nem mellesleg roppant színvonalasra sikeredett – kiegészítőben is elolvassam. Egyetlen dolog, amit negatívumként tudok kiemelni, az az, hogy kevés lehetőség volt a szerepjátékra, ez azonban betudható annak is, hogy tekintettel kellett lennünk az időre. Ettől függetlenül a története nagyszerű, az epikus momentumok hidegrázósak, és tökéletes egyensúlyát találta meg annak, hogy ne csak a karakterek harcértékeit, erejét, ügyességét, hanem az érzelmeit, és a játékosok kreativitását is próbára tegye. Kihívásból nem volt hiány, libabőrből pedig pláne nem. A Dúlás Kincse után kifejezetten nagy élmény volt, amit az tudott volna überelni, ha mind a két kalandot ugyan azzal a karakterrel játszom végig. Véleményem szerint remek mesélőt is kaptunk Rafin személyében, úgyhogy minden adott volt ahhoz, hogy nagyon pozitív élményként könyveljem el az egész napot magamban, nem kívánhatnék ettől jobb első rendezvényt.

    Köszönöm szépen mindenkinek, aki időt és energiát fektetett abba, hogy A Találkozó létrejöhessen!

  • A legelső dolog, amit kiemelnék a III. Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozóval kapcsolatban, az a helyszín. A rendezvény helyszínváltásra kényszerült, ezért egy kicsit tartottunk, vajon jó lesz-e, pláne, hogy két emeleten zajlott a játék. Mivel én a forró teát szállítottam egész nap, nekem sokszor kellett fel-alá másznom a lépcsőn egy-egy kancsó forró teával mindkét kezemben. Azonban ez végül nem bizonyult akkora akadálynak, mint hittem. 🙂 Úgy vettem észre, hogy a felső emelet egy picit visszhangos volt, de ezt jövőre elég egyszerűen meg lehet majd oldani. A hely nagy előnye az udvarban lévő bár, ahol viszonylag jó áron lehet ételt kapni.
    Ahogy körbejárkáltam, nekem úgy tűnt, minden asztalnál jó a hangulat, sokan nevetnek, vagy ámulva csüngnek mesélőjük szavain. Egy-két dramatikus pillanatnál előfordult, hogy nem mertem a teával megzavarni a történet folyamát. 🙂
    A kiegészítő nagyon menő, az én saját példányom már tisztelethelyen van a könyvespolcomon. Szerintem nagyon kreatív ötlet, hogy a modullal együtt jelent meg a városról az anyag. A kiadvány gyönyörű lett, nagyon igényes, csodaszép ábrákkal 🙂

    Köszönöm az összes mesélőnek, játékosnak a részvételt, örülök, hogy itt voltatok! 🙂

  • Nekem ez volt az első regixes találkozóm és szerintem ez örőkké az emlékezetembe lesz vésve. Hihetetlenül jó volt a szervezés gördülékenyen ment minden a helyünket is gyorsan megtaláltuk a környezetünkben nemvolt semmi ami megzavarhatta volna a játékunkat. A modul nagyon de nagyon tetszett izgalmas pörgős és felejthetetlen volt. A harci jelenetek nagyon jók voltak és nem is volt kevés belőllük de ez nem ment a szerepjáték rovására sem. Bennem egyfolytában ott volt a félelem az izgatottság minden egyes percben és ilyet még sosem éreztem ezelőtt. A mesélőnk is kifogásolhatatlan volt a helyszíneket nagyon jól elmesélte és minden részletet is láttam magam előtt, az njk-at nagyon jól kijátszotta és néha poénkodni is tudtunk de ez nem ment semminek kárára. Rengeteg mindent megtudtam Viadomoról és nagyon tetszik ez a hely. Mindösszeségében hihetetlen élmény volt és köszönöm mindenkinek aki megjelent és mégszínesebbé tette ezt az egész találkozót.

  • Szerintem a csapat-KM eloszlás ránk vonatkozó része kifogásolhatatlan volt, ugyanis a csapat jelentős hányada még csak nem is ismerte a mesélőjét, miáltal kellemes meglepetésben lehetett részünk, hisz magasabb színvonalú elbeszélőmódot és a megszokottaktól némiképp eltérő szókincset tapasztalhattunk meg kalandmesterünk, Rafin által. A kellemes, barátias légkör megteremtését sem a modul, sem a helyszín nem gátolta, így igazán élvezhetővé lehetett és lett téve az egész rendezvény. A modulban volt mód próbára tenni a karaktereink minden aspektusát, ami az élvezeti értéket csak növelte. Mind a modulon, mind a rendezvény egészén érezhető volt, hogy sok idő- és energiabefektetést igényelt, és a végeredményt megtapasztalva úgy hiszem, kijelenthetem, hogy megérte. Örülök, hogy részt vehettem, ezen a remek találkozón.

  • Ahogy azt az ember el is várhatja a Regélő Főnix csapatától, idén is kivételeset alkottak a modul és a szervezés kapcsán is. A régóta várt Viadomó kiegészítő méltó bemutásaként egy epikus kimenetelű, ugyanakkor Ynev számára baljós felhőket idéző modult kaptunk. A történet gördülékenyen haladt, mégha el is akadtunk néha, a félreértéseket könnyen leküzdöttük, hála a szervezés és a mesélőnk (Dobrán) rugalmas és megértő hozzáállásának és törődésének.
    Amikor egy rendezvény ennyire láthatóan fontosnak tartja, hogy a résztvevők mosolyogva és pozitív élményekkel teli távozzanak, az mindíg megmelengeti a szívemet és újra a pozitív irányba billenti a MAGUS jövőjében bízó belső mérlegem mutatóját.
    A modulról összességében azt tudnám mondani, hogy bár a témája nem állt hozzám túlságosan közel, Viadomó történelmi és kultúrális szempontból egyedi mivoltának, és mesélőnk alapos munkájának hála végigjátszottam – és minden fennakadás ellenére – kifejezetten jól éreztem magam, úgy a karakerem, mint a saját bőrömben.
    Ezúton is szeretném megköszönni a Regélő Főnixnek ezt az élményt – várom a folytatást!

    A helyszín közel volt számunkra, akik a tömegközlekedés varázslatos (időutazó) csodájával érkeztünk, és kellőképpen táhas, hogy kényelmes szerepjátékra biztosítson lehetőséget. (A mosdó Narni szerű kalandjait azért szívesen kihagytam volna. XP)

    KÖSZÖNÖM ÉS ÍGY TOVÁBB!

  • Üdv, először is köszönöm hogy Kalandmesterként részt vehettem a találkozón.

    A modulról: Személyszerint úgy véltem hogy ez a modul nagy felelősségérzetet követelt a Kalandmesterektől, részben azért is mert ugye újfent egy év lezárása következett, de! ezenfelül egy új, nem hogy év ellenben éra alapjait is lefektette. Ez a felelősségérzet viszont számomra kellő ambícióval látott el ahhoz hogy ezt igenis “oda kell tenni”. Ugyan a modul alapjaiban véve egy “nyomozós” modul de azok is megtalálhatják benne a számításaikat akik a harcot preferálják vagy azok akik a misztikumok szerelmesei. Ehhez Viadomo nagyszerű táptalajt biztosított így ebben a helyzetében. Úgy vélem a modul kihívásait nagyszerűen rá lehet hangolni a legtöbb fajta csapatra, amihez elég rugalmasan lehet felhasználni ugyanúgy az NJK-kat mint a környezetüket. Könnyen tanulhatónak éreztem a modult, ami nagyon is kapóra jött azoknak (pl.: nekem) akik kevesebb időt tudtak rászánni mint amennyit szerettek volna. Kellően balanszáltnak éreztem a feladatokat.

    A csapatról: az 5D Adventure 5 fős csapatát kaptam. Ez eddig azt hiszem 4 volt a legtöbb ember akinek meséltem kalandot ami alapján kellő kihívás elé néztem. Ugyanakkor a félsz is megvolt hogy képes leszek e kiszolgálni 5 különböző karaktert úgy hogy senki ne érezzen hiányt. Előtörténeteiket olvasva fel is tudtam vázolni magamban hogy mit várhatnak el e kalandtól. Révén hogy nem voltunk teljesen ismeretlenek egymásnak rá tudtunk egységesen hangolódni a játékra. Ugyan akkor a mese első, kvázi felénél, számos téves avagy nem jól átadott információ megnehezítette és roncsolta a közöttünk létrejött kohéziót amely végül majdnem katasztrófába is torkolhatott volna , Ishidu közbelépésére és egy bensőséges csapatépítő beszélgetés után felvettük a fonalat és csodálatos perceknek és óráknak néztünk elébe ahol én is a csapat részeként éltem meg az elért sikereket és együtt éltük át a drámai/feszült pillanatokat. ( Az egyik résznél oly mértékben koncentráltak rám és én rájuk hogy ha valaki elment mosdóba vagy cigizni akkor csak rá 2percre eszméltünk rá hogy “hallod ő hova lett” :D) Egy szó mint száz, remélem lesz még alkalmam mesélni nekik és köszönöm hogy velem tartottak.

    A Helyszínről: Az Alternatív Közösségek Egyesülete biztosította számunkra ezúttal a helyet egy csendesebb utcában egy ahol egy udvarban lévő két szintes házrész volt a helyszínünk és ahol egy bisztró/kávézó is állt a rendelkezésünkre. A két szinten úgy vélem megfelelően el tudtak oszlani a csapatok és kellően szellős volt ahhoz hogy ha kérdek valamit a játékosomtól akkor ne a szomszéd asztaltól érkezzen válasz :). Kaptunk Kólát, Vizet, kávét, teát meg még sok szeretést. A Szervezők mint Ishidu és Dottya árgus szemekkel figyelték valamennyiünk óhaját és teljesítették azt amilyen gyorsan csak tudták. A szomszédban lévő Malter nevű (fentebb említettem) vendéglátó egységben pedig ezentúl még lehetett kapni mi szem szájnak ingere. A helyszín megközelítéséről nem tudok teljes képet festeni , parkolási opció biztos volt. Én nagyjából 700m-re lakok tőle szóval szóval úgy vélem a távolabbról érkezők kommentjei lesznek itt a mérvadóak.

  • Számomra most zárult le igazán a 2019-es év. A III. Regélő Főnix szerepjátékos találkozó fergeteges volt. Mindig lelkesedéssel tölt el, mikor látom, ennyien osztozunk közös hobbinkon, szenvedélyünkön, ahogy az is, hogy ifjak és a (khm.) senior korosztály is egyaránt jelen volt. Kaptunk egy kiváló modult, sőt annál is többet, hiszen a Krónikák.hu második szerepjátékos kiegészítő kiadványa, a Viadomo részeként debütált. Véleményem szerint méltó folytatása a Dúlás Kincsének és Lcargon történetének. Köszönöm az élményt Ishidunak a Voulnak, aki szívét-lelkét beleadta a szervezésbe, a modulba és a kiegészítőbe és tető alá hozta ezt az egészet, a játékosaimnak: A’Fradnak, MagicHorsenak és Pedronak, rettenetesen jól szórakoztam, remélem ti is. És végül, de nem utolsó sorban Dorottyának fáradtságos munkájáért. Biztosítva, hogy KM ne maradjon kávé nélkül és a rendezvény összes résztvevőjének poharába kerüljön forró tea. A Malter bár, ami idén helyszínül szolgált az eddigi helyszínhez képest lényegesen nagyobb befogadóképességgel rendelkezett, ami mindenképp pozitívum, valamint a bár meglehetősen szerény árakkal dolgozik a többi hasonló helyhez képest. Szumma-szummárum, izgatottan várom a folytatást és a következő alkalmat.

  • Összességében egy kellemes találkozó volt.

    A helyszín könnyen megközelíthető volt és megnyerő, bár néha kirántott a hangulatból, hogy jobban hallottam a szomszéd asztalt a sajátomnál.

    Tair, a mesélő remekelt a helyszínleírások, hangulat megteremtése és játéktechnikai-mechanikai kérdések terén. Képes volt komoly és humoros játékra is, és hagyott minket érvényesülni.

    A modulon látszik, hogy felfoghatatlanul sok idő- és energia-befektetés áll mögötte. Viadomo, a katonás erődváros annak ellenére, hogy szilárd, erős védelmet jelent a benne lévőknek, kellően fenyegetve éreztem azt és mindent amit képvisel. A nyomozós részei a játéknak pedig megfelelő mértékű kihívást biztosítottak. Jó érzés volt játszani a Dúlás kincse cselekményének folytatását, kellemesen furcsa volt játékon kívül tudni mindkét történet egyik fontos csavarát és nem említeni, mert nem azzal a karakterrel játszottam akkor, mint most. A végén a hatalmas To be continued… felirat volt az egyetlen probléma, mert így annak ellenére, hogy végigcsináltunk mindent, amit lehetett, éreztük, hogy valójában nem teljesítettük a ránk bízott feladatot.

    Még pozitívumként kiemelném Dorottya közreműködését, aki nem játékosként vagy mesélőként vett részt a rendezvényen, hanem asztalról-asztalra járkált, és igyekezett biztosítani, hogy senki sem szenved hiányt semmiből.

    TL,DR: Jó volt.

  • Jöttünk, láttunk, visszamennénk!
    Kiválóan szórakoztam, nagyon jó hétvége volt!
    Imádom a történetet amit a kaland elmesél, méltó a kiegészítőhöz amiben helyet kapott.
    Szeretnék kiemelni egy nagy negatívumot: Hol a kommuna? Miért ért véget? Ezzel kezdeni kell valamit most már tényleg!
    Köszönök mindent Ishidunak és Dottyának, jó esett a szombat a testemnek! Nekem sokkal szimpatikusabb volt ez a helyszín mint a tavalyi!
    Jövőre ugyanitt, ugyanveletek!

  • Köszönjük szépen a szervezést a teás lánynak a sok és finom melegítőt,a jó hangulatot és különösképp a kiválló mesélőnket Shalafit(remélem jól tudom igaz nevét )
    Sámánka

    U.i:ha lesz ideje valakinek utána járni hogy a sima salimat miért 1 óra alatt készítettek el annak hálás lennék 🙂 kárpótolta az íze mondjuk csak érdekelne 🙂

  • Remek találkozó volt! A kaland jó, jól játszható. Érdekes Viadomo a helyszín, még nem olvastam el, de kiváncsi vagyok a leírásra és majd a történet folytatására is. Kalandmesterünk remekül adta elő a modult, jók voltak a leírások és hangulat.
    Köszönet a szervezőknek a kiválló szervezésért! Külön köszönet a frissítő teáért! 🙂
    Helyszín jó volt, bár a mellékhelyiségen még egy kicsit lehetne kalapálni!
    Reméle, hogy jövőre (illetve idén) lesz folytatás!

  • Nagyon jó volt veletek! Bár ezt most a Regélő Főnix kapcsán írom, az egész évadra értem.
    Minden percét élveztem a közös hétvégének, a reggel hét órás budapesti rajttól, a hazaérkezésig. A helyszín tetszett, kellemes volt a büfé is, Dottya, külön köszönet az életet adó teáért és mindenért! A modul szórakoztatott, határozottan volt benne valódi feszültség, és a végén majdnem sírtam, amikor láttam a párom elterülni. A mesélőnk Mercury volt, feszes tempót tartatott velünk és közben végig átjött az ostromállapot, köszönet érte! Ahogy köszönet a csapattársaknak, a jóboszorkányunknak, a rendkívüli viel papnak, a wier fejvadászunknak, és a sajnos az utat lemondani kényszerülő varázslónknak is. Nélkületek sem lett volna ilyen szép a hétvége. Számomra a kalandban a legemlékezetesebb a helyszín, Viadomo mellett, a vámpír volt. Nyilván ebben benne van, hogy wier fajú karakterrel játszottam most, de nem csak ezért. Ritkán “látni” mágusban ilyen ősi vámpírt és ilyen epikus harcot.
    Nagyon örültem, hogy maradtunk a játék után Debrecenben, és együtt tölthettünk veletek egy kis időt. Azon viccelődtünk Kyrggel, hogy tulajdonképpen ez volt a nászutunk. 😀 A város nekem most már biztos, hogy kedvenc hellyé avanzsált, bármikor szívesen megyek, és bízom benne, hogy lesz folytatása a közös játéknak. Ahogy a modulnak is, mert úgy volt vége, hogy nem volt vége.
    És utoljára kikívánkozik az is belőlem, hogy megköszönjem Ishidunak és Amundnak, hogy a rendezvényen megemlékezhettünk Gáspár Andrásról, aki nélkül nem tölthettük volna ynevi kalandozással a hétvégét. Maradandót alkotott, értékeset adott nekünk. RIP

  • Dottya, azok után, amit a nyári táborban és Isti és Réka lagziján műveltél, már meg se kottyan a forró tea! 😀

    Négy esztendős munka ért véget – mégha nem is folyamatos, hisz mindkettőnknek más-más tervei is akadtak, valósultak meg eközben: Andornak a Kisokos, nekem pedig jó pár Cthulhu mese, kampány -, és még mindig úgy érzem, hogy volna mit hozzátenni a Törhetetlen Pajzs krónikájához. Ám ez még nem jelenti azt, hogy nem vagyok elégedett vele, és őszintén remélem, hogy sok-sok szép órát biztosít majd Nektek! 🙂 A csodaszép, pompázatos illusztrációkért pedig külön köszönet Halmi Zsoltnak! Nem utolsó sorban a túl fiatalon elhunyt Gáspár Andrásnak is, aki nélkül ez a kompánia nem is ismerné egymást, és lehet, hogy én is magyar focival, vagy valami hasonlóan dögunalmas és felesleges dologgal tölteném az időm.

    Égimeszelő barátunk modulja olyan jószág, mely oroszlánrészt – a szójáték szándékos 😀 – a hivatalos országleíró forrásra támaszkodik, nem érzi, hogy változtatni kell azon, ugyanis Viadomo igen erős alapra épült. Emellett tisztelgés is a közelmúlt egyik nagy modulja előtt. Rögtön egy vészterhes, zűrzavaros közegbe dobja a JK-kat, hogy a nagymesteri audiencia után egy ódon titok nyomába eredjenek. Persze szerepjátékban, sőt, gyilkos összecsapásokban sincs hiány, hisz a kaland a “lóra termett démonfattyak” minden erejét beveti a csapat ellen. Rövidnek rövid, de elhihetitek, hogy fájó szívvel az, hiszen az egynapos rendezvények átka nem más, mint a könyörtelenül araszoló idő. Egyetlen egy hibát tudnék felróni: hogy ez a modul szerintem túl sok szállal kötődik a Krónikák kalandsorozatához. Tudom, hogy Andor milyen hatalmas rajongója a Dúlás kincsének – anno ő volt a KM-em, mikor játszottam -, viszont szerintem jobb lett volna később bevetni. Ez végső soron egy országleírás, és mindannyian azt szeretnénk, hogy olyanok is maradéktalanul élvezzék, akik nem játszották az előzményt, vagy nem jártak még Krónikás találkozón. Hogy a Guglival rálelő soproni, kunmadarasi, röszkei, netán paksi KM-eknek, csapatoknak se legyen hiányérzetük, vagy köd a fejükben. Egyre bővül a kis csapatunk, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Én is azt szoktam mondani, hogy inkább MAGUS-os vagyok, mint Krónikás, hiszen csak 2015 óta járok. Sokszor éreztem magam úgy a gyakran felemlegetett régi élmények, modulok, NJK-k kapcsán, mint aki egy olyan terembe sétált be, ahol negyed órája sütöttek el egy remek viccet, és nem igazán érti, min nevet mindenki.

    A csapatommal meg voltam elégedve. Különös összetételű társaság volt, bevallom, voltak vitáink az ismerkedési fázis során. Végül azonban remekül áthidalták az elébük görgetett akadályokat, és a KM-i székemből úgy láttam, mindenki jól érezte magát. A dicső, “tengerlábú” harcos tengerész, a hősies khál lovag és a bohém bajvívó jól állták a sarat; a tapasztalt varázsló mágiája jól kiegészítette őket, párszor ő volt a továbbjutás kulcsa – újabb szándékos szóvicc -; az apró, törékeny papnő pedig a végkifejlet során mentette meg a vitéz urakat, mikor egy halk, leheletnyi fohász után a főellenfélre uszította Della rémálomszerű angyalait. A csupán négy órányi alvás ellenére én is nagyon beleéltem magam a helyszínbe, a karaktereitekbe és a szituációkba, nagyon remélem, hogy jó mesemondónak bizonyultam. Nekem nagyon szép emlék lesz ez a játékülés! 🙂

    Az új helyszínről annyit mondanék, hogy tetszik, a vonatozóknak csak húsz perc gyalog, a földszint meg kevésbé zsúfolt, mint az szokás, amit mindenki értékelt. A legjobban én, mert ezúttal nem akart szétrobbanni a fejem, mint a legutóbbi, pesti seregszemlén. A Malter nevű falatozóban pedig ízletes ételeket lehetett venni, egész jó áron. Ez tetszett. A gendersemleges wc-kért viszont nem vagyok oda. Több is elkelt volna. De erről nem a tűzmadaraink tehetnek. Hatalmas köszönet Debrecennek a Regélő Főnixért!

  • Jómagam eddig két Regélő Főnix találkozón vehettem részt, ezt is beleértve. Véleményemet több részre osztom, így egyszerűbb.

    A helyszín:
    Kedves Andor még pénteken – amikor a helyszínen takarítottunk és pakoltunk – megkérdezte tőlem, hogy: “Baha szerinted jó lesz?”
    Emlékszem még egy 2003-as téli táborra, ahol egy tetőtérben kialakított legénységi szállón voltunk, földre terített matracokon játszottunk és aludtunk több, mint 30-an. “Szerintem megfelelő”.
    Természetesen ez szubjektív vélemény. Mi az emeleten voltunk a beugró résznél, tehát az egymás mellett elhelyezkedő csapatok esetleges zavaró tényezői minket nem befolyásoltak jelentősen. Az asztalok megfelelő méretűek, a székek párnázottak voltak. A helyileg felszolgált ételekről nincs tapasztalatom, mi pizzát ettünk. 🙂

    Pozitív meglepetés:
    Minden újabb rendezvényen meglepődök, hogy a szervezők és a tagok mennyi energiát képesek felvonultatni azért a formálható világért, amiben mi játékosként részt vehetünk. Viadomo nem hivatalos kiadványa számomra óriási ötlet, mely egy szépen megszerkesztett és kivitelezett, igényes munka. Nagyon szépen köszönöm az elhivatottságotokat!

    A kalandmester és a modul:
    Mélyen tisztelt Caledonia volt a kalandmesterünk. Mi már játszottunk együtt, és már volt szerencsém korábban játékosként tevékenykedni nála, de kíváncsian vártam, hogy ezúttal milyen stílusban és hangulatban fogja elénk tárni a kalandot. Nem csalódtam, sőt kifejezetten izgultam a mesélés alatt. Remek ötletnek tartom, hogy egy *SPOILER ALERT* ostrommal nyit a történet, mivel az egynapos rendezvényeken az idő komoly akadály tud lenni. Ezzel a módszerrel kellően pörgött a történet. *SPOILER ALERT VÉGE*
    A karakterem már eleve fenntartásokkal kezelte Pyarront a korábbi események láncolata miatt. Ez a történet elérte azt, hogy kellő csorbát ejtsen a karakter hűségén. A hangulat és a mondandó átjött. Szép volt! Szeretném ezt a karaktert tovább vinni és a folytatásban is játszani vele. Emellett köszönöm Caledoniának a mesélést, érezhetően fejlődött az elmúlt pár hónapban (most már érezhetően kegyetlenebb tudott lenni ;P ).

    Negatív meglepetés:
    Szomorú, ami Gáspár Andrással történt. Neki is köszönhetem a gyermekkorom fantasy élményeit és azt, hogy rengeteg barátra tehettem szert. Remélem a lelke Ynev fantasztikus világába került és Erionban, a kalandozók városában épp most kér ki egy jó pofa sört. Egészségedre András!

    Szeretném megköszönni a szervezőknek és a kalandmestereknek a befektetett energiát. Jól szórakoztam!

    U.I.: Az éjszakai McDonald’s életmentő volt. 😀

  • Ahoy,

    harmadik Regélő Főnix volt ez ami volt és amin volt szerencsém jelen lenni, mesélni. Túlélték. Sajnos most nem tudtam korábban jönni (valószínűleg mert hallottam, hogy pakolni kell előző nap). Ezúton is hálás köszönetem a szállásért (és a teáért is). Ishidu, a Voul úgy éreztem felnőtt minden tekintetben a régebbi, nagy szervezők közé, ez már a rendezvény előkészületeiből is látszott.

    Ebből mint résztvevő annyit érzékelhettünk, hogy 10+ csapat számára kényelmes helyszínt biztosított, elegendő Kalandmestert hívott (szerintem jókat is, de állítólag nem illik ilyet írnom, hogyha én is az voltam) és a kalandmodul/kiegészítő/überraschung/ dolog igényességéből, ami konkrétan olyan élményt adott kézbevételkor, mint amikor először érintettem a Démon Átkát (vagy mellet). Ráadásul elegendő idő volt a mesélésre, amit sokszor keveslek, de így itt majdnem annyi lehetőség volt részletes bemesélésre, mintha csak csillagos nyári táborban lennénk. Ezt külön köszönöm.

    Csapatom a Kiválasztottak valójában az álruhás 7 szólam tagjai voltak, ennek megfelelően az egy asztalnál összesűrűsödő játéktapasztalat több mint másfél évszázadot tett ki, ami érződött. Együtt léptük át Viadomo kapuját, ami egy újabb ismerős-ismeretlen folt volt eddig Yneven: tudtuk, hogy van … meg hogy kb milyen … de valahogy eddig nem élhettük át, mostanáig. A csapat jól reagált és vette a lapot azoknál a kiszólásoknál amiket a karaktereiknek és amiket játékosaiknak szántam. Nem mondok neveket, nem szokásom kiemelni játékost, de volt amikor tényleg nagyon egy hullámhosszon voltunk gondolkodás terén. Aztán volt négy óra hogy nem … de Themestelen zaj volt a sarokban. Nagyon jók voltak.

    Dícsértem már a kalandot? A Dúlás Kincse című, valóban sorsfordító történet egyik szálát viszi tovább (egyébként szerintem nagyon méltóan és tudom, mert azt én írtam) ami egyébként maga is egy hosszabb folytatásos kampányfolyam (Örök Város Bajnokai) része volt. Ez “csak” azért fontos, mert szerintem egy élő, lélegző világ történelme is ilyen, a dolgok egymásból következnek és tök jó, hogy ott lehetünk a kisebb és nagyobb horderejű pillanatokban, akkor is ha játszunk, akkor is ha két íjász szabály után a harmadik dobásra készülünk gonosz szemekkel, habzó szájjal és nevelt kockákkal egy nomád visszacsapó íjjal. ERRRRRRPÉÉÉÉÉÉÉÉGÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉ

    *** Viadomo kiegészítő fasza, hands down. ***

    Szerintem legközelebb kihagyom az esti bulit. Túl jól éreztem magam és ahogy egy másik, távolmaradt (szerencsétlen …) barátomnak taglaltam szerintem én már meg sem érdemlek ilyen jó hangulatú estéket, amik (tényleg) ifjúságom legszebb teleit idézik. Na jó, mivel a helyszín meglepően ugyanaz így érthető valamelyest. De tényleg, táncolni, iddogálni, friss levegőn sétálni, magasröptű és mély beszélgetéseket folytatni, szeretni egymást és élvezni egymás társaságát már nem való nekem. Valójában amúgy az fáj, hogy hiába maradunk zárásig (vagy -3 ynevi fokig !!!) soha nem tudok eleget és elég emberrel beszélgetni. Nem mondok neveket, de azokkal is szívesen folytattam még volna, akikkel tudtam (Csak az a fránya pohár ki tud ürülni).

    Sokminden miatt lesz emlékezetes a III. Regélő Főnix és sajnos amiatt is, hogy ekkor vesztette el hobbink az egyik legfontosabb pillérét és a reményt a Holdfényember megismerésére, Garmacor elkísérésére Kránba, Vogel Zsigmond visszatérésére és még sok minden személyes másra is. Az élet HARC-SZENVEDÉS-HALÁL, de örülök hogy volt aki bebizonyította, hogy ezek közé belefér az alkotás, az olvasás és a szórakozás is azért, hogy mások művelhessék ezt. Sólymod velünk marad.

    Megismételhetetlen alkalom volt, úgyhogy csak a folytatásban és Dorottya teájában reménykedek.

  • Líthas!
    Egyszerű köszöntés elfeink nyelvén, ám ha tíz évvel ezelőtt régi önmagam így üdvözölném az utcán, csak pislogna párat és nem kímélve nevezne őrültnek, avagy kinevetve libbenne tovább felszínes barátai társaságában, mulatva a harminc éven túli kocka lányon. Pedig ha tudta volna akkor, milyen szegény is volt igazán és mára milyen gazdaggá válik, nem alázna meg, hanem boldogan zárna karjaiba. Segíteni akarnék neki biztosan, hogy minél hamarabb tapasztalja meg, milyen mikor ilyen fantasztikus, kreatív, egyedi és utánozhatatlan emberek veszik őt körül, akik barátai lesznek majd és egyben új családja is.
    Szeretnék neki segíteni megtalálni önmagát, de nem tehetem , mert tudom, hogy rengetegen fogják őt majd támogatni. Fel fogja hívni a Nagy Voul, mikor az első Regélő Főnix rendezvény előtt a fürdőszobában bőg, a félelemtől. Meg fogja nyugtatni, leveszi a válláról a rémület terhét. Segíteni fog neki megismerni a most élő Caledoniat. Azt a Caledoniat, aki ma már izgatottan várja az összes rendezvényt, legyen az a távoli Szekszárdon, Budapesten, vagy Zánkán, vagy itthon, mert mindenhol valóban családtagok veszik körül.
    A 2019-es (illetve 3719-es) év nagyon sűrű volt, izgalmas és színes, mind helyszínek és játékok térén. Mindezek egy közös szárny alatt, közös történelmet írva egymást segítve születtek meg. Míg játszol vagy mesélsz el sem tudod képzelni, milyen kemény, nehéz és hosszadalmas munka előzi meg azt, hogy te ott lehess és bármely pozícióban élvezd a találkozót vagy a modulokat. Az elmúlt időszakban egy leheletnyi bepillantást nyerhettem a kulisszák mögé. Sokkoló, milyen aprólékos, odafigyelést igényel egy versenymodul megalkotása, egy rendezvény lebonyolítása, vagy egy kiegészítőnyi álom megvalósítása. Mi halandók nem is sejtjük, nem jut eszünkbe amikor csőmodulnak nevezzük azt, vagy minden részletébe belekötünk annak, amivel többek ennyit foglalkoztak, csak azért, hogy mi játszhassunk , vagy mesélhessünk.
    Köszönjük nektek az évek kemény, kitartó munkáját, hogy az idei évében is mind annyit fáradoztatok értünk! Köszönöm az élmények ezreit, melyeket soha nem felejtek el!
    Sajnálom, hogy a bevezetőt ilyen, hosszúra nyújtottam, de ha az ember látja mi is folyik a színfalak mögött, nem fog tudni nem köszönetet mondani, ezerszer is akár, azért az ajándékért amit kap a Krónikák szárnyai alatt a klubboktól, emberektől és barátoktól!

    El is érkeztem a Kiegészítőhöz, mely az imént leírtakat erősíti, támasztja alá. Évek kutatásai, álmokkal ötvözve hozták világra. A Viadomo a második rajongói kiadás az ATAK-ot követően. Mind a két bemutató mű megállná a helyét az eredeti kiadványok között is, küllemét és tartalmát is tekintve. Az együttműködés tökéletes példái!
    A Törhetetlen Pajzs, a Bevehetetlen Vár nem csupán egy helyszínleíró kiegészítő! Történelemmel, jelennel és a jövő eszközeivel mutatja be, részletesen, kidolgozottan a Közös Világunk egy olyan szegletét, mely oly soká várt a megérdemelt papírravetésre. Érdemes minél több embernek elolvasnia!

    Az Oroszlánok Ítélete :
    Volt szerencsém lejátszani a próbajátékot, így játékosként is és a rendezvényen mesélőként is élvezhettem a modult. Kedvemre való, ha nyomok után kell kutatni, s ennek fejében a kaland emellett egy nagyon nehéz hátteret is ad a végéig. Egy ostromot. Veszélyes terep, Ishidu mégis helyt állt és nem lőtt mellé egyáltalán vele. Valóban háttér az ostrom, mert a kalandozók feladata sokkal fontosabb, mint bármi vagy bárki más a modulban. Véleményem szerint tökéletes, és megfelelő folytatása volt a valaha volt legjobb kalandnak a Dúlás Kincsének. Hatalmas pluszt ad annak, akit ért az a szerencse, hogy játszhatta, ám önállóan is megállja a helyét, úgy is ha nem ismered az előzményeket!

    Játékosaim a 96%:
    Természetesen, mint minden játék után, most is véleményeztük a csapattal az ők és az én teljesítményem is. Mivel a csapat neve megegyezett a játékon belüli elnevezéssel nehéz volt komoly arccal Pagbent alakítva megköszönni a segítséget a 96%nak nevetés nélkül  De, Dreina likeolja a %-ot!
    Bahamut : Intelligens ember, aki játékosként is megfontolt, figyelmes, megértő. Karakterének szerepéből sosem száll ki, végig tartva a nemzetiség, faj, származás, hit és kaszt által előírtakat. Élmény neki mesélni és játszani is vele!
    Lucius : Hadvezetés, kitörés közbeni csapdaállítás Indiana Jones módjára? Nem okozott nehézséget egyik sem, s bár nem szerzett Khal fület a gyűjteménybe, leleménnyel, puszta erővel és kitartással megszerezte az Éhező fejét!! Chei büszke lehet rá, nem kevésbé mint én! Humorzsák, amit kifejezetten értékelek, hiszen szórakozni ülünk le egy asztalhoz! 
    Patesz : Felkészült, nem is kicsit! Nagyon elégedett voltam a Krad pappal, aki nem csak felületesen használta a képességeit, hanem valid tudással rendelkezett. Utána olvasott, és nem nekem kellett a szájába rágni a válaszokat, hanem tudta, vagy rájött magától! A csapat és km alá is dolgozik segítve a közös munkát, élvezhető és tartalmas játék érdekében.
    Julin : Csendes kis harcművészem! Remek ötletei, kreatív megvalósítással párosultak. Végig mások épségét tartotta szem előtt, azonnal segítő kezet nyújtva a nehéz helyzetekben, még akkor is ha ez a halálát eredményezte. Az Isteneknek és társai fürgeségének hála tovább maradhatott a csapat része épen és Egészségesen! Egy picivel több szociális interakcióval kell a türelmes, figyelmes játékot megfűszerezni és kész a fantasztikus Julin harcművész.
    Imádtam nekik mesélni, hihetetlenül jól szórakoztam és remélem ők is. Mindenképp szeretném megismételni a közös munkát még nagyon sok alkalommal, ha elfogadtok egy Disney mesélőt!!
    A helyszín :
    Tágasabb jóval, mint az előző! Ez nagyban hozzájárul az élvezhetőséghez, a kényelemhez. Nem zavartunk más játékosokat és ők sem minket. Egyedül a mosdóval voltak problémáim. Sajnos az ételt korábban rendeltük meg, így nem tudok nyilatkozni a konyháról és a pubról. Nyugodt csendes helyen volt, így az utca zajai sem rontottak az élményen!
    A szervező Ishidu és drága segédje Dorottya mindenben segítségünkre voltak. Mindent megtéve azért, hogy senki ne távozzon elégedetlenül! Fantasztikus páros, jah igen.. ENNÉK MÁR EGY JÓ LAKODALMAS TÖLTÖTT KÁPOSZTÁT! ( kacsint kacsint) 
    Köszönöm a kemény munkátokat, és hogy ismét felejthetetlent alkottatok, és sajnálom hogy már több mint két oldal emiatt a véleményezésem, de ami jó az jó! Az dicséretet érdemel!
    Egyetlen árnyék vetült csak eme fantasztikus napra. Vigasz, hogy ez a remek elme, alkotó és író, már az Örök Körforgásban pihen Ynev csodás világán! Nyugodjon békében!
    A Krónikák szárnyai egyre nagyobbak, több és több embert ölébe zárva, akikre még rengeteg kaland vár együtt. Legyen a 3720 is ilyen, vagy fantasztikusabb ennél!
    Köszönöm nektek a tíz évvel ezelőtti Barbi nevében is, hogy Caledonia mellettetek ilyen boldog lehet!

  • Noh elmúlt ez a nap is sajnos!

    Bár eleinte még a KránStreet Boys csapatot színesítettem volna jelenlétemmel mint játékos, a szükség(és Andor) szólított így meséltem. Amikor a modult a kezembe kaptam… Mármint először digitálisan megkaptam és elolvastam csak ámultam. Lemesélni egy ostromot? Főleg Viadomo ostromát? Ezt egy ilyen csodásan összerakott profi kiegészítővel? Nagyon ideges voltam, hiszen nem kis dolog volt ez nekem. De ahogy többet olvasgattam, többször át is beszéltük a dolgokat úgy sikerült jobban húsomba építeni az anyagot. Ritka alkalom, hogy időben le tudok mesélni egy modult. Most sikerült, és az itt olvasottak alapján a csapatomnak is tetszett is. Pont amennyire nekem.

    A helyszínül szolgáló Malter egy nagyon jó hely volt szerintem. Ha korábban nyit az a bolt akkor lett volna csak királyabb. Talán az igazi negatívum az az volt. hogy közel voltak egymáshoz az asztalok. Könnyedén átszűrődhettek információk egyik csapattól a másikhoz úgy, hogy azok nem járhattak ott. Emellett az egymást túlkiabálósdival bár nekem sosincs bajom, ott a torkom begyulladva, hangszálaim erőltetése nem volt jó ötlet de sajnos szükséges volt.

    A csapatom játékát nagyon élbeztem. Terveztem előre, készültem rájuk pár dologgal de sok esetben úgy húzták keresztbe számításaim, terveim, hogy csak ámultam. Eleinte féltem, hisz a modul hangvétele sokkal komorabb akciódúsabb, és én szeretek viccesebb hangvételben mesélni. A csapatom az olvasottak alapján nem neheztelt rá, még tetszett is nekik. Hatalmas kő esett le a vállamról, hiszen nehezen tudok 10 percnél tovább komoly hangulatot tartani egyhuzamban. A csapat sok helyen kötődött a modulhoz. Mindenki tett valamit hozzá. Álmos Wier karaktere a Megtörhetetlen kriptájában és a Dicsőségek Csarnokában az érzések kijátszásával. Hűség érzése más isten, népcsoport iránt mint a sajátja. Az élete kettőssége immáron sokszorozódott. Anna Arel papnője aki a harc lehetőségét feláldozta csak azért, hogy a Kitörés pillanatakor elosonjon és a nomád ostromgépeket megsemmisíthesse, így megmentvén a kitörők soraiból sokakat. Dániel, ki Uwel paplovagként támogatta a katonákat(és párat uwel irányába térített) a kitörés előtt és közben. Gacsó úr, ki boszorkánymesterével először érzékelte az Entrópia káros hatásait és látta milyen hatása van Familliárisára. Ott erősen gondolkoztam a Káosztból Káosz-Élet felé való jellemtorzuláson amit utólag a játék végére sajnálom, hogy nem adtam meg neki. Az élet védelme majd annyira fontos volt neki mint Szakrális hatalmat viselő tárnainak. És nem volt értelmetlen, vagy megmagyarázhatatlan a gondolatmenetele. Konkrét jellemfejlődést mutatott be. Számomra ez ritka. B.László pedig az acéllótusz felkentje ként úgyszintén az életek védelmét helyezte maga elé. Több ponton mások áldásával, gyógyításával foglalkozott majd a végső harcban az attrocitást elkövető ellen elővette kardját és a végső csapást is ő vitte be. Imádtam nekik mesélni.

    Bár az írás pillanatára mégjobban lebetegedtem mint amennyire ott helyben voltam, Dorottya sokat segített, hogy ne ott hulljak össze, és az estét is bírhassam azzal a mérhetetlen mennyiségű teával amivel minket kínált. Ilyen kedves szervezői segítőt nem találni sohaseholsenem. Minden véleményezésben leírom, most is megteszem. Ishidu! Van az a kerek alakú ékszer amit annyira szeretnek a lányok. Tudoooood….hmmm.. 😉

    Öröm látni, hogy ennyien megjelentek a mi kis falunkba és alig várom már a következőt is. Erős év lesz ez érzem, de legalább annyira szórakoztató 🙂

  • A helyszín nagyon tetszet .
    A modul nagyon jó volt nagyon jó volt újabb helyszínen játszani és meg ismerni az első vámpír történetét
    Nagyon élmény ugy mond ezzel le zárnám az első szerepjátékos évemet .

Vélemény, hozzászólás?