Mostanra megtérhettünk Erion sikátoraiból és fellobogózott nemesi termeiből, megismertük a Racchini család krónikájának egy újabb fejezetét és újabb játékélményekkel, kalandozó emlékekkel gazdagodhattunk. Mikor ezeket a sorokat írom még a szervezés véghajrája tart, még van elég Kalandmester pedig már lement odakint a nap és nagyon remélem előre, hogy szép időnk lesz másnap. Ebben a bejegyzésben írhatjátok meg véleményeteket, ami esetleg azóta formálódott vagy eleve nem fért ki a véleményezőlapra. A következő hét folyamán felkerül majd a kalandmodul is az oldalra külön, illetve a frissített Erion térkép is a hozzá tartozó helyszínek leírásaival digitálisan, illetve a facebook eseménynél megtalálhatjátok majd a rendezvényen készült fényképeket. Így előre és utólag is kívánok jó játékot mindenkinek, s remélem a következő, hatvárosi kalandra is ilyen lelkesen jöttök majd a 25. Kalandorkrónikákra, amit november 19-én tervezünk megszervezni. Addig is: A’frad!

Vélemények és élmények a 24. KalandorKrónikák Találkozóról

9 thoughts on “Vélemények és élmények a 24. KalandorKrónikák Találkozóról

  • Szép jó napot kalandozó társak!
    Így elsőként,hadd köszönjem meg a szervezőknek az újabb színvonalas játék szervezést. A kalandmesterünknek (Virág Gergőnek) pedig a szuper játékélményt. Természetesen egy jó kaland nélkül ez nem jöhetett volna létre. Gergő pedig zseniálisan vezette végig csapatunkat a kalandon,hol támogatva,hol átdolgozva,hol improvizálva a történéseket. A helyszín választás kicsit megint olyan vegyes érzelmeket váltott ki bennem. Hiszen nyilvánvaló hogy inkább italozásra,evésre tervezték,nem pedig másfél száz kalandozó kiszolgálására. 🙂 Persze a személyzet minden tőle telhetőt megtett hogy mindenki jól érezze magát. Összességében én nagyon jól éreztem magam. 🙂 Arra azért kíváncsi vagyok,hogy a mágikus kapu kinyitását (pontok összekötését vonalakkal) ki hogy oldotta meg? 😀

  • Sziasztok!
    Nagy örömmel kezdem el írni ezt a vélemény nyilvánítást. A szervezés amiben biztosra veszem több álmatlan északa is benne van kifogástalan élményt nyújtott. Az új helyszín nekem kifejezetten tetszett! A székek nagyon kényelmesek voltak a háttér zaj pont kellemes volt és az árak is elfogadhatóak voltak. A kalandmesterünk nagyon jól fel volt készülve és egy pillanatra sem unatkoztunk a játék során. A modul nagyon jól össze volt rakva, nem tudnék róla olyan pontot mondani, ami rontott volna az élményen.

  • Lithas!
    Próbálom röviden megfogalmazni gondolataimat a rendezvényről. A helyszín: alapvetően rendben volt, kényelmesen elfért minden csapat ahogy én láttam, azonban volt egy két zavaró tényező számomra. Szabálykövető csapatként mind az öten ott kívántuk beszerezni az egész napra való ételt és italt. Nos, ez a meleg ételek tekintetében egyszerűen lehetetlen volt. A személyzet és a konyha véleményem szerint egyszerűen nem bírta a forgalmat. A modul: örülök neki, hogy a szerzőpáros nem tartotta a szavát, hogy tíz évig nem alkot új versenymodult. 🙂 Nekem az előző is tetszett és úgy vélem ez is remekül sikerült. A kalandmester: talán a sors akarta úgy, vagy a szervezők :-), hogy a mostani mesélőnk Virág Gergely legyen, mivel a bátyja László mesélte nekünk a három évvel korábbi modult. Gergely mindent megtett a jó szórakozásért. Személyre szabta a történetet, ahol kellett, dinamikusan vezette a sztorit és ami legalább ilyen fontos ő is jól érezte magát közben. (Legalább is nekünk ezt mondta. :-)) Az összkép: jól éreztem magam, és még néhány ismerőssel is sikerült pár szót váltanom, szóval várom a novemberi találkozót. És még egy gondolat. A logikai feladvány kapcsán én is kíváncsi lennék, hogy kinek sikerült megoldani, és mennyi időbe telt?

    Üdvözlettel: Flagellum Dei az In vino veritas egyik tagja

  • Azt kell, hogy mondjam, hogy nekem nagyon adta a helyszín és nagyon jól szórakoztam, a kalandban van lehetőség mindenre, így könnyebben szabja az ember személyre, habár itt is el szeretném mondani, hogy 67 oldal!!! 😀 A csapatom ügyesen vette a fordulatokat és az eléjük görgetett problémákat, picit több vért szerettem volna, de így alakult majd legközelebb, ez pedig egy ígéret 😀
    Köszönöm a szervezést, a kalandot és az Angyal munkáját is.

  • Sziasztok!

    Köszönöm a meghívást, és az emléklapot.
    Nagyon szimpatikus volt a brigád.
    Amennyiben lesz legközelebb, felkészítem a helyet arra, hogy mennyien vagytok, valamint arra is, hogy mire lesz igényetek.
    Mi szívesen látunk titeket, legközelebb valami
    extrább ajándékot is hozok.
    Gulandro, Gergő, Andor köszi mindent srácok!

  • Lithas!

    Eltelt némi idő az emlegetett nap óta. Kevésbé vagyok ittas, másnapos, ellenben nem vagyok sokkal kipihentebb. Egy ilyen rendezvény után kicsit szürkébbek a hétköznapok, de ezt azt hiszem, ideje megszoknom. Felelevenítve egy olyan napot, ami ettől lényegesebb színesebb és jobb volt, taktikusan a körítéssel kezdeném.
    A helyszín megjelenésre szimpatikus volt, kellően tiszta és tágas, nem kellett elesnem egy másik csapat tagjában ha épp az épület egyik pontjából a másikba akartam eljutni. Ennek ellenére is zajosnak éreztem kicsit, pláne az elején, viszont a flowba kerülve ezt tökéletesen ki tudtam zárni. Annyira nagy probléma tehát nem lehetett az akusztikával, de elfogadom, ha valakinek más az ingerküszöbe. A megközelíthetőséggel kapcsolatban nehezen tudok nyilatkozni, ugyanis gyakorlott fővárosban élő barátokkal érkeztem meg. Nem tűnt bonyolultnak, de minden könnyebb, ha fogják az ember kezét (najó, azért nem minden…). Mind a szendvics, mind a normális ebéd finom volt, ellenben az lejött, hogy az igényeket előzetesen nem megfelelően mérték fel. Negatívumnak negatívum, de ez sem olyan vészes, hogy rossz szájízzel gondolnék rá vissza.

    A lejátszott kalanddal kapcsolatban több szempontból is elfogult vagyok; ha egy modulnak az a címe, hogy “Gorviki…” vagy az, hogy “…meló”, meg vagyok véve. Együtt meg aztán pláne. Ezen felül ha olyan hangulatkeltőket olvasok, amik jól vannak megírva, szerepelnek benne a Racchiniék, és egy kiöregedő félben lévő dohányfüstbe tekert nyomozó, el is érzékenyülök kicsit. Nagyon lelkesen fogtam bele tehát több ok miatt is, és egyáltalán nem csalódtam, nagyon élveztem, és alig várom, hogy elolvassam… mind a 67 oldalt 🙂 Az alapján, amit én átéltem/láttam, gratulálni szeretnék az íróknak, remek munkát végeztek.

    Hermes személyében ismételten egy zseniális mesélőt kaptunk, elképesztő kreativitással finomhangolta a modult csapatunkra, mindenben korrekt hozzáállással, gyors alkalmazkodási képességgel vezetett bennünket végig a történeten, remekül reflektálva a karaktereinkre. Tényleg… zseniális volt. Nagyon szépen köszönöm neki az élményt!

    Ismételten csak tisztelettel tudok nyilatkozni mindenkiről, aki akármilyen formában részt vett ennek a rendezvénynek a megszervezésében, vagy bármilyen módon hozzátett a naphoz. Kedvemet még a borongósabb idő sem tudta elrontani, még ha lehetett volna kicsit lágyabb a szél, és enyhén lazacszínűbb a hold.
    Köszönöm még továbbá a csapatomnak, barátaimnak akik fogadtak, az engem sörre meghívóknak, meg mindenkinek, aki szereti. Remélem, hamarosan újra találkozunk. Többet meg már nem is mondok, mert egyre szürkébb ez a hétfő.

  • Hi!
    Újabb kellemes élménnyel távoztam. Az új helyszínnek nagyon örültem és hála az égnek könnyen oda is találtam. Nagyon tágas volt és az alap zajjal sem voltak problémák. Maga a hely nagyon tetszett, az ételek és italok finomak és árban is megfeleltek. Egyetlen hátrány hogy a hely nem volt felkészülve arra hogy hányan akarnak meleg ételt rendelni. Mikor 3x küldtek el az nagyon kellemetlen volt, nem baj ha várni kell de a rendelést azért fel vehették volna. A teraszt sajnáltam az eső miatt. Remélem a következő Kalandorkrónikákon is itt lesz a helyszín, sokkal jobb mint az Afri cafe.

    A modulról pár szót szólva nagyon élveztem. Alapjáratban is zseniális és a hangulatkeltő novellák és videó is sokat dobott a hangulaton. Külön tetszett, hogy bár Toroni érdekeltségű csapattal érkeztünk nem volt gond a modulba való beillesztésünkkel. A történet lényegi részeit megkaptuk, a csapatnak volt ideje Erionban randalíro.. akarom mondani terjeszteni a Szeretett vallását. Tharr hite egy utcával, egy palotával és rengeteg új követővel tudott bővülni a modultól annyira nem elrugaszkodva. Az Andon választást nálunk kicsit elnapolták Gremor ügyeskedéseinek, Tharr angyalkáinak és pár honfoglaló csövesnek köszönhetően. A küldetés sikeres lett a modul pedig brutál szórakoztató volt Ensirion a mesélőnk és a csapatnak köszönhetően. Nagyon tetszett a modul, szerintem minden csapatnak másképp ért véget. Kétszer ugyanúgy nem lehetne.

    Nagyon szépen köszönöm a Vérbe márott pillecukor csapatomnak és mesélőnknek aki hagyott minket még az Antisson is játszani. (Illetve Rozsomáknak a próba játékért illetve a csapatnévért)

    A legnagyobb köszönet azonban a szervezőknek és az íróknak jár. Évről évre egyre fantasztikusabbak vagytok és nagyon köszönöm mégegyszer a fáradozásaitokat. Nem kis munka lehetett összehozni és már alig várom a következőt. 😀

  • Epilógus

    ***

    A romok alól halk nyöszörgés hallatszott. A zenekari páholy felépítménye maga alá temette, aki oda menekült a tomboló gorvikiak elől. Máskülönben csend volt: a kiabálók mondat közben hallgattak el, a kivont pengék a föld felé ereszkedtek, a kinti tűz elharapózása egyszere volt háttérzaj és árnyjáték. A varázslat alig egy percig tartotta fogva a meghívottak indulatait – és tetteiket, lévén gorvikiakról volt szó-, de ezalatt az idő alatt annyi vér és titok került napvilágra, amire még sosem volt példa.

    Dialmo Racchini az elsők közt eszmélt, határozott hangon kezdte osztani a parancsait. Szavai üvöltésként hatottak a kábult nemesekre és előkelőségekre, a helyi felszolgálókra, az épületben maradt őrökre. Körbenézett. Csak egy-két tekintetben látta a számító és felkészült csillanást – ezeket mind megjegyezte magának.

    “Villog a Caulo-banya szeme, élvezte az iménti perceket. A vérontás tetszett neki … vagy a káosz? A Lomoviknak még megvannak a tökei, jó, de ideje elvarrni ezt a szálat. Ranagolra, ha ő is kiabálni kezdte volna, amit tud…” – tekintete tovább rebbent – “Az ifjú Fracastello védelmezője, milyen érdekes! Ki se nézné belőle az ember, hogy a kacagás a múlté! Aki mellette áll, az meg az a kurafi zsoldozvezér… ezek ketten együtt mozogtak a leány körül? Miért?”

    Felismeréseit félre rakta, egyelőre. Szükség esetén ezzel is lehet sáfárkodni, elvégre az új helyzet még nem ért véget. Most mindenkivel meg fogja értetni: ami történt, nem a sors kegyetlensége, vagy Erion isteneinek akarata. A mi ellenségeink evilágiak, gondolta, és tudta, hogy erre a mentségre minden jelenlévő fogékony lesz. Egy külső erő, ami egységbe taszítja őket, kihagyhatatlan lehetőséget jelentett! Bár volt két kis bökkenő.

    – Átkozott kalandozók!

    Inaiz sikoltása akkor tört az égre, amikor a két átszúrt testet lefektették. Egymás mellé kerültek, hogy a kirurgusok könnyebben ellássák őket. Borzasztó sebek voltak: Rantit a derekán érte a döfés, a lándzsa teljesen átjárta az altestét, ömlött a vére, vörös abroszként terült szét alatta. A szín illett a másik testet borító vörös bársonyöltözethez – a hívatlanul betoppanó Ellara an Balladi átszakított mellkasa alig mozgott. A sebek egyenként is végzetesek lettek volna, azonban… a jelenlévők közt megindult a pusmogás.

    Éltek. Minden ellenkező szándék és lehetőség dacára. A jelenlegi andon lánya és az andon-jelölt. Ranagol ege alatt csak az értetlenek hisznek a véletlenben.

    Még a Fracastellok is meghátráltak, inkább azzal foglalkoztak, mi történt: ki tört be a bálra és miféle bűbájt bocsájtott rájuk, hogy szemen szedett hazugságokat hadováljanak jóravaló uraik és asszonyaik és a pengék egymás ellen forduljanak. Szerintük a szöktetés csak azért történt, hogy elfedjék mindezt. Hitték is, nem is a többiek. Való igaz, a pince mélyéről feltörő, vérebeknél is robusztusabb dögöket a közös őrség már méltó fogadtatásban részesítette, de a pince rejtélyével együtt már túl sok forgott kockán. Kellett egy vezető.

    ***

    A hajó csendben siklott a sötét kanálisban, körülötte csend honolt. A hajóból viszont továbbra is fojtott nyögéseket és vihogást lehetett hallani, ahogy a három alak igyekezett a deszkák takarásában maradni. Bartal már annyira nem állt ellen a tetovált nő közeledésének, a megmentett hálájának tudta be a helyzetet. Meg persze az ajzószernek, amit rosszul tárolt és véletlen beszippantottak, miközben felkapta a hátára. Azért az segített volna élvezni a helyzetet, ha Diomed nem vihorászott volna mellette, de mit várjon az ember a barátjától, akit annakidején szintén az élete árán szöktetett és megint kevésen múlt? Ah, de legalább a mámorító vér illatát maguk mögött hagyták, így azért könnyebb ellazulni. Ha úgy vesszük, életében harmadszor érezte úgy, hogy a helyzete nem kifejezetten pocsék.

    A két kezében két tőr volt, dobáshoz kisúlyozva. Kifordultak az ujjai körül, megpördültek a tenyere alatt és pont a nagyujjára tudta állítani őket. Egyszerre. De ölni – azt már nem tudott. Arcát a tenyerébe temette, a hideg vas durván nyomta öreg arcát. Látott vagy hatvan tavaszt, de így még sosem érezte magát. Egy földön fekvővel és egy elvakítottal harcolt életre halálra! Annyira izgult, hogy csúszott az izzadtságtól a tenyere és elvétette az összes szúrást. Ha nincs Diomed figyelmeztetése… A konyhán, az álcájában kioktatta a gorviki főszakácsot a helyes barnaszószról, a fickó pedig engedett neki. Élete háromnegyedében ölni tanult, de a tehetsége másban rejtezett – ezzel bizony szembe kellett néznie. Röhögni támadt kedve. Meg egy jó szufléhez, azzal a többiek sosem tudtak betelni!

    Palladios csendben és tempósan osont a felfordulásban, egyre messzebb azok közt, akik tátott szájjal bámultak a lángorkánt, ami eltakarta a palota előtti utcát és a hidat is. Termete és falanx képzése kapóra jött, bár arra emlékeztetnie kellett magát, hogy nem pajzsot cipel, ne azzal törjön utat maguknak – a társát kellett támogatnia, hogy tartsa a tempót. A gyógyital megtette ugyan a magáét, kap majd ezüstöt a mérleges szuka, de a társa a legjobb napjaiban sem volt épp acélos, most pedig keresztülszúrták, épp, ahogy ő azt a kettőt.

    Egy jó előre kiválasztott, bedőlt falu kocsiszín romjai közt megpihentek. Érdes mosolyt villantottak egymásra, aztán Keegan felvette a markába a botját az egyik fahalom közül. Nem volt szívbajos varázsló, a terveibe hibákat és körülményeket szokott a végletekig kombinálni. Nem volt szívbajos, egészen máig, amikor egy corga egyszerűen belehajította a szívébe a ramierát, markolatig. Nem ez lesz a kedvenc emléke.

    Kockázatos játékot játszott az önpusztító asztrálmágiával. Ha Diomed nem szúrja ki a rivális varázslót, ha amaz előbb kapcsol, vagy kiszúrja a zónáját vagy… a sor végtelennek látszott, de amitől mégis nevethetnékje támadt, az a potya Sárkánylehelet volt. Aszisz barátja imádta a csípőset, ezért az erioni nyomozó dzsad haverjától kerítettek neki vagy negyven adagot a legerősebb fűszerből. Aztán kiderült, a Vámosban az ellenőrzés nem tekinti méregnek, úgyhogy mindenkinél volt egy kevés. Ő már a pénz pocsékolását is ellenezte, azt meg főleg, hogy legyen a zsebében… Elképzelni sem tudta, mire lehetne jó, amíg végül szemtől szemben találták magukat a Holdkossal, körülöttök a megvadított gorvikiakkal. Addigra kifogyott mindenből, ezért gondokozás nélkül az arcába vágta. Elemi erő aura ide vagy oda, az bizony tüdőre ment!
    Csak azt a tőrt nem kellett volna utána úgy a szívére vennie, gondolta, és megnyomkodta sajgó mellkasát.

  • Lithas!

    Elsőször hadd reagáljak BLZS írására ami nagyon hangulatos lett és öröm volt olvasni hogy sok általunk gondolt jelenet és NJK jellemző visszaköszönt. Remélem a játék hasonlóan szórakoztató volt mint az írás.

    Másodszor a rendezvényről:
    Kicsit feszülten érkeztem a helyszínre, mivel előző napi átolvasás során szembesült velem hogy pár fontosabb dolog a tisztázás során a vágóasztalon maradt. (Pl. a rejtvény megértését segítő videó: https://www.youtube.com/watch?v=BrnY9yEwmYI ).
    Csapatnak a Casa Nostra-t kaptam akik egy Új-Godonból elúldözött grófi családot hoztak a találkozóra. Bevallom nekem a Meló szál a kedvencem a kalandból, de a kalandírás miatt eléggé felkészült voltam a gorvikiakból és nem okozott nehézséget az NJK-k szerepeltetése se. A játékosok pedig nem csak külsőségekben (Kosfejes póló fohásszal és Ranagol medál), hanem a játékhoz is felkészülten érkeztek. Hozták a szentföldi hozzáállást szerepjátékban és karakterek képességeit is jól kihasználták, összeségében nagyon jól szórakoztunk.
    A helyszín szerintem is jobb mint az Afri Café, mivel tágasabb és több ember elfér, viszont csalódás volt a kiszolgálás és hogy nem készültek fel ránk, pedig gondolom a létszámunkat előre tudták. Az is jó volt, hogy ott lehetett maradni még 22-ig átbeszélni az élményeket.
    Köszönöm a szervezőknek, hogy ismét sikerült egy jó KK-t tető alá hozniuk.

Vélemény, hozzászólás?