Az idei megnökevekedett létszám új kihívások elé állította a szervezőket, modulírókat, mesélőket és játékosokat egyaránt, de azt remélem, hogy a végére mindenkinek megérte az idejét és energiáját áldozni. Idén 79 résztvevővel zajlott le augusztus 4-9 között szerepjátékos táborunk, mely így az eddigi legnagyobb volt. 14 kalandozócsapat mérette meg magát a hétvégén Ishidu és Draxxar történetében ugyanannyi kalandmesternél. Ez később az oldalra is felkerül majd. A kétnapos főmodul mellett 10+ szabad játékot hírdettek meg a mesélők ahol 9 féle világ és rendszer közül választhattak a játékosok. Ígéretet hogy ezek közül is többet megkapunk majd modul formájában és az is megismerheti, aki éppen nem tudott kettő közül választani.
Az elkövetkező időben több bejegyzés is lesz még a táborról és utóéletéről úgyhogy „maradjatok vonalban”, addig pedig várjuk hogy ezen poszt alatt megírjátok nektek milyen volt a tábor.
Szeretnék egyszerre több véleményt is írni több ember nevében. Név szerint Shalafi, én, jómagam, tenmagam és szerény személyem nevében! Vagy az emlékek fakulnak évről évre, vagy tényleg minden évben egy picit jobb a hangulat, de ez lehet a megnövekedett létszámnak és a sok új arcnak, na és a sok réginek is köszönhető!
A tábor tele volt jó hírekkel, gyermek, tanulmányok, eljegyzések, egyszerűen csak vigyorogni tudtam a rekkenő hőség ellenére is! 🙂
Nagy örömömre szolgált a Sziget lemesélése, köszönöm a csapatomnak, érdekes kihívás volt és úgy gondolom ti is és én is jól álltuk a sarat!
A fő kalandot nem más mesélte nekünk mint Tölgypajzsos Lui, először volt szerencsém egy asztalnál ülni vele és az a tény, hogy nem én meséltem marha ritka, szóval érdekes élmény volt, de a kaland Családban Maradt és hát anyukám is megmondta, hogy különleges vagyok szóval jobban nem is alakulhatott volna semmi, főleg, hogy találkoztunk a legendás Katapult hajú lánnyal is! A tábort én egy kellemes Shadowrunnal vezettem le, mert mindig jó mesélni, a csapatom pedig vevő volt a picit lelkileg megviselő hangulatra, így köszönöm, hogy ezt a történetet átadhattam nektek!
A Shadowrunt pedig egy hatalmas záró buli követte ahol tombolt a zene, tomboltak az emberek, hatalmasakat beszélgettünk!
Ezúton is köszönöm mindenkinek aki a jelenlétével emelte a tábor fényét!
Üdv mindenkinek. 🙂 Gránádeee !!! Én és hűséges társaim, a méltán híres Ynevi kószák csapata, a 2 napos M.A.G.U.S modulra érkeztünk. Rengeteg lehetőséget látva ebben a találkozóban. A Várakozás, az utazás,a találkozás, és a játék öröme eléggé feltüzelt minket, így vágtunk neki Gulandro vezetésével a kalandnak. Hát nem csalódtunk!!! 🙂 Nagyszerű történet, klassz elképzelés, rengeteg vicces szituáció, játék kifulladásig, és egy nagyszerű mesélőt ismerhettünk meg 🙂 Utaztunk, nyomoztunk,a Tű toronyban és Panthal masszában jártunk, tér-kapuztunk, óriással küzdöttünk, mókuson és „kecskén” utaztunk, egy kis időre kiválasztott is lehettem. 🙂 Szuper élmény volt 🙂 Éltünk, haltunk, élőhalottunk… 🙂
A tábor helyszíne teljesen rendben volt, a kaja tökre vállalható volt. 🙂 Egy tábor körülményeinek tökéletesen megfelelt, a maga romantikájával. 🙂
Egyetlen aprócska hiányérzetem maradt, az pedig egy nagy közös tábor tüzelés, iszogatással, beszélgetéssel, új emberek megismerésének lehetőségével. 🙂 Na meg a közös FOTÓ 🙂
De bizton állíthatom, magam és társaim nevében, hogy maradéktalanul elégedett vagyok, és tuti, hogy jövőre is menni fogok 🙂
A szervezőknek nagyon szépen köszönjük, hogy ezt lehetővé tették számunkra. 🙂 Ez a találkozó egy igazi csapatot kovácsolt a kis közösségünkből.
Már tervezzük mi lesz következő találkozón. 🙂
1000 köszönet mindenért. 🙂
Jesku
Üdvözlet!
Remek érzés volt Abádszalókra visszatérni a tavalyi tábor után, bár minket a hőség gyorsan bekergetett a panzió egyik szobájába – bár ennek puszta ottléte is nagyban növelte a boldogságunkat. 🙂 Számunkra ez a felállás nagyon jó megoldás volt. Az étteremben az étel kimondottan vállalható volt (érzésre még javult is tavaly óta), ha pedig éhesek maradtunk nagy ritkán, akkor maradt az óriáspalacsinta. 😀
A főkaland nagyon izgalmas volt: a Tűtoronyban egy réges régi egyszemélyes kalandban már jártam a legelső mesélőnkkel, így némi aggodalommal álltam elébe, de ez a változat sokkal jobban tetszett! Az utazást sajnos mi mindig élvezzük, el is vesztünk kicsit a tájban, ahol a khálom visszatért a gyökereihez. Az óriások földje újdonság volt számomra, ennyi év alatt egyszer nem találkoztam M*-ban, csak a Bestiáriumban olvastam róluk, így nagyon érdekes volt látni az írók elképzelését róluk. A végső csata is tartogatott pár emlékezetes pillanatot, tanultunk pár új sértést, hogy tartsuk magunkon félisteni óriások figyelmét/haragját. 😀
A szabad mesék mindig nagy kedvenceim, idén kettő történetet is hoztam: a Nap Haragja/Egy rejtélyes távirat egy Castle Falkenstein történet volt, amibe hat játékossal vágtunk bele. Bár a játékosok 2/3-a számára egy új játék és világ volt, sikeresen kinyomozták Dr. Solaris eltűnését és meggátolták, hogy a Félszemű Farkas a levegőbe repítse a Szent István székesegyházat és Bécs nagy részét.
A másik kalandom, a Csillagok Aranya a saját D&D 3.5 kampányom, a Csillagbirodalom világába vezetett, ahol egy Elveszett Világ felkutatására indult a csapat. Sajnos a világ közel sem bizonyult annyira elveszettnek, mint remélték, végül túlélték és még csak nem is távoztak üres kézzel.
Remélem, sikerül eljutnunk az őszi táborba, jó lenne ismét 7 tengert játszani, és folytatni a saját szabad meséimet is!
Üdv,
Kyrg
Sziasztok 🙂
A tábor helyszínét debreceniként továbbra is imádom, ugyanis megvolt az a lehetőségem, hogy (egyéni hétvégi program miatt) csak az első és az utolsó éjszakára ugorjak le táborozni. A házak korrektek, az étel nagyon finom. 🙂
Idén teljesen kimaradtam a játékokból, ezért azokról nem tudok véleményt alkotni, azonban nagyon jó érzés volt ott lenni a főmodulnál, annak ellenére, hogy nem voltam jelen. (Aki ott volt, az érti, miért írom ezt :D) Számomra ez az élmény egészen különleges színt adott a tábornak.
Köszönöm a szervezőknek a munkájukat, hogy megteremtik arra a lehetőséget, hogy ott legyen ez a sok-sok ember és együtt jól érezzék magukat <3 Jövőre is jövünk! 🙂
Sziasztok!
Tegnap értünk haza és be kell valljam itt a négy fal között, hogy már most hiányoztok! 😀
Volt szerencsém többedmagammal hamarabb leérkezni a tábor területére és végignézni, ahogyan gyarapodnak a kalandozók. Rendkívül jó belegondolni, és nagyon hálás vagyok, hogy ekkora baráti kör tagja lehetek közel 20 éve. Van, akivel rendszeresen, van olyan, akivel pedig évente egyszer ilyenkor tudok végre meginni egy (vagy jóval több) föccsöt.
A helyszín adott volt, számomra nyári tábornak nagy kedvenc. Kifejezetten örültem, hogy nincs az a hideg, mint tavaly, bár egy picit hűvösebbet azért mosolyogva el tudtunk volna viselni. Nem baj, jövőre remélem beáll a kettő közé, most még csak finom hangol a természet. 🙂
Szabad játék alkalmából Rozsomák gazdagított egy S.T.A.L.K.E.R. történettel. A kezdeti komolyság végül kegyetlen jó hangulattá változott, ahol kiderült, hogy a megfelelő módon szocializálódott, intelligens és érzékeny természetű emberek gondolkodás és lelkiismeretfurdalás nélkül lőnek agyon ismeretlen NJK őköket. Igaz Dani? 😀 😀 😀 Már tudjuk, hogy mit jelent a szociális karakter LEVEL99!!!
A következő szabad játékra ugyan nem jelentkeztem pontosan azért, mert tavaly már volt szerencsém Helvécziában játszani Ishidu barátom lelkes és kellőképp felkészült jelenléte alatt, és ezt úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kell legalább egyszer tennie, függetlenül attól, hogy kezdő vagy tapasztalt játékos. Az élmény kiemelkedően nagy értékű, mint Lucius Akkuráciuma (az is kötelező mindenkinek).
Ishidu volt olyan kedves és bemesélt Ket karaktere mellé egy félkegyelmű NJK szolgának, mely a történet végére egy kifejezetten szórakoztató és kerek sztorivá avanzsálódott. Ezt külön köszönöm!
Jó volt új emberekkel beszélgetni, sokan még kezdő játékosként most ismerkednek a szepejáték világával. Jó volt látni, például ahogyan Freya vigyorogva mesélte mennyire nagy élmény volt számára a Helvéczia és a Csillagbirodalom játék. Ezen én is fellelkesültem, még akár az is lehet, hogy jövőre és is fogok mesélni szabadmeséken.
A Főmodulban örült a szívem, hogy Lui mesélt nekünk, hiszen többször beszélgettem már vele és rendszeresen hülyéskedünk. Kemény dolguk volt a mesélőknek azzal a 80 oldalas modullal de szépen vette az akadályokat. Összességében meg vagyok elégedve, érdekes új kép rajzolódott ki az óriások földjével és a félóriások lehetőségével kapcsolatban. Szép munka!
Utolsó este pedig én úgy érzem kellőképp felszabadultam a srácokkal. Tánc, zene, beszélgetés. Áhhh… Ez baromi jó volt!
Köszönök mindent skacok!
Jövőre ismét mehet!!!
Üdv, Baha
Bocsánat még egy dolog. A leg epicebb jelenet, ahogyan az összes pap felpimpeli Ket kartakterét és ebből megszületik a Ketkalibur!!! Hát igen-igen a 340 Té az bizony 340 Té… 😀
Üdv!
A táborral én összességében teljesen elégedett vagyok, jól éreztem magam. Az étkezés szerintem rendben volt, a faházak nappal viszont nagyon melegek, bent játszásra alkalmatlanok voltak. Szerencsére akadt elég fa ahhoz, hogy a fedett részre be nem férő csapatok némi „árnyékvadászattal” néhány óránként pozíciókat váltva találjanak megfelelő helyet a játékra. Bár nekem messze van Szombathely mellől, de ennyi belefér, szóval a helyszín jó volt. Idén kijutottunk a strandra is – kár, hogy nagyon hínáros és kagylós volt a víz, ezen a téren a korábbi helyszínek (Soltvadkert, Fadd-Dombori) jobbak voltak.
A táborban először én a sziget kalandot játszottam Amund mesélésében. Bár a kaland legeleje, alap felütése annyira nem nyerte el a tetszésemet (nem szeretem a scriptelt indítást, hogy ez meg az történt, erre emlékszünk, ez van), maga a sziget nagyon tetszett. A helyszín felfedezése, az ott lakók megismerése, az élővilág, a különféle ellenfelek nagyon hangulatosak voltak, és végül összeállt az egész hely története, valamint azt is sikerült megtennünk, amiért jöttünk – s amire a kaland első felében nem is emlékeztünk. A vízimanó nagyon emlékezetes szereplője volt számomra ennek a kalandnak. Örülök, hogy volt lehetőségem Amundnál játszani, mert régen játszottam már nála, az utóbbi évek táboraiban elkerültük egymást ilyen téren.
A tábori főkalandot Ishidu előadásában volt szerencsém nem csak nekem, de az egész Slayersnek játszani. Ez igazán fantasztikus élmény volt. Mindig ad egy kis pluszt, amikor maga a(z egyik) modulíró meséli a kalandot, Andor pedig nagyon lelkes és energikus volt, nagyon szerette volna átadni a kalandot, a hangulatot. Szerintem sikerült is neki. A kaland második fele, amikor az óriások és félóriások földjén jártunk, nagyon-nagyon hangulatos és emlékezetes lett számomra. A másik nagyon emlékezetes nekem a kaland eleje volt, azóta sem tudom kiverni a fejemből hogy „Warzone”… Köszönöm Voul úr, egy élmény volt.
A tábort nekem játék terén a Csillagbirodalom – Csillagok aranya zárta, amit Kyrg mesélt DnD 3.5 szerint. Eddig én D&D-ből csak 5e-vel játszottam, ezért a 3.5 ugyan olyan ismeretlen volt számomra, mint maga a világ, amivel a tábor előtti napokban ismerkedtem az AVU emberei blogján. Így végül is egy eddig számomra ismeretlen játékvilágot fedezhettem fel egy eddig általam nem ismert rendszer szerint. Szerencsére ez csak a karakteralkotás erejéig okozott problémát, a játék során nem. Maga a világ, a játék és Kyrg mesélése egyaránt tetszett. Egyedül azt sajnálom kicsit, hogy az utolsó játéknap éjjelének többeken jelentkező fáradási tünetei miatt a végét már nem tudtuk lejátszani, így narratív befejezést kapott a történet – bár belegondolva, valószínűleg lejátszva is nagyon hasonló lett volna. Ez a világ ezzel a kalanddal engem teljesen megvett, máskor is szívesen játszanék Kyrgnél a Csillagbirodalomban, ha lesz rá lehetőség.
Sajnos idén sem tudtam mindenkivel leülni beszélgetni, akivel szerettem volna (ez persze főleg az én hibám). Túl hamar elment ez a néhány nap. Köszönöm a szervezőknek, a modulíróknak és a mesélőknek a munkájukat, a beletett időt és energiát. Remélem, hogy jövőre is találkozunk.
Tisztelettel: Nova
Üdv!
Én csak a tábor egy részén, a hétvégi MAGUS játékon voltam jelen és vettem részt. Viszont nagyon jó volt végre eljutni ide, és jól is esett, remekül éreztem magam. A hely szokatlanul nagy volt, én először jártam az abádszalóki helyszínen, szerintem kiváló hely egy szerepjáték táborra. A szállás elment, az étel remek volt.
Az idei MAGUS kalandmodul írói igazán nagy munkát végeztek, masszív, méretes és tömény kalandot kaptunk, amit KM-ként nem kis feladat volt feldolgozni. Mindamellett jól sikerült, és ezért is tetszett, úgy gondolom, hogy nagyon előremutató elemekkel tűzdelték tele. Dorottyát különösen jó volt hallani közben 🙂 Köszönet illeti a csapatomat, a Hét Szólamot, akikkel sikerült végre egy jót játszani, én ezért mentem. Nagy létszámuk ellenére is profi, összeszokott, barátságos és kiváló játékos képét mutatták, zökkenőmentes és remek kalandot éltünk át együtt – a kérésüknek megfelelő időbeosztással – ilyen sem volt még, hogy én végezzek a kalanddal elsőként. Az óriáspalacsinta pedig… külön szuper volt.
Nagyon örültem, hogy láthattam olyan arcokat, akikkel már évek óta nem találkoztam – persze azoknak is örültem, akikkel igen. Köszönet a kis beszélgetésekért, mosolyért, ölelésért, kit mi illet.
Végül meg szeretném jegyezni, hogy hatalmas köszönet és tisztelet illeti a szervezőket, akik, azt gondolom, egyre nagyobb feladatokat vállalva, minden nehézség ellenére megint lehetővé tették, hogy legyen egy ilyen tábor.
Helóka!
Rengeteg, de elképesztően sok jó élményem van a táborról. Hazajönni és itthon elaludni szokatlan volt ez után az egy hét után, poszttáborális depressziónak szoktuk ezt a jelenséget hívni pár ismerősömmel és mindent elmond.
A tábor helyszíne nagyon tetszett éjszaka olyan jó volt nézegetni a csilagokat meg a fűzfát, fürdőzni hajnaban is baromi jó ötlet volt. Még a gigantikus pókokkal is megbarátkoztam a faházunlnál, de azért örülök hogy távolságot tartottak.
Annyira szakszerű véleméynt nem tudok mondani a játékokról kezdő játékosként még.
A főkaland során a saját Khálom idegösszeroppanását magamnak éreztem, az atmoszféra miatt amit a mesélőnk, Ensirion teremtett a második szinten…mostanáig is rázkódom az élménytől.
Vizuális típus vagyok, szóval amikor a Helvécziát mesélte Andor én teljesen és abszolút egy ellépesztően izgalmas világban találtam magam, rácsodálkozva mindenre. Soha nem gondoltam volna, hogy beteljesületlen álmaim között fog szerepelni, az óriás sünön való lovaglás. A befejezés nagyon szívszorító volt <3
A Csillagbirodalomat még annak ellenére is, hogy el voltunk fáradva éjfél utánig bírtuk és hihetetlenül vagány volt egy kristálypók szerű lénnyel megküzdeni. U.I.: Mocskos druidák!!
És az emberek. Srácok én nem is gondoltam volna, hogy létezik ilyen közösség, annyira különlegesek és színesek vagytok mindenki egytől egyik és az, hogy totál szívesen vártatok és vontatok be az nekem nagyon sokat jelent. Imádlak titeket!
Az utolsó éjszakán amikor hajnal 3kor kitaláltuk Annával, hogy mi most szalonnázunk még nem is sejtettem mennyire jó ötlet. Köszönöm Unitynek, hogy segített Annának begyújtani és mindenkinek, kiemelten Luciusnak, akik szurkoltak amikor baltával nyestem a fát. Rohadt vicces volt :D. Azért is nagyon hálás vagyok, hogy Baha minden összpontosítását bevetve felvágta nekünk a szalonnát.
Szóval király volt, köszönöm az élményt. <3
Jövőre szeretnék majomhiénát a főmodulba
10-ből 42 sörikornist adok a táborra.
Köszi! Puszi!! <3 <3
Lithas!
A Koszak tagjakent szombaton reggel erkeztem a Magus fomodulra. Kalandunk Gulandro mester kezei kozott formalodott, aki evtizedek rutinjaval kalauzolt minket Yneven, oriasi elmeny volt ahogy meselt, koszonet erte! Kis csapatunk tobb kevesebb sikerrel igyekezett megfejteni Ishidu es Draxxar tortenetet, amelyert kulon hatalmas repspect. Izgalmas story volt, ahol varatlan csavarok es fordulatok (Granateee!) okoztak komoly & nehez, illetve vicces & kulonos pillanatokat. Azonban mindenekelott, vegig remekul szorakoztunk, igazi csapatkovacsolo ket nap volt. A szallasunk (2×2 apartman) minden igenyunknek megfelelt, sot ahogy az elso napon egyre jobban feltamadt a szel, be is koltoztunk az egyik szobaba, ahol kenyelmesen jatszottunk oten plussz a meselo, olyannyira hogy a masodik nap mar reggeltol ott voltunk. Az ellatas is megfelelt, raadasul adtak repetat Jeskunak! Ugyan nekunk csapatkent ez meg csak az elso kozos taborunk volt, de kijelentheto hogy magasra rakta a lecet. Jovore mindenkeppen a teljes idotartamra megyunk, remelem hogy osszejon. Addig is biztosan ott leszunk a Koszakkal az ev tovabbi esemenyein!
Helló!
Ismét egy nagyon kellemes tábor. A helyszín szerintem jó, bár nekem személyes okokból Soltvadkert a kedvencem (BMW ide vagy oda :)). Az étel rendben volt, a palacsinta még mindig óriási élmény. Idén a vizet is kipróbáltuk, hát igen. Se nem mély, se nem sima iszapú, de a miénk.
Amund vezetésével részt vettem egy Sziget modulon, szétmetázva hoztam egy tűzvarázslót hajóács szakmával (mert az táp, elvégre fenn kell tartani a Slayers-imidzset :D). Sajnos a katamarán megépítése elmaradt, de majd máskor. 🙂 Helyette jött a dzsungeltúra, mindennel ami ezzel jár: minden meg akar enni téged, de egyben le is nyűgöz. Nagyon élveztem a modult, csak ajánlani tudom. Nem mondok többet, no spoiler, pedig lenne mit mesélni. Igazi jó kis felderítős helyszín, nyári hangulat, koktél és türkizkék vízpart. 🙂
A főmodult Ishidu mesélte nekünk, ami hatalmas élmény volt, megkaptuk a teljes modult, bár annyi minden volt benne, hogy a végén erősen kellett koncentrálni a felkelő nap sugarainál. Minden elismerésem a történetért, az easter eggekért, az óriások is jól sikerültek. Kérdem én, hol van a folytatás? 🙂
Jól jött volna még egy-két nap, bár így is egy szokásosan jól szervezett masszív táborélményt kaptam, amiért köszönet minden szervezőnek.
És senki se maradjon ki a következő táborból, 7tenger lesz! 🙂
Sziasztok!
Hála Antohnak, idén is sikerült eljutnom Abádszalókra, a Krónikások soron következő szerepjátékos táborába. Csak a főkalandra volt időnk, de örülünk ennek is, és főleg azért, mert csapatunk a Hét szólam minden tagja el is tudott jönni. Tavalyról már ismerős volt a helyszín, tudtam mire számítsak. Saját kemping asztalokkal, terítővel, székekkel, pavilonnal, lámpával tettük komfortosabbá a helyszínt. Nekem a kaja az rendben volt, egy kis kiegészítéssel a gyomrom sem panaszkodott 🙂 A szállásról megoszlottak a vélemények, nálam a még vállalható kategóriába tartozik. Szombat délutántól Arel űrnő kezdett morgolódni, mert a szél okozott kisebb gondokat, mindig lefújta a műanyag poharakat, jövőre ónkupákat is hozunk 🙂
A csapat nevében is mondhatom, Köszönjük Magyar Gergelynek a színvonalas mesélést. Úgy érzem, hogy vidám, jó hangulatban tényleg feloldódva tudtuk lejátszani a kalandot. Remek volt hallgatni a sok tudást, melyet évek alatt magába szívott és közvetített felénk.
A kalandmodul összességében tetszett. A tűtoronyt kicsit másképp, sokkal durvábbnak képzeltem el a leírások és regények alapján. Az óriások földjén a sokféle élőlény és a méretek változása lenyűgözött. Sikerült megoldanunk a küldetést és a „félóriások” is kiszabadulhattak.
Köszönöm a feledhetetlen perceket a csapatomnak, a mesélőnknek, a szervezőknek, a játékosoknak és a tábor minden dolgozójának!
Üdv, ePocak.
Líthas,
A tábor helyszíne számomra tökéletes volt. Könnyű és kényelmes volt megközelíteni és rengeteg bolt és étterem volt a közelében. Az ételek és szállással se voltak problémák. A mi faházikónk oldalán büszkélkedett a tábor leghatalmasabb, de egyben legbarátságosabb pókja is, amivel félig meddig egy szerafi paktumba is léptem volna amiért olyan hűségesen védett minket a szúnyogoktól. Annyit említenék meg a szervezőknek, hogy bár nagyon jól éreztem magam egy filmezős este, vagy egy kisseb workshop vagy akár egy kisebb körbeszélgetést hiányoltama azért.
Külön köszönet Bahamuthnak a csodálatos Sörunikornisért amiért minden lánynak megmelengette a szívét már 0. napon. Jövőre visszatér a paripa!:D
Orvul és gonoszan minden nap jelentkeztem valamilyen szabadjátékra, ami bár erősen lefárasztott élményekben nagyon pozitív és gazdag volt.
Caledonia és Mercury Leróvatlan tartozás című kalandjában botorkáltunk Magic Horse és Pusztító társaságában. Mercury ritkán mesélt nekem így nagyon örültem, hogy az ő mesélésében kalandozhattam a túlvilágon a karakter egy előző életi tartozása által. Nagyon nagyon nagyon szeretem amikor a letűnt kyr istenek valamilyen formában vagy motívumban visszatérnek a közös Ynev világára. Most már mindenképpen életre kell keltsem régi vágyam az Igere papnő koncepcióját. A modulról még annyit, hogy imádtam a mesélők által kitalált „bűnt” amit a karakter előző életében elkövetett. Nagyon illet, reálisnak tartottam már személyiségem és karakterem alapján, hogy a kíváncsiság és Krad kedvéért hozzáér egy általa ismeretlen kardhoz. Nagyon durva és epic mesélésben lehetett részem amikor karakterem a Vérengző nevű kardal végig pusztít egy falut majd egyik csapattársán gyalul át. (Bocsi Pusztító)
A sziget nevű mágus modult Lucius mesélésében élvezhette a 2. csapat. Sosem gondoltam volna, hogy egy sárkány befog csícskítani (és túlélem), de hogy egy pici aranyos malacka életé elvétele miatt meg főleg nem. Zseniális volt, kicsit homokózós de az sosem baj.
A’frad Hotel Ka’mua – ahol bármi megtörténhet című játékában minden második percben fulladoztam a röhögéstől. Fantasztikus volt A’frad mesélése és lenyűgözött azzal amennyit készült rá. Folyamatosan adta a csapat alá a lovat és remekül szórakoztunk. Thorunn imádnivaló törpe karaktere és Álmos jeleneteit nagyon szerettem. Ha három aranyat kell adjak, hogy tengerezzen a dzsen akkor három aranyat fogok hozzávágni. Alig várom, hogy folytassuk. Barbi és az elf jelenetei voltak a kedvenceim. A tanulság az, hogy 4 tinilány fejvadászokat megszégyenítő stratégiával és hatékonysággal képesek becserkészni és elcsalni a célpontokat.
A főmodulról,
A főmodult Unity mesélte vészesen megcsappant csapatomnak, akik két fővel indultak el a veszedelmes Ifinbe. Kóborló Csillagokként kerestük utunk és tetszett, hogy a már játék előtt megkapott információkból kellett gazdálkodnunk elsősorban. Remélem máskor is lesz olyan jutalom, ahol egy kisebb előzetes bemesélést kapnak a csapatok mert sokat segített a ráhangolódásban. (A hangulatkeltő választásról nem is beszélve, remélem megmaradnak a továbbiakban is.)
A warzone akarom mondani a ZÁSZLÓHÁBORÚ jelenete és a Pantal rémálom valahol valamit kiégetett elmémben, de tetszett a kreativitásuk és nem vették el a szerepjáték lehetőségét, sőt rengeteget dobtak rajta. Fújjongva végig rohanni mindenen és szerelmesként táncolni egy pincében szórakoztató volt. A tűtoronyba való bejutás tetszett, hogy nem volt túlbonyolítva mert hát bejutni miért is lenne nehéz? (nekünk ezt is sikerült túlgondolni de sebaj) A helyszínek elrendezése és bemutatása részletes volt, és köszönöm Unitynek mert ha bármilyen random hajléktalannal leakartam állni beszélni ő nem, hogy korlátolt benne, élethűvé tette a reakcióikat és sok mindenen eltudott gondolkodtatni. pl: Gonosz-e az a lény aki természete alapján viselkedik? Az ogár testvérpárt koncepciója egyszerre volt félelmetes és vicces. (Minden zöldköpenyes buzi) Unitynek a rögtönzött njk-it itt is a szívembe zártam. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy zseniális ötlet volt-e hogy bár körberöhögtek az ogárok, de kérésünkre felengedtek minket a következő szintre.
A modul során az emlékkristályok és QR kódok használat zseniális ötlet volt és külön köszönet Voulnénak Glaude hangjáért mert bár nem kételkedem mesélőmben, számomra az ő hangja adta meg azt az érzést, hogy feladatunk túlmutat mindenen és mint külső éteri hang ami bíztatott arra képesek vagyunk a küldetés beteljesítésére, igazi reményt adott két fős csapatomnak. Nem tudok olyan helyszínt vagy rész mondani, ami nem tetszett volna a játékban. Az easter eggek zseniálisak voltak és jót tett a lelkemnek hogy csigát lovagolhattam önfeledten.
Az óriások földjének skandináv mitológiai elemei és a magus számomra teljesen összhangban volt. Eltudtam vonatkoztatni a mitológiátol és mint Ynev egy elemeként megélni. Az óriások történetei, problémái nagyon szívmelengető volt ás bármennyire is hosszú volt a játék, még 2 napig szívesen játszottam volna még. (Mentsük meg a félóriás vajnakokat!) A két félóriás testvérpárt és igazábol az összes óriást megkedveltem. Nem volt köztük olyan karakter amelyikkel ne tudtam volna párbeszédre kelni. A két félóriás testvérpárt pedig nagyon megkedveltem.
Történetünk vége nekünk úgy ért véget, hogy az utolsó harcban paplovagam társam halálát lelte Haarum elleni csatájában, de köszönöm Unitynek, hogy nem kímélt minket és ténylegesen végigküzdöttük a játékot. Nulla pszivel léptem a teremben majd törött kézzel, láthatatlanul de fanatizálástól eltelve győzedelmeskedtünk. Ha még egyszer elkapott volna akkor biztos vagyok benne, hogy a falon végeztem volna társam mellett egy hatalmas pacaként.
A történet vége karakteremnek édes savanyú lett, Gayet megkapta tőlem a köd köpenyt míg Dreydarnak egy hossza beszélgetés véget, átadtam neki a gömböt. Nem kellet ismerni-e Dreina nevét, hogy értékeit képviselje. Glaude nem véletlenül vezetett ide minket és remélem mindenki ugyanolyan jól élvezte a történetet ahogy én. Köszönöm Unitynek és Astolfonak a játékért, de a legnagyobb köszönet Andornak és Ádámnak jár. Első nagy modulom óta nem éreztem modult egyszerre ennyi kalandosnak és ennyire erős melegséget a játék közben. Egyszerre adott nekem egy epic, hősies élményt, ami megmozgatta a kalandozót bennem, de modul nem adott még ilyen melegséget is a szívemben mint az Igéretek Tanúi.
Más volt amit vártam, de annyira más hogy elképzelhetetlenül jobb, kalandosabb és szívmelengetőbb volt mint amit elképzelni tudtam volna.
Köszönöm az élményt és minden mást, mert amit ezzel a kalandal adtatok az leírhatatlan és sosem feledem!
Végre eljutottam a táborba, amiről már annyi jót hallottam, és teljesen lenyűgözött. Mindenképpen vissza szeretnék menni jövőre. A helyszín szép és rendezett, a recepción segítőkészek, a közeli palacsintázó valami brutálisan jó, a házakban pedig kellemes el lehet éldegélni.
A játszott kalandok bőven tartalmaztak izgalmat, capatmunkát, rejtélyt, gánádé-t, mesélői hozzáértést és a rejtélyes dolgot is, melyre kalandozók szerencséjeként hivatkozok. A közösség közvetlen, barátságos és jól szórakoztam a velük töltött idő alatt.
A mesélőim, mind az újak, mind akikkel már játszottam együtt, remekül átadták a modulok hangulatát, a környezet, és cselekedetek leírása nagyon tetszett. Például, a tűtoronyban történtek hihetetlen jók voltak, nagyon új tapasztalatként éltem át, ahogy Amund leírta, az nagyon élvezhető volt. Sok jót hallottam róluk korábban, szóval örültem, amikor kiderült, hogy mesélnek nekem.
Ennyi élmény után szomorúan ébredtem a tábor utani következő napon, és mindenképpen várom a következő tábort.
Én is remekül éreztem magam a tárborban; nagy-nagy köszönet minden szervezőnek, kalandírónak, kalandkészítés-résztvevőnek, mesélőnek és játékosnak!
Nekem személy szerint sikerült eltalálnom a kaja-nemkaja, játék-táborozás-pihenés, alvás-nemalvás arányokat, így minőségi időt tölthettem mindenkivel, és a mindenki is aránylag minőségi ént kaphatott 🙂
A szállás nálam az elviselhető kategória (ízlések és plafonok), kivéve a meleg, ami elviselhetetlen volt, de legalább nem a kemping hibájából.
Ami a szállás kapcsán viszont elég kemény, az az ágynak tálalt, szemre egyharminc, max egynegyvenes gyermek pótágy, amit kreatív, barkácsolós kiegészítőkkel (pl. fekvő szét és összehajtott takaró by Levi) kell kipótolni az alapszintű használathoz is.
Bár a fizikai kényelmetlenséget a remek, sőt fantasztikus játékok kárpótolni nem tudják, mert nem egy kategóriába esnek, de a figyelmet elvonhatják, hovatovább biztosíthatják a kellő endorfinlöketet is.
Az Amund által tolmácsolt Sziget és az egyik alkotó, Ishidu által mesélt, álmodott, előadott főkaland pont ezt tette: nagy-nagy köszönet nekik és a csapatomnak is!
A meleget, a szúnyogokat és a hínárban megbúvó nindzsakagylókat idővel elfeledi az ember, de a játék élményét, a beszélgetéseket, a vidámságot, az életteli, pozitív tábori napokat nem.
Elsőnek is mindenkinek köszönöm, hogy eljött és hogy velem szórakozott ezen a fantasztikus rendezvényen. Mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy számomra ez volt az eddigi talán legjobb. Na de kezdjük az elején.
Én a szállással teljesen meg voltam elégedve de én mondjuk aludtam mindenhol és minden módon. Volt hogy egy sátorban, volt, hogy ágyban és előfordult, hogy pótágyon. De ez nem is fontos mert nem az alvás miatt megy az ember szerepjátékos táborba :D. Az ételről nem tudok rosszat mondani, szerintem jó volt minden maximum az adaggal voltak hiányosságok.
Sokad magammal Debrecenből érkeztünk a 0. napon és azonnal belevetettük magunkat az élvezetekbe, én ilyenkor mindig csak köszöngetek és bulizok és most se volt ez másképpen.
Az 1. napon szokásosan Helvécziát meséltem. Sok mindent mesélhetnék de az spoiler lenne és nem akarok poénokat lelőni azok előtt akik esetleg játszanának még nálam. Szokásos volt a felállás, vicces karakteralkotás -> vicces történetek, történése -> drámai végkifejlet és sírás. Szeretem amikor körém gyülnek és hallgatják ezt a mesémet. Valahogy ilyenkor érzem magam elememben amikor ezeket a meséket adhatom át az embereknek.
A főkaland nagyon közel állt hozzám mivel sokadd magammal írtam hosszú időn keresztül. Nagyon sok időbe tellett, hogy ilyen formában a közösség elé tárjuk és szerintem megérte vele dolgozni. A Slayersnek volt alkalmam végre mesélni. 7 éve vagyok a csapat tagja de valahogy erre még sosem került sor. És azt kell mondjam, hogy megérte várni mert egy ennyire összeszokott, sokoldalú és mesélő kompatibilis csapat nagyon ritka szerintem. Minden egyes poén, drámai felismerés, ötletelés vagy értékrendekről szóló eszmecsere nekem örök emlék marad és tényleg hálás vagyok érte, hogy ezt a történetemet ennyire szépen átadhattam és majd 20 órán keresztül a második napon ott voltatok kitartóan velem és mindent végigvittetek (megnyaltatok :D).
Végül a hétfői napon maradt a tivornya ahol összemérte erejét Pest és Debrecen az ivásban és szerintem döntetlen lett az állás 😀 Legalábbis úgy gondolom, hogy a közös táncolás, összekarolt éneklés erre lehet utalás.
Hatalmas beszélgetéseket hagytunk magunk mögött, fantasztikus pillanatokat és maradandó emlékeket. Nagyon jó volt, mint minden évben és most úgy érzem kicsit meg fogok pihenni és hagyok másokat érvényesülni 🙂 Köszönöm a rengeteg támogatást és szeretet amit adtatok srácok, ti vagytok a legjobbak! Találkozunk legközelebb!!!!!!
Sziasztok!
Nehéz éven vagyok túl, így nagyon vártam a tábort. Egyfajta mentőövként tekintettem rá, így szó szerint számoltam, hogy mennyit kell még aludni, hogy végre indulhassunk. Olyan volt megérkezni közétek, mint hazatérni.
Miután nagyjából elhelyezkedtünk, bele is vágtunk a Leróvatlan tartozásba Caledonia mesélésében Donnal és Ludival. Barbi mesélői stílusát még mindig imádom, és jó volt látni, hogy rengeteget fejlődött a legutóbbi közös alkalmunk óta. Sokat nevettünk, és azzal, hogy a másik csapattal párhuzamosan haladtunk együtt, sok izgalmas pillanatot éltünk meg. 😀 Közben még a meggy is megérett Ludinak hála! :))
A második napon Unity mesélte nekünk (Ludi, Pedro, MH) A szigetet. A modul kezdete sajnos nem sült el jól nálunk, más keretezéssel valószínűleg jobban megragadott volna a történet. Minden esetre nagy öröm volt sok-sok év után ismételten együtt játszani Pedroval és Unityvel, Ludival pedig pár óra után! Köszönöm Uraim!
A főmodul nem semmi munka volt, sajnáltam nagyon, hogy túl hosszú egy hétvégéhez. Jó lett volna néhány részletben jobban elmélyedni, de Máténak még haza kellett érnie Pestre, így időhöz voltunk kötve. Számel volt a mesélőnk, aki túlzás nélkül zseniális volt! Abszolút figyelt az igényeinkre, a karaktereinkre, miközben profin kézben tartotta a történetet, és még a harcjeleneteit is élveztem! Köszönöm azt a rengeteg időt és energiát amit arra áldoztál, hogy jól érezzük magunkat, hálás vagyok érte!
Hétfőn pedig a saját modulomat meséltem, aminek az alapötlete 5-6 évvel ezelőtt egy táborban született meg bennem. Soha nem vágytam még annyira mesélni, mint most, közben pedig féltem a fogadtatástól, mert más mint a megszokott történetek, de Caledonia, Anna, Thorunn, Quma, Kaalm személyében végtelen nyitottságra találtam (köszönöm!), így az első 20 perc után már csak sodródtam velük, hagytam hogy játszanak, és egyik NJK bőréből a másikéba bújva játszottam én magam is. Nem tudtuk ugyan befejezni, de rövidesen sort kerítünk rá.
Mindezek mellett részem lehetett számos remek beszélgetésben is, épp ezért fogalmazódott meg bennem, hogy jó lenne visszavezetni a társasozós, kártyázós, filmezős, beszélgetős alkalmakat is, mert ezek is rengeteg jó élményt hordoztak magukban. Remélem rövidesen visszatérhetünk a 7-8 napos táborokhoz is, amikor majd kevésbé szorít minket az idő.
Hazatérve 2 napig csak próbáltam kipihenni a tábort, annyi nagyszerű élmény ért, és már most várom a jövő nyarat! Köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult az élményhez!
Annyi élmény és még kevesebb szó, amivel el tudnám mondani, milyen király volt. A tábor helyszin kitűnö választás volt egyetlen kritérum a mosdó messzesége de ezt sem szeretném felróni. Az étel változatos és finom volt, igen néha keveseltem, de ez aért van mert nagy az étvágyam.
Rozsi stalker játéke nagyon szociális volt. 🙂 Én nem ismertem a világát és egy jó éménnyel térhettem tovább a következő nap játékára ami nem más, mint A sziget kalandmodul. Nagyon tetszett Shalafi mesélési stílusa és remélem még sokat játszhatok nála. A kalandmodul túlélő része ráébresztett, hogy igen is mindig nehéz és könnyű út csak meg kell találni. Szerencsémre egy új kifejezést is tanultam. (Homokpad)
A fő kaland nagyon élvezetes volt. Mesélőnk idő hiánya miatt a részletekbe nem futott bele viszont én úgy érzem így is tökéletes képet kaptunk a világról és az óriásokról. Szerintem mind ahányan vagyunk odatettük magunkat.
Sziasztok!
Vártam már a tábort és sajnálom, hogy nem tudtam az elejétől a végéig maradni.
A helyszín ismét tetszett az étel jó volt, nekem adagra is megfelelt. Az hogy van sátrazási lehetőség és így úgymond privát szféra sokat dobott a közérzetemen. A vizes blokkban pedig mindig volt melegvíz.
A szél habár enyhítette a meleget megnehezítette a játékot és konstans zúgása fejfájást is hozott ezért lehet nem vágtam olyan képet a táborban, mint ahogyan éreztem magamat.
Pénteken este érkeztünk, hogy enyhítsük a benzin krízist egy kocsival 🙂 . Gyors sátorállítás után már próbáltuk felvenni a hangulatot ami annyira jól sikerült, hogy elég gyorsan másnap lett.
Főkalandot Pusztító tolmácsolta nekünk, aki nem is mesélt és nem is talákoztunk vele ezelőtt, de nagyon jól sikerült az összjáték. Élvezetesen mesélt, NJK-kat jól átadta: a legemlékezetesebb Eniel volt ahol jól átjött a ráérős elf mivolta.
Kaland tetszett, talán a csapatunknak a hangsúlyok máshogyan jobban estek volna. Pl. több Ifin, kevesebb erdő és több Óriás intrika. A három bemesélés jó volt, viszont viccesnek hatott Dreina kiválasztottjaként megszólítva lenni, amikor az Antoh paplovagot kivéve a többi csapattag akárkit megtett volna az új Kegyeltnek, mármint ha jól fizetnek. Itt hiányzott valami plusz motiváció az amorális csapatoknak. Összességében jót szórakoztunk és tetszett a Tűtorony is, sajnálom hogy nem lehetett kétszer bemenni mert mindkét útvonal tetszik. A modulon látszik a munka és nagyon igényes lett.
Hétfőn levezetésként csatlakoztam Shalafi SR meséjére. Hangulatos lett és jó volt visszatérni Árnyékmagyarországra lassan 10 éve, hogy nem játszottam itt. Jó csapat jött össze akikkel meg tudtuk ugorni az akadályokat.
Bánatom csak az, hogy a sok játék és a rövidebb ottlét miatt kevesebb emberrel tudtam beszélni mint szerettem volna, talán majd jövőre.
Sziasztok!
Eljött ismét a nyári tábor és sajnos hamar véget is ért. Én az első napon még csak megérkeztem és aklimatizálódtam. Viszont a második napon csapatommal belevetettük magunkat Amund kalauzolásával a Sziget rejtelmeibe. Elsőnek kicsit furcsállottam a kaland kezdés. Valahogy kicsit idegenkedek a scriptelt jelenetektől de később Amund a szokásos mesélői profizmusával elfeledtette ezt. Jó volt utazni és megismerni az élővilágot és a hely titkát. Részemről öröm volt játszani ezt a modult!
Következett a főmodul, amit az (egyik) író; Ishidu mesélt nekünk. Szerintem mindíg is a legjobb ha a kalandot az írója meséli, hiszen neki van meg az egész sztori. Ez most is így volt… mesélőnk mindenből a megfelelő adagot adta a csapatunknak. Nem emelnék kis egy momentumot sem, mert így volt meg az egyensúly. Amennyire sok volt a tűtorony borzalma azt annyira feledtette az óriások története. Minden NJK élt és szerepelt, játszotta a történetét, vitte a sztorit előre. A végjátékban sikerült az utóbbi idők legepikusabb dobását létrehozni; …ott állunk a főgonosz előtt, aki rendesen aprítja csapatunkat. A gladiátor éppen morális szabályban eltöltött csendespihenőjéből tér vissza, A Dreina paplovag fegyverforgató keze szétzúzva, egyetlen pajzzsal tartja vissza a támadásokat, többiek mana és pszi pontjai fogytán. Arel papom bőszen lövöldöz; az érték kettővel kevesebb, mint hogy túlütés legyen. Erre vagy inkább Arel sugallatára gladiátor tásram odanyújtja a kis tokent amit a tábor elején kaptunk…. (tessék, használd ezt…) igaz, hogy ezzel örökre el kell cseréljük de megtörtént… Arel megsegítette a nyílvesszőt és így súlyos csapást tudtunk mérni az ellenségre… Nagyon jó volt, hogy ezt a kalandot ebben a táborban így játszhattuk le.
Utolsó játéknapon a Csillagbirodalomba látogattunk Kyrg vezetésével. Nekem ez új világ volt, eddig csak a novellák kapcsán ismerkedtem vele. De ez a rövid ismerkedés alapján is megtetszett. Azt sajnálom, hogy az előző napi főmodul után megfáradva nem tudtuk igazán felderíteni az ismeretlen bolygót. Hátha legközelebb!
Összességében ez kifejezetten jó tábor volt, jó játékokkal, jó társasággal. Jó lett volna többet maradni, tényleg hiányoznak a beszélgetős, társasjátékozós, fürdőzős napok is. Remélem ez is jön majd!
Ezer köszönet minden szervezőnek a remek helyért és tábor élmányért, minden modulírónak a kiválló kalandokért és minden játékostársamnak akikkel ha csak egy rövid ideig is de megoszthattam ezt a mostani tábort!
Jövőre folyt. köv. !
Üdvözletem!
Számomra igazi élményt jelentett, hogy részese lehettem a
Vándorkrónikák színes táborának.
A hangulatos környezetben teret kapott a fantáziám, amely gyökeret eresztve, a mesélők által
biztosított jókedv talaján bő táplálékra lelve kisarjadhatott, s az
általános jókedv forgatagában gazdag fává cseperedhetett.
A most megismert színes választható játékok közül , Flankeinstein világában sikerült korlátlan energiaforrásra lelném, lángelmém szuper gépéinek megalkotásához.
A kalózok világában, a vidám hangulatával és a kapitányunk mulattató előadásában, az
ihletre lelt, felszabadult játékosok magukra találva, két körön belül
már régi ismerősként, kerültek összhangba egymással.
Még egyszer köszönöm a szervezők munkáját, a színes történeteket, melyek a
tehetséges karakterek különleges előadásában színes köntösben vonultak
fel előttem, megragadtak és magukkal rántottak.
Dreonar küldetése meg Dreonar küldetése, „Káoszka”, ki nálam nevelkedett sajna nagyon rossz gyerek lett és rendet kellett tanulnia,XD
Az emberekkel több lesz a gond ,mert legyenek bár jó istenek hívei lassan a sok idegent már a legjóindulatúbb sem fogadná jól a földjén,vagy legényanyaként ne felközelében.
Mert mindegy miféle faj és hogy teljesen kedves, rendes, dolgos, szorgos bármelyik is, életteret és forrásokat vesz el a többitől.
Gyakorlatilag ennyi sok fajjal egy új nézőpontú fajháború erősen esedékes Yneven ami már nem manifesztációk és káoszistenek okán keletkezne, hanem az egyszerű embertömeg lelkében, ami nagyon erősödő volna az eddigi események okán eleve, gyakorlatilag ilyen háborúk után a még több idegenre lassan már erősen várható automatikus és természetes reakció, ami kinéz.
Ez a , mert csak alapon lenne max figyelmen kívül hagyható. Az biztos,hogy fordulna tőle a térkép is egyet. Toron nem is bírna ki még 1 zászlóháborút felépítése okán eleve istenek buknának megint. Lehetne ez kb egy nem heroikus modul megakadályozni….LOL
Ragnar
Ahogyan az lenni szokott az általam hosszúra nyújtott rendezvények esetében, most is nehezen tudom elkezdeni a pötyögést, ugyanis a nagy masszából, ami a „tábori élmények” címszó alatt gomolyog bennem (valahol elmém második szintje környékén) nehéz egyesével kiragadni az alkotóelemeket.
A kemping helyszínén kiszállva az autóból egyből azt éreztem, hogy otthon vagyok. Persze a gátlásaim tiltakoztak ez ellen egy darabig, de szép lassan megszűntek. Az első nap játék nélkül telt, és egy korai alvás (inkább nevezném szedálásnak) vetett neki véget. Nem bántam, azt hiszem ez volt az utolsó nap, mikor annyit aludtam, amennyire az emberi szervezetnek szüksége van.
Pénteken Lucius tolmácsolásában volt lehetőségem játszani a Sziget modult. Szeretném megköszönni neki, és a csapatomnak is, remek hangolódás volt ez (Háma fia Haleth), nagyon jól éreztem magam. Az elmúlt időszakban keveset játszottam, szinte már kezdtem is elfelejteni, hogy milyen. Az élmény legfeljebb akkor lehetett volna teljesebb, ha valamikora modul közepén félbeszakítjuk, és megbeszéljük, hogy mikor tudjuk folytatni legközelebb együtt. A lényeg; a játék remekül sikerült, szuperül éreztem magam.
Más játékokba a kései jelentkezés miatt sajnálatos módon nem fértem már be, pedig több nagyon érdekes dolog is meghirdetésre került. Talán majd legközelebb.
A főmodult ezúttal mesélőként élhettem át, a Családban Marad csapat tagjai között, előtt vagy mellett, attól függően, hogy az Árnyéktangó milyen alakzatot követelt meg tőlünk. Nagy élmény volt tapasztalatlan KM-ként egy ennyire tapasztalt csapatnak mesélni, nagyon élveztem a játékukat, zseniális megoldásokkal operáltak, úgyhogy innen is szeretném őket nemnek, kornak, és napszaknak megfelelően üdvözölni: Heló!
Ha ebben, vagy ehhez hasonló felállásban van lehetőségünk játszani együtt, én örülni fogok neki. A sziklából kirántott, aztán szabadjára engedett LÁTHATATLAN Ketkalibur kicsit traumatizált, a rossz nyelvek szerint még tegnap álmomban sírva ismételgettem, hogy „110-re dob… és ez a KÉ [cry.wav]”. Persze ettől függetlenül is a csapat, és az általuk kijátszott karakterek zseniálisak voltak.
A helyszínt nagyon szeretem, elég tágas, elég szép, a kaja jó, a nyaralók meg pont arra voltak használva, amire szerettem volna; néha bementem aludni. A péntek esti naplementével a tóparton lopta be magát véglegesen a szívembe.
Nagyon élveztem a beszélgetős, reggelbe átcsúszó estéket, a zenés mulatságot az utolsó napon, az oldott hangulatot, a hétköznapokból való kiszakadást, a tényt, hogy olyan emberek között vagyok, akikkel együtt – még ha néha ugyan egymás nélkül is – űzzük ezt a szerepjáték dolgot.
Ettől többet már maximum akkor tudnék csak írni, ha novellában részletezném a dolgokat, ezt viszont most kihagynám.
Köszönöm szépen, hogy egy ilyen remek kalandot mesélhettem, olvashattam, és gazdagodhattam a kiadvánnyal.
Köszönöm szépen, hogy emberek energiát, időt, és mindenféle erőforrást öltek abba, hogy ott lehessek, és jól érezzem magam.
Köszönöm szépen, hogy akárhányszor jelenek meg rendezvényen, még ha a testem sokkal fáradtabb is, mint általában szokott lenni, érzelmileg annyira feltölt, hogy képes vagyok a valóság aquirjaival is szembenézni.
Köszönöm szépen, hogy ott lehettem és lehetek.
Mindezeken felül egyetlen megválaszolatlan kérdés maradt csupán hátra:
HOGYÉ A HAAAAAAL?
Ahoy!
Csak csatlakozni tudok az előttem szólók többségi véleményéhez. Jó volt, bár kánikula at its best.
Első nap Caledónia és Mercury kalandjában volt szerencsém boldogítani a másik triót. Mikor mondta a KM, hogy a kaland miatt nyomkodja néha a telefonját, már sejtettem, hogy egymás ellenlábasai leszünk valamelyest, bár arra nem gondoltam, hogy az általam készített másolat miatt ennyit fogtok szívni. Utólag is bocsi! 🙂
A második nap, mint oly’ sokaknak, nekem is A Sziget volt. A bevezető felütés nagyon rossz szájízt adott nálunk az egésznek. Visszatekintve volt ugyan értelme a dolgoknak, de ettől a játékélmény még fanyar volt. Egy jobb felvezetéssel és kevesebb értelmetlen amnéziával szerintem mi is jobban álltunk volna hozzá. Azért ment közben időnként a fejemben Axltől a Welcome to the Jungle nóta.
Fő kaland. Nagyon tetszett, de tényleg! Már azon jár az agyam, hogy hogyan lehetne ezt picit csiszolni és tök jó kampány lenne. Kampány és nem 2 nap. Már a honlapra felkerülés előtt elolvastam és le a kalappal a rengeteg beleölt munka kapcsán.
Ezúton is köszönöm Mercurynak, hogy a KM-ünk volt, már látom hol imprózott bele, színesíteni, kitölteni réseket (amik mindig vannak) és nagyon jól csinálta!
Age of Akkurácium volt nekem a lezáró nap. Olyan sokat hallottam róla, olyan jó élményekkel távozott onnan mindenki. Sajnos nekem a két nagyon passzív játékostársam nem hogy a lovat nem adta az egész vágta alá, de még a szelet is kifogta a vitorlából nem túl energikus jelenlétükkel. Hogy csak a fáradtság és utolsó nap, vagy a meleg, ki tudja. Így viszont az egyszeri és megismételhetetlen találkozásom szülőkolóniám mellett lebegve igen keserédes lett. :/
Fentebb is felvetésre került, de valóban kellene több idő beszélgetésre, pihenésre. Hazafelé menet a kocsiban még olyan verzió is elhangzott, hogy ha lenne hosszabb táborra lehetőség (ez még elválik a világ helyzete szerint), akkor iktatni be olyan napokat, amikorra nem hirdetünk szabadjátékot. Ilyenkor le lehet még szépen kanyaríntani az előzőeket, lehet dumálni, strandolni, társasozni. Adott esetben ez lehetne a főmodul előtti nap, hogy mindenki rápihenhessen.
Líthas és egyebek!
Csipet-csapatunk a -1. napra érkezett, ami a legjobb ötlet volt valaha, mert aznap volt talán a legfelszabadultabb a társaság. A szerdai volt majdnem a legjobb este. Különösen jó érzés volt úgy elindulni, hogy Debrecenből autóval szinte azonnal ki tudtunk érni minden komoly gond nélkül.
Csütörtökön inkább mások játékait hallgattam és beszélgettem. Teljesen nyugis volt. De egyszer be akarok jutni a Caledonia-Mercury duálmesélésre, mindenáron. A szabad játékokra való jelentkezésem filozófiája a „majd lesz valahogy” volt. És íme, teljesen bevált, valóban volt valahogy. Pénteken A sziget játékba csatlakoztam Shalafi mesélésében. Bár a kaland koncepciójának nem mindenki örült az alapján, amit hallottam másoktól, de szerintem Shalafi át tudta adni a dolgot megfelelően, hogy a történet pont egy megfelelően felépített érzelmi hullámvasútként csapjon le ránk.
A főkalandba sajnos rengeteg játékon kívüli dolog szólt bele, ami kissé elrontotta az élményt. A meleg annyira kiütött, hogy egy értelmes gondolat nem jutott eszembe, és a leírások egy részét egyszerűen átbambultam. Hála az égnek, mivel goblinnal játszottam, ez nem korlátozta teljesen a karakter kijátszását. Voltak részek, ahol elidőztünk, de határidőre végeznünk kellett, így rengeteg dolgon át kellett ugrani. De látszott a Km-ünkön, hogy felkészült a kalandból. De érdekes volt egy régi ismerős NJK-val találkozni, akivel ezúttal viszont ellentétes oldalon álltunk.
Hétfőn Gremor adoptált Hét tenger játékába, ahol a nagyszerű Boris kapitány legénységét gazdagíthattam. Nem hittem, hogy az ember képes több mint 6 órán keresztül folyamatosan nevetni, de úgy látszik, tévedtem. Nagyszerű volt a hangulat, de az utolsó éjszaka fáradtsága utolért mindenkit, így sajnos nem sikerült végigérni a kalandon.
A tábort a hétfő este koronázta meg, amikor sikerült a legtöbb embernek elengednie magát és szocializálódni, amit sok másik estéről hiányoltam.
Összességében pozitív élmény volt, ami meg probléma akadt, azon meg nincs erő, ami tudott volna változtatni.
Már várom a következőt.
Ahoy,
így egy héttel, akarom mondani EGY HÉTTEL a tábor után még mindig nem tiszta mikor milyen nap van és miért nincs hová menni 8:30 kor reggeliért. De mivel már nem ülnek körülöttem a játékosok és nem tudom mi a kaland szerintem tényleg vége a tábornak. Az egyébként nagyon simán indult és jó volt a tábor folyamatosan növekvő létszámát látni csütörtökről péntekre, régen látott távolra szakadt arcokat látni és megismerni óvatosan lopakodó újakat, akikről tudtam a tábor végére azért többet is meg fogok tudni.
NAGY MEGTISZTELTETÉSNEK éreztem, hogy jóbarátaim kalandjait mesélhetem a táborban, amiket a tőlük telhető legnagyobb gondossággal írtak meg és alkottak meg. Sok munka volt velük, a tábor előtt három hónapig készültünk rájuk ha nem több és utána a csapatokból. Idén nagyon nagy figyelmet fordítottak sokan a játékokat megelőző kommunikációra a játékosokkal ami érdekes élmény volt.
Elsőként Shalafi és Lucius kalandját, A szigetet meséltem le a Slayers csapatnak (eredeti nevükön Slae-Yeorth). Jó hangulatban indultunk neki, hiszen tudtam hogy legalább kettejük előtörténete alaposan kapcsolódik a kaland helyszínéhez és a motivációjukhoz, így szabadabban mesélhettem a kaland első felét. Tapasztalt csapat, valódi Élet jellemekkel, akik még akkor is mentették volna az ellenük dolgozó, hazug, hátbatámadó, tolvaj szereplőt, amikor az már egy vörös krokodil gyomrában emésztődött. Sokszor kerültünk közel karakterhalálhoz, de mindig az utolsó pillanatban a csapat visszahúzta és megmentette a társakat jó ötletekkel. Aranyköpés is született:
„A vad erdőben járni eszméletlen szívás. Ezt tapasztalatból mondom!” – mondta az Arel-pap …
A rákövetkező napon pedig elkezdődött a főkaland. Ishidu és Draxxar négykezese az Ígéretek tanúi felháborítóan lenyűgöző történet és kiadvány lett. Bármikor meme-szerűen felemeltem volna a kezem valamire ami nem tetszik vagy nem találtam optimálisnak mindig előbukkant valami a szövegből ami ismét megdöbbentett pozitívan. Főleg a hangvételében nagyon MODERNnek, mérföldkőnek tartom a kalandot, hogy én már MÁR ilyet nem tudnék írni és kíváncsian várom ilyen irányba viszik el az újabb és újabb írók jövőben a M.A.G.U.S.t. Mesélni mindenképpen élmény volt.
Csapatom az idei év üstökösként feltört csapata az Ynevi Kószák, akik vegyesen fiatal kezdő és hard-core veteránokat is a soraiban tud, ami NAGYON érdekes csapatdinamikát teremt bármilyen körülmények között, itt meg pláne. Kisebb zökkenőket leszámítva (GRÁNÁT!) azt hiszem ők is sokat tanultak a kalandból, egymástól. Legalábbis én nagyon szépnek látom, hogy a fiatal tolvajlány ugyanott esett el ahol később a tapasztalt embervadász (Jegesnek üzenem ezúton is: „egy a néven nevezhetetlenek közül”). Úgy éreztem hogy a csapat kihozta a kalandból a maximumot, az Arel-pap amellett hogy jól játszott szerepet olyan alaposan ismerte a képességeit, hogy a Völgy szekció minden kihívását szinte kidobhattam az ablakon. Simon lovagjának könyörtelenségét és pajzsos kombózását még szerintem sokáig nyögi az álomsík, de remélem következő kalandjaiban megvillantja karaktere lágyabb oldalát is. Én nagyon élveztem a velük való játékot és remélem találkozunk az asztalnál még.
Utolsó napon volt szerencsém belehallgatni A’frad meséjét, aki a tavalyi főkaland helyszínére tért vissza kalandjával és jó volt az ó előadásában látni Khosana titokzatos és látszólag mindig békés világát. Remélem lesz lehetőség rá, hogy történetét majd olvashassuk is, illetve mások is átéljék majd egyszer.
Szálláson aludtunk, az ételt megettük. A kettő közötti távolság azonban néha Rejtő Jenői idézeteket csalt ki belőlem, amit valószínűleg jövőre azzal oldok meg, hogy nem szervezek és így nem keresek senkit majd a táborban csak viszek egy ventillátort és amellett ülök. Mégegyszer meg kell köszönnöm minden résztvevőnek, táborozónak, játékosnak, mesélőnek és modulírónak, hogy olyanná tette nekem a tábort amilyen volt és remélem ezután is tehetek érte, hogy ezt az érzést méltón viszonozhassam majd később. Hiszen ha nem adunk ki ilyenkor mindent magunkból a táborban akkor hogy várhatnánk olyan őszinte részvételt, mint amit itt tapasztaltam sokszor belehallgatva mások játékaiban, a mi asztalainknál árnyékot keresve vagy Logical Songra pörögve.
„Lehad anns-naona charoban.” a legközelebbig.
A kétnapos főmodul nagyon jó volt izgalmas és nagyon jó volt nagyon tetszett ez a különös hely megismerése
A hétfői M.A.G.U.S. Modul zseniális
Tökéletes levezetése a tábornak
Sok számomra fontos emberrel találkozhattam
Minden Problémára találtunk megoldást .
Köszönöm ezt a sok feleltjhetetlen élményt
Gro’gada,
Megannyi év távollét után, végre én is újra kikötöttem a táborban. S habár csak két napra, a hétvégére érkeztem, de így is remekül éreztem magam és örülök, hogy eljutottam.
A szállás szerintem a maga szintjén remek volt. Azt pedig, hogy ennyiféle lehetőség adott (sátor, camping, faház, panzió) kifejezetten szimpatikus.
Az étel szerintem teljesen vállalható volt, mind minőségben, mind mennyiségben éltem már meg rosszabbat. A környéken pedig volt lehetőség kiegészíteni vagy mást választani, ha éppen nem volt kedvünkre való amit tálaltak.
Az AVU Emberei-vel vágtunk neki a főmodulnak és keltettük végre életre a történetet, amit kiválóan álltak, remek szerepjátékkal. Melynek köszönhetően abszolút élményként maradt meg nekem is a játék. Ezúton is köszönöm nekik még egyszer.
Sajnálom hogy a záró estre nem tudtam maradni, ezt a hibát legközelebb nem követem el.
Köszönöm szépen a szervezőknek a munkájukat, hogy ennyi emberre, ennyi kívánsággal, üggyel-bajjal, veszik a fáradtságot, hogy nekünk ezeket az élményeket elérhetővé tegyék. Respect érte!
Líthas!
Már nagyon sokszor – talán túl sokszor is – ejtettem szót arról, hogy milyen szerencsésnek érzem magam, hogy e hobbi kedvelői közé tartozhatok. Akinek kellett, már százszor megköszöntem, hogy bevezetett ennek rejtelmeibe, de képtelen vagyok nem megtenni ismét. Nagy Andornak, avagy sokak által hősnevén ismeretes, Ishidunak a Voulnak címezhetem köszönetteljes hálám, amiért vándorbotom volt a kezdetektől. Lehengerlő mesélői stílusa beszippantja az embert, elvarázsolja és arra ösztökéli, hogy ő maga is akarjon egy szeletet ebből a szerepjáték nevű tortából. Én nem elégedtem meg egy szelettel. Azonnal beleszerettem ebbe a hobbiba, s amint világossá vált számomra, hogy maga a játék csak egy kis része a csodának, akkor vett meg örökké Kg-ra. Hiszen ez nem csak a szerepjátékról szól. Éles bizonyítéka minden rendezvény, minden közös kiadvány, hogy itt az ember családra lel. Méghozzá nem is olyan apróra, hiszen a tábor résztvevőinek száma is bizonyítja, mennyien ülünk az alatt a nagy fa alatt közösen.
Mindig lenyűghöz ennek az ereje. A „van hova tartozzak” érzést adja, szeretettel töltve. Színes és különböző emberek, az ország minden tájáról széles mosollyal üdvözlik egymást és ülnek le napi 12 vagy akár 20 órát beszélgetve játszani. Szentimentális tudom, de igaz. Emiatt én lila köddel fedve láttam a tábort. Minden olyan volt, mint Unitynak Annával kalandozni a főmodulban. Hihetetlen repülés. Varázslatos, mely mögé nehéz bepillantani és véleményt mondani, de megpróbálkozom vele.
A helyszín kellemes volt a rengeteg árnyékot adó fájával. A házak, sátrak és lakóautók közelsége miatt egyszer sem éreztem úgy, hogy kimaradnék valamiből, vagy távol lennék valakitől. Nálunk nem voltak pókok, így a szállással is elégedett voltam. A csatornázást nem találtam egyedül megfelelőnek, a mi WC-nk okozott pár bosszúságot. Én borzalmasan finnyás és válogatós vagyok, ha ételről van szó. Az ételek 90% meg akar ölni, vagy maga az íze, állaga tántorít el az elfogyasztásától. Ám, itt mindennap kiadós étkezésben volt részem. Minden ízletes és fogamra való volt. Táborban most először nem bántam, hogy befizettem rá.
A vízpart közel volt, de nem látogattam meg úgy, mint a korábbi táborokban. Az öt napot nagyon kevésnek éreztem, egy percet sem akartam elpazarolni, így nem merültem el a sulymokkal teli habokban. Ám a naplemente gyönyörű volt a partról. Köszönet illeti a remek ajánlásért Luciust!
Angliában nagyon kevés – nincs – lehetőségem személyes játékokra a barátaimmal, csak online platformok segítségével tudok játszani, így nem lazsáltam. Minden napra volt egy játékom, vagy mesém.
Az első nap egy egyszerűbb modullal érkeztem Mercuryval karöltve. Afradot, Ludit és Dont kalauzolhattam el egy eltorzult hitű Weila szekta által létrehozott síkon. Előző életükben elkövetett „bűneik” letöltésére csalták őket ide. Ügyesen végig haladtak hajdani énjük emlékein, csapatként oldották meg a hol nehezebb, hol „büdösebb” kihívásokat, hogy a végén a másik kompánia tagjaival karöltve számolják fel az elmeroggyant fanatikusokat. Nagyon jól szórakoztam!
A második napon a Sziget című modulban vehettem részt, mint játékos. Mindenképp kiakartam próbálni a Navigátor kasztot, így egy igen bőlére eresztett és részletes karakterrel vágtam neki. Társaim, Anna, Lui, Don, és nem utolsó sorban a Pusztító voltak, akiket van szerencsém barátaimnak nevezni. Rég volt lehetőségem velük egy asztalnál/ pokrócon ülni, így nagyon izgatottan vártam a játékot. Be kellett látnom, hogy emiatt talán túl nagy elvárásokkal is. A csapat nem volt összhangban az érzeteim szerint, de ezen a kis döcögőn sikerült tovalendülni és a végére egy igazán jó kompániává kovácsolódni. A Mesélőnk Lucius volt, akinek már volt szerencsém korábban mesélni, de még nem sikerült játékosnak lennem az irányítása alatt. Nem csalódtam. Partner volt, remek mesélést kaptunk tőle, és mindent megtett, hogy átadja a modul hangulatát és végig vigyen minket a Sziget kemény vidékén. Téve mindezt a fergeteges humorával és stílusával. A modulról nem szeretnék spoilert írni, így csak fél szavakban tenném hozzá véleményem. A terep izgalmas, kalandok ezreit rejtheti a játékosoknak. A bemesélés különlegessége miatt a motiváció hiánya többünknél jelen volt, ám a végén minden összeért és kiadta a nagy képet. A nagy képpel találkozni pedig igazi megtiszteltetés. Ennek ellenére a karakterem a többség által választott végkifejlet ellen adta le a szavazatát, méghozzá a képlékeny jövő miatt. Aki érti érti, aki nem nem. Maga a nap izgalmas volt, sokat nevettünk és haldokoltunk, de mindezek felett áll, hogy a barátaimmal és egy fantasztikus mesélővel tölthettem el.
A hétvége is eseménydúsan telt. Az a megtiszteltetés ért, hogy a főmodult mesélhettem. Számomra valóban ilyen nagy ereje van, hiszen tudom, hogy nekem fontos emberek mennyi időt, energiát fektettek bele. Ezúton is szeretnék nekik ismételten gratulálni a fantasztikus kalandhoz! Tömény, nyomdákat gazdaggá tévő lapszámában egyetlen vessző sem volt felesleges. Mindennek nagyon fontos szerepe volt, emiatt igen nagy koncentrációt igényelt a lemesélése. Ami igen nehéz, hiszen regélés közben az ember képes beleveszni, ám csakis jó értelemben. Olyan izgalmas, színes és kalandos volt, hogy folyamatosan figyelmeztetnem kellett magam, hogy nem játékos vagyok, hanem mesélő. Az úton kell maradjak, és ne legyek a játékosaim láthatatlan útitársa. Ez is azt bizonyítja, hogy mindenki, akinek kicsit is része volt a megalkotásában bele tett apait anyait. A Voulné segítségével létrehozott extrától pedig el voltam ájulva. Nagy öröm volt olyan alakokat olvasni és megszemélyesíteni a mesélés alatt, amely karakterek némelyikével volt szerencsém is kalandokban részt venni korábban. Ismerve a mögöttük megbúvó valódi alakokat pedig nagy segítség volt. A kalandot még színesebbé és kiszámíthatatlanabbá tették a játékosaim. A Menetidő Szerint nevezetű kompániának mesélhettem, Beának, Cyphernek, Petónak és Gyulának. Nagyon vártam a közös játékot velük és nem csalódtam. Minden pillanat meglepetés volt, minden reakció váratlan, ennek oka, hogy nem volt még közös asztalkörül ülésünk. Sőt korábban csak első két játkossal találkoztam. Sosem volt alkalmam lány játékosnak mesélni úgy, hogy férfi karakterrel jöjjön játékba. Ez is egy hatalmas plusz volt számomra. Remek két nap volt, annak ellenére, hogy ők maguk sem voltak összeszokott csapat, illetve igen erősen megkínoztam őket a hajnalig tartó meséléssel. Ennek ellenére is kitartóan állták az én és a kaland megpróbáltatásait. Felkészültek és alaposak voltak. Tisztában a karaktereik képességeivel, a kiosztott tulajdonságoknak megfelelő tudással használták őket. Mély szerepjáték, kijátszott érzelmi viharok és dilemmák tették még életszerűbbé a karaktereiket. Igazán remek hétvége volt, és nagyon örülök, hogy nekik mesélhettem el ezt a csodás modult.
Hétfőn sem pihentem, nem hagytam győzni a fáradtságot, és energiaitallal ereimben vittem el egy szélhámos bárdot nyaralni egy meseszép szigetre a Hotel Ka’muába. Afradot még mindig az egyik legszórakoztatóbb mesélőnek tartom. Ez azóta él bennem, mióta egy korábbi tábor alkalmával ő mesélése alatt játszhattam végig az Ököljog című modult. Továbbra is fenntartom, hogy zseniális mesélő. Minden második mondat után nevettünk. Ami nem kevés, hiszen hajnali kettőig játszottunk. Lenyűgözött, hogy milyen aprólékosan felépítette a modult. A helyszín minden részletét kidolgozta, kérdezhettünk bármit, napra kész válasza volt, s nem csak kútfőből, hanem a jegyzetei között is. Készülve bármilyen kérdésre. Remekül kezelte a karaktereinket és minden csíntevésben benne volt. Szinte a csapat részeként segített minket és állt össze a fejvadászunkkal, hogy jól „megszivathassák” a karakterem. Ó, szegény én… Egy világszépe elfbácsi karjaiba űztek. Kegyetlen, nem? De nem csak én kaptam reflektorfényt. A főzni imádó harcos nemesünk folyamatosan bepillanthatott a helyi gasztronómia csodáiba. A romantikus regényeket titokban imádó törp lányunk is megkapta a hőn áhított saját kalandját. A céltalan pancsi fejvink rávehetett egy dzsennt, hogy ússzon, majd szövetkezett a „húúú” lányok táborával, hogy tőrbe csalhassanak, így rátalálhatott saját kis fejvadászklánjának jövendőbeli tagjaira. A dzsennünk, pedig kellően ellazulhatott, puha ágyban alhatott, illóolajos fürdőkkel és elvárásainak megfelelő flörtökben – vagy annál is többen – lehetett része. Anna, Álmos, Dani és Ildikó csodálatos kalandozótársak! Sajnálatos módon nem jutottunk a végére, ám szerencsére két napon belül online tudjuk folytatni. A kiírásnak megfelelően nem világmegváltó modult kaptunk, ám azt kell mondanom, hogy nem bánom! Sőt, még jobban is élvezzük, hiszen a feladatunk nem világrengető, ám a környezet és a sziget titkai és vadjai így is hatalmas kihívást jelentenek!
Egyik szemem sír, míg a másik nevet. Csodás napokat tudhatunk magunk mögött. Találkozhattunk olyanokkal, akikkel már korok óta nem volt szerencsénk. Igyekeztem mindenkit szorosan a karomba zárni. Majd elraktározni az emlékét, az illatokat, a beszélgetéseket az örökké valóságig.
Már csak egy évet kell aludni!!!!
Cale
Ui: Hatalmas köszönet jár a szervező csapatnak. Kitettetek magatokért! Nagyon hálásak vagyunk.
Köszönet jár Bahának is a mennyei szárított húsért!
Nem utolsó sorban pedig szeretném kiemelni a tábori ajándékot is, mely az eddigi kedvencem. Kreatív és egyedi. És ami a legfontosabb, nem csak a körmöléssel töltött órák vannak benne, hanem szívek lelkek is!
Jó Napokat!!!
Ilyenkor nagyon nehezen jönnek a számra, ezesetben az ujjaimra a gondolatok mivel és hol is kéne kezdenem.
Pár év nyári tábor kihagyása után, mint szomjazó a sivatagban, oázisként tekintettem erre a lehetőségre, és talán a kihagyások talán a messzi élet miatt, sokkal többet adott a tábor mint remélni mertem.
Az étel igen jó volt és miután Baha este ki tudja mikor még az ágyamat is fixálta, a szállás is elégségesnek bizonyult.
Egy kis MAGUS kalanddal indítottuk a tábort Caledonia ( immáron menyasszonyom ) szinkron mesélésével, amivel a köszöngetések és találkozások után sikerrel gyújtotta meg a tábor lángját a szívemben. Ezúton is köszönöm a játékosoknak akiknek mesélhettem az élményért. Anna, Magic Horse, A Pusztító!! Hálásan Köszönöm!
A második nap, ami az első, tehát…… Áh mindegy szóval a Helvéczia AMIRE 4 ÉVET VÁRTAM, pontosan olyan lett amilyenre számítottam. TÖKÉLETES 10/10 Ishidu mesélése hihetetlen mint mindig. A csapat szerintem a kezdeti virtusból is eredő különbségek ellenére a játék végére igen össze kovácsolódott, és remek csapatot alkotva tette a dolgát. Erős Pista megpihenhetett végre Édes Anna angyali karjaiban. Emelem huszár csákóm a kompánia előtt!!!!!!!
Főmodul:
ATYA VILÁG!!! Volt szerencsém a két napos mesélést egy remek triónak lemesélni. Magic Horse, A’frad és Eshmesh, bár először meséltem nekik, ismét megmutatták, hogy miért is ilyen jó a szerepjáték. Milyen különlegesek a játék stílusok sokkaságai, és milyen igazi régi motoros jatékosoknak élményt adni. A modul nem volt egyszerű és a sokszor póker arcokból nehezen volt levonható, hogy most éppen jól csinálok e valamit vagy sem. Szerencsére úgy láttam sikerült, élményt is adni a meséléssel együtt. Nektek is nagyon köszönöm!
A modul fantasztikus volt és legalább annyira szivesen játszottam volna mint ahogy meséltem. Hatalmas pacsi az íróknak!!!!!
Az utolsó előtti nap nekem szabad nap volt és inkább a pihenéssel próbálkoztam meg. Egy kis lazító palacsinta egy kis kockavetés társasozás beszélgetés nameg az este…….
Borzasztóan hiányzik mindenki!! Az új arcok aki nagyon nagy lehetőségekkel vágtak bele a hobbiba nem is olyan régen, a régi arcok akikkel akkor sem tudnék elég időt tölteni ha egymás szomszédjai lennénk.
Nagyon várom már a jövő évi tábort, és nagyon remélem hogy ismét „haza” tudok térni ebbe a remek csapatba legalább néhány nap erejéig.
Teringettét!
Hát megkésve bár, de fogyva nem, én is visszajelzek. 😉
Az időjárás kriminális volt (az árnyékban is leégtem), a szállás és az étel kielégítő, a játékok csodálatosak, az élmény pedig felejthetelen!
Csütörtökön relaxálós, strandolós, szocializálódós nappal indítottunk („hínárwire” kavicságyon ;)) Jó volt látni a régi arcokat és örülni az újaknak.
Pénteken A szigetet élvezhettem Gulandro előadásában az első varázsló karakteremmel. Remélem nem játszottam vele túl idegesítően. 🙂 Mesélőnk odafigyelt a karaktereink tudására, képzettségeire, szóval felkészült a csapatra. Mi pedig igyekeztünk olyan csapatot hozni, ami a könnyebben túlélhet egy deklarált hajótörést a trópusokon. 😉 Bár a végére kissé elfáradtunk, de remek játék volt, köszönjük!
A főmodult Ishidu tolmácsolásában tudtuk lejátszani, aki nagyon élte a modult, látszott, hogy elemében van. Történetszövésébe már olykor nem akaródzott megszólalnom, nehogy belerondítsak a varázsba. 😉 Borzalmak, csodák és hősi csaták során jártuk be az Utat, melyet a Kegyelt léptei jelöltek ki számunkra, s az Emléklakat tolmácsolása volt jelzőfényünk, ha tévelyegtünk. Végül a yitilek oldalán győzedelmeskedve megnyílt az út, hogy egy új szövetséges, mi több, barátok lépjenek elő Ynev színterére. Gratulálunk az epikus kalandhoz, s köszönjük hogy az ígéretek tanúi lehettünk! 🙂
A vége kissé elhúzódott (khm, hajnal 6 órára), így néhol (sehol) már nem fogott úgy az agyam, s bizony kihagytam egy-két epikus pillanatot, ami később jutott már eszembe. Ám így is nagyon élvezetes volt.
Az utolsó játéknapra Kyrg Csillagbirodalom játékára, a Csillagok aranyára sikerült bejutnom egy narg rúnakováccsal. Ezt a játékot is rettentő módon élveztem, napokig játszhattuk volna a remek társasággal. Bár a vége kicsit narrálva folyt le, de ez csakis a fránya druidák miatt lehetett! 😉 Remek volt, köszönöm!
Az utólsó félnap már a hazakészülődéssel és a zárással telt. Sajnos hamar el kellett mennem, hogy elérjük azt a járatot, amivel aránylag normálisan tudtunk hazautazni. Így kissé csonka lett a búcsúzkodás, de ezúton is köszönök mindenkinek mindent, s találkozunk legközelebb! 😉
Khuriboow