A hosszú út végén lenyergelünk és – szerszámolunk a lóról, majd abrakolás után a tűz körül ülve osztjuk meg egymással kalandjainkat. Tegyünk hát így mi is, akik a 16. HN izgalmai után hazatérve megpihenünk és átgondoljuk ezt a pár napot, amit Shalafi és Lucius jóvoltából egy másik, de ismerős sík fövenyén tölthettünk el. Visszatértünk a vadregényes Enysmon földjére, ahol alkut kötöttünk az „ördöggel” Pyarron ügyéért, leróttuk tiszteletünket a Farkas, a Sas és a Teknős totemjei előtt. Reméljük mindannyian jól éreztétek magatokat. Ebben a bejegyzésben van módotok megosztani egymással, velünk és az utókor okulására a regét, ami a felújított Alsónyéki kultúrházban esett meg velünk, a Kalandok Kontinensén! Találkozzunk legközelebb a Hullámkirályon és a Vándorkrónikák Táborban is!
Üdv!
Jól éreztem magam a 16. Hősök Napján. Aznap hajnalban kelve érkeztem, s bár megbeszéltük, hogy ez Pestről nem is olyan messze lévő hely, azért kellett a cola hogy a játékosok ne csak ásítozni lássanak. A helyszín nekem nagyon tetszett, egészen jó kis kultúrháza van a falunak. (ja, a boltos néni első kérdése: valami rendezvény lesz itt?) Bár a bentiek zsúfoltnak tűntek kicsit, mi a kinti asztalnál kiváló helyszínt találtunk, néha csak Ranil haragja elől kellett fedezéket keresni.
Köszönöm a csapatomnak a remek játékot, Afradék (mi volt a csapatnevük…?) profi módon tolták végig a modult, ami elég hosszú volt, sajnos ez több helyen is az átszellemült karakterekben történő beszélgetés rovására ment, de így legalább be tudtuk fejezni időben. Ez nyilván véletlen, de a három pap és két boszorkánymester összeállítású csapatnak kifejezetten feküdt a modul, és az is segített, hogy többük játszott – és még emlékezett rá – az irány több korábbi moduljában is.
A kalandmodul nekem valahogy a szokásos Shalafi-Lucius stílust és érzetet hozta, ami nem rosszat jelent, hanem egy rájuk jellemző stílust, kalandot, ami megint működött, és ez fontos. Emellett pedig kellőképpen volt benne Ynev megváltás, újdonság is, de mutatott hagyományos jegyeket is, ráadásul szorosan kapcsolódott a „Krónikák éra” mostani történeti sodrához.
Köszönöm, hogy megszerveztétek ezt a találkozót és azt is, hogy ott lehettem és mesélhettem egy jót.
MG
Ahoy,
mindig öröm részt venni a Hősök Napján, ezúttal játékosi oldalról sikerült. A csapatunkat 2019 (pre-panda) óta érleltük már az akkori alkalomra és végül hoztuk erre. Azóta a HN-en volt karakteralkotás váltás is, így izgatottan figyeltük, hogy változatlan koncepciónk melyik inkarnációban hogyan valósulhatna meg. Kicsit reménykedtem benne, hogy az eredetileg tervezett néma karakterem hátránya ér e majd valamit végül. Végülis nem, de én azért lelkesen megírtam neki a szókártyákat és igyekeztem inkább azokkal kommunikálni amikor lehetett NJK-kal (minden másra ott a Pyarroni pszi …).
A szervezés és a helyszín a szokásos profizmus feletti volt. Nekem nagyon tetszett a helye, kívül és belül is, bár legvégül a parasztház(?) teraszán találtunk egy nyári táborral túlságosan is hasonlító helyet, amit aztán nagyon nehéz volt elhagynunk. A szervezőknek ezért külön köszönet, hogy mindent megtettek a játék zavartalan folyásáért és a kényelmünkért nyitott LIVE RPG kocsmával (nagyon élethű volt, de az olcsó árakkal lebukott hogy ez csak ajándék nekünk), a kétféle ételrendelési lehetőséggel, színes emléklappal, afterbuli lehetőséggel és igényes szállásokkal. Nagyon köszönöm Shalafi és Lucius.
Nekik a kalandot is külön köszönöm, ami elsőrangúan vizsgázott a két legfontosabb szempontból: csapatunk számára tökéletes terepet és lehetőséget biztosított a játékra (a végtelen puszta szektásokkal azért jobban fekszik 4 paplovagnak, mint a hajótörés a gyíklényekkel teli szigeten amnéziával). Másrészről pedig nagyon köszönöm nekik, hogy az előreláthatóan így is történetileg túlterhelt nyári események közül az egyik szál terhét levették a vállamról. Az ilyen alkalmak nagyon megmelengetik a szívemet a kreatív együttműködés gyümölcsöző voltáról.
Kalandmesterünk Shima volt … meg Neveny és kislányuk közösen. Szerintem nagyon jó triók, pedig előbbi kettő mesélői tudományáról már megbizonyosdtam korábban is. Isti mindent kihozott magából és a kalandból is, amit így újra visszatérve a mesélői pástra ki tudott (hasonlóan az újraindult HN egynaposokhoz). Karakterei éltek, és bár a rónasága inkább volt pusztaság ez SENKIT sem zavart, hogy ne értékelje inkább a jó KM-i húzásait, amivel áldott fegyvereink sújtásait írta le azt a hatást keltve, hogy még a sima találatok is túlütések és a 02-es dobások is majdnem bent voltak. Kívánhat többet egy Hősi Lélek + Hit Hatalma + Szférák zenéje hatása alatt álló vallásos zealot? Mert szerintem nem.
Ilyen volt, hazafelé kb 60-al nyomtam neki a pályán és így is felértünk 5 óra alatt. Valami nem akarta, hogy siessek. Visszahúzott az aranykör(?) és társaság, akikkel megint nem tudtam annyit beszélgetni mint szerettem volna. De mindig azzal nyugtathatom magam, hogy egyszer újra felkel a Hősök Napja és akkor megint mehetünk hajnalban fél tank benzinnel, napszemüvegben egy doboz cigivel dél felé szent küldetésünket teljesíteni. „Hit it!”
Üdv!
A Slayers számára kalandos volt az is, hogy el tudjunk jutni erre a rendezvényre. Előre nem látható okokból többször is változott a csapatunk összetétele, míg végül 3 fővel (2 régi Slayers-tag és egy beugró játékos) tudtuk magunkat képviselni a találkozón. Nekem Szombathely mellől esélytelen lett volna aznap reggeli indulással, tömegközlekedéssel odaérni kezdésre, így az előző estét Kiskunhalason töltöttem, ahonnan viszont egy hajnalba nyúló Rettegés Arkhamban után a találkozó reggelén az elsők között értünk oda a helyszínre. A beugró játékosunk számára még kalandosabb volt a lejutás, mert Budapestről érkezve egy rövid szekszárdi élménygyűjtés után előre nem tervezetten megcsodálhatta Pörböly szépséges települését is, mielőtt a megnyitó után, de nem veszélyesen sok késéssel sikerült megérkeznie végül Alsónyékre, hogy aztán belevethessük magunkat a kalandba.
A helyszín egyébként nekem tetszett, a kultúrház tágas volt, kényelmesen elfértünk, így sokkal jobban lehetett hallani egymást, mint például a pesti egynaposokon, ahol 20-22 csapat esetén értelemszerűen nincs lehetőség ennyire elkülönülni egymástól.
— SPOILER ALERT —
A kalandról (spoiler alert annak, aki nem játszotta, nem olvasta):
+ Hangulatos volt. A hangulatkeltő megalapozta a mongol jellegű nomád hangulatot, s ez jellemző volt az egész kaland során, végig kitartott.
+ Jól vitte tovább a Dúlás kincse és az Oroszlánok Ítélete hátterét a déli végek nomádjárása kapcsán, és teljesen jól érzékeltette (nekünk, Patesz előadásában mindenképp) azt a politikai helyzetet, amikor „az ellenségem ellensége a barátom” elven olyanokkal kell összefogni a „jófiúknak”, akik normál esetben vallásilag, kulturálisan, geopolitikailag szintén ellenségek lennének, de most egy közös ellenség ellen van lehetőség összefogni, ami reálpolitikailag hasznos, de ideológiailag, erkölcsi-morális szempontból megkérdőjelezhető.
– Ami nekem hozzáállásomból akadóan mindig problémás és negatív, az az, amikor scriptelten meg kell történnie dolgoknak egy kalandban. Itt ugye a csapat által kidolgozott NJK-nak kellett meghalnia mindenképpen az első harcban, hogy átvehesse rajta az uralmat az entrópia árvája, és így ő lehessen a „boss” a kaland végén. Hiába gyógyítás, mágia, szakértelem, bármi, ő ott meghal, megszállják, a nomád táborban „gyógyulgat” a szív megszerzése alatt, majd a végén ellenség lesz belőle, és nem lehet megmenteni. Az ilyeneket én személy szerint nem szeretem.
– Ezen kívül ami nekem kevéssé tetszett, az egyrészt a géplovak és a puskák. Ez nem ennek a kalandnak a hibája annyiban, hogy csak a Volt egyszer egy Enysmont viszi tovább, amivel nekem pont az volt a gondom, hogy inkább egy vadnyugati bosszútörténet géplovakon lovagló, hatlövetűs western-paplovagokkal, mint egy ynevi kaland, de persze fantasy, ízlések és pofonok, tudom.
– Másrészt még a háttér kapcsán egy apróság, de gondoltam azért megemlítem, ha már ilyen hosszú véleményezésre szántam rá magam. A kalandból az jön le, hogy ez az egész szövetség Pyarron és Zerlig Kagan között a Sztyeppe Ostorainak magánakciója, és 3 kiégett veterán pap és paplovag hoz döntést egy államszövetség nevében bármiféle felhatalmazás nélkül, majd amikor Pyarron hívja őket levélben (mert gondolom nincs egyetlen közeli ismerősük, régi rendtársuk sem Új-Pyarronban, aki tudna nekik psziben üzenni, vagy egy bárd távoli üzenet varázslattal, hanem el kell vinni a pecsétes levelet sokszáz mérföldön át) simán fityiszt mutat a veterán a saját egyházfője parancsára. Ez számomra sokkal szimpatikusabb lett volna úgy, hogy a Sztyeppe Ostorai közül a nomád táborba tárgyalni ment tagot Pyarron küldte oda, pont azért, hogy a határvidéki, nomádokat jól ismerő paplovag hozza össze ezt a kényszerszövetséget a közös ellenség ellen, s a kalandozókat meg azért küldik utána Új-Pyarronból, hogy segítsenek neki. A kaland 99%-a ugyan az lenne ettől, s mégis reálisabbnak érezném a hátterét.
Talán sokat írtam, de a végeredmény és a lényeg csak annyi, hogy összességében jól szórakoztam és nem bántam meg, hogy vállaltam ezt a kalandos utat Alsónyékre. Patesz jól mesélt, a kaland és a rendezvény összességében tetszett, örülök, hogy Shalafi és Lucius megszervezték, megírták rá a kalandot, nekem pedig volt lehetőségem részt venni rajta. Köszönöm.
Líthas,
Sokadjára szeretek bele egy hosszú útba. A rendezvényre indulás napján már ébredéskor érzem a gyomromban azt a kellemes izgatottságot, ami miatt tűkön ülve várom, hogy kifusson a vonat/gördüljön a járgány, amibe engednek még beszállni, és csak arra gondolok – miközben valamilyen furcsa módon üvölt a Tizenéves Koszzsák -, hogy remélem még rengetegszer tudom megtenni ezt az utat. Csak odafelé. Visszajönni annyira nem szoktam akarni.
Ez megint egy olyan hétvége volt, amit csütörtök délutántól a barátaimmal tudtam tölteni (még ha nem is mindannyiukkal). Hősök Napján most jártam először (a környéken nem), és okom nincs semmiféle panaszra, örömre annál inkább.
A helyszín kifejezetten szimpatikus volt; a számunkra nyitva hagyott, megfizethető alkoholizmusra nyíló kocsmaajtó, az emberek pozitív hangulata, a tér mérete és minősége megteremtette az ideális légkört számomra.
Remek csapattal, a lassan már veterán Nomen Dolorral futottunk neki a modulnak, ami egy remek kombónak bizonyult. Bár ez utóbbit még nem olvastam el, a megkapott információk alapján tetszett, aminek egyes megoldásait kifejezetten zseniálisnak tartom. Ezen megoldásoknak – meg az egész modulnak – remek tolmácsa volt mesélőnk, Cz, akinek közreműködésével (és remélem vele együtt) remekül szórakoztunk.
Post-rendezvény buli nélkül nem igazán hiszem, hogy van élet. És egyre valószínűbb, hogy post-rendezvény depresszió nélkül sem. De ezt a bánatot szívesen vállalom az azt megelőző napokért. Pláne, ha azok ilyenek, mint a mostani.
Remélem, mihamarabb találkozunk újra!
Addig is mindenkit üdvözölve,
Lui
A Boxoló
Üdv,
Ahogy Gulandro is írta már elég régen vártuk, hogy résztvehessünk együtt (Kommatre, Gulandro, Stammheim, én) a Hősök Napján. Személy szerint különösen, mert a szervezők kedvesek a szívemnek, mivel az első találkozómat (TT2003?) Shalafi és Lucius csapatában töltöttem ami meghatározó volt, mert megszerettette velem a találkozók műfaját. Így már régi adósságomnak éreztem, hogy az általuk szervezett eseményekre eddig nem jutottam el, viszont jól kell választani, mert most egy füst alatt Alsónyéket a szervezők szülőfaluját is megismerhettem.
A helyszín nagyon tetszett, minden volt ami kellett. Kocsma és italbolt egy ajtónyira, szállás ahol akár játszani is lehetett. A kocsma árazása pedig annyira jó volt a pesti árakhoz képest, hogy elsőre vissza is kellett kérdeznem hátha lemaradt valami.
A játékra a Krad Kíméletes Kardjaival jöttünk a koncepció pedig, hogy mindenki Krad paplovag és a kihívás az volt, hogy mivel tehetjük egyedivé a karaktereinket. Végül én egy erigowi nemes diplomata lovagot hoztam, a többiek közt volt Joannes in Dien kincsvadász aki ősi romok ismerője, Bubu az udvari ork vándor kirurgus és nomád lélek nagy ismerője és Locke de Trintignant a néma testvér Kiváncsi Csókák rendházából.
A csapat nagyon jól működött, mindenkinek volt tere és jó volt hogy lóháton páncélban szórhattuk az Örök Bölcs áldását (Az Ordas éjt pl. kiiktattuk).
Shima mesélésével jól átadta a kalandot és mind a csatajelenetek és mind a helyszíneket át tudtam élni a mesélésében, bármikor játszanék ismét az ő mesélése alatt. A kaland és a csapat párosításában csak egy kis gondot éreztem, hogy mivel Krad felkent lovagjaikként egy Pyarron létét fenyegető probléma megoldása nem tűrhetett halasztást, így szó szerint átvágtattunk a kalandon. Jól ki jött a morális dilemma a démonnal való üzletelésről viszont a véghajrát nem éreztem annyira ütősnek.
Amit Nova írt engem is zavart, mert tényleg mindent megtettünk Mogorva Chris-ért (Tolvaj/varázsló barátunkért), de nem tudtuk megmenteni, pedig szerintem a végén mindegy lett volna ki a főellenség. (akár az egyik Sztyeppe Ostora is lehetett volna).
Ennek ellenére átolvasva és játszva is, jó volt a modul és nagyon jól éreztem magam. Utána pedig kellemesen elbeszélgettünk, teljesen feltöltött az élmény.
Köszönöm a szervezőknek, a kalandmesterünknek na meg a csapatnak, hogy összejöhetett ez a nap!
Hali,
Én most először jártam Alsónyéken, igazi kaland volt már az is, hogy odajussak 🙂 első nekifutásra, nem is sikerült leszállni a buszról, ezért tettem egy tiszteletkört a méltán híres Pörbölyön is. Óriási pozitív meglepetés volt, hogy egy ilyen kis faluban is lehet rendelni pizzát és a felárat ráadásul, csak egyszer számolják rá a rendelésre, nem ahány pizza van, annyiszor.
Örök hála a modul szerzőinek, ezt így kéne más rendezvényeken is. Nagyon tetszett, hogy végre valakinek tényleg van fantáziája, be tud hozni a történetbe érdekes lényeket, és nem csak annyiból áll a modul, hogy sétálgatunk a városban és dumcsizunk a helyi nénikkel-bácsikkal.
Az, hogy volt a modulban egy NPC, akit Dzsingisz kán feleségéről neveztek el, és ráadásul még közelebbi ismeretségbe is lehetett kerülni a Hölggyel, ez tényleg 10/10-es 😀
A mesélő nagyon korrekten állt hozzá. Elég jól engedte, hogy kreatív módokon közelítse meg az ember a helyzetet, és ha bedobtam egy ötletet, nem azt mondta, hogy NEM, hanem végiggondolta, hogy az milyen módon működhet, Szóval nagyon prímán vezette a játékot.
Tehát én, rohadt jól éreztem magam, negatív kritikát egyetlen dologgal kapcsolatban tudnék mondani, ez pedig a karialkotás, azon szerintem lehetne még csiszolni, egyszerűsíteni egy kicsit, meg egyértelműbbé tenni dolgokat. Azt viszont, mindenképp érdemes megtartani, hogy a játékos ilyen széles skáláról válogathat varázstárgyat, az előtörténeti modulok kiválasztásával.