Líthas kalandozók!
Ismét elérkezett az idő, hogy egy rövid irománnyal meghozzuk a kedveteket, Ynev fantasztikus tájain való kóborlásra és kalandozásra. Ezúttal zenével és Marga kiváló alkotásával szeretnénk hozzájárulni az immerzióhoz. Jó olvasást kívánok!
A Shogomand-hegység és a Shadoni öböl találkozásánál elterülő város, Porta-gella díszbe borult, mint minden esztendő ezen szakában a város vádőszentje Szent Elízia tiszteletére. Az úton szekerek érkeztek tömött sorokban és a helyiek serényen dolgoztak házaik feldíszítésén. Mindenki kivette a részét a munkálatokból. A Város kapujától pár lépésre vénasszonyok sereglete – mint varjúraj az ereszen – sorakoztak egy padon, hogy az előttük ülő leányoknak megtanítsák a virágfonás minden fortélyát, miközben eleiktől tanult bölcsességgel tömték a fejüket. Asszonyok gördítettek ki ablakaikból számtalan színes szalagot és férfiak és legények feszítettek ki köteleket a kémények között. A legifjabbaknak is megvolt a maguk dolga, a népes sereglet közt futkosva-kiabálva elevenítették meg újra Szent Elízia hőstettét.
Egészen sötétedésig tartottak az előkészületek, és még bőséggel maradt tennivaló másnapra is. Az utcai zsivaj elhalkult és már csak néhány későn érkező és korcsmából hazafelé igyekvő lézengett a fülledt éjszakai melegben. Egy nyitott portán sietve lerakodott dobozok, hordók és bálák között szempár villant a sötétben. A szempár gazdája – mint mindenki errefelé – régóta várta már az ünnepet. A mulatság hete, az élelem, italok és temérdek portékák idevonzottak mindenféle szerzetet. Ő pedig áldozatra lesett. Az elkövetkező napok pedig válogatási lehetőséggel is kecsegtettek. Türelmes vadász volt, hiszen hosszú évek tapasztalatát tudhatta magáénak. Néhányszor megnyalta mancsát, majd körbepásztázott az éji látképen, meg is akadt a szeme az út sarkán egy bortól bűzlő alakon. Óvatosan elhagyta rejtekhelyét, és leendő martaléka nyomába eredt. Nesztelenül léptekkel közelítette meg prédáját, s mikor kellő közelségbe ért, izmai megfeszültek, hogy egy szökkenéssel átszelje a köztük levő távolságot, ám a következő pillanatban kellemetlen érzés lett rajta úrrá. Egy szemvillanással később hallotta meg a bőrcsizma halk surranását a háta mögött.
Ereiben a vér megfagyott, és hátrakapta a tekintetét. Fel az óriási sötét sziluettre. Zsigeri félelmében azonnal megfeledkezett zsákmányáról és azonnal futásnak eredt, ahogy csak a lába bírta! Korgott ugyan a gyomra, de tudta, jobb megélni a napfelkeltét. Mert ma este nála sokkalta veszélyesebb ragadozó indult portyára.
Sziasztok! Szeretnék részt venni az eseményen, de sajnos 1 fő ként nincs csapatom. A azt szeretném megtudni, lenne olyan csapat aki befogadna? Sajnos már nagyon régen játszottam, egyenlőre még nincs karakter koncepcióm. A régebbi játékaim során a szerencse vadász kasztot kedvelem, ehhez mérten káosz élet jellemmel. Ha valamelyik csapathoz beférek kérem szépen írjon privátban. Köszönöm szépen. (facen Varga Tibor; Siófok; Antenna Hungária Zrt…)