A tábornak vége van, az emlékek velünk vannak. Nehéz szívvel térünk haza, de egyszer minden véget ér. Ebben a bejegyzésben megoszthatjatok az emlékeket, hogy ne egyedül őrizzétek.

Vége a csatának, Pyarron pedig újra rendezte sorait, hogy régi fényében tündökölhessen.

XVII. Vándorkrónikák – Vélemények, emlékek, hősi énekek

21 thoughts on “XVII. Vándorkrónikák – Vélemények, emlékek, hősi énekek

  • Végét elzengték a Vándorkrónikák,
    Megéneklem hát Összhangzatom dalát.

    Öröm, bódulat, tragikus áldozat
    – Megjártunk mindent, mit csak kaland hozhat.

    Távoli bolygók és mesés vidékek
    Élénkítették az ynevi népet.

    Két világ arcát őrizte bálvány kvarc,
    Lovagok vérével folyt hősi párharc.

    Sötét entrópia markolt szívünkbe,
    Ez hozott izgalmat tábortüzünkre.

    Nappalba éjjel nyúlt – éjjelbe nappal -,
    S mindig kalandvággyal ért el a hajnal.

    Amennyi csillag van a tiszta égen,
    Annyi szempár ragyogjon örök fényben.

    Ahogy Pyarron győzedelmeskedett,
    Úgy fog barátságunk is, mindenek felett.

    – Blurdie

  • Nehezen találom a szavakat, hogy mit is irhatnék ami nem túl hosszú, de nem is semmitmondó.

    A helyszín:
    Abádszalók nem hazudtolta meg önmagát. Valahol sejthető volt, hogy az árak az egekben lesznek ( így is a legolcsóbbak egyike ) de a számomra már OMEN-ként értelmezhető faházak minősége, illetve biztosítása a táborozók számára átlagon aluli volt. És nem a pókokra gondolok. 🙂

    Az étel:
    Hullámzó tendencia, valamikor finom máskor pedig ehetetlen. Ez persze ízlés kérdése.

    Társaság:
    10/10 Jobb nem is lehetne. Fantasztikus arcok mint mindíg, hihetetlen energia, remek bulik fantasztikus tehetségek, szerepjátékosok.

    Játékok:
    Változatos, első osztájú mesélőkkel és játékosokkal. Mindenki megtalálja azt amit szeretne játszani.
    A Helvéczia Ishidu mesélésében még mindíg legendás, Fecó és Dobrán játéka Blurdie és Kyr kiegészitésével valamint Lazlow Angol papjának higgadtságával egy igen emlékezetes érzelmes, de egyben nagyon mókás játékkal ajándékoztak meg.
    Volt szerencsém mesélni, egy kis COC rendszerű western játékot, és bár nagyon izgatott voltam a kimenetellel kapcsolatban, szerencsére a játékosaim fantasztikus alakitása pillanatok alatt eloszlatták minden kételyem. A’frad, Lucius, Dobrán, Lazlow: Köszönöm Nektek!!!

    Főmodul:
    Húha na ezt nem egyszerű!
    A modul annyira zseniális volt számomra, hogy egy esküvő megszervezése, és kétezer km levezetése után is képes voltam szinte azonnal azonosulni az írottakkal. Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy Amund többek között engem is felkért, hogy meséljem ezt a kalandot ami egy hatalmas kihívás volt, de mindemelett az egyik legjobb modul amit valaha mesélhettem. Egyedül azt sajnálom, hogy nem játszhattam 🙂
    A csapatom a Másnaposok csapat ( nem véletlen a név ) keményen megdolgoztak a szó legjobb értelmében. Igazi öreg motoros banda akik melett biztos nem fogsz unatkozni, vagy szomjazni. És bár voltak mondjuk úgy fura megnyilvánulások persze szigoruan játékon belül, mégis éreztették velem, hogy bár tudásom töredéke az övéknek, mégis eggyként, és eggyenéőként kezeltek. Ez számomra egy nagyon megtisztelő gesztus. Még százszor is de köszönöm. És külön köszönöm a leg jobb, de leg idegesítőbb bárdnak a játékát 🙂

    Meg kell még említsem hogy a találkozó LIVE része egy hihetetlen élmény volt hiszen a nomád vadászat, lovagi párbaj illetve nagy közös beszélgetések, ahol érdemi in és outgame információk cserélteg gazdát, valami olyan maradandót alkotott, amit ha valaki überelni akar: hát sok sikert.
    Nagyon örülök neki, hogy mint máskor, most is elmondhatom, minden nehézség ellenére megérte jelen lenni, és csak ajánlani tudom bárkinek,aki egy hetet ( illetve egy kicsit többet ) rá tud szánni eme hobbi ilyen minőségű űzésére.

    Mindent egybe véve Köszönöm mindenkinek aki hozzájárult, hogy fantasztikus legyen ez a tábor.

    U.i.:
    A csillaghullás a Tisza-tó partján a gyér fényszennyezés miatt nagyon nagy élmény volt.Azt is csak ajánlani tudom.

    Üdv:
    Mercury

  • Na hello mindenkinek!
    Mindenek előtt azzal kezdeném, hogy mennyire elfáradtam 🙂 De ez már csak a szoki 🙂 Az idei évben jobban beleláthattam a szervezés nehézségeibe és ez egy kellemes utóérzést hagy bennem.
    Idei évben több alkalommal is meséltem és mind a maga módján kiemelkedő volt. Első sorban Unity társoságában mi írtuk és meséltük a hagyománnyá vált szuper M.A.G.U.S.-t. A Bálvány Kvarc remélem teljesen megírásra is fog kerülni és fel fogjuk tudni tölteni de egyenlőre csak az első tapasztalatokat tudom elmesélni. Nagyon nehéz osztott világban mesélni és folyamtosan kapcsolatot tartani a másikkal de ha betalál akkor nagyon betalál a dolog. Most is így történt. A történet főbb elemei szerencsére betaláltak a játékosoknak és ki tudták forgatni a harcot és a nyomozást is világokon keresztül. Tütü első MAGUS játékának narrátorának lenni fantasztikus élmény volt és milyen érdekes, hogy Kyr hosszú ideje hozott karakterének utolsó történetét mesélhettem amit be is fejezett élve. Köszönöm ezeket is! Itt azért megjegyezném, hogy Kacat kinetikus varázslója olyan dolgokat tett ami felfoghatatlan volt 😀 szerintem túl erős az a kaszt viszont szinte biztos, hogy a játékosa nagyon értette mit csinál!

    A következő nap elkezdődött a Helvéczi 2.0 mesém ami minden évben a legjobban várt eseményem. Ezt várom szerintem mindig a legjobban 😀 Egy nagyon impozáns csapat gyűlt körém akik nagyon oda is tették magukat . Emlékezetes játékukkal erőt adtak most minden njk népiesen beszéljen és, hogy este ne döljek ki 😀 Itt is érdekes lezárás történt mert a 4-5 éve játszott Szakály, azaz a mesebeli parasztlegénye Fecónak mondhatjuk, hogy révbe ért és végre bevégeztetett a sorsa. Megmentették a Szigetet a Ködben. A második kiadása a játéknak még fantasztikusabbá tette a játékot pedig azt hittem ez nem lehetséges. Itt megköszönném mindenkinek a segítséget akik nap közben járták Abádszalókot hogy vadásszanak egy Bibliát. 😉

    Egy pihenéssel és szervezi rohangálással egybekötött péntek után pedig megkezdődött a hétvégi főkaland ami eddig nem tapasztalt nehézségeket gördített elém. Komolyan mondom, hogy ez volt az eddigi leg nehezebb kaland amit valaha meséltem vagy olvastam esetleg játszottam. Ezt úgy értsük, hogy nagyon sok régi név, hely, utalás van benne ami egyszerűen leköti az ember figyelmét olvasás közben is. Szerintem ez a kaland mindent magába foglalt ami a Krónikák.hu mitológiája. Nosztalgikus, megható, epikus, humoros, akciódús. Nem nagyon tudok nem eléggé dícsérni de tény, hogy még a kritikák amiket megfogalmazhatunk a kaland felé azok is az előnyére válnak. Mindenkinek csak javasolni tudom! Emlékszem, hogy voltak részek csak az olvasása közben amit könnyeket fakasztottak a szemembe bizonyos részletek ismeretében. De tényleg szeretném kiemelni, hogy mennyire szépen lezár hatalmas nagy sose nagydobra vert szálakat ez a történet. Szívből gratulálok az írónak ezért a remekműért és hálás vagyok hogy részese lehettem ennek a csodának!

    A csapatom két régi és 3 új barátomból állt akik nagyon jól felvették a fonalamat és amikor epik kellett akkor nagyon élték amikor dráma volt akkor szerintem azt is és annyira tipikusan kalandozókosan túlgondoltak mindent amennyire csak lehetséges 😀 Összeségében nagyon élveztem, hogy a csapat kalandmestere lehettem 🙂 Nagyon de nagyon remélem, hogy űlni fogunk még egy asztalnál 🙂

    Ezt követően az eddigi legjobb szerepjátékos élményem következett: a Zsinat. ez valami fantasztikus volt és nem csak azért mert egész addigi héten minden nap eljátszottunk egy kis tanácskozást vagy mert lovagi tornát rendeztünk vagy mert más vezetőkkel is teljesen szerepben játszottunk. Hanem azért mert láttam, hogy majd mindenki ugyan így érzett és ahogy végignéztem a csapaton szívet melengető volt látni, hogy Antessa játsza teljes átéléssel az egyik kegyeltet vagy ahogy Don a trónban ülve a herceg volt és mindig meg kellett várni, hogy felálljon mielőtt szól valamit. Hidegrázósan nagy közös élmény volt minden hibájával együtt is.

    Mégegyszer köszönöm mindenkinek a közreműködését és a segítségét hogy az új nehézségekkel elbírjak és persze mindenkinek a türelmét aki támogatott engem. Nem hiszem, hogy egyedül sikerült volna ha csak nincsenek ott a barátaim akik teljes odaadással támogatnak és néha-néha elejtenek egy köszönömöt vagy egy halk szóbeli válbaveregetést :’) Kiemelt köszönetem feleségemnek akinek eddigi legjobb szerepjátékos élményemet köszönhetem 😉

    Találkozunk jövőre és mindent megteszünk, hogy mégjobb legyen minden!
    Puszil mindenkit a még mindig félig alvó Voul:
    Ishidu

  • Sziasztok! 🙂
    A tábor számomra óriási élmény volt idén is 🙂 Nagyon élveztem a játékot (én csak a főkalandot játszottam), a LIVE szerepjátékot és az egész tábor igazi táboros hangulatát.

    Mi lakóautóval mentünk, így a helyszín szerintem korrekt. Nagyon nagy pluszpont a közelsége, mivel ugye rengetegen megyünk Debrecenből.
    Elégedett vagyok a közös helyiségekkel is, nyilván régiek, és „kopottasak”, de tisztán vannak tartva nagyrészt. Arról, hogy vannak igénytelen emberek, nyilván nem a helyszín tehet…

    A kaja nagyon finom, de egyszerűen túl sok 😀 Nekem a hét kihívása, hogy ne egyem meg, amit elém tesznek, és igyekezzek ne nassolni két étkezés között. 😀

    A főmodult Unity mesélésében játszottam, Dorbánnal, Pusztítóval és Donnal együtt. Nagyon készültünk erre a csapatra, alapos és átgondolt koncepciónk volt. Unity nemcsak azért fantasztikus mesélő, mert átadta a kaland hangulatát és epikusságát, mert megadta a teret annak, hogy a karaktereink éljenek, és mert olyan világot teremtett számunkra, amelyben valóban hősöknek érezhettük magunkat, hanem azért is, mert figyelt az egyéni igényeinkre, motivációnkra játékon belül és kívül is. És ezzel együtt sikerült az időkorlátokat tartania. Nagyon nehéz feladat lehetett, és tudom, hogy ezekből a szempontokból kihívást jelentő csapat voltunk, szóval ezúton is köszönöm neked, Unity 🙂 Végtelenül hálás vagyok ezért az élményért.
    A csapattársaimnak is szeretném megköszönni ezt a csodálatos élményt. Annak ellenére, hogy mindenki nagyon hangulatosan hozta a karakterét, és törekedett arra, hogy legyen tere valóban szerepjátszani is, nem húztuk az időt, éreztük, hogy a két nap rövid lesz, pláne a LIVE résszel együtt, hogyha szeretnénk végezni a kalanddal. Így időhúzás nélkül, a kaland jeleneteibe illesztetten sikerült a karaktereket kijátszani. Régen éreztem ennyire, hogy valóban ki is tudom játszani a karakteremet, és ezt a csapattársaimnak köszönhetem, akik mind igyekeztek (szerintem ösztönösen) úgy játszani, hogy egymás játékát is segítsék. Imádtam Tuk, a goblin boszorkánymester minden megszólalását, a reakcióit, nagyon jó hangulatot adott az egész játéknak, hogy végigkommentálta az egész kalandunkat. Nagyon szerettem festményt lopkodni Siklóval, a félelf tolvajjal, és jó volt megélni, hogy amint a tolvaj hall egy kattanást, és kiveti magát az ablakon, mindenki gondolkodás és kétség nélkül azonnal követi. Egy élmény volt végigkövetni, ahogy a vezetőnk, Ghob, az udvari ork Gilron pap méltóságteljesen és tekintélyt parancsolóan lép fel minden olyan helyzetben, amikor kell. Kiemelném azt, amikor reményt kellett adnia egy nagyobb tömegnek, akik ezt már elvesztették, és ezt ő rendkívül kreatívan tette. Köszönöm nektek is ezt a megismételhetetlen élményt.

    A kalandról igyekszem spoilermentesen írni 🙂 Ami nehéz, tekintve, hogy kampányzáró 😀
    Én nagyon keveset játszottam az ebbe a kampányba tartozó kalandokból. Ám mivel a Voul a férjem, ezért az ő legendái alapján, illetve az ő kalandjait lektorálva nagyjából ismerem a történetet, melynek ívét lezárja ez a kaland.
    Ennek ellenére furcsa volt úgy indítani, mintha magam (azaz a karakterem) is részt vett volna azokban az élményekben és veszélyekben, amelyekre hivatkozunk, és amelyek által embereket és történéseket ismerünk. Szerencsére gyorsan felvettük ennek a fonalát. Viszont azoknak, akik játszották ezeket a kalandokat, különösen ha ugyanezzel a karakterrel, az hihetetlenül nagy pluszt adhatott.
    Nagyon tetszik az, hogy mennyire szabad kezet kap a kaland egy részében a csapat, hogy valóban döntéseket hozhatunk.
    A kaland epikus, nagy horderejű cselekmények történnek benne, örülök, hogy játszhattam. Azt érzem, valóban része vagyok az Ynevben zajló történelemnek.

    Mi pont be tudtuk fejezni a kaland legfontosabb részét a LIVE előtt, így még áthangolatlan érzelmi állapotban érkeztem meg a Zsinatra. Ennek ellenére tudtam aktívan részt venni Syburr követeként. Nagy élmény volt ezen részt venni, és szerintem igazán megszínesítette az élményt maga a Zsinat és az azt megelőző megbeszélések, lovagi tornák, nomádvadászatok is. 🙂 Szerintem jó ötlet volt ezt megcsinálni.

    Összességében fantasztikus élmény volt a tábor, nagyon örülök, hogy jöttem. Köszönöm mindannyiótoknak, hogy együtt lehettünk. <3
    Puszilok mindenkit:
    Voulné

  • Sziasztok!

    A tábor összesített, pozitív élményét talán az írja le legjobban, hogy (bár roppantul örültem a hazatérésnek, a páromnak, egy nagy zuhanynak, a saját ágynak, stb) amikor később leültem dolgozni, bestresszeltem, beállt és fájt mindenem, ami szokott (vén fax problems), és még a késő esti várost is zavaróan zajosnak éreztem. Ennyire gyógyító, stresszmentes volt ez az egy hét ott (a szervezőknek, gondolom, nem, és ezen az itt ismét kifejezett őszinte hálám sem segít várhatóan sokat).

    Ami a tábor potenciálisan zavaró körülményeit illeti (lásd vén fax problems), azt preventíven kezeltem különutakon (köszönet a szervezők rugalmasságáért), így nem bírálnám a helyszínt külön a faház, az élelmezés vagy a fekhelyek miatt. Ettől még, sajnos, látszik, hogy a helyszín (az épp tupírozás alatt álló tetőt leszámítva) entrópiailag árvul, a fa alkalmatosságok korhadnak, és a gyanútlan kempingezőket sorra tizedelik a Padok Herélő Csavarjai és az assassin-gödrök. Aki ott volt, tudja, mik ezek. Akik nem tudják, örvendezzenek 🙂

    Nekem a Főkaland mellett két másikra jutott időm és erőm (lásd ism. vén fax problems); nagy élmény volt a Horda eljövetelét látni Shala előadásában, és nagy hála Afradnak, MagicHorse-nak és a kalózok csapatának, amiért önfeláldozóan helyet csináltak nekem utólag is a hajójukon útjuk második napján.

    A Főkaland Amund előadásában nagyszerű volt, még úgy is, hogy a sok online játék miatt eléggé más frekvencián rezegtem, mint asztali játéknál „szokás”, és a sok kihagyott kaland miatt az easter eggek jelentős része a porban heverve maradt gyöngyként a magamfajta közmondásos (és lusta) disznó előtt 🙂

    A tábor legjobb és legmagasztosabb része számomra mégis a Főkaland utáni, estébe nyúló beszélgetés volt Amund, a Slayers és az eseti, odatévedő arcok között. Hiszem, hogy az ilyen pillanatok igen ritkák és igen értékesek, amikor a lelkek szó szerint felmagasztosulnak pusztán egymás környezetében, minden elcsépelt ezo póz nélkül. Amikor mindenki érdeklődő, őszinte, nem ítélkező, megmondás helyett inkább kérdez és hallgat: ilyenkor a magamfajta introvertált biztonságban érzi magát, és kiszámíthatóan az oversharing útjára lép 😀 Az, hogy ezt azóta se bántam meg, mutatja, milyen különleges volt az a nap.

    A kalandok mellett két kör Arkhamot is letoltunk a csapattal; a második során különösen sok röhögés és emlékezeteseegysoros történt, hiszen sorra húztuk ki (a rettentő szörnyrohamok és az elkerülhetetlen végzetet garantáló környezeti hatások helyett) az olyan mítoszkártyákat, amelyek szerint a város csendes, fesztivál van, mindenkit megáldanak, bevédik az egyetemet és a város lakói kiírtják (helyettünk) az összes szörnyet. A végén már azért szurkoltunk, hogy nyíljon egy csoffadék kapu, mert anélkül nem tudtunk volna nyerni. „Ahogy a mester megálmodta” 🙂

    1k köszönet mindenkinek, és kitartást a szervezőknek a jövőre nézve is!

  • Hazaértünk, és a fáradtságon túl csak ürességet érzek. Hiányoztok. Minden év csúcspontja a tábor, és ez alatt a pár nap alatt tobzódok az élményekben, pillanatokban, kalandokban, győzelmekben és beszélgetésekben. A tábor az otthon, és most sem tudtam betelni vele.

    Kedden MagicHorse Codex játékával indítottunk egy igazi nosztalgia csapattal: Komattre, Amund és én. Tesztjáték volt, így sajnos rövidre sikerült, de annál tartalmasabb és szórakoztatóbb volt. Meglepő módon egy romantikus történetet kaptunk, ami a Rómeó és Júlia alapjaira építkezett, a cél pedig az volt, hogy hozzásegítsük a fiatalokat a happy and-hez.

    Szerdán a vadnyugatra látogattunk el Mercury segítségével, ahol Dobran, Lucius és Lázlow voltak a cinkostársaim. Egy éve vártam erre a játékra, és minden várakozásomat felülmúlta, zseniális volt! A történet, a csapat, a mesélés, a hangulat, mind kiválóan sikerült!

    Csütörtökön pedig megkezdtem a maratoni mesélést. Cca. 200 oldalnyi modul, kb 80 oldalnyi jegyzet és 120 A4-es oldal lefordítása után attól féltem, hogy össze fogom keverni a történeteket.

    A fekete, mély vízen… az egyik kedvenc modulom Amundtól, és ami 17 év elteltével méltatlanul kikopott a köztudatból. A csapatot Khuriboow, Kaalm, Wizier, Nova és MagicHorse alkották, majd másnap Viii is csatlakozott a Tenger farkasihoz. Néha annyira flowba kerültem a csapat nagyszerű játékától, hogy átsiklottam bizonyos dolgok felett, ne haragudjatok, egyszerűen elragadott a lendület.
    Úgy terveztem, hogy a Kalmárvirtust is lemesélem, de olyan jól eljátszott a csapat, hogy inkább hagytam őket, és nem pörgettem a Fekete, mély vízent, így végül az kimaradt, de jövőre bepótoljuk!

    A tábor modulját a Nomen Dolornak mesélhettem, akik az egyik kedvenc csapatom lettek. Színes, élő, átgondolt karaktereket alakítottak, és remek szerepjátékot prezentáltak. Nagyon fontos volt számomra ez a modul, hiszen Sa-Mankan első felbukkanásakor játszottam először Roo-val, aki később a Navigátorok között az első lett, és Lycargon naplójának a birtokosa, a Dúlás kincse pedig a kedvenc modulommá vált. Iszonyatosan vágytam rá, hogy méltón búcsúzzunk tőle, és a Nomen Dolornak hála ez az álom valóra vált. Maga a modul is különleges volt, de a csapat játéka és hozzáállása tovább fokozta az élményt.

    Hétfő reggel már sírtak a hangszálaim, még a saját gondolataim sem jutottak eszembe, hiszen az alvásmennyiségem a régi táborokat idézte, de biztosan ismeritek az érzést, amikor leülnek a játékosok, és megszűnik a világ, csak a történet marad, és benne mi. A csapatot Quma, Goblin, Don, Lucius és Amund alkották, a történet pedig a Lines Drawn in Blood modulgyűjteményből származott. Egy borongós hangulatú szellemtörténetet terveztem, de a játék elején úgy éreztem, hogy jobb lenne lazábbra venni. Végül misztikus-vígjáték lett belőle, sokszor a könnyem folyt a nevetéstől, ahogy próbálták felderíteni Unity és a régmúlt titkait, de végül csak megmenekült a város. Az biztos, hogy soha többé nem tudok majd nevetés nélkül Pina Coladát inni, ahogy a Soproni sem Soproni többé, hanem Szopronáj.

    A táborhelyről és étkezésről nyilvánvaló okokból nem igazán tudok mit mondani, de lakókocsival és külön étkezéssel továbbra is elfogadható.
    A szervezésért külön köszönet Uraim!

    Akárhogy is, ismét sikerült örök emlékeket adnotok, ezért pedig nem tudok elég hálás lenni!

    A’frad

  • Én még a táborból írok nektek, ebben a pillanatban is zenével levezetődunk Bahával és Luciussal, holnap pedig Kacat mesél egy kis WoDot, csak mert olyan rég volt egy kis szerepjáték 😀
    Ugy vagyok a táborra mint Józsi bácsi a pálinkával, hogy ivott már rosszat de az is jó volt! Alvás a gyengék fegyvere és ismét sikerült tulvallaljam magam meselessel, mondjuk a pénteki Budapesti kanyar sem tett jót a lelki világomnak, kipihentségemnek és idegrendszeremnek. De megéri, még mindig megéri! Idén talán jobban szét osztottuk a tenni valókat, így nem úgy ugrottam neki a tábornak hogy az elemeim eleve le vannak merulva.
    Röstellem, hogy csak 2-3 órát tudtunk ellátogatni a Decima vilagokra, remélem lesz még alkalom elmélyíteni. Rettentő hálás vagyok a Shadowrun és a Horda csapatomnak a játékért. Mind2 alkalom iszonyatosan élvezetes volt mesélői oldalról. Ügyes játékosi huzasok, jó ötletek és még azt is elnézték nekem, higy az SR6 szabályait picit hiányosan ismerem 🙂
    A hetvegi kalandnak picit fáradtan de annál lelkesebben ugrottam neki és a lelkesedés majdnem teljesen a végéig tartott pedig ostromolták bőszen.
    A kaland hosszú és tele van veszéllyel, nagyon sok dolgot lezárt és nagyon sok dolgot a helyére tett. Ahogy hallottam ezt a játékosok is érezték mert sok karakter elértem utjának véget és hiszem, hogy méltó lezárást kaptak.
    Gremor az utolsó napra nagyon jó érzéssel és nagyon ügyes játék vezetéssel hirdette meg a Gremor Kincsét, ennél jobb zárás nem is kellett. Itt ragadnak meg a lehetőséget, hogy ismét bocsánatot kérjek amiért olyan fáradt voltam de az egész hét rámzuhant így a valósággal küzdöttem. Viszont a kalandot jó szívvel ajánlom mindenkinek, a gesztus a végén pedig egyszerűen csodálatos volt.
    A LIVE zseniálisan sikerült ahogy körbe néztem láttam magam előtt a diszpancélos lovagokat, talárba öltözött papokat és a díszes kelmekben parádézó nemeseket. Mindenkinek köszönöm, higy részt vett a jövő alakitasaban én csak annyit tudok ígérni, hogy mindent megteszek, hogy méltó legyek!
    Sokat tanultam az idei táborból, és átgondoltan dolgokat. Kíváncsian tekintek a jövőbe és már alig várom, hogy újonnan talakozzunk, higy együtt malandozzunk megannyi ismert vagy ismeretlen világban!

  • Lithas Rövidéletűek!

    A tábor idén is életreszóló élményekkel ajándékozott meg, annak ellenére hogy – ilyen olyan okokból kifolyólag – idén csupán hárman képviseltük az Ynevi Kószák csapatát és csak a főmodulra jutottunk le, szombat reggel – vasárnap délután időintervallumban. Amit mindenek előtt szeretnék kiemelni, az a mesélőnk, Lucius. A legnagyobb köszönet azért ahogy a kalandot átadta; a hangulat, dráma, epikusság, izgalom, háttérzene, mind mind hozzájárultak ahhoz, hogy – és erről egyezményesen nyilatkozunk – a legjobb mesélőnk címet kiérdemelje. Nyilván – a pálinkán kívül – segített hogy csak hárman voltunk, így jutott idő a szerepjáték domborítására, karakterek elmélyítésére is. A modulról szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, iszonyatosan sok utalással korábbi szálakra, szinte végtelen választási lehetőségeket tárva elénk, mégis folyamatosan vezetve a történetet. Voltak részek ahol konkrétan állva üvöltöztünk, annyira bele kerültünk a flowba, szegény szomszéd nyugdíjjas házaspártól utólag is elnézést – egy szó mint száz, le a kalappal. Sajnos a zsinatot nem tudtuk megvárni, a fenti beszámolók alapján egyre jobban bánva. Azt komolyan elhatároztuk, hogy jövőre saját szállással (sátor/lakókocsi) és kajával megyünk (megirígyeltük a bográcsolást 🙂 ) illetve mindenképpen több napra mint kettő. A’fraaad!

    Köszönet mindenért a szervezőknek, jövőre ugyanitt (illetve remélhetőleg addig is párszor) találkozunk!

  • Ahoy Krónikások!

    Az idei évben is sikerült lejutnunk a hétvégére a táborba, ahol újra nagyon jól éreztük magunkat. Külön köszönet Ishidunak azért, hogy csapatunk egy faházba tudott beköltözni és egy helyen tudtunk lenni. Nem bíztunk semmit a véletlenre, több éves tapasztalat alapján vittünk sok pálinkát, üstöt, bográcsot, fát, pavilont, székeket, lámpát. A mostani csapatunk neve Másnaposok volt, nem véletlenül, mert a péntek esték mindig a felhőtlen iszogatással és beszélgetéssel telnek el, így a szombat egy kicsit akadozva indul. 🙂 A mesélőnk Mercury volt, akinek színes szituáció és harci leírásai roppantul tetszett mindenkinek. Remekül közvetítette számunkra a kaland szálait és tartotta kordában a csapat tagjait (egy testvérpárt a lovagot és az adron-papot, egy bárdot, egy barbárt és egy varázslót), pedig a bárd, mint egy áradás, úgy zúdította rá a beszédét minden egyes alkalommal. Külön gratulálok neki, hogy kibírta ezt és az ivást is. 🙂 A kaland kiváló volt mint mindig, élettel teli és fordulatos. A Mercury által leírt gólemtől majdnem bef*stam, le is fagytam pár perce, mit fogunk ezzel kezdeni. Sajnos a zsinatra nem maradt időnk, remélem legközelebb, ha lesz hasonló live rész, akkor részt tudunk venni rajta.

    Köszönet a szervezőknek, és Mindenkinek az élményekért.
    Üdv, Pocak

  • Próbálom minden erőmet összeszedni ahhoz, hogy egy igazi edgy kommentet írjak. Nagyon sokat segítene, ha éppen mondjuk hajnali egyet ütne az óra, és csendesen kopogtatnának az esőcseppek az erkélyajtón, de mind tudjuk, hogy az élet nem kívánság műsor. Azért egy nagy adag kávém van. Sokat segít.
    Egy népesebb debreceni társasággal érkeztem lakóautóban, a csapat egyetlen boxolójaként. Az út a fáradtság ellenére is remek volt, bár sejtettem, hogy a barátaimmal utazni nem lesz kellemetlen.
    Vannak problémáim a helyszínnel, a befalazott konnektoraival, a tenyérnyi farkaspókjaival, a wc-k alacsony víznyomásával (és ennek következményeivel), az óriási termetemnek is túl csepp vendégágyaival, mégis szeretek itt lenni, mert nagyon jó élmények kapcsolódnak hozzá.
    Az ételbe nem tudok belekötni, és nem is akarok, jóízűen ettem mindent – bár az előre elrakott chili azért segített, a gyümölcsleves volt így egy kicsit fura csupán -, csak nagyon lassan.
    Nem terheltem magam túl, a főkalandot leszámítva egyetlen egy játékot játszottam csupán, ez pedig a Rettegés Hefreminben c. kaland volt, Unity előadásában. Nagyon élveztem, jó hangulatú játéka volt egy remek modulnak, egy kurvajó mesélővel, és egy szuper csapattal. A hét hátralévő részében pihentem, Bem apósan ültem helyeken, és csendesen szüpürtyöltem vagy whiskey-t, vagy a zacskós boromat. Én ettől többre tényleg nem vágyom az élettől (sokkal legalábbis semmiféleképpen).
    A főkalandról nagyon nehéz érdemben nyilatkoznom, mert még az élmény hatása alatt vagyok. Imádtam. A póló hátoldalát látva esett csak le, hogy mennyi kaland van az egész kampányban, és hogy ezek közül mennyi maradt még ki. Sokat olvastam, sokat játszottam, sokat beszélgettem emberekkel az elképzelésekről az elmúlt néhány évben, ezért voltak olyan dolgok, amelyeket előre tudtam. A rengeteg easter egg-ből nagyon sok esett le, és még így sem minden. Összesítve órák teltek el szerintem azzal, hogy fangörcs rántotta ökölbe a gyomromat, és mindemellett egy annyira epikus, zseniális történetet is kaptam és lehettem aktív résztvevője, amitől a legpozitívabb értelemben ráz a hideg. A’frad mesélt nekünk, tőle megkapni a kalandot nagyon jó volt, kifejezetten örülök, hogy ő került az asztalunkhoz. Biztos vagyok abban is, hogy néha próbára tettük a türelmét, de olyan játékot kerekített nekünk, amit még sokáig emlegetni fogunk (és ennek csak egy része a kiosztott szégyensebzés). A csapatomnak nagyon szépen köszönöm a játékot, és borzasztóan örülök, hogy ott lehettem egy révbe érő karakter utolsó, JK-ként átélt kalandján.

    Szóval amúgy megint csak ömlengeni tudok. Imádom a tábort. Ez az év azon időszaka, mikor kiheverem az élet rengeteg szarságát, és erőt gyűjtök a következőig. Mindezt már úgy tehetem meg, hogy egy vérszerinti családtagomat is köreinkben tudhatok. Javaslom, hogy az év végét datáljuk e rendezvény utolsó napjára, lehetőleg országos szinten. Boldog vagyok, hogy láttalak benneteket, köszönöm, hogy időt és energiát nem spórolva megszervezitek nekünk ezt a csodát. Én mindösszesen annyit tudok tenni, hogy a következő rendezvényig fennmaradó időt kiütöm, jön a kakukk-bububumm, és talán egy kicsit kevesebbet kell várni.

    Köszönöm szépen mégegyszer, srácok!

    Üdvözlettel,
    A Boxoló

  • Zene: https://www.youtube.com/watch?v=Zo6UnKr6Bwg

    //Tair

    Mindig nehéz ilyenkor nyilatkoznom az élményeimről, mert bár karakter limit nincs, minden olvasónak van egy határa, és besűríteni olvasható terjedelembe több mint 1 hetet igencsak nehéz lássuk be, de ez alkalommal elhatároztam, hogy ez most nem lesz 12oldal.

    A helyszín örök nosztalgia fesztivál számomra. 8-10 éves koromban minden nyarat ott töltöttünk a családdal. Minden egyes pontja ugyan olyan(az ágyak is) mint voltak. Egyszerűen imádom. Az étel maga elfogadható, a több opció és alter ételek lehetősége pozitív. Az, hogy egy éjszakán keresztül pont nálunk nem volt áram, az… kicsaphatta volna a biztosítékot (HAH… im the best) de nem tette, gyorsan korrigálták. Kerzdtek felgyülemleni a random népek a végére, kik nem a táborhoz tartoztak, még kevés balhé is volt velük, de még mindig nem egy BMW találkozó volt, szóval happy.

    Első játékként Gremorhoz csatkaloztam Galliázni, de szerencsétlen modulját eltörtük túl hamar, helyrehozhatatlanul. Ezt sajnálom, mert jó mesélő, de sikerült a teljes csapat felállással olyan sikamlós közeget létrehoznunk akiken a modul nem tapadt meg. Bunkó dolog volt tőlünk de azt mondta ő is jól érezte magát, és szeretném azt hinni, hogy úgy is volt. De hát ha foci drukkerkednek a játékosok annak sosincs jó vége.

    Második játékként Shalafihoz csatlakoztam a Shadowrun 6E játékához. Az a játék fenomenális volt. Nem vagyok halálos iramban fanatikus, de annak 5. részét modul formában látni és lejátszani, rendkívül szórakoztató volt. A rendszer nagyon jól működött, sikerült sok mindent közben, működését látva kisilabizálni. Masszívan jobb lett mint a 3E. Az meg, hopgy a modul megoldáséhoz fontos lépés volt a konkrét és legit munkavállalás az egyik csapattagtól. 4×12 óra 1nap pihi repeat. 5k nuyen per hónap. Annyi mellett elgondolkozott a csapat, hogy jó munkát vállaltunk e. Akarom még.

    Harmadik játékom Luciushoz és az ő Balánpunkjához vezet. Az a mérhetetlen agymenés, acsarkodás, oda vissza oltás amellett a rendszer mellett. Régen röhögtem ennyit megmondom őszintén. Tütü a tanárnéni megmutatkozott és mindent vitt 😀

    Negyedik játékom Rozsomák Stalkere volt. A csapat jó volt, a modul feltevése, miszerint minket megloptak és invitáltak egy macska egér játékba hamar fel lett rúgva Bahamuth általi 200iq pillanatban amikor is az ellenségnek megmondta, hogy „nem megyünk utánad, ha akarsz valamit utánunk jössz te csicska.” Ezt követően pénzé tettünk dolgainkat, beszereztünk pót felszerelést és elindultunk újabb beszerző útra a zónán belülre ahol módszerrel végig csapdáztunk mindent amit lehetett. Persze az ellenség, aki bekapta a csalit, jó ellenség módjára végig belesétált mindbe és a végén félholt állapotban köszöntöttük a tréfamestert. A játék egyszerűen tökéletes volt.

    A főmodul… Hát barátaim ez valami fenomenális volt. Ensirion mesélt nekünk. A karakterem, melyet már 16-17 éve alkottam, végső megnyugvására kellett helyeznem. Sebel Trent, új pyarron hőse, Ordaric L’cargon eszméinek és kardjának örököse, és még legalább 5 titulus mely nem jut eszembe hirtelen, Pyarront újszintén megmentve társaival, megnyomorodva végérvényesen, azt ünnepély után utolsó kalandjára indult a Kín síkjára. Ha más nem csak egy pofont leadni a Démon úrnak ki a legtöbb szart kavarta és megölette barátunkat Lagoont. Ennyi év történései, és ennyi év fájdalmai a karakteren kiütköztek. ha ez az epilógus nem kerül oda a végére, a karakter, vélhetően sántán, fél kézzel Bátorteknős alá szegődött volna és NPC-vé avanzsált volna, de ez a végződés azt mondom tökéletesebb volt. Az Örök város bajnokai feltartották a démonokat a kapun belül, míg Pyarron erői bezárják azt. A Sámánt feltartották kellő ideig, a gömbszentély megmenekült, vélhetőleg ismét használatba lehet helyezni a kegyeltek által, és Pyarron továbbra is bevehetetlenül áll. Áldozatuk sosem kerülhet feledésbe. Jézusom miért fáj ennyire a mellkasom… Mik ezek az érzések?

    A Szociális LIVE rész egyszerűen fenomenális volt. Én Pyarron részéről, az Antessa által alakított Viktória úrnő oldalán leadtuk voksunkat. Örülök, hogy majd mindenki komolyan vette szerepét és nem volt trollkodás. Egy szószóló szerepéért még lovagi tornát is láthattunk első találatik(vagy első vérig…). Sose volt még Live része egyik tábornak se szórakoztatóbb. Lehet ez a sok sok játék és ital, valamint az alvás hiánya okozta, de megmerek esküdni, hogy én láttam a nemesi gúnyát viselőket és páncélosokat felszólalni, közös ügyeink érdekében. Nah Amund, ezt hogy fogod überelni?

    Utolsó nap és játékom Rozsomák Zambéziai COC játékához esett ahol szemtanúi lehettünk egy teljesen életszerű csapatnak. Ha a helyiek akik eddig segítettek azt mondják maradjunk a seggünkön, különben meghalunk, azt a tanácsot mint élő lélegző karakterek megfogadjuk aztán lesz valahogy. A texasi (enyhén rasszista) cowboy karakterem elkezdte a modul végére tisztelni a bennszülötteket. Túléltem halembereket lyuggatva az utolsó éjjelen épelme vesztése nélkül. Ha egy Texasi területét(sátor) megsérted, és az fegyvert fog rád, te nem lépsz közelebb, ne legyél hülye, még ha egy eldritch horror is vagy… Hát ezt nem oktatják seholse? Good old Southern Hospitality in Zambézia! YEEEEE-HHAAAAAW!

    Köszönöm a szervezőknek, a Modul írónak, meg úgy mindenkinek aki jelen volt. Sok éve hangoztatom, nekem nem a játék az első, hanem a társaság, én azért járok, és most sem csalódtam. 🙂

    Tair out!//

    UI: Csak hosszú lett ez baszki… És ennek is lett felvezető zenéje…. fck…

  • *Blurdie kezdő verses beszámolója fentebb nagyon tetszett. Gratula.*

    Zene (Tair után szabadon): https://www.youtube.com/watch?v=0f_hewSrAH4

    Ahoy,

    nekem ez csak 19. nyári táborom volt egyhuzamban, de a hosszúsága ellenére is nagyon sűrűnek bizonyult. Igazából már Barbi&Számel esküvőjén beleszagoltunk az itteni levegőbe, mikor az első sátrazók és lakókocsis megérkezett. Mire a tábor nulladik napja nekem elérkezett már egy kész fesztiválhangulat várt, így úgy éreztem belecsöppenek az eseményekbe.

    Első mesében játszottam és tesztelhettem Magichorse szakértő vezénylete és mesélése alatt a C(K?)ódex Világ elnevezésű új projektet. Bár nem a kedvenc szerepjátékom az eredeti, de eddig mindig ugrottam a lehetőségre ha valahol Codex játékot hírdettek. Most is így tettem. A Veszedelmes Tánc című kaland kellemes hangulatba ringatott minket a sytisi ifjúság báljaira és a háttérben testőrködő gárdedámok árnyékháborújába, akiknek feladata a fiatal nemesek szórakozásának mérsklése és védelme. Néha kicsit jobban álltunk az erkölcs oldalán, mint a kaland igényelte, de végül győzött a buli és habár a nagy tánctudását a karakterem nem tudta kimutatni, de az elterelő dalnok-tanító kongába csapta a tömeget és közben a dekoratív rokon-testőrnő mindent meg tudott csinálni. Bár azt még gyakorolni kell, hogy pszi nélkül, hogy találkozunk ha mindenki végzett a feladatával … A rendszer szerintem jól vizsgázott … bár a harcrendszert és a varázslatokat kevésbé veséztük most még mint az alapdobások mechanikáit. De ilyen a tesztelés. Mindenkinek ajánlom, ha Magic esetleg megint feldobja a lehetőséget. 0-ról százra kész a karakter 10-15 perc alatt.

    Következő napon egy klasszikus hangvételű erioni kalandot játszhattunk Nova segedelmével, „Kígyókeblek”nek gúnyolva, de természetesen az eredeti és komoly című verziója letölthető a honlapról régóta. Én ugyan olvastam anno mikor felkerült, de a benyomáson kívül (miszerint játszható) nem sokra emlékeztem belőle, így nem aggódtam. Nova előre generált karakterekkel is készült kedvesen, de egy félreértés miatt végül két shenar is indult a csapatban, ami bevallom őszintén nem zavart annyira. 2 Ninja Scroll epizóddal később már a hitéből (is) kifordult szegénynegyediek útelágazódása elvezetett minket a célterületre, amit kegyetlenül megszórtunk kalandozóként varázslatokkal és füstbombákkal. Odabent a speciális körülmények miatt még karakterhalál esete is jócskán fennállt (mert a shenarhoz méltó élet kulcsa a halál). De végül az istenek K100-as letekintése áthidalta a hitbeli akadályokat és megmentettük akit megmenthettünk, de Cungenmaru egy újabb véradóssággal tartozik egy kalandozótársnak ezután.

    Majd a következő napon pihenni próbáltam, de a LIVE annyira lekötött az elérhető emberekkel, hogy inkább tavat néztünk messziről meg Bibliát szereztünk és Sempyer dicső és szent önállóságáért álltunk ki ahol csak lehetett és kellett. Vértelen forradalmunk azonban sok helyütt süket fülekre talált, így később inkább a Deák Ferenc típusú ellenállás módszeréhez folyamodtam. Hátha. A jövő legyen bíránk a Hamis Sziklában és persze Kyel!

    A következő napon az addigi nap szúrása (20 faktor kevés) és a reggelihez/nek fogyasztott mézes whiskey megadta az alaphangot, de a játékok hallgatása helyett inkább felugrottunk Pestre. Visszatérve pedig már összegyűltek a szívemnek kedves Kalandmesterek, akikr a főkalandot készültek mesélni, úgyhogy volt mit megbeszélnünk.

    A főkalandot a Slayers csapatnak volt szerencsém lemesélni, akik mind tapasztalt játékosok és a kampány kezdete óta (kisebb megszakításokkal) jelen voltak különböző karakterekkel. Az első napon a Havasszentek jellempróbáló küldetését és egy gyilkosság utáni nyomozást vállaltak el. Sigma ide vagy oda, a második küldetésük elmaradt. Hiszem, hogy legalább a táborban meg kell adni mindennek a módját és nem szabad(na) siettetni a dolgokat.

    Második nap aztán a kaland is pergőbb ütemtervel dolgozva 5 perccel a LIVE Zsinat előtt fejeztük be a játékot és tettünk pontot a Sa-Mankan gondolat végére. Majd a (tervezettől eltérően 17:00-re datált) LIVE rész következett, ami pont vacsoráig eltartott és nagyon kellemesen meglepett, hogy azok is, akik nem 5 napja vitatkoznak a kérdéseken milyen vehemensen, szívvel-lélekkel és átérezve szavaznak a fontos ügyekben. Igazán megható volt, amint a hires szereplők bőrébe bújva beszélnek Pyarronról és azokról, akik ott élnek és érte halnak meg. Az előző napi lemaradást és az epilógust összerakva egyben meséltem le a csapatnak, így nyomozásuk és utánajárásuk meglepően hatásos volt és eredményesen, harc nélkül zárult. Azonban ez a két nap megfeszített és árnyékkergetős, kulcskeresős játék kellett, hogy valóban unlockoljunk egy mély kalandozós dialogue-treet a csapattal játék után a sötétedésben. Amit ezúton is köszönök nekik.

    A tábor indulás előtti napján semmiért sem hagytam volna ki a Hunter: The Reckoning játékot A’frad mesélése alatt. Nem csak azért mert hunter és afrad, hanem mert egyrészt a legfrissebben megjelent hivatalos kalandgyűjteményből választott egy kalandot Nyomáspróba címen, de teljesen maga magyarította a karakteralkotás szabályait, a rendszert és a kaland háttéranyagait hozzá a tábor előtt úgy, hogy bárki simán önállóan tudott rá karaktert alkotni magától és könnyedén és hangulatosak is lettek. Szerintem. Aki tudja, hogy eddig mennyi és milyen lehetőség volt itthon magyarul hunterezni (az is főleg A’fradnak köszönhető módon a 2000-es években) az tudja csak ezt igazán értékelni. Ő az új alapkönyvvvel felszerelkezve pedig hajnali kettőig vezette csapatunkat a különös történetbe, amiben talán kicsit kevesebb lőni való akadt, mint azt a játékosok remélték, de rengeteg szál, érdekes karakter és narratív lehetőség. Mivel így is kihagyott egy nagyobb mellékküldetést és mert csalok, biztos, hogy otthoni játék során újra nekiveselkedem majd a Unity városában zajló különös események hátterének kiderítésére. Másnak is javallom, hogyha legközelebb huntert lát kiírva.

    Egy ilyen tábor után nehéz összepakolni, de még nehezebb elbúcsúzni. Nem is sikerült mindenkitől, ahogy a sok születésnapot sem tudtuk kellőképp megülni. Az utazás viszontagságok nélkül és csodálatosan alakult. Persze már a kocsiban a következő alkalmak és táborok dolgait beszéltük. A nyár még dübörög, ablakom előtt egy kis nyári záporral, de a Vándorkrónikák idénre véget ért. De lesz még Hősök Napjai és Kalandorkrónikák, jövőre pedig a Krónikák nagykorúságának, 18. évében sok minden más újra és először. Úgyhogy talán majd lesz mire koccintanunk és innunk is.

    Addig is mindenkinek jó otthoni kalandokat és találkozunk a rendezvényeken.

  • Hello there!

    Az idei tábor is fantasztikus élmény volt.
    Megérkezve a szálláshelyre, gyermeki lelkesedéssel vágtam neki az évszázad kincsvadászatának, hogy konnektort találjak anélkül, hogy ki kelljen húzni a hűtőt. A nap végére hősies fáradozásaim sikerrel jártak, és a befalazott opciók mellett a megdobott érzékelés próba emlékeztetett arra, hogy a konyharészleghez tartozó főzőlap elektromos, és a hozzátartozó áram használható veszély nélkül. Hurrá! Az ottani ételről véleményem nincs, mivel ismét elcsábított a helyi óriáspalacsintázó és a mellette lévő gyrosos. Szinte minden nap elértem az állapotot, amikor kimondtam, hogy „Igen, tudom, hogy jóllaktam, a szervezetem nem bír többet befogadni, DE ezt a falatot még megeszem.”

    Gremor kalandjai alkották számomra az esemény keretét. Vele kezdtem, és fejeztem be a tábori szabad játékokat. A Gallia játék során a csapat akciói annyira eltérítették a csapatot a kalandtól, hogy senki se látott opciót visszatérni. Eléggé szabadan és komolytalanul viselkedtünk, de ez nem viselte meg a mesélőt, aki 15 perc alatt dobta földre a kalandot. Habár érdekelt volna, hogy ment volna a kaland, ha tényleg részt veszünk benne 15 percnél tovább… de LIA-LIA-GALLIA!

    Másnap Mercury vadnyugati játéka nyűgözött le. Láthatóan Lucius, Dobrán, A’frad és jómagam is izgatottan vártuk a játékot, ahogy minden egyes bevezetett újabb elem a történetben lenyűgözött minket és egytől-egyig elámultunk, nevettünk, interakcióba léptünk velük vagy mindegyik. A póker, a célbalövés, a rengeteg ismert, és abszolút szeretett karakter, a kalandot lezáró leszámolás, és a zárócsavar mind a játékosokért és a western műfajának való tisztelgésként történt, amit legbelül egy izgatottan sikoltozó kisfiúként fogadtam, és szerintem mindannyian teljesen elégedettek voltunk velük.

    Ezután Helvéczia földjére vitt utunk Ishidu mesélésében. Jómagam, a szerencsétlen, de mégis nyugodt angol pap, Kyr, a czigány muzsikus, Feczó, a Szakály, Mercury a kozák harczoslegény, Blurdie az olasz apácza, és Dobrán, társam a brittkedésben viszont az ördög másik czimborája. Bár a csapatunk sok ballépést és félreértést követett el, és páran ki is dőltek megadva magukat a fáradtság nyomásának, de a finálé egy hihetetlen élményre sikeredett. Az érzés, ahogy harczostársaim küzdenek az ellen ellen, én fel, s alá rohangálok, hogy megmaradt hatalmamból gyógyítsak rajtuk annyit, hogy megéljék a következő perczet, a deák tehetetlenül fekszik a főgonosz mellett, MAJD értelmet nyer a Biblia felcsapása, (a könyvért, amiért oly sokan hősiesen küzdöttek) és a csapat Sámson útjára lépve feláldozta magát, hogy a sziget megszabaduljon a gonosztól. A lezárás megható volt, ahogy mindenki történetére felkerült az utolsó pont, főleg Szakály utolsó áldozata a csapatért.

    A főkalandot történetbeli testvéreimmel, Pedróval és Gremorral, Pyarron hősével, Tairral, illetve újjonnan csatlakozott öreg, de nem vén Gilron pap szerepében Rozsomákkal vettük a nyakunkba Ensirion mesélésében.
    A kaland tele volt visszautalásokkal, fontos szereplőkkel, helyszínekkel, és egy elég komoly fenyegetéssel. Ennek ellenére szerintem tudott egyszerre valóságos, és fantasy is lenni. Tudta a kaland, hol a helye a kalandozóknak egy kolosszális háború közepében, Pyarront képviselők egyszerre voltak nagyszerűek és hősiesek, és fejét levágott kétségbeesetten kapkodó, hadonászó csirkék. Különösen jól éreztük magunkat mi, akik a Dúlás kincse alatt ugyanezekkel a karakterekkel hatódtunk meg, nevettünk vagy ordítottunk dühünkben (utólag is bocsánat, ha nagyon ráijesztettem valakire) .
    Ugyanakkor a csapat is hozzátett sokat a játékhoz. Hihetetlenül összeszokottan tudtunk cselekedni, ha valakinek volt terve, azt a többiek azonnal tudták követni, szinte azonnal tudtunk átgondolt döntéseket hozni anélkül, hogy vita vagy időhúzás született volna belőle, mindenkinek megvolt a maga szerepe, karakterpillanatai és hasznos megoldásai. Rozsomák volt talán a csapat mvp-je, aki az első küldetésünk főbb konfliktusait egy mozdulattal átugrotta (vagyis átrepülte), és megoldotta a végső konfrontációt egy roppant egyszerű, de nagyszerű megoldással, és amíg volt ereje, támogatta a csapatot. Tair, Pedró és Gremor karaktereivel a legjobb interakciók akkor születtek, amikor éreztük, hogy ugyanazok voltunk, akik megélték a Dúlás kincsét, de azóta sokkal többek lettünk, tanultunk és fejlődtünk mint karakterek és mint játékosok is. Egy megismételhetetlen élmény volt Ó-Pyarron falait védeni, megtervezni a védekezést, segítséget gyűjteni, de az egyszerűbb dolgok is mint népdalokat tanítani katonáknak, híres emberekért rajongani, és fogadni az elismerőket nekünk is mint hírességek. A kaland méltó lezárása volt egy korszaknak.
    A kaland alkalmával bevezetésre került a Σ Szigma rendszer, ami érdekes narratív megoldás volt olyan helyzetekre, ahol a több órás kockacsépelés elvett volna a hangulatból, és mint a narratív rendszerek rajongójaként nagy segítség volt, bár első látásra szerintem még finomításra szorul, de lehetne tartós helye a játékban.
    A mesélőnket csak dicsérni tudom, látszott, hogy rengeteget foglalkozott a kalanddal, és megtett mindent, hogy jól érezzük magunkat.
    Összességében 11/10 Csak ajánlani tudom, ha nem játszottad, vegyél időgépet, hogy ezt helyre tudd hozni.

    A LIVE zsinaton jól éreztem magam, a csapattal megbeszélni Hat Város nézeteit a tóparton a lemenő nap fényében nagyon hangulatos volt. Tetszett, hogy nézeteinket majdnem minden mozdulatunkba és tettünkbe bele tudtuk csempészni. Sajnáltam, hogy hamar véget ért, de ha jól sejtem, sokan vártak a vacsorára, talán a vacsorát felszolgálók is vártak ránk. De ez bebizonyította, hogy egy ilyen típusú event is lehet része a tábornak, sőt én merném javasolni, hogy saját napot kapjon legközelebb, ha ilyesmit terveznek.

    Gremor kincse egy olyan kaland, amit évek óta szerettem volna játszani, de valamiért ezelőtt nem volt rá alkalmam. A csapatunk, az aszisz exkatona, a Dartonita paplovag, a dzsad (még véletlenül se dzsenn) bajvívó, és a bugris toroni diplomatapáros színes és vicces interakcióknak adott helyet. A kalandról nem spoilerezek, de mindannyian többek lettünk tőle.

    Köszönöm az összes mesélőnek, játékosnak, szervezőnek, hallgatónak, kutyának, és agresszíven bújós fekete macskának a részvételt. Már vágyom vissza.

  • Üdv és nagyölelés mindenkinek!

    Annyi minden kavarog a fejemben, hogy nem is tudom hol kezdjem.

    Életem sok elsője történt a tábor során és előtte nem sokkal. Először is szeretném kiemelni, hogy mennyire megtisztelő volt, hogy jelen lehettem az esküvőn! Életem elsője volt egyébként és szintén első alkalom, hogy beöltöztem valaminek. Nagyon jól éreztem magam és sok év óta először álltam be táncolni annak ellenére, hogy nagyon nem szeret(t)em ezt csinálni (ez is valami „első” szagú dolog kis jóindulattal). Maga a nagy nap fergetegesen jól sikerült szerintem és nagyon jól éreztem magam. Köszönöm mégegyszer! <3

    Szintén első alkalom volt maga a tábor. Nem tudtam mire számítsak, ezért sok kérdőjellel a fejemben vágtam neki az útnak, de nyugtatott a tudat, hogy tudtam, a lehető legjobb társaság közé megyek. Néhányan már a tábor előtt pár nappal érkeztünk meg és nem volt kegyes hozzák az idő, de kedvünket nem szegte.

    Első alkalommal Bálvány Kvarcot játszottam és Andor mesélt. Ez volt életem első MAGUS játéka egyébként 🙂 Aggódva ültem le hozzá, mert bár hallottam, hogy nagyon jó mesélő, mégis tudásom hiányosságát a világról nem tudtam elhessegetni a gondolataim közül. Ez nem tartott sokáig. Pár perc mesélés után teljesen beszívott a rendszer magába és gyermeki lelkesedéssel ittam Andor és a többiek minden szavát. Próbáltam kompenzálni hiányos tudásomat más elemekkel és nagyon abszurd, de vicces jelenetek alakultak ki, melyekről nagyon jó volt azt látni, hogy mennyire tetszik a többieknek is. Nagyon örülök egyrészt, hogy pozitív és másrészt, hogy ténylegesen őszinte visszajelzéseket kaptam erről a játékomról. A legjobban az tetszett, hogy nagyon színesen és részletesen mesélt Andor. Ahogy kaptam a helyszínről több infót, úgy alakult át a kép a fejemben is. Csodás élmény volt. Nekem ez sokat segít és fenomenális volt ez így.

    Második játékom Lucius-nál volt. Balkánpunk. Nos maga az elnevezés elég beszédes, így sejtettem én, hogy agymenés lesz, na de ami történt, az felülmúlta minden várakozásomat. Gondoltam csinálok egy "informátor" karaktert. Aha…oké, csak hogy mint kiderült, ő fogja akkor a bizniszt levezényelni. Amint ez koppant, nagyokat nyeltem, hogy hííí baammeg akkor itt én leszek a szószóló. Aham..jó. Nos de ahogy belekezdtünk, valami megszállta az elmém és teljesen átszellemültem. Olyan szinten éreztem a karaktert, hogy azt szavakkal leírni elég nehéz. Bár az itt összegyűlt társaságnak szerintem ezt a részét nem kell bemutatnom, hiszen jól ismeritek. Remek érzés volt végigvinni a történetet és a csapat is szuper volt! Lucius meg…hát rá nincsenek szavaim. Ahogy a karaktereket eljátszotta, az fergeteges volt! Én többször eltörtem, hogy ezt már nem bírom ép idegekkel 😀 Zseni volt!

    Harmadik játékomat Zsu mesélte. Itt is természetesen izgultam, mert úristen főmodul és kapcsolódik hozzá sok előző modul és a lezárásnál kezdek épp szerepjátszani és úristen mi lesz itt. Aztán 10 perccel később már nem gondoltam erre, hiszen magába szippantott a játék ismét. Próbáltam hasznos tagja lenni a csapatnak és úgy érzem azért sikerült is olykor! Anna gólemes eltüntető akciója az valami 600 csillió IQ volt. Csak pislogtam, hogy az oszt igen! Szóval innen is ismét hatalmas ökölpacsi neki! Nagyon jó volt a csapat is, élmény volt velük játszani! Nagyon tetszett, hogy olykor Zsu terelt kicsit hogy mit hogy csinálhatok. Így több sikerélménnyel gazdagodtam, amit hálásan köszönök 🙂 Nagyon tetszett a mesélése és nagyon jókat nevettünk, de azért rendesen marokban is tartotta a létező és nem létező golyóinkat. Izgalmas volt nagyon! Külön köszönetet szeretnék írni Álmoséknak a közös nyakláncért. Nagyon figyelmes volt!

    A tábor után maradtunk páran és jött az ötlet valakinél, hogy Kacat…nem mesélnél WoD-ot? Így még vámpíroztam is egy kicsit. Tetszett Kacat mesélése és stílusa is nagyon! A kecskeáldozós pizsiparti az mindent vitt! 😀

    Külön örülök annak, hogy több helyről kaptam olyan emberektől is pozitív visszajelzést, akikkel sajnos most nem volt szerencsém játszani, de hallották, hogy itt meg ott nagyon ügyes voltam. Rettentően melengette kicsiny szívem, hogy ilyen véleménnyel voltak a játékomról, s személyemről is. Nagyölelés mindenkinek, tényleg! Köszönöm! Bármit írnék se tudná tökéletesen kifejezni azt a hálát és örömet, szeretetet amit most érzek. Külön szeretném kiemelni mennyire örülök, hogy közelebbi baráti viszonyba kerültem Rozsival, Gremorral, Berillel, Álmossal, Blurdie-vel és Kacattal.

    Összességében elrepült ez a közel két hét amit kint töltöttünk, mert nagyon jól éreztem magam veletek! Izgatotam várom a folytatást! Külön köszönet a szervezőknek, modul író(k)nak és mindenkinek, aki részt vett benne bárhogyan is. Le a kalappal! Nagyon köszönöm, hogy befogadtatok és az életetek része lehetek! <3

    Ömlengés vége. 🙂

  • Sziasztok! Minden évben egyre jobban és jobban várom a tábort és a hozzá köthető élményeket.

    A tábor helyszíne számomra egy nagyon kedvező csendes helyszín. Sok a pad és az asztal ami jó játékkörnyezet kialakítására alkalmas.

    A fő kaland gyönyörű lezárást adott annak a sok hosszú és néhol fájtalmas kalandoknak. A szigma rendszer elég szórakoztató volt. A végére értettük mikor használjuk. Viszont az erősebb ellenfeleket nagyon legyengítette.

    Remélem még sok más hasonló kaland fog a kazeim közé kerülni.

  • Sziasztok!
    Mindent összevetve nagyon tetszett a tábor! Idén végre a tábori konyha kompromisszumkészen fogadta külön evésemet és ezért egy jó nagy plusz pont nekik! Így egészen jó volt a kaja. A kalandok mind remekül sikerültek, Mind a Bálvány Kvarc Uinty előadásában, mind a kalózok megsegítése Afrad tolmácsolásában, mindegyik nagyon tetszett. A főkaland méltó lezárása volt az egész sorozatnak és külön örülök, hogy a kaland írója Amund meséléseben játszhattam. A Live rész is remekül ki volt találva, külön jó volt! A faházak olyanok, amilyenek, nem egy sok csillagos szálloda a célnak megfelel. Egészében nézve így utólag megint csak megvan a „kell még” érzés… remélem jövőre folytatás következik!
    Köszönet minden részvevőnek, szervezőnek! 🙂
    – W

  • Sziasztok!

    Kicsit késve, de én is szeretném megosztani veletek a tapasztalataimat a táborral kapcsolatban.

    Először is, nagyon jól éreztem magam. Nekem ez az éves kikapcsolódásom legfontosabb része, erre én két hét egybefüggő szabit áldozok nem véletlenül. Július 5-én szombaton, mi már Tütüvel megérkeztünk a tábor helyszínére, ahol pár jóbaráttal már találkozhattunk. Az első napokban kicsit hideg volt meg esős, de tábor végére olyan meleg lett, mint tavaly. Mi egész végig sátorban aludtunk, felépítettük a ponyvás árnyékoló helyeket, és otthonosabbá tettük a környezetünket. Én imádtam így élni a friss levegőn, de Tütü sem panaszkodott.

    Tábor helyszíne:
    Én nagyon szeretem ezt a helyszínt a tágassága miatt, a korlátlan ételfogyasztási lehetőségekkel meg óriás palacsintázóval együtt. A faházakkal kapcsolatban idén nincs tapasztalatom, azt tudtam, hogy az ágyak nem kényelmesek és az innováció nem sem nagyon irányul ezeknek a fejlesztésére. Ettől függetlenül saját fürdőszoba, kis konya, elektromos főzőplatnik, kis hűtő van a kisházakban és elmondható, hogy a nagy részük működik is (javítsatok ki, ha tévednék). Az látható volt, hogy a központi ház (melynek emeletein elvileg felújították a szobákat) tetőszerkezete csere alatt állt, ez pedig nem két fillér. Felfedeztünk egy konditermet az étterem melletti helységbe, ami szintúgy jó hír lehet azok számara, akik gépeket is használnak a testmozgáshoz. A lakóautók áramkiállásai botrányosak, egy csomó nem működik. Hogy a földben futó kábelek inaktívak, vagy egyszerűen nem akarják ezeket megjavítani az nem világos. A közösségi fürdőhelységekben a folyó víz nekem még az elviselhető langyos szintet ütötte meg, de lehetne 1-2 fokkal melegebb. A WC-kben rendszeresen lehetett látni az ÜZEMEN KÍVÜL feliratokat egy-egy kabinon és a piszoáron is. A közös hűtőből szeretnek a helyi bennszülöttek (szerintünk gyerekek) lopni, így sajtot meg csokit ne tároljunk bennük. A zöldségeket meg a gondosan elrejtett felvágottakat nem tulajdonították el. XD

    Szabad játékok:
    Shala keze alatt játszottam Shadowrun 6 rendszerben. A kaland mindent tartogatott, amire szükségem volt, imádtam a hosszú sorozatlövést!!! Jó volt a csapat koncepció, szépen fel volt vázolva, hogy ki mit csinál, ki mihez ért. Egyszerűsödött a rendszer a 3-hoz képest (a 4-et és az 5-öt nem ismerem), bár vannak olyan dolgai, amik még mindig nem világos, hogy miért így működnek (ha így működnek). Az Edge tulajdonság/erőforrás szép megoldás a narratívához és az epikusabb pillanatok megszerzéséhez. Elvileg jövőre lefordítják magyar nyelvre, remélem így lesz. Köszönöm a mesélést és a játékot!!!

    Lucuis barátom új világot ciccentett a szemünk elé a Balkanpunk szerepjátékkal. KÖSZÖNÖM! IMÁDTAM! MINDENKI PRÓBÁLJA KI! A még picit kezdetleges rendszer erősen narratív elemeket alkalmaz, ami nagyon jót tesz neki. Csodálatosan hitvány hőst tudsz benne alakítani, amit rendkívül jól megtámogatnak a gondosan kitalált stilóid, gondolok itt a „Fogd meg a söröm!”, „F@szért zörög ez!”, „Próbáltad már, hogy ki meg bekapcsolod?”, „Tudod te egyáltalán, hogy ki vagyok ÉN?!” szakértelmekre. Külön szeretném kiemelni Tütü-t, mivel most játszott a legtöbb szerepjátékkal először, és kezdő játékosként valami elképesztő szociális karaktert személyesített meg és minden szinten tündökölt. Hatalmas gratuláció neki!

    Rozsi S.T.A.L.K.E.R. története sokkal jobb volt, mint a tavalyi. A rendszer is átalakult, szerteágazóbb lett amellett, hogy egyszerű maradt. Nagy potenciál van ebben a szerepjátékban, mivel sokunk játszott a videójátékkal és nagyon élvezte. Én a játék alatt felettébb jól szórakoztam például, ahogyan megszívattuk a csibészt. Rozsinak már elmondtam, hogy itt az atmoszférát kell nagyon megteremteni, nehéz helyzetek elé kell állítani a játékosokat, féljenek megtenni egy lépést, parázzanak az ismeretlentől és a környezettől, legyen kevés erőforrás, legyen halálos a játék, stb. Ha ilyen irányba tudja terelni, akkor ez egyre frankóbb és frankóbb lesz.

    Főmodul és Live:
    Afrad volt a KM-ünk, amit azért is külön köszönök, mert a háttérinformációimból tudtam, hogy rendkívül türelmesen és jól tudja kezelni a kezdő és nem utolsó sorban a kezdő női játékosokat, ugyanis volt nálunk egyből kettő is. Ezen információim helyesnek bizonyultak és még egyszer külön köszönetet érdemel. Bevallom én picit féltem a főmodultól, mivel a karakteremet Khazsim Hasszant négy éve hozom folyamatosan a rendezvényekre és tudtam, hogy az óriáskampány lezáró elemét fogjuk megkapni. Ebből adódóan realizáltam, hogy lehetséges az a végkimenetel, hogy a karakterem esetleg meghal, vagy Dolzsah áldását véghez viszi. Nem szeretnék spoilerezni, nagyon-nagyon epikus élmény volt. Ez egy végletekig méltó lezárás, minden elemével együtt, amit megkaptunk. Nagyon szerettem a Nomen Dolorral együtt játszani, és fogok is! A modul vége felé külön öröm, hogy Taba El-Ibara ugyan nem hivatalosan, de be tudott segíteni 66 Dolzsah pappal, amit Pyarron nem felejt el. Végezetül pedig igen, a karakterem véghez vitte az esküjét és megkapta Dolzsahtól a jutalmát egy isteni ereklye formájában, ezáltal a karakter immár nem játszható állapotba került. Erről külön novellát fogok írni a karakter statisztikáit pedig elküldöm a szervezőkhöz. Ez a fergeteges lezárás az üresség érzésével is párosult, mert nem tudtam, hogy ki legyen az új kalandozó, akivel ismét évekig szeretnék játszani. De azóta már körvonalazódik a koncepció egy ébenfekete vértes paplovagról, aki egyesítheti a külön vált két irányzat képviselőit és Pyarronhoz méltó módon képviseli a rendházát a tetteivel.

    Köszönök minden játékot, minden felkészülést és szervezést!

  • Üdv!
    Nagyon jól éreztem magam a táborban, igaz, csupán a hétvégén voltam, a MAGUS főmodul idejére.
    A helyet már ismertem, most kipróbáltam, hogy sátorral és saját kajával is teljesen működőképes volt.
    A kalandmodul igazán méltó volt egy táborhoz, és egy kampány lezárásához is. Külön gratulálok hozzá! (a térképeket nem dicsérem meg 😀 )
    A csapatom, a Nem Akarunk Soha Anyázni, röviden NASA is igazán kitett magáért. Köszönöm nekik a játékot, nagy élmény volt. A „fiatalok, figyelj rájuk MG” kezdésből olyan játékot kerekítettünk, hogy csak na. Ilyen beleélést, ilyen komoly játékot nem gyakran lát a KM-ek szerencsésebbik fele sem. Az sem gyakori, amikor nem csak néhány játékos könnyezi meg kis híján a helyzetet, de még majdnem a KM-is. Azt mondták, nekik is tetszett, meg is beszéltük, hogy eztán a nevük Nem AkarTUNK Soha Anyázni-ra módosul.
    Érdekes ötlet volt a Live-ban megvalósított zsinat is, örültem, hogy ott lehettem, noha írnokoskodni sok munkával jár 🙂
    Külön szeretném megemlíteni a játékokhoz készült díszleteket, a jelvényeket, a zászlókat – nem emlékszem már, mit mondtak, ki csinálta, de így utólag is elismerésem.
    Végül köszönöm mindenkinek, akivel kevesebbet vagy többet beszélgethettem, és mint mindig, elismerés illeti a szervezőket, akiknek sok munkájuk volt benne idén is, hogy ez a tábor újra megvalósulhasson.
    Örülök, hogy ott lehettem.

  • Számomra ez az év legjobban várt hete.
    A zsinat és maga a live szerepjáték része nagyon nagy élmény volt
    Ezen kivül maga a főmodul is egy hátborzongatóan nagy élmény nyújtott.
    A tábor helye a már megszokottakat nyújtotta,
    Remélem a következő évben is ilyen hosszúságú lesz a tábor.

  • Sziasztok,

    Követve Tairt és Gulandrot én is osztok zenét: https://www.youtube.com/watch?v=DyvDGX3gU6Y
    Idén két év után egyedül tudtam elmenni az ős kompániámból, így nem volt kérdés, hogy lemesélem az Örök Város Bajnokai kampány fináléját.
    Első táboros mesélésen vagyok túl, eddig valahogy úgy hozta a sors, hogy csak egy napos rendezvényeken meséljek. Már régebb óta érdekelt, mivel jár ez és izgultam, hogy milyen csapatot kapok. Mivel két napot kell szórakoztatnunk egymást. Az is jó volt, hogy visszaadhattam a közösségnek egy keveset amit én a táborokban kaptam évekig.
    A csapatom az Ynevvátorok (Barbi, Szoty, Ludi, Anarchy) jól vették az akadályokat, bár a csapatkoncepció végett a modul mélységével nem rezonáltak.
    Így is jól telt el a két nap és ők voltak az egyetlen csapat aki elkísérte Morganiost Syenasba, aminek örültem mert az Istenítélet regény óta a szívembe zártam a várost.
    A kaland tetszett és jól működött tényleg benne volt minden ami kellett egy epikus fináléhoz, emellett jól és szórakoztatóan volt megírva. A Szigma rendszert kipróbáltuk és szerintem jól hozta azt ami a célja volt és mesélés alatt éltem is narratív eszközeivel (plusz kockákkal) ha kellett. Azzal egyetértek, hogy a tapasztalatokat be kell gyűjteni és finomítani kell rajta.
    Bevallom a live résztől tartottam, mivel rég került sor ilyenre és egy különleges esemény is tartozott hozzá. Féltem, hogy vagy túl lesz tolva, vagy unatkozásba fullad az egész. Aztán kellemeset csalódtam és élveztem minden beszédet, beszólást, érződött hogy mindenki átszellemült.
    Alvásból nekem is kevés jutott mint azt igényeltem, de végre sor került több olyan beszélgetésre ami eddig váratott magára és köszönöm Voulné csapatának, hogy belehallgathattam a véleményező beszélgetésükbe.
    Szabad játékra sajnos nem jutott idő, de szerencsére a Tisza-tóba sikerült úszni egyet, ahol a híresztelések ellenére semmi kavics vagy sulyom nem okozott zavart.
    A helyszín hasonlóan Tairhoz nekem is kedves, mivel édesanyám itt nőtt föl, nagyanyámhoz idejártunk minden nyáron és jelenleg is itt vannak a rokonok, így mikor ide jövök egy kicsit haza is jövök. A kemping az én igényeimnek megfelel: sátorban egy jó hosszú puha matracon nem volt gond a hellyel, a közös fürdőben nem volt hideg a víz és meg tudtam főzni a kávémat is a gázon. Számomra tetszik ez a fajta szabadság, hogy nem kell másokhoz igazodni a szállás tekintetében. Az étel is jó volt, bár tavaly talán egy fokkal jobb.
    Remélem jövőre is el tudok jutni, mert feltöltött energiával és lelkesedéssel a tábor hangulata még ha csak 3 éjszakát is töltöttem lenn. Nagy vágyam, hogy testvéremet és modulírótársamat Novan-t is lerángassan egyszer.

Vélemény, hozzászólás?