Léteavértes adott otthont, az idén első alkalommal megrendezett Sárkánymonda Szerepjátékos Tábornak. Persze, mind szervezői, mind résztvevői oldalról már idejekorán elkezdődtek az előkészületek, aminek köszönhetően az 5 csapatra hangszerelt esemény döbbenetes gyorsasággal telt be, lett túljelentkezéses.

De vajon érdemes volt azoknak eljutni, akiknek sikerült? Mi várta őket az év legerősebb naptüzeinek (~kitöréseinek) és időjárási anomáliáinak (~láthatatlan eső) árnyékában a jurták mélyén? Maga a lejutás is kalandos lehet, hiszen a Regélő Főnixek keleti fészkén TÚL, a vadregényes Vértes vidékére kalauzolt minket ez a történet. Az ilyen utakra érdemes jó társalkodópartnert, hallgatóságot választani és nekem ez most sikerült. Bár kora délután indultunk, de az első vacsora után, a megnyitó előtt érkeztünk meg a településre tehenek és lovak közé.

A két főszervező, a Voul és Antessa mellett V.I.P. megjelenő volt Caledonia, a modul egyik írója, aki párjával önkéntes száműzetésben élnek külföldön még egy darabig így öröm minden alkalommal viszontlátni … felváltva legalább az egyiküket. A tábor hármuk közös víziója volt az ideális, tökéletes és különleges szerepjátékos hétvégi kiruccanásról, ami egészen végig érződött.

Az ünnepélyes megnyitó és a különleges jurtaszállások elfoglalása után (melyek a hét vezér mellett pyarroni istenek szimbólumaival is preparálva voltak) maratoni mesélői megbeszélés kezdődött, állítólag az évek óta egyik, ha nem a legjobb. Én ezt csak távolabbról szemléltem most (talán azért volt jobb), hiszen játékosként vehettem részt a Szélrózsák csapat tagjaként a tábor kalandjában. A Mercury és Caledonia nevével fémjelzett modultrilógiának ez ugyanis a második epizódja volt, amit legutóbb mesélni volt szerencsém, de kíváncsi voltam hogyan folytatódik.

A csapat két tagja (A’frad és MagicHorse) már veteránként jöttek az előző részből, Dobran és Kacat oldalán a történetben új szereplők voltunk, de elmondható hogy együtt is játszottunk már és most is nagyon jól kiegészítettük egymást. MagicHorse a Varázslók Könyvéből egy rowoni nekromantát hozott életút (minő képzavar) jelleggel, én magam pedig a kyr vérű fajt igyekeztem összeálmodni teszt jelleggel a Navigátor kaszttal. Kacat a tavaszi táborból ihletve egy igazi vizitorral érkezett, Dobran egy khál lovagot, akinek előtörténete még a Nagy-Dél Ynev kampány záró fejezetéhez, a Nesire mosolyához kapcsolódik. A’frad pedig szerencsevadász karakterével az előző kaland helyszínének ünnepelt hőse és a csapat kapitány(nő)je volt.

Kalandmesterünk Magyar Gergely előbb a modul íróját tette próbára a mesélő megbeszélésen, aztán minket az egész napos játék során REGGEL FÉL 8-tól. Úgyhogy mire tényleg felébredtem már réges-régen kalandoztunk. Annak ellenére, hogy milyen régen ismerjük egymást az nagyon ritka, hogy együtt játszunk/nekem meséljen így a sokszor átbeszélt elképzeléseinket világról és rendszerről nagy élvezettel ültettük át a játékba JK-NJK interakciók formájában és (nemcsaknekem) jó partner volt a különböző karakterek/kasztok igényeinek megtalálásában, kielégítésében (és nem csak azért mert volt Vérnász is …)

A kaland címe Toroni eposz (hamarosan elérhető lesz a honlapon is szerintem) nem okozott csalódást az első rész után. Megkapó hangulatkeltője (és zenéje) után mégis sokkal kalandozóbarátabb volt, mint vártam. Nagy távolságokat tehettünk meg híres helyszínek között neves szereplők kedvéért és megbízásából és bármely útvonalat, utazási módot választottunk minden irányban megtalált minket az izgalom és a veszedelem. A kaland egy színpadi „akcióval” nyit meg tulajdonképpen és a játék után a csapatok előadhatták a szerintük legemlékezetesebb jelenetet maguk is színészkedve a többi csapatnak, amelyek közül a független bírák végül a „60 seconds in Toron” előadást emlegették fel legszívesebben Lui és Unity főszereplésével.

Az asztali és a LIVE játékot azonban még elválasztotta egy IN-game is megtörtént tűzzsonglőr bemutató, ahol Voulné és tanítványai (köztük az egyik táborszervező) alaposan megmutatták mit lehet 1 vagy 10 év alatt ebben a műfajban megtanulni. Ha ez nem lett volna elég, a vacsora frissen és a mellettünk lobogó kemencében készült kenyérlángos volt, amit a helyiek nagy szeretettel készítettek a számunkra, s bár az éttermi étkezésekkel szemben sem lehetett egy szavunk sem, ez mégis kiemelkedett.

Végül a napkitörések, északi fények és egyéb hatásoktól védő burok az utolsó sebzésdobó kockák hatására kipukkant a tábor felett és a lassan magára találó természet Dreina könnyeivel jelezte az álom végét mindannyiunk számára, hogy a közös fedél alá húzódva ki éjközépig, ki napkeltéig adomázzon az átélt eseményekről az előrelátóan meleget adó Sárkánymondás ajándék pulóverek védelme alatt.

A reggeli eredményhirdetésen a reggeli után mindenki megkapta, ami jár, gazdára talált a Viadomo kiegészítő és Kóbor csillagok alatt novelláskötetek mellett rengeteg könyv, 2.0-ás Regélő Főnix kitűző és a SygnumCode M*-os játéksegédletei közül jópár. Magyar Gergely legújabb térképéből, a Riegoy-i városállamokat és nemesi házainak címereit bemutató földabrosz is kiosztásra került az emléklapok mellett, mielőtt lezárultak a jurták és verőfényben elindultunk nyugatra abban a jogos reményben, hogy a hasonlóan népesnek ígérkező Hullámkirályon mielőtt újra találkozhatunk majd… s azután az idei nagy nyári táborunkban is minél többen.

Személy szerint mindenkinek köszönöm, hogy jelenlétével, játékával, meséjével, írásával, szervezésével, pofonjaival, főzéssel, rajzolással vagy bármely más módon hozzájárult a táborhoz és így a jó hangulathoz. Elégedett és büszkén hagytam el Létavértest, abban a reményben, hogy jövőre újra lesz Sárkánymonda és kenyérlángos is … meg legalább ilyen jó csapat és kaland.

Vélemények és beszámolók az I. Sárkánymonda Táborról

9 thoughts on “Vélemények és beszámolók az I. Sárkánymonda Táborról

  • A modul nagyon jó és érdekfeszítő volt, Ishidu művészi mesélésével együtt pedig páratlan élmény. Rend kívűl hangulatos hely volt, különösképp a jurták. A kaja nagyon finom volt.
    Mindenképp jó döntés volt részemről, hogy jöttem. Köszönöm a szervezőknek ezt a fantasztikus élményt.

  • Szuperül megírt modul volt, sajnálom hogy a végét el kellett sietnünk, ha lehet, én játszottam volna tovább. A szervezés toppon volt, tetszett hogy a szállásunk bele volt szőve a sztori kontextusába, a helyszín 100%-os volt, még egy nagy ijesztő pókot is találtam az ágyam alatt!
    Nem számítottunk arra, hogy a kaland Toronba fog vinni, megismerhettem végre ennek a legendás helynek is a kultúráját és acélos vendégszeretetét, mely messze földön híres. Tetszett a quest-ről quest-re ugráló „mise en abyme” konstrukció, és az átfogó színházi meta-narratíva.
    Amit talán kérnék változtatást a legközelebbire, hogy a bonyolult rejtvényt ne a legvégére kapjuk, amikor már mindenki elálmosodott és kimerült.
    Köszönöm, hogy részt vehettem!

  • Jó élmény volt kicsit kilépni a szürke hétköznapokból. A helyszín jól felszerelt és játékos barát jellege miatt örülnék, ha máskor is lenne ide rendezvény szervezve.
    A modul kidolgozottsága miatt örülök, hogy játékosként csatlakozhattam a csapatomhoz.
    Köszönöm hogy játszhattam.

  • Líthas!

    Úgy érzem, sokat vártunk erre a táborra mindannyian. Egyrészt sajnálom, mert ha hamarabb jön, talán többet szerepelhetett volna az életemben, másrészt meg örülök, mert minden egyes várakozással telt másodpercet megért.
    A helyszínt imádtam, szerintem a jurtában szállás nagyon hangulatos volt. Aláírom, hogy az esti hideg nem esett jól a lelkemnek, de a puha matrac és vastag takaró tökéletes védelmet nyújtott ellene. A környezet szép, a személyzet rendben van, az étel finom, az ár baráti, szóval kis híján perfekt. Ha nagyon akarok negatív dolgot keresni, akkor egyetlen dolgot tudok megemlíteni; biztos vagyok benne, hogy a világ leglassabb kávéfőzőjét használják a büfében.
    A kalandmodult még nem olvastam el, de nagyon szeretném. Nehéz róla véleményt mondjak, mert először le kellene választani a játékélményről, ami annak intenzív mivolta miatt nem könnyű. Szerencsések vagyunk, mert az egyik modulíró, Caledonia volt a mesélőnk, aki nagyon magabiztosan navigált bennünket a történetben. A helyszínválasztás bátor, szerintem jól kivitelezett, kreatív encounter-ekkel (melyek szerintem tökéletesen lettek a csapathoz formálva) tarkított.
    A Nomen Dolor csapattal szálltunk szembe a kihívásokkal, ami már hivatalosan is évek óta működik és csiszolódik. Egy nagyon gördülékeny, szórakoztató játék volt, minden tekintetben. Ebbe a csapattagok egytől egyig beletették a maximumot, beleértve Caledoniát is, akinek mindannyian csak hálálkodni tudunk egy ilyen mese után. A mesélő mellett minden csapattagnak köszönöm innen is, hogy játszhattam velük, és hogy ilyen élményben lehetett részem.
    Örülök annak, hogy találkoztunk, nagyon várom a következőt. Mindent összevetve úgy gondolom, hogy 2024-nek nincs joga ilyen jónak lenni szerepjátékos rendezvények tekintetében. De azért csinálja csak. Köszönöm, szervezők és támogatok a lehetőséget, a pulcsit, és mindent! Sok ilyet még.

    A 60 seconds in Toront mindenkinek javaslom. Úgy hallottam jó.

  • Üdv!
    Elsősorban érdemesnek találom kiemelni, hogy a ‘Vadász’ lehetőséget választottam jelentkezéskor, így a konyháról és az étkek minőségéről nincs elsőízű véleményem, bár éhesen morgó alakokkal sem futottam össze. A ‘Bihari Jurtatábor’ weboldala átláthatóan és egyértelműen közölt, minden számomra szükséges információt, ami könnyebbé tette az úticsomag megválasztását. (Bár tapasztalataim szerint egy kétnapra otthonfelejtett törölköző sem a világ vége.) A pénteki napot fentemlített okból az Ishiduval való közös főzésnek szenteltem, ami – akik esetleg még nem tapasztalták volna – leginkább olyan, mint nézni amiként a szakértelem finom ékszert formál a durva kőből. Ezúton is közönöm a lehetőséget.
    Szállásom a 6. számú, a ‘Huba’, avagy ‘Elkülönítő’ megnevezésű, egyszemélyes jurta volt, így a hálótársakkal járó minden hátrány, és előny elkerült. Kissé nehezményezem, hogy az ajtó körüli hézag és a rövid takaró igen hűvössé tették az éjszakáimat. Továbbá macska-jellegű alvási szokásaimnak is kellemetlen volt a szombat reggel 7:14-kor hallható könnyed trillázás a sátram tetején ülő cinegétől, valamint a vasárnapi semmibőljött dobszó.
    Mint mesélő vettem részt a rendezvényen, így a szombati napot érintő kalandot is csak eképpen tudom értékelni. Véleményem szerint a címéhez méltó történetről beszélhetünk. Szépen illeszkedik a világba anélkül, hogy a ‘dèja vu’ és a ‘lejárt lemez’ érzetét keltené. Kimondottan tetszett, hogy a kaland során említett helyek, lények és szokások nem légbőlkapott, ‘csak most, csak itt, csak Önöknek’ fércelmények voltak, így fel tudtam belőlük készülni egyéb forrásokból is. Felkészülésről szólván a jelenlévő 5 csapat ⅖-részéből, azaz a játékos karakterek 40%-ából készítettem jegyzeteket és kiegészítéseket a történethez egy számomra is ismeretlen apropó okán. A jegyzetelés így sem volt megugordhatatlan kihívás, ezért kérem: senkit se riasszon el a modul terjedelme. Ugyanis ránézésre is igen hosszú történetről van szó. Ha a találkozó szabta időkorlát gargaroszi lánca nem kötötte volna a kezemet, szívesen meséltem volna inkább kétszeri nekifutással, mintsem egyszuszra. Utólag belegondolva egy olyan kalandot mesélhettem, amelyet magam is szívesen játszottam volva.
    A csapat, akikkel megoszthattam a történetet ismét csak elismerést érdemel. A Slayers (Dana, Kuriboow, Messor, Lazlow, Wulf) az én dolgomat is segítendő igen tömör, könnyen feldolgozható előtörténeteikkel és jól átlátható karakterlapjaikkal már a hétvége előtt is partner volt a játékban, amit a tapasztalt segítőkészségük in situ csak tetézett. A nevek olvasása során felmerült a gondolat, hogy a csapat állandó tagjai csak a kisebbséget képezik, azzal hadd közöljem: ugyanolyan könnyed és vidám hangulat ült az asztal körül, mint amilyet a Slayers mellet megszoktam. Ha az idő vasfoga nem őrli olyan gyorsan a figyelmemet, a számukra elvárható módon fejeztem volna be a kaland elmesélését; habár remélem így sem neheztel rám senki emiatt. Ezúton is közönöm az élményt Mindannyiótoknak.
    A mesélői megbeszélés – amely lehetett volna egy e-mail is – az általam várttól is kellemetlenül hosszabb volt, bár személyes véleményem alapján minden ilyen megbeszélés csak szükségtelen szócséplés és lábjegyzettaposás. Bőséggel kompenzált érte a másnapi előadás a Lángoló Csigáktól, ami fentebbiekkel ellentétben épphogy szemvillanásnyinak tetszett. Ezt nem megszólásnak szánom persze. Köszönet illeti őket azért is, hogy ennyi türelmet tanúsítottak felém és csapatom felé, minthogy a tervezett befejezésen bőven túllépve szűnni nem akarva szítottuk a mese parazsát. [Ha ezt olvasnád, Ti vagytok a legjobbak, Dorottya. Le a kalappal!]
    Összességében jólszervezett, kényelmes és könnyed tábort tudhatunk magunk mögött. Aki kénytelen volt kihagyni, az feltétlenül jöjjön el jövőre!
    Köszönettel,
    Pusztító
    U.i.: Ne próbáljatok meg füstölt pirospaprika-őrleményt venni Létavértesen! Más emberként tértek vissza, mint mielőtt elindultatok…

  • Ahoy,
    Megígérem most rövid leszek! Elsőnek is szervezőként vettem részt a rendezvényen Antessa mellett aki elsőnek próbálkozott a hobbink leges leg jobb részével a szervezéssel. Szerintem mind sokat tanultunk belőle de végül azt tudom mondani, hogy nagyon frankós csapat voltunk az Ő irányításával. A helyszín szerintem nagyon király volt csak az a rohadt korán kelés ne kellett volna. Mindenkinek mondom, hogy jövőre nem lesz reggeli, mindenki magának fog róla gondoskodni, hogy tudjunk aludni kicsit 😀
    A kalandban mesélőként vettem részt amire szerintem a legjobban készültem életemben. Furcsa mód régen ismert embereknek meséltem de talán mind tudjuk, hogy a rendezvény körülmények teljesen más helyzetbe rakják az embert így sok tekintetben volt olyan mintha elsőnek találkoznék velük. Nem akarnám hosszúra húzni, hogy mennyire király volt mindenki, úgy hogy tényleg sokan teljesen kezdőként vettek részt a játékban. Ennek okán sokszor éreztem magam úgy, hogy én vagyok a tutoriál pálya és magyarázom a wasd hatását az irányításra 😀 Ezek után viszont a végére a Puszta vándorai nagyon bepörögtek és egy fantasztikus közös élményben lehetett részünk!
    Még megjegyezném, hogy életem legjobb mesélői megbeszélésén vettem részt. Ennyit röhögni szerintem még soha nem röhögtem ilyen eseményen 😀 Köszönöm, hogy ezt jehetővé tettétek srácok!
    A kalandmodul igazi H.I.G.H. M.A.G.U.S. kaland volt (jegyezzük fel, hogy ez a kifejezés innentől az én nevemhez kötődik!) meg tényleg minden elemében volt valami igazán csak ebbe a világba illő! Köszönöm az íróknak, nagyon odatették magukat! Ám jó lenne ha a kampány zárására mind a ketten el tudnátok jönni.
    Annyi minden történt amit még leírhatnék az iszogatástól egészen a fantasztikus pulcsiig, vagy éppen a főzőcskéig de nem fejteném ki mert még mindig fáradt vagyok!
    Köszönök mindenkinek minden támogatást és kedves szót!
    Mostmár biztosra mondhatjuk, hogy találkozunk jövőre is a Sárkánymonda táborban 😉

  • Csatlakozom az előttem írókhoz, miszerint remek start volt ez a Sárkánymonda tábor-sorozat részéről. Nagy jól szórakoztunk a Szélrózsákkal, miközben mondhatni frappáns megoldásokkal, villámgyorsan sikerült mindent teljesíteni. Teljesen szándékon kívül szerencsésnek éreztem a party összetételét az előttünk álló kihívások tekintetében, valamint MG-vel is jól megtaláltuk az összhangot. Ez is minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy gyakorlatilag vacsora után nem sokkal be is fejeztük a játékot.
    A tábor környezete tetszett, hangulatos, nyugis, kellő térrel. És ahogy valaki megjegyezte, ezúttal elegendő mennyiségű asztallal és székkel, azaz sehol nem kellett kreatívan kipótolni a játékülésekhez a környezeti lehetőségeket.
    Annyi negatívumot tudnék felhozni, hogy a mellékhelységeknél hiányoltam a zárak jelenlétét, illetve fürdésnél a melegvizet.

  • Üdv Mindenkinek.
    Nehéz az előttem szólók mellett sok mindent mondanom. Zseniális, szuper, nagyon jó, röviden ennyit tudnék mondani.
    Hosszabban a helyszín kellemes volt bőséges ülőhellyel, így nem kellett egymás nyakában lenni játék alatt ellenben össze lehetett ülni beszélgetni iszogatni ha arra volt igény. Az alvóhely kényelmes volt, bőségesen volt hely elférni a jurtákban. Az étel nagyon finom volt és elégségem minden alkalommal bár kenyérlánygosból még tíz darab elfért volna az asztalomon de azért mindent nem lehet. A modul nagyon tetszett és zseniális kifinomult és érdekes mesét kaptam. Sajnálom hogy csak egy napot lehettem de ez így volt szép és tökéletes.
    Egyetlen negatívum biztos vagyok benne hogy kétszer megátkoztak a tábor alatt.

  • Sziasztok!

    Ezer évvel ezelőtt borzalmas volt, hogy pusztán évente két tábor volt, amik alatt próbáltunk minél több élményt magunkba szippantani, hogy kitartson a következőig. Hiába játszottunk otthon, mégis olyan volt, mintha állandóan szomjaznék, bármennyit is iszok, hiszen a táborok különlegesek. Hatalmas öröm, hogy tovább bővült a „szomjoltók” sora.

    Szeretnék gratulálni a szervezéshez, és egyben hálámat is kifejezni a munkátokért, hiszen nagyszerű élményt és irtó menő pulcsikat adtatok!

    A helyszínnel kapcsolatban vegyesek az érzéseim. A sok szék és asztal, fedett, de szabadtéri területek persze mesébe illőek, de a hidegben alvás, fűtetlen vizesblokk és hideg vízben zuhanyzás kellemetlen volt számomra. Persze mindezek nem tartanak vissza attól, hogy jövőre is örömmel menjek a II. Sárkánymonda Táborba, de immár felkészültebben állok majd neki a környezet adta kihívásoknak.

    A modul véleményezését a végére hagytam, hogy ne vénasszonyosan károgva fejezzem be a hozzászólásomat. Persze mindig azok a modulok a legjobbak, amiket nem nekem kellett megírni, de én tényleg imádom Caledonia és Mercury történeteit, különösen azt, ahogy felsejlik bennük kettejük személyisége és a közös dinamikájuk. Mindemellett szívem szerint versbe foglalnám a moduljaikat jellemző igényességet, amit példaértékűnek tartok. Minden oldalról süt, hogy mennyire sok és lelkiismeretes munkát tettek bele, ez pedig külön elismerést érdemel. Azt hiszem ez a trilógia is olyan, amit 5-10-20 év múlva szívesen lemesélek majd egy nyári táborban szabad játékként.

Vélemény, hozzászólás?