Megjártuk Therossa városát, a Planvaria bolyait, az Istencsászár Garden bolygói egyikét … s mindez töredéke annak, ahol jártunk az idei nyári táborunkban. Ahány játék, ahány kaland és ahány asztal csak volt, mindenhol minden táborozónak egyedi élmény lehetett a méltán felnőttkorú táborsorozatunk legutóbbi része.
80+ résztvevővel majd egy hétig (egyeseknek annál is tovább) tartott a XVIII. VándorKrónikák, idény is 20+ féle szabad játék várta a jelentkezéseteket, amelyek között nagy örömünkre a terepasztalos lehetőségek is találtak érdeklődőkre. A hétvégi főkalandon is eddig talán a legtöbben a tábor történelme folyamán, 13 csapattal indultunk neki, hogy Új-Godon titkait kifűrkésszük és ha kell (vagy arra érdemesek) megvédelmezzük őket (tetteik következményeitől).
Nagyon köszönjük mindannyitótoknak, hogy jelenlétetekkel emeltétek a tábor fényét, örülünk, hogy évről évre megerősítitek, hogy jó az irány, amerre a Krónikák.hu tart és nagyon örülünk, hogy újabb és újabb kalandozókat ismerhetünk meg, a veterán visszatérőknek éppúgy, mint a kezdőknek és haladóknak. Köszönjük mindazokkal, akik mesélőként vállalkoztak megméretni magukat és kalandjukat, reméljük a ritka és exkluzív játékok legközelebb is visszatérnek, hogy minél többen kipróbálhassák.
Rendhagyó módon a tábor ideje alatt is felkerültek az oldalra hangolódásnak a főkalandhoz novellák, amiket akár utólag is ajánlunk figyelmetekbe a főellenség harcok porának üllepedése után, hogy mélyebb betekintést kaphassatok egy-egy karakter hátterébe, vagy csak lélekben kicsit visszatérhessetek Therossába. A Pihenő pallos és Lángra gyúlt parázs olvasásához jó szórakozást kívánunk.
A kalandmodul az elkövetkező időkben felkerül természetesen a honlapra is. Kérjük, hogy az általatok esetlegesen készített képeket Ishidunak (regelo.fonix@gmail.com) és Amundnak (gulandro@gmail.com) juttassátok el, hogy a nyár hátralévő idejében fokozatosan megoszthassuk őket a rendezvény eseményénél mementóul közös nyári nyaralásunkról.
Ami pedig addig még fontosabb, hogy eme bejegyzés alatt megoszthatjátok élményeiteket, benyomásotokat, véleményeteket és kritikátokat is a nyári táborral kapcsolatban. Eldicsekedhettek mit vadásztatok le a nyeremények kincses asztaláról, minek örülnétek legközelebb rajta és egyáltalában. Rossz válasz nincsen, de minden szervező, mesélő és játékostárs szívesen olvassa vissza, hogy megemlítitek és elregéltek róla valamit, ami a táborban történt veletek közösen.
A következő közös kalandokig jó nyarat, szeles őszikezdést és forró indiánynárt kívánunk, sok-sok kalanddal, majd november 30-án viszontlátás a 28. KalandorKrónikákon Budapesten (1. szinten)!
Líthas,
Nem teljesen kipihenten, és egy kicsit szomorúan ért az első nem-abádszalóki reggel. Se tea, se Amund akivel elmegyek odáig, se Dobrán akire felkelek. Finomabb kávét főztem most, mint szoktam, de így sem az igazi.
A fent említett debrecenivel már egész jól kialakítottuk a magunk tábori alapcsomagját és működését, de – mint mindig – most is tanultunk valamit: kell egy közös asztal. Én pörgettem Baha és Unity videóját az elpakolandó dolgokról – ez a készülődés alatt segít megőrizni a mentális stabilitást -, úgyhogy indulás előtt már jó hangulatba kerültem. A közös út Ishiduval, Voulnéval, Antessával, Dobránnal és Mac-kel a szokásosan (tehát nagyon jól) sikerült, vígan dülöngéltünk a lakóautóban. Köszönöm szépen, hogy befértem, és elszállítódtam a Füzes Camping-be.
A hely már annyira hozzám nőtt, hogy nem csak a tábor, hanem az életem részének tekintem. A szoba picit szűk, a WC picit bugos de kezelhető, a kaja sokat késik, és éjszaka nagyok a pókok az ajtó felett. Mint kiderült, utóbbiak valószínűleg friendly unitok, mert ha nem azok lennének, simán lenyomhatták volna a kilincset, hogy bejöjjenek. Tőlük azért egy picit féltem, viszont kiemelném, hogy e hibák és fenevadak mellett is szeretem a helyet. Egyetlen panaszom lehet csupán, ez pedig a nagy meleg, amit egyre nehezebben viselek, de ezt azért nem írnám a szervezők számlájára.
Sajnos elszámoltam saját energiaszintemet, és a szabad játékokról aktív résztvevőként lemaradtam. Egyáltalán nem csorbít ez sem az élményen, rengeteg játékba hallgattam bele, akármerre jártam, szinte mindenhol nagyon jó volt a hangulat, a csapat minden résztvevője kitett magáért.
A főkalandot a Nomen Dolor csapattal kezdtük el játszani, és nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy ki lesz a mesélőnk; Meran korábban a kompánia legeslegelső játékát mesélte (még ha a tagok most nagyrészt mások is voltak), és akkor egy elképesztő játékélményt adott nekünk (Öbölmélyben). Tudtam, hogy kompatibilis a brigáddal és a tagjaival is. Nem okozott csalódást, egy annyira jó hangulatú, humoros, de a szükséges pontokon nagyon komoly kalandot tolmácsolt, amit sokáig fogunk emlegetni („SZKÚZI?”).
A modult nagyon várom, hogy elolvassam. Ez volt az egyetlen rész, amit nem mesélőként tapasztalok meg. A látottak alapján nagyon jónak tartom, méltó zárása egy kiemelkedő kalandokat tartalmazó kampánynak. A játék is ennek megfelelően tökéletesen méltó volt egy nem akármilyen tábori főmodulhoz. Köszönöm Meran, és köszönöm Nomen Dolor, akik ez alkalommal: Voulné, Dobrán, Don, Ishidu és Kyr.
Végső soron köszönöm a résztvevőknek, hogy hozzátettek a tábori élményemhez, és nagyon sajnálom, hogy nem tudtam mindenkivel annyit beszélni, mint amennyit szerettem volna.
Végtelen hálával viseltetek a szervezők iránt, akik lehetővé tették ezen élmény létrejöttét. Évről évre boldoggá tesztek. Köszönöm.
Mindenki vigyázzon magára a következő rendezvényig, addig kitartást, és jó játékot kívánok!
Üdvözlettel,
Mezz’elfo Lui
Immár harmadjára tértem vissza Abádszalókra, ami úgy tűnik, valahol Dél-Ausztráliában helyezkedik el, amit mind az éghajlata, mind pedig az Apache helikopter méretű rovarok igazolnak. A városkát már tavaly is a szívembe zártam, és bár a tábor minősége valamelyest romlott a tavalyihoz képest, még mindig bőven kárpótol az esetleges hiányosságaiért az a nagybetűs hangulat és szeretet, ami ebbe a városba érve körülölel.
Ebben a néhány napban azonban nem csupán a hőséget és a Csillagközi Inváziót megszégyenítő rovarhadat sikerült leküzdeni, de megfordultam a Warhammer 40K univerzumában, egy hangulatos Helvéczia kalandban és még egy könnyed délutánra is futotta a pénteki napon, ahol magamhoz ragadva a gyeplőt és a szabálykönyvet, Kacat, Messor, Khuriboow és Cipi társaságában merültünk el egy elborult hangulatú Mörk Borg-kalandban. Ezúton is köszönöm nektek az élményt, sokáig emlékezni fogok rá.
A felvezető kalandok alatt persze végig ott motoszkált bennem a gondolat, vajon mit tartogat számunkra a fő kaland. Izgatottan vártam, hiszen bár az alkotásban nem vettem részt, annak alakulását régóta nyomon követtem. Mindemellett pedig a jelenlegi történetfolyamot épp ezen kaland előzménye, a Noctromo indította el, így félelemmel vegyes izgalommal vágtam bele a történetbe.
Therrosa lenyűgöző városa Meran tolmácsolásában elevenedett meg, ahol a “Kölyök” ismét a Nomen Dolor tagjaként lépett színre. A két napon át tartó kaland nem csupán méltó lezárása volt a kampánynak, de az egyik legjobb élmény is, amiben valaha részem volt. Valódi játszótér, megannyi felfedeznivaló és egy érdekes történet, melynek minden pillanata új izgalmakkal és veszélyekkel várt. Számos visszatérő karaktert sikerült remekül átadni, élettel megtölteni, a történet szálainak felgöngyölítésével egy időben pedig nem csupán a rejtély, de úgy érzem, én magam is sokkal jobban kinyíltam. Mindezt pedig játékostársaim remek játékkal támogatták meg és hoztak igazán különleges és eleven karaktereket a történetbe. Köszönöm nektek, Ishidu, Dobrán, Don és Lui, Voulnénak pedig külön is, hiszen talán most először töltöttünk el közösen hosszabb időt, így nagyon jól esett, hogy a közös játék mellett beszélgetni is tudtunk egy keveset. Kerüljünk szembe rettenthetetlen páncélos lovagokkal, fürge orvgyilkosokkal, bármilyen lezárt ajtóval, netán egy lakókocsit kishíján eltulajdonító cselőpókkal, várom a következő alkalmat, hogy az oldalatokon szállhassak be a küzdelembe.
Hálával tartozom továbbá a modulíróknak is. Antessa, Unity, bár tudom, akadt jó néhány nehéz helyzet az alkotás közben, rendkívül színes, szagos, eleven és izgalmas kaland lett az eredmény. Izgatottam várom, hogy a kezeim közé vehessem és még mélyebben felfedezzem, mennyi titkot és talányt rejt még a város. Köszönöm nektek, maradandó élményt hoztatok össze, méltán lehettek büszkék rá.
Most pedig, ha megbocsátotok, nem húznám tovább a szót. Vár rám három macsek a Fülemülében.
Második alkalmam a táborban mindig emlékezetes marad. Bennem van még a hazatérés lesújtottsága, és annak a keserédes érzése, hogy habár egy remek csapattal – A Puszta Vándoraival – élhettük át a főkalandot Wolio mesélésében, mégis egyenként elhulltunk.
Ezt követően mentális üdítő volt mély beszélgetésekbe elegyedni a számomra fontos és a legfontosabb emberekkel, így valamilyen különös módon mégis azt érzem, kapott egy lezárást a karakterem, akihez már kezdtem hozzánőni. Ne feledjétek – karaktereink egy része örökre a lelkünkben él!
Ezen felül rendkívül kellemes élmény volt elsőnek kipróbálni a sátrazást, annak ellenére, hogy mennyire tartottam tőle, mint ismeretlentől. Erre ráerősít, hogy a szállás köztudottan nincs éppen a toppon, a konnektorok hiánya már kicsit megüt egy szintet, a pótágyról meg inkább ne is beszéljünk… de mindennek ellenére a hely kültéri adottságai és kedvező árai révén mégis ellensúlyozva érzem mindezt.
A szabad játékokat köszönöm Gremornak, Luciusnak és Novának is, utóbbi kettő esetében először volt alkalmam megtapasztalni a játékot, és meg kell mondjam, nagyon pozitív élmény volt. Kiemelném, hogy Nova Star Wars játékába úgy mentem bele, hogy kifejezetten szerettem volna átlépni a komfortzónám, így a nagyon hiányos lore ismeretem mellett végül mégis maximálisan élvezhető volt számomra a kaland, a KM kedves hozzáállása jóvoltából. 🙂
Hiányoltam azonban a tavalyi évvel szemben a tábortűz melletti zenélős-csillaglesős összeüléseket, a majdnem-mindennapi esti bulizásokat (vagy csak én csúsztam le róla), valamint sok mindenkivel szerettem volna még minőségi időt tölteni, de sajnos annyi idő a világon nincs ahány emberrel én ott imádok lenni – hupsz, megszólalt az élet jellemem. Mindez a hiányérzet azonban csak arra bíztat és azt hordozza magában, hogy többet és többet akarjak ebből a magába szippantó kommunából, így természetesen már most tűkön ülve várom a viszontlátást.
Remélem, nemsoká újra találkozunk!
Blurdie
Mit is mondhatnék. Első olyan tábor ahol főként mesélőként voltam jelen. Idén először faházban tengődtem. A faház nem állt a helyzet magaslatán, de aludni azért ellehet benne. A rengeteg árnyék meg mindig jó hatást kelt a játékok lejátszására.
Szabad játékokon nagyon örültem a sok sok jelentkezőnek és izgalmakkal teli játékoknak. Innen is köszönet Luciusnak aki nélkül a 2. 7 tenger kaland nem jöhetett volna létre.
A bűbájos békeidők ami egy 1920 van játszódó shadowrun játék nagyon élvezetes volt kipróbálni még ha ilyen rövid időre is.
A fő kalandon lévő csapatomnak nagyon köszönöm a játékot. Én nagyon élveztem. Kicsit féltem attól hogy hogyan tudok mesélni egy olyan csapatnak ami ennyire pyarron ellen irányul. Kedvenc jelentem amikor két álruhában lévő orwellánus beszélget egymással hogy domvik a legfőbb isten.
A fő kaland illusztrációi egyszerűen mesések voltak. Mesélőként egy dolog nem tetszett a modul értelmezése során az pedig hogy az információkat az adott napokra több helyről kellett összeszedni.
Hallottam hogy sokak nem igazán tudták jól érezni magukat a fő kaland során a túl erős ellenfelek vagy a mesélő volt aki a csapat ellen játszott.
Mindig élvezetes újra és újra találkozni olyan emberekkel akikkel évente csak itt van lehetőség. Idén is legördültek az első könycseppek. Támogató közösségként ott voltunk és mikor fordítva történt akkor a közönség továbbra is ott volt.
Köszönöm mindenkinek aki eljött és vagy játszott vagy mesélt nekem.
Ismét itt, ismét vágyakozva a következő táborra, nehéz összeszedetten megírni egy ilyen élménybeszámolót.
Mi páran már a tábor előtt pár nappal megérkeztünk, ezúttal 3adikán, hogy HYPER-nulladik napozzunk valami időmágiával. Megvolt a party, megvolt a játék is és a felfedezés.
A tényleges nulladik nap jól telt. Bulizás köszöntés, minden mi szem szájnak ingere, mely után az első napon, ahol nem jelentkeztem jétkra, volt lehetőségem belehallgatni játékokba, majd az este még folytatni picit az újonnal érkezőkkel a kicsapongást. Ez most nekem egy ilyen tábor bolt. Buli-party habzsi-dözsi.
8adikán, a tábor második napján volt lehetőségem beszállni a Gremor és Lucius vezetett 7.Tenger kalandra, ahol 9en kerültünk 2 oldalra egymásnak feszülve…. Mármint a mesélők ezt szerették volna szerintem, de egy jelenetnél még az elején egymásra néztünk és eldöntöttük. Az egyik megbízó, ki egy számunkra kellemes karaktert ütött meg, pusztulnia kell. Karakterem erős motivációjával, konstans nulla levegővételes bullshitelésével(ami meglepett, hogy képes vagyok kijátszani) sikerült kifárasztanom magam, és remélem a csapatokat is. De hát mi mind egy hajón szolgálunk innentől. Örökkön… Örökké.
9edikén Bahamuth – Planvaria játékához csatlakoztam ami két szempontból volt számomra új élmény. Baha még sose mesélt nekem, és a Planvaria, ami az ő szerelem gyereke, teljes újdonság volt mindannyiónknak. Az a mennyiségű munka, és szerelem, és minőség amit Baha és Tütü tettek a Játékmenetet kísérő-kisegítő tárgyakba lenyűgözött. A loot-tárgy rendszer amit Baha kitalált rá, egyszerűen fogalmazva, megfelelő helyeken birizgálta a Loot-autizmusom. A Játék világa megfelelően para, és megmerem kockáztatni, hogy számomra megbolygatta a top3 poszt apokaliptikus világok lista helyezetét a szívemben. Ha ez valaha is kiadásra kerül hivyatalosan, úgy fog a közösség ráugrani…. hogy.. csak… na.
És ugye a következő két nap a Főmodulé volt. A Monstrumoban megkezdett történet folyam számomra nem volt ismeretlen és élveztem játszani amiket tudtam, és persze olvasni azokat amelyeken nem tudtam ott lenni. Shadon-Új Godon hősökért kiáltott… de minket kapott. Amikor az orwellánus gonosz terveit azzal húzod keresztbe, hogy mindent megcsinálsz amit ő akart, nem tudván a terveit, jóval hamarabb mint ő, felbecsülhetetlen. Valóban, mi is Orwellánusok voltunk, de nem a murder hobo féle. Az én karakterem a bemutatott lovagi tornán eltervezte, hogy társával, a pusztító Seraffal eljutnak a döntőig. Ez persze nem így történt, hisz addigra a gonosz megjelent, és a fél várost mi pusztítottuk el mitől a torna tovább nem folytatódhatott. De miután a „Gonoszt” legyőztük, mivel nem tudták a városlakók, hogy mi okoztunk minden szenvedést életükben, hősöknek kiáltottak ki minket. Az ezt követő hetekben karaktereink kiírtották a várost, felszentelték ORwellának, majd felsózták a földet. Persze jó esélyt látok, hogy nem ez lesz a Kánon végződés, de mi rendkívül élveztük, és Gremor is úgyfestett végig tudta röhögni hülyeségeinket.
A helyszínről sokat nem mondanék. 10en éveim elején megismertem, még mindig azt nyújtja mint akkoriban. Az étel mondjuk retek sokat késett minden alkalommal amire azért húzom a számat nem kicsit, de ez nem a szervezőség hibája, hanem a Fözes Kemping-é. Nem értem, hogy ha megvan beszélve egy időpont, arra hogy sikerül konzisztensen 30+perceket ráverniük. Arról nem is beszélve, hogy egyszer csak a kajám felét kaptam meg.
Noh de nem szaporítom a szót, véleményező videót ahogy tudjuk csinálunk amúgy is a Csőmodul csatornára(#szemtelenönreklámozás). Emellett amint megérkeznek a táborban készült képek, úgy csinálom a zenés videó montázst ami már tradíció, a Krónikák Videótéka csatornára is, hogy gyönyörködjünk magunkban a jövőben.
Ahoy,
a tavalyi modulírás után ismét szervezőként futottam neki a nyári tábornak és jó érzés volt tapasztalni, hogy mostanra milyen hatékonyan összeszoktunk, hogyha egy ilyen növekvő lélekszámú alkalom tető alá hozásáról van szó. Ezúton is szeretném megköszönni A’fradnak, Ishidunak és Unitynek a közös munkát. A díjak kiválasztásától a New York szobán át, a mesélők elhívásáig bezárólag jó móka volt közösen csinálni.
Nem vagyok nagyon zöld, de jobban esik, hogyha tele kocsikkal érkezünk a táborba, minél több ember utazását megoldva ezzel. Nem itt játszunk, de védd a Földet. Ezúttal is MagicHorse, A’frad és a kutyák társaságában érkeztem és bár egy NASA modernségű lakókocsit húztunk magunk után, de a faházak megszokott kényelmét részesítettem előnyben. Hiába vonszoltam magammal egy ventillátort végül nem volt szükség rá, hogy használjam. Talán a szoba fekvése, talán a huzat tette élhetővé a szobát, de azt sem tartom kizártnak, hogy két hálótársam: Lui és Dobran. Amikor éberen értük egymást esténként a különböző játékokról megtérve még tudtunk róluk beszélgetni pár szót, ami az elalvásban is segített.
Az érkezés és az ismerkedős estén ugyan még nem voltunk annyian, mint a hét későbbi szakaszában, de voltak, akik csak ekkor váltak elérhető társalgási opciókká mert hamarabb távoztak és bár lehet, hogy elvetettem a (hang)súlyt a Castlevania játékokról szóló beszélgetésben, de a Curse of Darkness mindig is kihozza belőlem az amundot. Jó estve volt és jó volt látni, hogy az előre kiosztott/sorsolt könyvjelzőknek milyen sokan hasznát vették már a következő napokon (A’frad és az ő ötletei … működnek).
Kétszer meséltem le a Szeszélyes erények című kalandot és az előzetes készüléshez képest mindkét napon volt mozgás a karakterek és játékosok személye között. Csapatnevük egyik alkalommal sem alakult ki (pedig fontos), így egyben köszönöm meg Goblin, Antessa, Ishidu, Karagash, Hakkuuuh, Dobran, ShalafidN, Ket, Bakkon, Viii, MSall, Hórusz játékát. Bár a kaland folyama nyitott, érdekes módon hasonló irányokba ment el a két csapat és csak az érzelmi töltetek különböztek a végén … ami akár egy jó kaland mutatója is lehet, de még másfél itthoni mesélés után véglegesítem és mindenki eldöntheti majd mikor kiderül.
Anarkhy Warhammer 40k mesélése következett nekem, ahol végre memgmutathatta ő hogyan is képzeli el a „sandbox” típusú mesélést. A Games Workshop világának minden előnyét és hátrányát felvonultató kalandot az archaikus dark Herecy rendszerben mesélte, ami a Nolan filmekkel egyidős és hasonló érzéseim vannak vele: anno már kiveszekedtem magamat róla, úgyhogy mostmár csak próbálom játszani ha mód van rá. S volt, bár a dual interrogation skillünket játékostársammal nem tudtuk csillogtatni (herecy!) de megmentettünk egy bolygót a lejárt szavatosságú cherry kóla borzalmától, az elején egy nagyon filmes történetrésznél két szálon práhuzamosan nyomozva a csapat két részével és szembesülve a psykereket érő kirekesztéssel volt sava-borsa a történetünknek. Meg túléltük, minden próbadobás sorozat ellenére.
Következett a főkaland, amit a mítikus 13. csapatnak, Ettorének és gangjének mesélhettem, jó előre tudva, hogy nekik egy nap alaptt a mozis verziót tudom csak átadni de minden beleadtunk és bár egy ideig fej-fej mellett haladtunk a többi csapattal egy kiadós bál jelenettel egyetemben, a végére lekerekítettük a történetet, anélkül hogy el kellett volna sietni bármit. Nagyon jó csapat voltak, még 2-3 napig tudtam volna mesélni nekik ha arról van szó.
A főmodul másnapját hallgatózással és szervezési feladatokkal töltöttem melegben. Előbbieknél addig mertem egy-egy csapatnál maradni ameddig meg nem álltam hogy belekontárkodjak és szóljak valamit. Nagy meglepetésemre bár valahol már 3 körül beléptek a katakombába a kalandozók, de még sokkal napszállta után is tartottak a játékok. Ami tök jó és tényleg volt benne annyi minden, amit érdemes volt játékon keresztül megtapasztalni, de utólag visszahallva utána elolvasva is volt, akinek sok örömöt és új felfedezést nyújtott az idei kaland, úgyhogy gratulálok Unity.
A zárás csordultig terített díjas asztalára nagyon büszke voltam, és hálásan köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult fényéhez és örültem, hogy minél több ajádnékkal távozhattak a csapatok. Ilyen egy évzáró esemény alkalma. Utána már csak a korai búcsúzások voltak hátra és a reggeli tea után még akit értem elköszöntem (elnézést attól akitől nem), majd visszavágtattunk otthonunkba, ahová sokkal később értünk meg így indokolt volt a korai indulás.
Izgatottan várom a következő év hasonló eseményeit, remélem addig is minél többekkel találkozhatunk rendezvényeken és hasonló kalandos napokat élhetünk át.
Üdv Mindenkinek!
No hát ezt a kalandot is ízlelgetni kellett, mit eddig az összeset! De mint kiderült elég kivállóra sikeredett az idei tábor. A szervezés pengemód jóra sikerült és ezért külön köszönet minden szervezőnek! A hely szempontjából én már rég elfogadtam és megbarátkoztam a tábori körülményekkel. A kaja helye messze van és valóban néha indokolatlanul késett. Sajna én „problémás kajálós” voltam de szerencsére a hely vezetője kompromisszumkész volt.
A kalandok szempontjából idén kipróbáltam a „kevesebb néha több” stratégiát és bevált! Kezdetnek a Khuriboow féle asztali játék a Trianon tábláját gyűrtük végig. Érdekes volt a történelem ennek a szeletét újra játszani.
Izgatottan vártam az első igazi játékot, ami nekem a Helvéczia volt Ishidu tolmácsolásában. Itt egy czigány „komédiást” alakítva próbáltuk csapattársaimmal kiderítve mitől is változott kígyóvá egy leány. A kaland a hangulat és az egész játék egy külön élmény volt számomra és külön köszönet mindenkinek aki ott volt és együtt játszhattunk! Nem csalódtam sem a játékban és főleg Ishidu mesélésében aki remekül megteremtette a hangulatot és acsapattársak erre még rátettek egy jó lapáttal, így azután jöhettek a poénok, annyira, hogy a legvégén még maát az ördögöt is sikerült megviccelni (amit talán nem vesz annyira a szívére… 🙂 )
Következőleg hirtelen jött ötletből fakadóan kipróbálhattam egy új játékot Kyr mesélésében egy Mörk Borg-kaland képében. Tetszetős volt és jó élmény volt új játékot kipróbálni!
Játék szempontjából jött a tábor végi főkaland Antessa tolmácsolásában. Csapatunkhoz híven az összes létező NPC-t behúztuk akit csak lehetett és hajlandó volt a nevét elárulni. Érdekes és izgalmas volt a kaland és megint azt állapítottuk meg, hogy egy ekkora ívű és hosszúságú kalandot mi kb egy hétig tudnánk játszani. Antessa hősiesen állta csapatunk fárasztását és lelkesen kijátszott minden szereplőt akit csak kérdeztünk. Így viszont a végjáték az utlsó nap hajnalára csúszott. Itt is külön köszönet mindenkinek aki a játékban részt vett, mint modulíró, mesélő és csapattagok!
Így összefoglalva és visszagondolva ez is egy igazán remek tábor volt! Már várom a következőt! 🙂
W
Üdv!
Ahhoz képest, hogy eredetileg részben azért kezdtem el a szerepjátékos táborok közül még lelkes ifjoncként pont a Vándorkrónikákra járni, mert – akkor még a Balatonnál – ez esett a lakóhelyemhez a legközelebb, így a 4. év után Abádszalók már állandó nyári programként érződik nekem minden év augusztusában. Persze, nem tökéletes, de számomra már valahogy a nyári tábor valójának szerves része ez a helyszín minden előnyével és hátrányával együtt. Amikor az ország másik végéből, Szombathely melletti kis falumból elindulok, az kicsit olyan, mint ha magam is egy nagy utazásra, egy kalandra indulnék.
A keddi megérkezést követően a tábor szerdai napja számomra Gremor 7tenger kalandjával telt, ami egy jó bemelegítést adott a tábor további részére. Nem volt túl hosszú, és az akciódús, kötélen lengedezős kalózkodás helyett inkább egy lassabb folyású, gondolkodósabb történetet élhettem át többségében olyan kalandozótársakkal, akikkel ekkor játszottam először együtt.
A csütörtöki napon Magust meséltem (De hová tűnt Walpurgis?). A tapasztalt játékosokból álló csapat jó érzékkel oldotta meg a helyzeteket harc nélkül, s az asztrálmágusnak köszönhetően a játék helyszínét adó, egyébként feszültséggel teli szigeteken – ha időlegesen is, de – eluralkodott a szeretet és a nyugalom. Részben ennek köszönhetően hamarabb is végeztünk, mint gondoltam volna, de így legalább kivételesen volt időm még éppen sötétedés előtt lenézni a strandra, ahova amúgy ritkán szoktam odaérni a tábor ideje alatt.
A pénteki nap ismét meséltem, de ekkor (felelevenítve a régi hagyományféleséget, ami még a soltvadkerti időkben volt rám jellemző) Star Wars D6-ot, a Star Wars Legends találkozók egy régebbi modulját. A csapat teljes egészében olyan játékosokból állt, akiknek ekkor meséltem először, és akik bár a Star Wars világában képben voltak, de ezzel a szabályrendszerrel még nem játszottak. Így aztán a találkozós kaland egy kicsivel visszafogottabb, kezdőbarátabb verzióját meséltem végül, amit sikeresen teljesítettek. Úgy gondolom, jól sikerült játék volt ez.
Aztán érkezett a főkaland, amit szombat reggeli utántól hétfő hajnali fél 5-ig játszottunk nagyjából (ebben szombatról vasárnapra volt alvós szünet, vasárnapról hétfőre nem). Antessa nagyon hangulatos meséléssel adta át a kalandot, a helyszínt, az NJK-kat a Slayers csapatának, mindössze azt sajnálom csak, hogy nem volt még egy teljes napunk „rendesen” lejátszani. A mi csapatunk ugyanis nem vasárnap délután, hanem valamikor az éjjel, vasárnapról hétfőre virradóan lépett be a labirintusba, az utolsó 6-7 órát kénytelenek voltunk gyorsított tempóban játszani, hogy a kaland végére érjünk, és legyen még egy beszélgetést követően egy-két órácskánk szundítani egy keveset a hétfői utolsó reggeli előtt.
Összességében számomra ez egy remek tábor volt. Persze idén sem sikerült mindenkivel beszélgetni annyit, amennyit szerettem volna, de ez azt hiszem mindig csak így van már. Remélem a következő táborig sokakkal találkozunk még rendezvényeken, addig is a legjonbbakat mindenkinek.
Tisztelettel: Lord Nova
Tartozásomnak érzem, hogy még megírjam a véleményemet a rendezvényről 🙂 Ennyire talán még nem maradtam ezzel el de ami késik nem múlik.
Elsőnek is azt kell, hogy mondjam hogy ahogy lassan közeledek a 10. nyári táborom felé, egyre inkább úgy érzem, hogy kifogyhatatlan erőforrást adó és elnyelő ez a rendezvény. Jobb talán ha úgy írok én is mint ahogy szokott mindenki és témakörökre bontom a dolgot.
Utazás:
Második alkalommal utaztunk lakóautóval, a szinte már szokásossá vált csapattal aki Mac, Antessa, Dobrán, Lui és persze mi Voulnéval. Kellemesen röhögcsélve beszélgetve és kifejezetten nem kapkodva robogtunk a célállomás felé.
Szállás:
Én abba a szerencsés helyzetbe vagyok, hogy minden oldalról meg tudom közelíteni ezt a témát mert aludtam én már mindenben, mindenhol, minden időpontban. De bevallom nekem ez a lakóautós nyugalom a csúcs. Aki teheti az azt javaslom próbálja ki 🙂
Szabadmesék:
Idén nem estem abba a csábító hibába, hogy minden nap meséljek. A kulcsszó az egyensúly volt ezen a téren. Ez jó döntésnek bizonyult és mind a játékaimba, mind a mesélésembe teljes erővel tudtam beleugrani. Amund tolmácsolásában sikerült egy alaposan kitesztelt kalandot, a Szeszélyes Erényeket játszanom. A csapat nagyon változatos volt és a KM a megfelelő szabadságot adta mindenkinek. Ha fogja még mesélni akkor kifejezetten javasolni tudom ezt a naaaaagyon érdekes gondolatokat átadó művet. Személyes sikerem, hogy hosszú évek óta elsőnek sikerült egy Vértestvérrel játszanom és megnéznem, hogy a Kobratánc hogyan is működik. Jelentem: Kiválóan 😀 A Helvéczia kalandom még mesésebb lett a korábbiakhoz képest (De jó már ennyire alapértelmezettnek írni, hogy volt Helvéczi). Wizier Czigány vagabundja egyszerűen mesébe illő volt. Innen is külön köszönet a csapatnak, hogy ennyire vevők voltak mindenemre 🙂
Főkaland:
Hopppá, Ishidu játszott. Talán ennyi is elég lenne de azért kis magyarázattal kell szolgáljak. Ezt a kampányt én végig játszottam és egyetlen alkalommal se meséltem rendezvényen. Szerettem volna ezt így megtartani. Mindenkinek javaslom, hogy egy kampányt egy karakterrel próbáljon meg végig vinni. Kifejezetten egyedi élmény a végén úgy beszélni a főgonosszal mint régi ismerősök és filmbeillően egymáshoz vágni előző kalandokban történteket. A csapatunk nagyon válogatottan király volt csak hát sajnos mint kiderült, az én ízlésemnek nagyon sokan. Ezt mindenképpen orvosolni fogom a jövőben és meghúzom a limitet azoknál a csapatoknál amiben játszok 🙂 Nagyon felpörögtem a történet és a mesélés hatásától így ha valakitől elvettem valamilyen játékteret utólag is elnézést kérek. A mesélőnk Meran volt akivel nagyon régen kerülgetjük egymást. Hát gyerekek…. ennyire alapos, kreatív, átgondolt és lekiismeretes mesélést… le a kalappal és örök hálám az élményért. Mert ez igazi élmény volt! A humorért pedig külön plusz pont!
Végszó:
Nagyon elfáradtam. Annyira, hogy azonnal a hazaérkezés után el is mentem nyaralni egy hétre 😀 de most már, visszatekintve a történtekre azt tudom mondani, hogy nagyon emlékezetes tábor volt az idei 🙂
Találkozunk jövőre és addig is mindenkinek jó játékot.
Üdv,
Én is megkésve de szeretném megosztani az élményeimet:
Nagyon vártam a találkozót, mivel a mindennapok egy kicsit megtépáztak. Csapatot nem sikerült verbuválnom rá, így mesélőnek jelentkeztem és bíztam abban, hogy egy jó kalandot és csapatot kapva egy hétvégére kiszakadhatok a valóságból.
Szerencsére mindkettő adott volt. Unity és Antessa kalandja hangulatos volt és sok eszközt adott a mesélő kezébe, számomra a város élt és az események megadták az ütemet amiben a Nomen Dolor csapatát örömmel vezettem.
A kompánia 6 fős volt így ütőképes, de az időkeret miatt nem biztos, hogy mindenkinek elég rivaldafényt tudtam biztosítani, pedig lett volna lehetőség, mert mindenki egyedi és hangulatos karaktert hozott. A nagy csapatnak való mesélést segítette Ishidu, akinek Shadon fan Krad papja az előtörténetből fakadó megbízói szerepéhez igazodva összefogta a csapatot in game kijátszva.
Nomen Dolor több tagja már játszott kalandokat a kampányból, páran pedig hangulatkeltőt is írtak karakterükkel a főszerepben a rendezvényre, így kicsit alakítani kellett a bemesélést és a bevezetőt, amit remélem elolvasva utólag a kalandot nem bánják.
A mesélés minden percét élveztem, bár az előzőleg említett dolgoktól izgultam, hogy nekik fogok mesélni, mert sajnos kevesebbet is tudtam készülni, mint szerettem volna és bántam volna, ha kampány zárását rosszul élik meg. Kradnak hála a csapat élte a kalandot, emellett nagyon ügyesen kezdett nyomozni, így többször kihívás elé állított, hogy hogyan adjam át a kalandírók történetét vagy az egyre fokozódó hangulatot a nyugodtabb kezdés után.
Az élményhez az is hozzáadott, hogy a játékosok vevők voltak sajátos humoromra így kialakult köztünk egy kémia ami szállította a két napon átívelő belső poénjainkat.
Első ilyen volt ami végig kísérte a kalandot amikor Ezüst Fülemülében félve simogatták meg a macskát és mondtam, hogy dobjanak egészségpróbát és ez visszatérő motívum lett (szerencsére az is jól ült amikor tényleg kellett 😀 ), illetve Jimei a kardművész aki nyelvtudás nélkül is szívesen leállt nagyzolni és csak lekicsinylő „Scuzi?”-t kapott a therrosaiaktól.
Külön öröm volt, hogy Lui karakterének másodjára meséltem egy másik remek kalandban (Öbölmélyben) aki ugyan ennek a csapat tagja volt (bár rajta kívül mindenki cserélődött 🙂 )
A kaland csúcspontja is izgalmas volt, ennek a kaland hatására jöttem rá, hogy milyen kemény ellenfél lehet, akár egy csapatnak is, egy magas szintű boszorkány.
Köszönöm még egyszer mindenkinek a játékot a top rendezvény meséléseim közé került.
A helyszín: Mivel a családom egy része abádszalóki így nagyon szívesen megyek ide, a hely pedig a sátras igényeimnek megfelel. Volt melegvíz és papír is. Azon viszont elgondolkozom, hogy legközelebb befizetek-e az étkezésre, mivel ár érték arányban jó, de nem lehet tervezni vele, sokat késik így nagy az időveszteség.