Hevrat szelleme (M.A.G.U.S. kalandmodul)

Gulandro Kalandmesterek, Kalandok, m.a.g.u.s. Nincs hozzászólás

Sokat rejtőző, különleges történet ez, amely a II. Szárnyatlan Pegazus Szerepjáték Verseny modulja volt annakidején 2008-ban. Egy elit különítménnyel el is mentünk rá annak idején és rendje-módja szerint végig is játszottuk. Az emléke megmaradt, így amikor az idei kiegészítőnk, a Dalok Hat Városból írása megkezdődött előbb emlékeink közül, majd az egykori szervezőcsapat segítségével a torporból vettük elő ezt a darabot.

Most nem csupán forrásértéke miatt vesszük elő (és ezúton is köszönet az engedélyért, hogy megoszthattuk) hanem mert egy izgalmas-csavaros történet, ami érdemes rá, hogy mások is megismerjék játékosként és mesélőként. Külön kiemelném, hogy a korabeli források “divatjával” ellentétben Hevrat (végre) nem fővárosa a Hat Város Szövetségének és az NJK leírások nagyon hangulatosan korabeli zenei idézetekkel nyitnak, amik egyrészt jól átadják az adott karaktert és (14 kurva év elteltével) egy kis ablakot is nyitnak nekünk a korabeli ízlésre. Sosem árt az ilyen adalék, ne felejtsük el.

Kalandozók érkeznek az Óbor Ünnepére Hevratba. Fontos küldeményt és üzenetet hoznak Bresston admirális számára, aki nemsokára kiköt a hosszú tengeri útja végeztével. A város ünnepi hangulatát azonban egy gyilkosság zavarja meg, amiben a helyieknek előbb bűnbakként van szüksége a kalandozókra, majd az alvilág kísérti meg őket és a régóta hatalmon lévő nemesi családok is kimutatják a foguk fehérjét, mire felfedi magát a gyilkos és mindenre fény derülhet. A II. Szárnyatlan Pegazus kalandmodulja ismét játékra hívja a bátrakat és merészeket. Letöltés: szp2modul

Olvass tovább

Valheru & SenDelor: Bűnös éhség (M.A.G.U.S. kalandmodul)

Gulandro Kalandmesterek, Kalandok, Krónika, m.a.g.u.s. Nincs hozzászólás

A IX. Farkasodú 2021-ben került megrendezésre a Lumina Cornuval való összefogás eredményeként. Az esemény kalandmodulját ketten is jegyezték, akik közül Valheru már veteránnak számít írásban és a szabad meséiről híres a Krónikák táboraiban. A Végzetes Vidék 2-t pedig én személy szerint továbbra is várom, igénylem, remélem tőle. Ez a történetük egy hideg, havas helyre vezet el minket, de mégis forró helyzetbe. Olvasva a kalandot úgy tetszik, hogy egy többalkalmas játékra is kiválóan alkalmas lehet a Kalandmesterek számára, pedig alapvetően egynapos rendezvényre íródott. A kaland mellett álljon itt az egykori rendezvény plakátja és hangulatkeltője is, hogyha mások is megjárnák az odút úgy, ahogyan az eredeti játékosok tették.

Olvass tovább

Dalok Hat Városból M.A.G.U.S. szerepjáték kiegészítő (Öbölmélyben című kalandmodullal)

Gulandro Hagyomány, Kalandmesterek, Kalandok, Kalandorkrónikák, Krónika, m.a.g.u.s., szabályok, zene 3 hozzászólás

A XXV. Kalandorkrónikákra egy emlékezetes kalandmodult terveztünk írni és hozzá egy terjedelmesebb háttéranyagot, amely Új-Pyarron ritkán és régen emlegetett szövetségesét taglalja. Így egy éves forráskutatás, – elemzés előzte meg a rendezvényt, aminek eredménye lett ez a nem hivatalos fantasy szerepjáték kiegészítő a M.A.G.U.S. világához.

A projekt kulcseleme az azonos címen készült Original Soundtrack volt, amivel Komattre megalapozta a térség zenei világát, atmoszféráját és hangulatát, többször nagy és komoly lökést adva az írás folyamatának. Nagyon örülök, hogy a végeredmény egy olyan multimédiás szerepjátékos eXperience lett általa (is), mint amilyet sokan a ’90-es évek alkonya óta reméltünk, vártunk a hobbitól és ezért sokat álmodoztunk hasonlóról. Bár a hivatalos cédéből még limitáltabban készült (mert közben rám szóltak, hogy ez a formátum lassan csak az emlékeinkben létezik), de nagyon örültem, hogy a rendezvényen együtt ragyoghatott az elkészült művel.

A másik fontos pillér Éowyn térképe volt a Hat Városról és környékéről aktualizálva a rendezvények kalandjainak idejéhez. Szerettem volna, hogyha ez tükrözi azt a képi világot, mint amilyen volt a szememben Ynev az első Hat Városi kiruccanásaink idején (~2005, A Morális Szabály), mikor az ő általa szerkesztett és rajzolt Nagy Ynev térkép alapján kalandoztunk. Úgy érzem ezzel leírtunk egy kis, 17-18 éves kört.

„Valahol, túl az időn és a képzeleten, még mindig létezik egy világ, melyet istenek alkottak, de emberek uralnak. Egy világ, melynek háborúit mágiával és acéllal vívják, egy világ, melynek sorsát együtt formálják bölcsek és fegyverforgatók.”

Olvass tovább

Kyrg: A Nap Haragja (Castle Falkenstein kalandmodul)

Gulandro Kalandmesterek, Kalandok Nincs hozzászólás

Nem mindennapi kinézetben és igényességgel ismerhetjük meg a nyári táboros bemutatójátékon szerepelt Falkenstein kastély kalandot Birkás Barnabás Ábel – Kyrg jóvoltából. Ajánljuk figyelmébe különösen azoknak, akik már rendelkeznek ezzel a fantáziadús szerepjátékkal.

Beharangozó:

Egy reggelen a postás egy levéllel csönget be az ajtótokon: a feladója egy bizonyos Walther Albrecht, Bécs városából, akinek a nevét korábban sosem hallottátok még.

“Egy közös ismerősünk ajánlotta Önt. Kérem haladéktalanul keressen fel Bécsben (Josefstadt, Albertgasse 41).

SOL LUCET OMBINUS.

Doktor Solaris”

A borítékban egy első osztályra szóló vonatjegy is van, a leggyorsabb Bécs felé tartó expressz vonatra, de ezen kívül semmi több. Ám ez a név, Doktor Solaris valahonnan ismerősen cseng – talán a Népszerű Találmányok valamelyik számában olvastátok a nevét, a feltalálói profilok között?

LETÖLTÉS: A Nap Haragja – Kaland

Olvass tovább

Kyrg: CSILLAGBIRODALOM – CSILLAGOK ARANYA (kalandmodul)

Gulandro Kalandmesterek, Kalandok Nincs hozzászólás

Az idei nyári táborban Az A.V.U. emberei a Falkenstein bemutatójátéka mellett egy otthoni szettingjüket is bemutatták egy sikeres játék keretében, amiről részletesebben és beszámolóval tűzdelve a honlapjukon olvashattok sok más érdekes és értékes olvasmány mellett. Alább pedig a beharagngozóját és magát a kalandmodult olvashatjátok és tölthetitek le. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

“- Na jól van, elég az időhúzásból! – mordult egyet a nagydarab khark. – Beszélj, Morgan!

A taverna pultját támasztó idősebb tengerész belekortyolt az italába, azután bólintott.
– Köszönöm a végszót, jó uram. – hajolt meg a gúnyosan horkantó khark felé, majd a többiekhez fordult. – És mindenki másnak is köszönöm, hogy elfogadta a meghívást. Mind ismertek engem, tudjátok, hogy Morgan kapitány nem a levegőbe beszél. És gondolom, azt is sejtitek, miért kaptatok meghívást: egy expedícióhoz keresek embereket. 
A helységen halk morajlás futott végig, páran sokatmondó pillantásokat váltottak. A tengerész elégedetten elmosolyodott, azután aktiválta a bal karján viselt mágika egyik talizmánját. A tenyerében megjelent egy fényesen izzó zöld fénygolyó, amit a terem közepére dobott, és az pörögve-forogva egy méteres átmérőjű gömbbé változott. Apró hegyláncok és beltengerek szakították meg a végtelennek tűnő zöld őserdőket, de semmi ember – vagy más – alkotta építmény nem látszott rajta.
– Ez itt az úti cél, ez a nevesincs hold. Ahogy látjátok, élet az van rajta, nem is kevés: az egész dzsungel csak úgy hemzseg az állatoktól. Viszont van itt más is.
A gömb kifakult, majd átlátszóvá vált, mint egy szappanbuborék, a belsejében pedig egy ziggurat-formájú, romos építmény jelent meg. Láthatóan ősöreg volt, a dzsungel szinte már benőtte, de még így is kivehetők voltak a kopottas vésetek és a törött szobrok. Egy újabb váltással máris a rom nagytermét látták – a közepén pedig egy éjfekete monolitot. Azután a fátyolvisszhang véget ért.
A teremben néma csönd volt, mintha fejben már mindenki azt számolgatta volna, mennyit is érhet az, amit látnak. Semmi kétségük nem volt róla, hogy egy Elveszett Világ volt, az Ősök egyik kolóniája – a kérdés csupán az, kifosztotta-e már valaki előttük?
– Ezt a Fátyolvisszhangot én magam készítettem és én vagyok az egyetlen, akit ismeri a hold és a romok hollétét. – mondta a tengerész, miközben a talizmánt kipattintotta a helyéről, és visszatette a nyakában lógó erszénybe. – De aki velem tart, mind részesül a kincsből.
– Egy ilyen úthoz hajó is kell, Morgan “kapitány”. – jegyezte meg egy rövidre nyírt szőke hajú nő, az övébe dugott varázsvetővel játszadozva. – De úgy hallottam, neked az nincs…
Morgan lassan bólintott, azután a bejárat közelében várakozó, a többiektől némileg jobban öltözött férfi felé intett.
– A hajóról a patrónusunk gondoskodik.
Pár pillanatig mindenki az ismeretlen férfit méregette: a “patrónus” egyértelművé tette, hogy valamelyik nemesi ház áll mögötte, ha egy kereskedőház lett volna, akkor “üzlettársak” lettek volna. Címert nem láttak sehol, ami nem is volt meglepő. Aligha akarta volna, hogy bárki is összekösse a házát ezekkel a kikötői martalócokkal.
– Tehát hajó és pénz van, emiatt ne aggódjatok. – sóhajtott Morgan kapitány. – A zsákmányon a szokványos módon osztozunk: a felén osztoznak a patrónus, a tisztek és jómagam, a többin pedig ti, egyenlő arányban.
– Persze csak akkor, ha találunk valamit. – vetette közbe a khark. – De mi van, ha már kipucolta valami kalózbanda?
– Ez meglepne! – vágott vissza ingerülten Morgan. – Pár jártam ott, és én vagyok az egyetlen, aki ismeri a hollétét! Ha nem bízol a szavamban, takarodj, Juszeb!
A khark kiköpött, aztán vicsorogva kivillantotta az agyarait, körbe pillantva a társaságon. Láthatóan a teremben tartózkodók többsége nem kedvelte, még a többi khark sem.
– Remélem, meggebedtek mind. – vetette oda nekik, ahogy kivonult a kocsmából. Morgan megkönnyebbülten felsóhajtott, ahogy az ajtó bezárult mögötte.
Nos, akkor tehát ki akar velünk tartani? – kérdezte, megidézve maga elé egy fénykönyvet.”
Olvass tovább