A Garadur titka című kalandmodulomat még 2010-ben, az V. Lumina Cornu versenyre írtam, az előző pozitív fogadtatásán felbuzdulva, a klub felkérésére. Témáját tekintve a dúlás elmúltának hangulatát szerettem volna megfogni, amikor már elvonultak a sereget, véget ért a pusztítás, de a táj, az emberek még számtalan nyomban őrzik a csak alig elvonult veszedelem emlékét. A kalandmodul jellegét tekintve egy igazi nyomozós kaland – sokat mesélő és még többet prédikáló kalandmesterként próbáljunk meg ilyet is –, ahol azért vannak harcos megoldási lehetőségek, de alapvetően az információk összegyűjtésére és elemzésére, következtetések levonására építő történet, számtalan szociális lehetőséggel, én magam a mai napig a jól megírt nyomozós kalandok – nyilvánvalóan az én elképzeléseim és követelményeim szerinti – mintájának tekintem. Az alapvetően lineáris (de véletlenül sem cső) modul egy főszállal és több kiegészítő mellékszállal igyekszik izgalmas történetbe vezetni a karaktereket.
A történet helyszíne a Déli Városállamok egy kicsiny szelete, Akdaur állama, amiről a kezdő dolgokat a Rúna magazin hasábjain olvashattuk (Rúna VI/1, Kráni régió) ám részletes kidolgozása ennek a modulnak a mellékleteként történt meg (érdekesség, hogy a térkép még a paintes Ynevhez kapcsolódik), egy Ynev első igazán „sajátomnak” tekintett részlete. Ezen belül a helyszín Garadur egykori erődje és Laorgan városa, ami szintén részletes kidolgozásra került, mint a világ ebben a modulban bemutatott szelete. Azt, hogy ez jól sikerült, mutatja, hogy több kalandmodult is írtak azóta erre a helyszínre, ezeket a Mentálcsavar gyűjteményében keressétek. Nem véletlen, hogy a területtel kapcsolatos adatokat és a kidolgozott várost időben is aktulaizáltam azóta, a Laorgan, 3717 című cikk Laorgan városának és Akdaur államának Psz. 3717-es (a 2017-es) állapotát mutatja be, haladva kicsit az idő telésével és Ynev fejlődésével. (Ez a cikk a Kronikak.hu oldalon is megjelent.)
A Káosz érintése című kalandmodulomat még 2009-ben, a IV. Lumina Cornu MAGUS versenyére írtam, a klub felkérésére. Témáját az akkori olvasmányaim, a még létező Szürkecsuklyás Testvériség honlapján megjelenő anyagok ihlették, de nem nehéz párhuzamot találni és így az akkori aktualitását megteremteni a friss Toron kiegészítővel sem – noha az igazsághoz hozzá tartozik, hogy akkor azt még nem dolgoztam fel igazán, ahhoz évek kellettek még.
Kedves táborozni vágyók, elkészült a hangulatkeltő a XV. Hősök Napja kalandjához. Amennyiben meghozza a kedvet, úgy ezen bejegyzés alatt lehetőségetek van csapat és kalandozó társakat is keresni. A rendezvényre 3-5 fős csapatokat várunk ezt ne feledjétek. A csapatokkal kapcsolatban azt kérjük, hogy az olyan felállásokat mint a Kosfejes követői vagy Orwellánus szekta ez esetben hanyagoljátok.
A Kirdalossa könnye című kalandmodulomat még 2008-ben, a III. Lumina Cornu versenyre készülve írtam, hőskori körülmények között. Leendő kalandmesterként a találkozóra szánt eredeti kalandon felháborodva és felbuzdulva egyetlen hétvége alatt sikerült összehozni, kevés alvással és sok, örömteli munkával. A szervezők becsületére legyen mondva, hogy a nem mindennapi arcátlanságot higgadt profizmussal fogadták, és a modulírók megtorlása is elmaradt, amiért kimondatlanul is hálás voltam nekik – nem mindennapi gesztus volt ez tőlük. A sors fintora, hogy bár a legtöbb kalandmester a Kirdalossát választotta a felkínált lehetőségek közül, az eredetihez ragaszkodó író mellett azonban nekem is a másikat kellett mesélnem – teljesen kezdő, de fölöttébb lelkes – csapatomnak az talán kevésbé feküdte meg a gyomrát. Az már csak az én szégyenem, hogy kettőt leszámítva azóta sem írtam nekik másik kalandmodult, hogy legalább hárommal tartozok már, nem rajtuk múlott.