XVI. Hősök Napja
Hosszú napok teltek el azóta, hogy elhagytuk a várost. Távozásunk nem volt a legdicsőségesebb de itt vagyunk és ez számít. Próbáltuk elkerülni a csatát és a vérontást ameddig csak lehet. Nem támaszkodtunk másra csak az ügyességünkre és az agyafurtságunkra hiszen tudtuk, hogy ha minden kötél szakad és szemtől szembe kell megállni velük akkor nem biztos, hogy ki tudunk tartani. Azt hiszem most eljutottunk az utolsó megoldáshoz. Ahogy végig nézek a társaimon látom rajtuk, hogy ők is elcsigázottak, hogy elegük van. Tekintetem lassan találkozott mindannyiukkal és a csendes párbeszéd eredményeként erőt vettem magamon és felálltam pihenőhelyemről. Sorra követtek mind ahogy az évek során mindig. Megigazítottam nehéz pikkelyvértem, felcsatoltam pajzsom és égnek emeltem pengém, hogy ezzel kérjem az istenek áldását – talán végső – küzdelmünkre. Ahogy szoborként próbáltam mindenki arcát megjegyezni utoljára minden harci kiáltásnál többet mondott ahogy az égbe emelt fegyvereken megcsillant és felszikráztak a fénysugarak ahogy felkelt a
Hősök Napja
Vélemények az V. Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozóról és a rendezvény kalandmodulja
Ismét egy év és ismét egy Regélő Főnix. Szombati napon véget ért legutóbbi rendezvényünk, talán mondhatjuk, hogy sikeresen. Az ötödik alkalmat kellőképpen megünnepeltük, és azt kell, hogy mondjuk, hogy újdonsült szerzőpárosunk is szép munkát végzett a kalandmodullal.
