Nova: Az öreg kapitány /vers/

shipA tavaszi táborban lemesélt Nova: De hová tűnt Walpurgis? című kalandja során felhangzó alkotás megadta az Eriontól Hajnalrévig tartó hajóút atmoszféráját. Az előadás különösen hangulatos volt és az asztal körül ülve, késő estébe hajolva iszogatva egy szűk ablak tövében hallgatva Kacattól igazán felejthetetlen volt. Most a szerző által felhatalmazva adjuk közre ezt az ynevi alkotást, melyet egy elárvult fiatal hajóskapitány írt az Erioni Haditengerészetnél szolgált édesapja emlékére.

Ástam egy lyukat a földbe

A balsorsú Cloud Boohen legújabb költeményét egy küldönc goblin jutatta el Torozon Tavernájába. A hírek tanúsága szerint Krovalban rejtőzködik a nyomait kutató aszisz vizitorok elől. Egyesek szerint egy felszarvazott férj pribékjei, mások bankházak fullajtárjainak sejtik őket, megint mások úgy hiszik, hogy királyi címerrel bírva járják a megtört lelkű bajvívó nyomát. Akárhogyan is, ezt a tépett pergament még saját kezével írta alá, így biztosak lehetünk, hogy ez a saját műve és még életben van.

Békés bolondok

Létezés savanyú foltja én E fénytelen város kies táján Halk szóval élesztem az Éjszaka elmúlt parazsát   Benne összeolvadni a holnappal És kesztyűt dobni múlt napoknak Erősebb szívvel állni a tetőknek Gyászos földabrosza felett   Földtelen hollókirályok társaim Mellettem gubbasztanak…