XV. Hősök Napja (i) – Szabad mesék

Először is egy közérdekű közleményként, mivel tudomásomra jutott, hogy több csapat is azzal küzd, hogy 5. embert keres, ezért a csapat létszámot 4-5 főre módosítottuk, így akik úgy érzik, hogy 4-en is bőven elegendően vannak nyugodtan küldje el a jelentkezését.

Szokásainkhoz híven idén is lesz lehetőség a szabad játékokra, így minden vállalkozó szellemű mesélőtől szívesen várjuk a kalandokat amiket szeretnének a nagyérdemű elé tárni. A kalandok kiírását kérlek küldjétek a vodli.jeno@gmail.com címre. Amire szükség lesz a leíráson felül, hogy hány főnek mesélnéd és, hogy a 0. vagy az 1. napra tervezed.

A jelentkezés ezekre a játékokra Október 1. -én 0:00-kor kezdődik, ahogy a korábbi években is megtapasztalhattátok.

Szabályok a jelentkezéshez: EGY kommentben EGY ember jelentkezhet EGY játékra. Mindenki csak a SAJÁT nevében jelentkezhet! A nem megfelelő jelentkezést törölni fogom!

XV. Hősök Napja(i) – Hangulatkeltő

Lucius és önmagam, tenmagam valamint szerény személyem tollából fogadjátok szeretettel a hangulatkeltő. Mint már olvashattátok a jelen kaland közvetlen előzménye lesz a korábban lemesélt és az oldalon is megtalálható Jó utat kalandnak, így ha valaki még nem játszotta javallott ez után lejátszani akár, ha más nem azért mert az a kaland is egy ilyen nagy és országot átszelő együttműködés eredménye volt egy Voul közreműködésével.

Az elkövetkezendő hetekben ki fog kerülni még egy hangulatkeltő, vagyis inkább egy bemesélő írás, ami egyszerre három bemesélést is fog tartalmazni, hogy minden csapat meg tudja találni a neki legszimpatikusabb fonalat a kalandba.

Jelentkezéseket továbbra is csapat szinten várjuk a vodli.jeno@gmail.com címre, kérünk minden csapat vezetőjét, hogy írja meg nekünk, hogy kik lesznek a csapat tagjai és, hogy hány éjszakára érkezik valamint milyen jellegű étkezést szeretne a tábor ideje alatt. A jelentkezésnek ez a módja Szeptember 15.-ig tart, de a karaktereket Október 1.-ig várjuk.

A táborral kapcsolatos információkat pedig ITT találhatjátok.

Nem is húzom tovább a szót, jó szórakozást kívánok a hangulatkeltőhöz.

Kyrg: A Nap Haragja (Castle Falkenstein kalandmodul)

Nem mindennapi kinézetben és igényességgel ismerhetjük meg a nyári táboros bemutatójátékon szerepelt Falkenstein kastély kalandot Birkás Barnabás Ábel – Kyrg jóvoltából. Ajánljuk figyelmébe különösen azoknak, akik már rendelkeznek ezzel a fantáziadús szerepjátékkal.

Beharangozó:

Egy reggelen a postás egy levéllel csönget be az ajtótokon: a feladója egy bizonyos Walther Albrecht, Bécs városából, akinek a nevét korábban sosem hallottátok még.

“Egy közös ismerősünk ajánlotta Önt. Kérem haladéktalanul keressen fel Bécsben (Josefstadt, Albertgasse 41).

SOL LUCET OMBINUS.

Doktor Solaris”

A borítékban egy első osztályra szóló vonatjegy is van, a leggyorsabb Bécs felé tartó expressz vonatra, de ezen kívül semmi több. Ám ez a név, Doktor Solaris valahonnan ismerősen cseng – talán a Népszerű Találmányok valamelyik számában olvastátok a nevét, a feltalálói profilok között?

LETÖLTÉS: A Nap Haragja – Kaland

Kyrg: CSILLAGBIRODALOM – CSILLAGOK ARANYA (kalandmodul)

Az idei nyári táborban Az A.V.U. emberei a Falkenstein bemutatójátéka mellett egy otthoni szettingjüket is bemutatták egy sikeres játék keretében, amiről részletesebben és beszámolóval tűzdelve a honlapjukon olvashattok sok más érdekes és értékes olvasmány mellett. Alább pedig a beharagngozóját és magát a kalandmodult olvashatjátok és tölthetitek le. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

“- Na jól van, elég az időhúzásból! – mordult egyet a nagydarab khark. – Beszélj, Morgan!

A taverna pultját támasztó idősebb tengerész belekortyolt az italába, azután bólintott.
– Köszönöm a végszót, jó uram. – hajolt meg a gúnyosan horkantó khark felé, majd a többiekhez fordult. – És mindenki másnak is köszönöm, hogy elfogadta a meghívást. Mind ismertek engem, tudjátok, hogy Morgan kapitány nem a levegőbe beszél. És gondolom, azt is sejtitek, miért kaptatok meghívást: egy expedícióhoz keresek embereket. 
A helységen halk morajlás futott végig, páran sokatmondó pillantásokat váltottak. A tengerész elégedetten elmosolyodott, azután aktiválta a bal karján viselt mágika egyik talizmánját. A tenyerében megjelent egy fényesen izzó zöld fénygolyó, amit a terem közepére dobott, és az pörögve-forogva egy méteres átmérőjű gömbbé változott. Apró hegyláncok és beltengerek szakították meg a végtelennek tűnő zöld őserdőket, de semmi ember – vagy más – alkotta építmény nem látszott rajta.
– Ez itt az úti cél, ez a nevesincs hold. Ahogy látjátok, élet az van rajta, nem is kevés: az egész dzsungel csak úgy hemzseg az állatoktól. Viszont van itt más is.
A gömb kifakult, majd átlátszóvá vált, mint egy szappanbuborék, a belsejében pedig egy ziggurat-formájú, romos építmény jelent meg. Láthatóan ősöreg volt, a dzsungel szinte már benőtte, de még így is kivehetők voltak a kopottas vésetek és a törött szobrok. Egy újabb váltással máris a rom nagytermét látták – a közepén pedig egy éjfekete monolitot. Azután a fátyolvisszhang véget ért.
A teremben néma csönd volt, mintha fejben már mindenki azt számolgatta volna, mennyit is érhet az, amit látnak. Semmi kétségük nem volt róla, hogy egy Elveszett Világ volt, az Ősök egyik kolóniája – a kérdés csupán az, kifosztotta-e már valaki előttük?
– Ezt a Fátyolvisszhangot én magam készítettem és én vagyok az egyetlen, akit ismeri a hold és a romok hollétét. – mondta a tengerész, miközben a talizmánt kipattintotta a helyéről, és visszatette a nyakában lógó erszénybe. – De aki velem tart, mind részesül a kincsből.
– Egy ilyen úthoz hajó is kell, Morgan “kapitány”. – jegyezte meg egy rövidre nyírt szőke hajú nő, az övébe dugott varázsvetővel játszadozva. – De úgy hallottam, neked az nincs…
Morgan lassan bólintott, azután a bejárat közelében várakozó, a többiektől némileg jobban öltözött férfi felé intett.
– A hajóról a patrónusunk gondoskodik.
Pár pillanatig mindenki az ismeretlen férfit méregette: a “patrónus” egyértelművé tette, hogy valamelyik nemesi ház áll mögötte, ha egy kereskedőház lett volna, akkor “üzlettársak” lettek volna. Címert nem láttak sehol, ami nem is volt meglepő. Aligha akarta volna, hogy bárki is összekösse a házát ezekkel a kikötői martalócokkal.
– Tehát hajó és pénz van, emiatt ne aggódjatok. – sóhajtott Morgan kapitány. – A zsákmányon a szokványos módon osztozunk: a felén osztoznak a patrónus, a tisztek és jómagam, a többin pedig ti, egyenlő arányban.
– Persze csak akkor, ha találunk valamit. – vetette közbe a khark. – De mi van, ha már kipucolta valami kalózbanda?
– Ez meglepne! – vágott vissza ingerülten Morgan. – Pár jártam ott, és én vagyok az egyetlen, aki ismeri a hollétét! Ha nem bízol a szavamban, takarodj, Juszeb!
A khark kiköpött, aztán vicsorogva kivillantotta az agyarait, körbe pillantva a társaságon. Láthatóan a teremben tartózkodók többsége nem kedvelte, még a többi khark sem.
– Remélem, meggebedtek mind. – vetette oda nekik, ahogy kivonult a kocsmából. Morgan megkönnyebbülten felsóhajtott, ahogy az ajtó bezárult mögötte.
Nos, akkor tehát ki akar velünk tartani? – kérdezte, megidézve maga elé egy fénykönyvet.”