Magamat ismétlem csak, hogy vannak dolgok, amikről nem hittem hogy valaha kritikát fogalmazok meg. Így külön öröm, hogy a legkülönösebb magyar szerepjátékos kiadványról írhatok. Az igény a keleti stílusok keverésével létrejött fantasy világokra nem ismeretlen itthon: nyomokban már a M.A.G.U.S. egyes elemeiben megjelent, de igazán a Codex világa alapul egy ezoterikus fantázián.
A Nemundír ezekkel szemben bennem nem keltette egy keleties világ hangulatát. Illusztrációi persze magukon viselték az animék és mangák hatását, de ez szinte kötelező velejárója a 2005 utáni érának és még sokáig az is lesz. Az is emellett szól, hogy a képregény bemutatójaként tartott alkalmon látott jövőbeli kiegészítők között külön szerepelt a „Kelet-Nemundír”.
A Tóth Lambert nevéhez fűződő világ és rendszer ihletésére végül C. A. Ron és N. C. Kuyuko készítette el egyik kedves játékos karakterük életrajzának első fontos fejezetét. Előbbi íróként és utóbbi rajzolóként működött közre, hogy végül a Delonaran kiadó révén megjelentethessék. Több fesztiválon is kivonultak vele, de félek, hogy a (bőven) telített hazai piacon nem igazán kapta meg a figyelmet.
Pedig szerepjáték kiegészítőnek sokkal több értelme lett volna hirdetni. Mangaként sajnos nem tudna labdába rúgni ma már. A legnevesebb és legigényesebb profi külföldi címek sem mennek … nem egy kedvesen amatőr kiadvány fog megélni ezen a piacon, amitől látványosan elfordultak a rajongói (az okokról itt és most inkább nem is beszélnék). Ettől persze még lehetne egy hibátlan kiadvány.
Gondolom sejthető, hogy erről azonban szó sincsen. Az legalábbis nem jó jel, hogy már most tervezik az első fejezet újrarajzolását és így újrakiadását. Szép és helyes dolog megfogadni a szakma kritikáit, de nem szerencsés megjelenés után szembesülni az ilyen hibákkal. Olvasóként sem kifejezetten bizalomgerjesztő ilyesmiről hallani, bár már azelőtt tudtam, hogy pénzt adtam volna ki rá.
Így is megvettem, szóval ami ezután következik, azt meg is érdemlem. A borító sötét és nehezen kibogozható … amit még meg is értenék, hogy ez kell ahhoz a benyomáshoz amit sugallni akarnak, de akkor vajon miért rikító szivárványszínű a hátsó kép? Lesznek még ilyen érthetetlen megoldások, amit egy józan szerkesztővel, vagy bármilyen őszinte harmadik fél bevonásával orvosolhattak volna.
A történet igen akciódúsan kezdődök, egy bankrablás képeivel. Nem kifejezetten fantasy kezdés, de itt mi egy a Föld 20-as éveinek hangulatát kaptuk ígéretként, szóval belefér. Annyira töri csak meg a világ a kezdést, hogy vannak orkok és elfek is … van gondolom csak olyasmik, az alapkönyv fajai inkább saját névvel illetik az ilyesmit. És vannak pisztolyok is, amik nem pisztolyok.
Nincs azonban időnk ezen fennakadni, hiszen vannak ízes káromkodások is és olyan kifejezések, ami rögtön jó fél évtizeddel visszalöktek az időbe. Az akkori szleng és nyomdafestéket nem bíró kifejezésekre is megvan a magyarázat, hiszen Nemundír kapcsolatban áll a mi világunkkal is innen lesnek el megoldásokat maguknak. Nem túl elegáns, de annál expeditívebb megoldás.
Szükség is van rá, hiszen rögtön belép a képbe egy rovásmágiával működtetett furgon. Bizony: rovás írásos mágiával … a kötetben található kifejezések és feliratok mind érthető magyar szövegek, csak a jó öreg nyelvünk jeleit kell ismerni hozzá. Hogyha éppen felocsúdnánk már ebből a megható pillanatból, akkor egy paplovagokkal támogatott lovascsapat veszi üldözőbe hőseinket és tűzgolyókkal kergetik a furgont.
A rablás furcsán alakul, de közben érdekes karaktereket ismerünk meg. A csapatot is elárulják, de épphogy érthető akciójelenetek sokasága után túlélik ezt is. Krall Bruth egyre konkrétabban magára marad és jó fantasy hagyományok szerint lassan ölti magára a következő kasztjait, foglalkozás gyanánt, mint rabló, harcos, bérgyilkos.
A történet kellemesen kiteljesedik végre mire egy hosszabb fejezethez érünk és bár az ígért szexjelenet végül „csak” erőszakolás lesz, jól összehozzák a két főkaraktert. Kellemesebb, valóban mangába illő allegóriák és jelenetek kísérik a történet ezen fejezetének kiteljesedését és ha nem tudnánk abból a kevés előzetes anyagból, hogy a karakter egy ponton meghal, lelkesebben is viszonyulnánk a folytatáshoz.
A képi világ a legjobb szándékkal is hullámzó minőségű. A kötet vége felé már vannak kifejezetten olyan képek, amikről nem az jut eszembe, hogy bár inkább lapoznék. Ha sikerül belerázódni a dologba nagyon ígéretes projekt lesz ez, így azonban még tényleg csak egy amatőr próbálkozás, amit nem feltétlenül kellett volna ilyen formában harcba küldeni.
Ennek ellenére is ajánlom minden szerepjátékos és fantasy kedvelő figyelmébe, akkoris, hogyha a manga stílus távol áll tőle. Van benne annyi hazai íz, hogy a magunkénak érezhessük a világát, de mindent figyelembe véve akkor is, csak egy érdekesség lesz a hazai palettán. Mangák két-három havonta jelennek meg, míg szerepjáték kiegészítők egyre ritkábban, évente is alig-alig.
