Beszámoló: X. Mentálcsavar Szerepjátékverseny Debrecen

Immáron több mint fél évtizede, hogy a Mentálcsavar találkozók elkezdődtek az ország keleti régiójában. Azóta tevékenységük persze jóval kiterjedtebb és sokszínűbb is lett, de zászlóshajójuknak megmaradtak ezek a M.A.G.U.S. versenyek, amelyek születésnapi, tízedik alkalmán volt nemrég szerencsém meghívott mesélőként részt venni.

Magam részéről ilyen formán és játékosként is a kezdetek óta, a Vörös Oroszlánban rendezett első alkalomtól foga kísérem figyelemmel a versenyeiket. Mindenkori szervezői és alapítói a kezdeményezésnek Rhea és Lord Rufus idén is érdekes kalanddal készültek a játékosoknak és mesélőknek egyaránt.

A debreceni régió mindig is kitüntette magát szerepjátékosaival. Mostanra alig akad olyan országos rendezvény, melynek szervezői között ne találnánk innen elszármazottakat, de a versenyek élmezőnyében is rendre találkozhatunk az itteniekre jellemző, elmélyültebb szerepjátékra képes és hajlamos figurákkal.

Nekem ezért is mindig öröm részt venni egy ilyen alkalmon, különösen megtisztelő is. Idén a tízedik alkalmon végül tíz csapat indult a kaland teljesítésének, rendhagyó módon mint tízedik szintű karakterekkel. Ennek ellenére és a sajátos karakteralkotásnak persze, hogy igen színes kompániákat alakítottak a játékosok.

Az én csapatom például, amely veterán és fiatal kalandozókból egyaránt állt, ritka remek példákat tartalmazott egyedi mágikus megoldásokból (pl. egyikük egy élő varázstárgy volt tulajdonképpen), karakterjellemzőkből. Nem is volt nagy a meglepetés mikor játékuk végén közülük került ki a találkozó legjobb varázshasználójáért elviheti különdíjas is.

A kaland maga lényegében egy elvont antissjárás volt, amivel a magas szintű csapatokat volt hivatott a modul kezelni. Ez elég sok kérdést vetett fel és elmondható, hogy játékost és mesélőt egyaránt alaposan megterhelt a teljes kaland álomsíkon való lezajlása. Úgy gondolom azonban és úgy is tapasztaltam, hogy a legtöbb csapat kiemelkedően vette az akadályokat.

A kaland egyes elemeit én nagyon túlzónak találtam, de ennek megfelelően úgy is meséltem le. Az alkotók képzeletében életre kelt színes világ egyedi ízt adott a történetnek, a régebbi modulokból előbukkanó nagyhatalmú szereplők nem kevésbé. Én is örömmel vettem a korábbi történetekből felsejlő szereplők újra szerepeltetését, mint mesélő.

A játék szüneteiben volt alkalmam értékes beszélgetéseket folytatni régi ismerősökkel, játékosaimmal is. Elmondható, hogy igen családias volt a légkör végig. A mesélőket fogadó kávé különösen fontos lehet egy több órás hajnali vonatút után. De persze a későbbi italozás is olaj a tűzre és hát bulizni mindig is tudtak a debreceniek.

Az este ennek megfelelően szilaj, de kulturált dínom-dánomban folytatódott az ünnepi díjkiosztó után, amin igen gazdagon megajándékozták a játékosokat és mesélőket egyaránt. Azután a régi időket idéző mulatozás, ami zárásig tartott tényleg hab volt a tortán újabb tartalmas eszmecserékkel és régen látott barátok felfedezésével.

Remélem a szervezők is olyan sikeresnek könyvelték el az alkalmat, mint amilyennek én mesélőként tapasztaltam. Kívánom, hogy még legalább ennyi, legalább ilyen minőségű találkozót legyen módjuk szervezni Rheának és Rufusnak is. Nagyon örülök, hogy a kezdeményezésük ennyi és ilyen támogatóra talált Debrecenben.