A Vámpírhajsza lezárult, a hősök hazatérnek. Erion tárt karokkal fogadja a vélt vagy valós veteránokat, az erszényük tartalmának megfelelően. Azonban a kalandok igazi hősei sorsára egy utolsó, sötét átok vetül, ami talán lehetetlenné teszi, hogy a jogos jutalmukat elnyerjék és azt kiélvezhessék. Az Átkozott fészkekben kalandorai előtt még egy utolsó nekirugaszkodás áll a váratlan befejezés előtt. Letöltés: kalando
Amund: A Sötétség Átka
Ahoy,
úgy éreztem a kalandnak pontozásáról érdemes lenne külön szólnom pár szót, hiszen személyesen és neten is felhívták a figyelmemet, hogy félreérthető, illetve nem egészen logikus. Gondoltam, hogy miután a találkozó utáni első és második döbbeneten is túl vagyunk, esetleg még többen el is olvasták a kalandot érdemben reagálnék is erre írásban (élőszóban már a rendezvény utáni mesélői-játékosi iddogáláson már volt szó róla).
A kaland ihletése elsősorban a Xéna epizód volt (Minden úton jártam már), amit gyerekként láttam és egy az egyben egy szerepjátékos ülés látványos adaptációjának éreztem. Évekig tervezgettem, hogy mikor használhatom fel ezt az élményt, de ahogy felnőve egyre jobban ismerkedni kezdtem a M* világával és értelmezni kezdtem a rendszerét rájöttem, hogy ez nem oldható meg egyszerűen egy félresikerült kisebb varázslói varázslattal vagy akár egy crantai emlékkristállyal sem.
Azonban amikor nyáron tudatosult bennem, hogy az utolsó kalandom megírása közeleg elemi erővel csapott le rám a felismerés, hogy ez lesz a régen vált alkalom. A kampány során elég olyan hatalmat bolygattunk már meg, hogy fináléban elfért egy ekkora hatalmú varázslat. Mióta először meséltem Nyulász Zsolt: A Démon Átka kalandot szerettem volna egy Sötétség Átka címűt írni. A kampány egyik hátteréül szolgáló Castlevania sorozat legjobb része számomra a Curse of Darkness … minden összevágott.
Tudom, egy kicsit Ádámtól és Évától indultam most ki, de ezt nézzétek el nekem. Jobban illik ez a soronkövetkező „egy kampány színfalai mögött” cikkhez és majd be is másolom oda. Csak azt akartam, hogy szerepjátékos és videojátékos érveket és értelmezéseket letudjuk eddig a pontig. Ezek ugyanis egy végtelenül mechanikus játékkörnyezetet teremtenek. A mágiarendszer kvázi keretbe foglalja a játékosok, de a mesélő lehetőségeit is. Jogos elvárás lehet, hogy a kalandmodulíró se tegyen másképpen.
Azonban ez a kampány és legfőképpen az utolsó fejezete nem erről szólt. Abba bele sem megyek, hogy számomra a szerepjáték messze nem karakterek fejlesztéséről és arányos ellenfelek sorba rendezéséről szól. Tudom és elfogadom, hogy sokaknak viszont igen. Ezt a témát is azt hiszem túltárgyaltam a részemről az „Aki kalandot ír” cikksorozat kapcsolódó részében.
A Sötétség Átka egy jellemformáló fejezet a karakter életében. Valaminek a végét és valami egészen újnak a kezdetét jelöli. Mintha csak hírt kapnál, hogy halálos beteg vagy és pontosan tudnád mennyi időd van még hátra. Én úgy gondolom, hogy amikor nyilvánvalóvá válik, hogy megátkoztak és egyedüli reményed egy inhumán, tehát nem emberi lényegű és gondolkodású isten kegyelmében és menedékében való bizakodás, akkor nem az az első és legfontosabb szempont, hogy az átok igájától megszabadulj.
Megértem, hogyha ezt nekem nem sikerült a kaland lejátszása, lemesélése, elolvasása után sem elfogadtatnom vagy megértetnem másokkal. Ezért is jó, hogy tudok hivatkozni a forrásokra, szerepjátékos szabálykönyveken innen és túl, az ihlető művekre, amik vizuálisan, könnyedebben ragadják meg ezt a fenomént, amivel nem csak a játékos karakter, hanem az őt megszemélyesítő is szembekerül.
Az Idétlen időkig című filmen kívül sok másik mű foglalkozik ma is ezzel a kérdéssel. A verseny után láttam például a Rejtély (Fringe) sorozat aktuális részében erre egy variációt, de a Forráskód (Source Code) is egy hangulatos darab, amire felhívta egy mesélőtárs a figyelmemet. De koncentráljunk az eredeti kiindulási pontra.
A Haven sorozat egyik idei epizódjában, amikor szembe kerülnek egy hasonló problémával az egyik karakter még meg is jegyzi, hogy ez olyan, mint a második kedvenc Bill Murray filmje (nem tudom melyik az első). Ez egyértelmű utalás az Idétlen időkigre és nagyon tetszett is, hogy nem megint egy olyan világban történik valami fantasztikus, ahol annak nem létezik előképe (avagy Hófehérke milyen tündérmeséket hallott gyerekkorában a róla szóló jóslaton kívül?).
Kezdeném túlragozni? Elképzelhető. A lényeg az Idétlen időkig, amit jobb, hogyha láttál különben nagyon csúnyán lelövöm most majd neked a poénokat. Most kiteszem a jelet: SPOILER ALERT! és hogyha nem láttad a filmet sipirc pótolni és gyere vissza ha vége (Hogyan lehetséges, hogy valaki nem látta ezt a filmet? – Gulandro). A filmet az ember nézheti egyszerű vígjátéknak is, nézheti egy könnyed sci-fi vagy fantasy filmnek is, de hogy megértse a befejezést is szerintem pszichológiai dokumentumfilmnek is beillik.
A film első felében megismerjük a karaktert, aki abba a helyzetbe kerül, hogy ismétlődik ugyanaz a jelentéktelen nap. Nincsen módja hatni a múltra és a jövőre sem, csak arra az egy napra és csak a tudata, az ő emlékei öröklődnek át akkor is, hogyha a karakter meghal. Ez persze rengeteg muris jelenetet okoz és lassanként bele is őrül kicsit a karakterünk. Gonosz a KM, nem ad fogódzókat a megoldásra.
Nem teszi ezt azért, mert látszólag végtelen idő áll a rendelkezésére a karakternek rájönnie mit kell tennie, hogy ez a helyzet megváltozzon. Lassan felsejlik előtte, hogy helyzetében egy dologra képtelen, megszerezni a nőt, akivel a kezdet kezdete óta ellenségesen viselkedett. Gyakorlatiasan lát neki ennek a feladatnak: új hatalmával igyekszik megnyerni a nőt és kikémlelni minden titkát, gyenge pontját. Ismerős eljárás …
Eddig tartana egy kvázi hagyományos kaland. Gondolom (tudom) az elvárás is az lett volna, hogy az eddigi tetteket értékeljük, rácsapjunk a stopperre és a legjobban leggyorsabban teljesítő karaktereket értékeljük és díjazzuk. Ezzel két baj van: az egyik, hogy szerintem ez nem a díjakról szól (mert azt mindenki kapott minden KalandorKrónikák Találkozón és Versenyen eddig is). A másik, hogy a film sem ér itt véget. A karakter okos, ügyes és Bill FUCKING Murray, de akkor sem ér célt ezzel a megoldással.
Mert a film és a „gonosz KM” nem egy keretben gondolkodik, nem egy akadálypályát épít és áll az elején-végén stopperórával. Mert nem a megérkezés számít, hanem maga az út … és ez a közhelynek hangzó mantra volt a kaland, a kampány és a rendezvénysorozat esszenciája is. Nem érdemes szerintem a kalandmegoldásért és minden másért járó pontokon vitatkozni akkor, amikor önmagában a szerepjáték döntött. És a szerepjáték valódi pontozása sem volt fontos, az eltöltött napokhoz képest.
Igen, az a csapat, amelyik két nap alatt egy kommandó precizitásával halad végig a kalandon kevesebb pontot érdemel, mint az, aki talán csetelve-botolva, de egyre közelebb sodródva a határidőhöz valószínűsíthetően egyre többször teszi fel magának a kérdést, hogy nem is a csapata, nem is a játékosa, hanem a karaktere mit gondol és mit érez ezzel az egésszel kapcsolatban, Az előbbi csapathoz nem érhet el a KalandorKrónikák üzenet, az utóbbi viszont csak ennek köszönheti a győzelmét. Remélem ez elég motiváció ahhoz, hogy magával is vigye aztán, magáévá tegye és a maga képességeivel adja tovább.
Ha nem haragszol én ezzel azért nem értek egyet, mert az ötlet maga nem egynapos találkozon állná meg a helyét, ha rajtunk mulott volna az első napon nem érünk végig a nap végére, de mivel nem rajtunk mulott és mikor eljutottunk oda h első nap esteledik ránéztünk az oránkra és 15:00 t mutatott (kb) ekkor realizáltuk h nagyon jo h mi eljátszottunk, de a modulbol semmit nem csináltunk és van 3 oránk, igy mi is meg a KM is jol meghajtottuk a dolgokat, és némi csavarral és részkihagyással a második napra megoldottuk a történetet, ill az időőrt 3. nap tudtuk megölni, amiért át kelett szaldjunk a gyorsan a kötelező körökön.
Tehát a modul maga nekem nagyon bejött, de sajnos egy nap kevés erre.
Amund: Hova küldjünk és milyen adatokat a csapatról? Kálmán már küldött a címre, ahová a jelentkezések is mennek, de nem kapott választ.
Khuriboow: Ha küldtetek levelet azt meg is kaptam. Amikor beérkezik az egész csapaté vagy valami kérdés merül fel akkor majd írunk.