Nehéz lesz kicsit elfogulatlanul írni erről a sorozatról, ugyanis szerény véleményem szerint az utóbbi idők legjobban sikerült fantasy alkotása, kifejezetten sorozatok terén. Ha fantasy sorozatról bezsélünk mindenkinek egyből a jó öreg Herkules és a Xéna szériák jutnak az eszébe, amik között nem kevés crossover is volt. Ezek a sorozatok annak ellenére voltak népszerűek, hogy sosem öltek bele nagy pénzeket és teljes mértékben epizódikusak voltak. Hogy miért? Egyszerű, az emberek azt akarják látni egy fantasyban, hogy jön a hős felveszi a harcot a gonosszal, vagy akár még az istenekkel is és nehézségek árán győzedelmeskedik. Ezek a sorozatok pedig teljes mértékben kielégítették ezt az igényt. Persze a késői évadokban már próbálkoztak átívelő szállal, de a sorozatok alap felépítése teljesen kizárta. Én nem tartom rosz dolognak egy ilyen sorozatnál az epizódikusságot, de valljuk be a mai trendek már megkövetelnek egy nagy átívelő szálat ami köré fel lehet építeni az évadot vagy évadokat. Ugy gondolom, hogy a Legend of the Seekernek sikerült megfelelnie ennek a követelménynek, úgy, hogy megőrizte az epizódikusság „varázsát” is. Persze ez betudható annak is, hogy ki kellett tölteni a 22 részt egy évadban; de ezzel sikeresen elérték azt, hogy részről részre a hősünk kicsit megmentette a világot. A Sorozatot, a Gyűrük Ura után szabadon Új-Zélandon forgatták, így adottak a festői tájak, természetesen erre rájön a CGI, de az talán ma már alapkövetelmény is. Mivel nincs új a nap alatt tudni kell, hogy regény adaptáció a sorozat, méghozzá Terry Goodkind Az Igazásg Kardja című regényciklus alapján készült. Amit még nem olvastam el sajnos, így ez az iromány úgy készült, hogy nem ismerem a forrástörténetet. Ha már a Xénát emlegettem, újra talákozhatunk Ted Raimival azaz Joxerrel hacsak két rész erejéig is, számomra aki a ezeken a fantasy sorozatokon nőtt fel hatalmas öröm és poén volt őt ujra hasonló környezeben látni.
Essen pár szó a főbb karakterekről. A főhős maga Richard Cypher, ő a Kereső aki köré épül az egész történet, ez főleg a második évadban vehető észre ahol sokkal hangsúlyosabbá vállik Richard karaktere mint központi figura. Személy szerint nem teljesen értek egyet a színészválasztással, de Craig Horner szép lassan felnő a szerephez ezt meg kell valljam. Maga a Kereső teljes legendájára szép lassan derül fény a sorozat folyamán, és megismerkedhetünk más Keresők történetével, ha felületesen is. A Kereső mellé mindig kell két kísérő, egy Confessor és egy Mágus. Ugy válik a megfelelő személy Keresővé, hogy kiválasztja az Igazság Kardja, majd egy Mágus kinevezi őt, ez is fontos momentum, hogy nem vállhat bárki Keresővé.
A első segítője aki feltűnik a képernyőn az Kahlan Amnell. Amennyire mellényultak Richard kiválasztásánál a készítők annyira találták el Bridget Regant a karakterre. A hölgy azon kívül, hogy színésznek is nagyszerű Eyecandynak sem volt utolsó a sorozat folyamán. Néha felbuzdul az emberben a szerepjátékos vér és ezért többször huztam a szám, hogy a fent látható fehér ruhában járja a vadont, szerencsére a második évadra néha talál magának egy kényelmesebb barna öltözéket. Kahlan egy Confessor (magyar fordításban inkvizítor, de nem érzem igazán jónak ezt a fordítást, ennek ellenére én magam sem tudok jobbat kitalálni, így marad Confessor), akinek az a feladata, hogy megvédje és kísérje útján a keresőt. Confessoroknak vannak velük született képességeik, amivel megérzik a hazugságot és képesek uralmuk alá hajtani valakit örökre. Ez egy nagyon veszélyes és kétélű fegyver a kezükben meg is tudjuk majd, hogy miért.
Engedjétek meg, hogy bemutassam személyes kedvencemet Zeddicus Zu’l Zorander-t aki a Kereső Mágus kísérője és az Első kör varázslója (nem pedig a Kör első varázslója ahogy a fordítsban siekresen melléfordították ugyanis így hangzik: Wizard of the first order). Csakis az Első kör egy mágusa nevezheti ki a Keresőt, így nélküle a Kereső el sem indulhat útjára, hogy elpusztítsa a gonosz. Zedre ha ránéz valaki az első gondolata, hogy „ EZ MÁGUS”, ez kell egy fantasyba, a varázsló hordjon csuhát, legyen embermagas botja és legyen öreg. Emelett sok humurnak is forrása a karakter, így eléggé színesre sikeredett, úgy gondolom, hogy talán a legjobban árnyalt figura a szériában. Kísérőként neki is az a feladata, hogy megvédje a Keresőt és bölcs tanácsokkal lássa el, útját illetően. Mivel a pénzforrásai a készítőknek nem volt véges ezért a varázslatai tárháza nem túl tág, de azok legalább jól néznek ki, és gyakran is alkalmazza őket; ahogy mondani szoktam több a mágia a sorozat első 45 percében mint a Gyűrük Ura 12 órájában!
Ő minden férfitársam kedvence Cara, vagy ahogy a rajongói fórumokon olvastam Mistress Cara! Aki most kezdi a sorozatot azt el kell keserítsem csak a második évadban csatlakozik a keresőhöz, egy igen jó kis fordulattal. Annak ellenére, hogy
Tabrett Bethell színtiszta Eyecandy sikerült neki egy értelmes történetet kreálni és azt kell mondjam az ő játékára sem lehet panaszunk. Az a rész ami az ő korábbi életével foglalkozik a 2. évad egyik kiemelkedő részére sikeredett. Személyében egy igen enbivalens de erős karaktert kapunk, de nem is mondanék többet a spoilerezést szeretném elkerülni.
Az ügyeletes főgonosz, akit a Keresőnek le kell győznie Darken Rahl. Annak ellenére, hogy nem volt panasz a színészek tehetségére, azt kell mondjam Craig Parker messze viszi a pálmát mind közül. Az alakítása egyszerűen nagyszerü, és hiába kerestem nem találtam fogni valót rajta. A Karakter pedig első ránézésre standard gonosz, de ahogy halad előre a sorozat sok mindent megtudunk róla és néhol még akár meg is értjük az indítékait.
A történet természetesen 1.0-ás jön a hős és jól megmenti a világot, de valjuk be őszintén várunk mi többet egy fantasytól? Persze, hogy nem, a fantasy lényege ez szerintem, hogy jön a hős és jó sok szenvedés után jól agyonveri a gonoszt. Persze a történet csak első ránézésre ilyen egyszerű, bővelkedik ez a sorozat olyan mellékszálakkal ami árnyalja a történetet, illetve új lehetőségeket ad a Kereső vagy akár a gonosz kezébe. Sajnos a második évadban megpróbálkoztak mélyebb értelmet adni néhol a dolognak, és bizony egy-két helyen mellévágták a fejszét, ugy gondolom ennek volt betudható a nézőszám csökkenés. A sorozat erőssége szerintem, hogy a mellékszereplők nagyon jók lettek, legyenek azok visszatérő vagy alkalmi karakterek. Ez a tény sokat dob egy sorozaton, hogy azok a figurák akik csak 1-1 rész erejéig jelennek meg nem sablonosak, hanem igen is ugy kezelték őket mint akiknek van háttértörténetük és saját motivációik. Ez szerintem Terry Goodkind érdeme lehet.
Sajnos a második évad után nem történt több berendelés, de ez nem a nézettségnek róható fel, sajnos a sok effekt sok pénzbe is került és a stúdiónak nem volt tovább kerete finanszírozni egy ilyen volumenü sorozatot. Ez azért sajnálatos tény, mert lászik a lezáráson, hogy lett volna még potenciál benne, és még megélt volna 2-3 évadot könnyedén. Minden fantasy kedvelőnek tényleg csak ajánlani tudom, mert a téma amúgy sem bővelkedik túl sok műben, és még kevesebb a jól sikerült.
Nagyon jó hogy írt végre valaki erről a sorozatról, ideje volt már 🙂 Tudni kell rólam, hogy nem szeretek sorozatokat nézni, ez mégis lekötött és élveztem, bár a második évadban megtört a lelkesedésem. (Betudható ez a magyar szinkron hiányának és a szerintem elég butára sikerült történetnek.) Viszont magát a sorozatot én is szinte csak méltatni tudom.
Craig Horner: beletelt pár részbe amíg sikerült megbarátkoznom vele, igazából elsőre nekem nagyon nem volt szimpatikus, de meg lehet szokni. Jól hozza a törvényes jó szerepet, de úgy, hogy ez nem válik bántóvá, hanem érezni, hogy mindig belső meggyőződései és saját erkölcsi kódexe vezeti. Mindezek mellett elég egyszerű figura, de nem is baj hogy nincs túlbonyolítva a jelleme. Egyes részekben megpróbálkozik a szakállnövesztéssel, ami elég komikussá teszi.
Bridget Regan: szerintem is nagyon jó választás volt erre a szerepre, nagyon beszédes az arca, kitűnően tudja úgy közvetíteni az érzelmeket, hogy nem játssza túl őket. A fehér ruhában rohangálás sajnos időnként tényleg komolytalanná teszi, bár az is különös, hogy csak az évad felénél tűntek fel a karaktereknél olyan cuccok, mint pl. hátizsák. Tudom, hogy fantasy, meg hősök, de azért kell egy kis realitás is. Az Inkvizítor kifejezés szerintem is nagy mellényúlás volt. Nem értem miért nem lehetett meghagyni mint Konfesszor, különösen hogy a confessio mellett az inquisitio is egy az egyben latinból van áthozva, így még a jelentésén sem csorbított volna. Kicsit ezt a nézők ledegradálásának érzem, mintha attól tartott volna a fordító, hogy nem tudnak megbirkózni egy számukra ismeretlenebb kifejezéssel. Olyan ez, mintha a Stargate-ben a Goa’uld-okat megpróbálták volna hasonló módon a magyar ember értelmezési szintjére fordítani (pl: politikus)
Bruce Spence szintén kitűnő Zed szerepében, igazi mágus, bölcs és humoros karakter, én is nagyon bírtam. A Gyűrűk urában Szauron száját játszotta (a jelenetét sajnos a moziverzióból kivágták, de a bővítettben megtekinthető). Nagyon jó volt a magyar hangja is, ezért is jelentett törést utána eredeti nyelven nézni, ahol a zengő bariton helyett egy halk, rekedtes-reszelős hangot hallunk.
Craig Parker szintén feltűnt a Gyűrűk urában mint Haldír, és a gonosz szerepében ugyanúgy kiváló, mint a nemes tündéében. Nála jobban már csak Legio alakíthatta volna Darken Rahlt.
Tabrett Bethell: na őt nem igazán értem. Konkrétan olyan, mintha éppen átugrott volna a szomszédos stúdióból, ahol az imént még pornófilmet forgatott. Elhiszem, hogy kell az eyecandy a sorozatba, de valahogy számomra irritáló volt ez a karakter. Egyszerűen hiteltelennek éreztem a sztoriját, ahogy őt magát is. Az a troublemaker figura, aki sokszor kötelező kelléke a sorozatoknak, mert jó néhány sablont rá lehet építeni. Talán a színészválasztás is belejátszik az nemtetszésembe, szőke cicababa helyett érdemesebb lett volna egy egyénibb arcot keresni, de persze megértem, hogy emelni kell a nézettséget.
Mellékszereplők: még egy jó pont a sorozatnak. Sikerült igazán életszerű és hihető arcokat választani, teljesen emberiek és hihetőek, tényleg olyan hétköznapi fazonok, akik akár szembejöhetnek veled az utcán. Nagyon jót tett ez a sorozat atmoszférájának és hangulatának.
Bár nem néztem végig a második évadot, nekem érezhetően gyengébbnek tűnt mint az első. Kissé úgy tűnik kifulladtak a forgatókönyvírók, megtört a lendület – viszont nem akarok spoilerezni, így ebbe most nem ásnám bele magam. Lényeg, hogy szerintem más irányba kellett volna gördíteni az egész sztorit, és kevesebb Barátok közt jellegű szálat fűzni a karakterek közé. Mindettől függetlenül tényleg jó szívvel ajánlom mindenkinek a sorozatot, igazán igényes, szellemes és szórakoztató.
kicsit SPOILER
Ami engem egy idő után borzasztóan frusztrált a sorozatban, az Richard és Kahlan kapcsolata. (A második évadot én sem néztem (még) végig.) Mikor már legalább tíz megoldást dobtak oda eléjük, hogy mégis hogyan lehetnének együtt, és végül mindegyikről kitalálják, hogy miért nem lehet mégsem, nekem az már sok. Én értem, hogy ezzel akarják húzni a nézőket, de számomra a látványos szenvedés egy láthatóan megoldható problémával szemben, egy idő után kifejezetten idegesítő. Cara karaktere, meg számomra a második évad elején úgy úszott be, mintha csak azért lenne, hogy tovább csűrhessék csavarhassák a szerelmi szálat.
kicsit SPOILER VÉGE
A másik kritikám még, egy pár karakter nevével van. Míg a fő(bb) szereplők 90%-ának képesek voltak „rendes” fantasy neveket adni, addig Richard neve nekem borzasztóan bántja a fülemet. Másik világ, másik kultúra, más nevek, akkor a főszereplőnél (és sok mellékszereplőnél) miért kell ragaszkodni az angolszász nevekhez?
Ja igen még egy dolog… észrevettétek, hogy állandóan telihold van? (Leszámítva azt az egy részt, amikor nem lehet, mivel pont a hold és a csillagok állása miatt történik ez-az, és ez megköveteli a sarlót… 😉
Mindezektől függetlenül én is nagyon élveztem, és még fogom is, mert mindenképp végignézem a második évadot. Egyet értek az előttem szólókkal, szórakoztató, kifejezetten igényes, hangulatos fantasy sorozat lett belőle, ajánlom mindenkinek!
Tabrett Bethellről am ha jol tudom ausztriában elismert modell és szinésznő, tehát sztem nem véletlen választás volt.
Am Kettel egyet tok érteni midnen szepontbol, csak az elsőt spoiler miatt nem akartam megemlíteni a név pedig sztem csak simán kimaradt, pedig engem is zavart végig.
Szinkronról anynit, hogy én eredeti hanggal néztem végig és számomra a magyar hang volt elviselhetetlen, persze ahogy elkezdi az ember nézni és ahogy megszokja , az lesz neki álltalában a mérvadó. De sajnos sztem ez a sorozat is ékes példája annak h az utobi jo 5-10 évben mennyire silány lett a magyar szinkron
hopp nem tom editelni, Tabrett Bethell ausztráliában elsimert 😛