Különleges nyílhegyek

A legtöbb ynevi íjász egyszerű nyílvesszőket használ, melyek ha eltalálják a célt, a lövés erejének hatására, mivel hegyesek, belefúródnak az áldozatba, és így megsebzik azt. Az ilyen nyílvesszők átlagos sebzése K3 és K10+2 között változik, attól függően, hogy milyen íjból, milyen erővel lőtték ki őket. Kialakításukat illetve készítésüket tekintve ezek a nyílhegyek kétfélék lehetnek. Az egyszerűbb, amikor a vessző anyagából, annak egyszerű kihegyezésével jönnek létre, ezek legtöbbször fa, nyílpuskák esetében gyakran fém anyagúak, ami megegyezik a nyílvessző anyagával. Ilyen hegye leggyakrabban a goblin íjak nyílvesszőinek és az egyszerű, gyors készítésű szükségíjak nyílvesszőinek van. Ezen hegyeknek az elkészítésük is egyszerűbb.

A másik csoportot az igazi nyílhegyek képezik, amiket különálló részként erősítenek a nyílvesszők végére. Ezeknek az anyaguk is különbözik a vesszők anyagától, hiszen azoknak könnyűnek, a hegynek pedig erősnek, keménynek kell lennie. Az ilyen nyílhegyek anyaga lehet fa, csont, kő, fém, az egyszerű bronz nyílhegyektől egészen az aszisz íjászok abbit nyílhegyein keresztül egészen a különleges, kyr lunír, vagy a mágikus védelmen is áthatoló kráni feketeacél nyílhegyekig. Az ilyen nyílhegyek anyagát a kultúra, az azt használó nép, illetve készítő mester fémmegmunkálási ismeretei és lehetőségei határozzák meg. Az ilyen igazi nyílhegyek alakja bár sokféle, kultúránként, íjkészítő mesterenként más és más lehet, játéktechnikai értelemben „csak” hegyesek, a szokásostól eltérő sebzés értéket csak anyaguk módosítói adhatnak. Az egyszerű nyilak hatásosságát, azaz sebzését gyakran igyekszenek a nyíl erősebbé tételével, így a vessző nagyobb sebességével növelni.

A sebzésről

Néhány szó a nyílvesszők sebzéséről. Amennyiben az okozott veszteség csak Fp, a vessző nem fúródott teljesen az áldozatba, csak súrolta, vagy csak kicsit szúródott bele; vagy magától is kiesik, vagy különösebb szenvedés nélkül kihúzható. Ha a nyílvessző Ép-t is sebzett – akár túlütés, akár kötelező Ép vesztés következtében – az azt jelenti, hogy a nyílvessző az áldozatba fúródott, hogy milyen mélyen, arról tájékoztat a sebzés nagysága. Az ilyen, befúródott nyílvesszők kihúzása még akkor is újabb fájdalommal jár, ha a hegy nem horgas, csak egyszerűen hegyes. Ilyenkor az okozott fájdalom az eredeti sebzés fele, felfelé kerekítve. Amennyiben ez a fele sebzés az áldozat akaraterejének 10 feletti részének felénél több, úgy az nem képes magának eltávolítani a nyílvesszőt, azaz nem tudja magából kihúzni, mert az túl mélyre fúródott belé és nagyon fáj, még akkor sem, ha egyébként elérné és kezére esne. Tehát a veszteséget elszenvedi, de nem húzhatja ki a nyílvesszőt.

Amennyiben a vesszőt nem húzzák ki az eltalált áldozatból, a seb nem látható el, az eltalált testrész mozgatása folyamatos fájdalmat okoz, és szintén iszonyatos fájdalommal jár, ha a kiálló nyílvesszőhöz hozzáér valami. (Ezen sebzések meghatározása a KM feladata az adott helyzet és a seb nagysága mértékében.) Emellett természetesen folyamatosan fennáll a fertőzés veszélye.

Ha a vesszőt kihúzzák, az fájdalommal jár, minden esetben emeli egyel a vérzés intenzitását, viszont a seb megkezdheti a gyógyulást, és megfelelő szakértelemmel a seb fertőtleníthető, ellátható.

Különleges alakú nyílhegyek

Vadász nyílhegy

A Vadász nyílhegyet leginkább a vadászok használják, nevét is innen kapta. Alakja hasonló a hagyományos nyílhegyekéhez, ám szélei élekben vékonyodnak el, létezik három, négy, de néha öt élű változata is. Alapvetően abban különbözik az egyszerű nyílhegytől, hogy az élek, mintegy szárnyak, a hagy vastagságának jelentős részét teszik ki. A négy élű vadászhegy olyan, mintha két merőlegesen egymásba csúsztatott háromszögből állna.

A vadászhegy előnye, hogy az áldozatba hatoláskor az élek vágnak, nem csak a szúró hatás érvényesül. Ebből adódik, hogy sebzése is nagyobb. A vadászhegy sebzésének meghatározásakor a nyílvessző eredeti sebzéséhez plussz 2-4 adódik, a KM döntése értelmében. Ez a plusz sebzés elsősorban a nyílvessző típusától, illetve a nyíl erősségétől függ, tehát egy rövid íjnál +1-2, míg egy hosszú íjnál +2-4 lesz. Szintén meghatározó az anyagminőség, amiből a vadászhegyek készülnek, illetve az élezettségük. Ez a KM döntése. Vadászhegyet leginkább fémből készítenek, bár akad, aki csontból is képes erre.

Mivel a vadászhegy vág, ezért a legtöbbször áthatol az áldozaton. Ez azért is jó, mert így könnyebb kiszedni, vagy nem is kell, illetve a hegy nem marad benne a döglődő, vergődő állatban, és nem roncsolja tovább annak húsát sem. Ez játéktechnikai értelemben azt jelenti, hogy ha a vadászhegy Ép-t sebzett, akkor áthatol a húson, és ha csak nem akad el a csontban (ezt a harci helyzet, illetve a találat helyének függvényében a KM-nek kell eldöntenie) akkor a másik oldalon bukkan ki. Természetesen az emberből is könnyebb az ilyen hegyű nyílvesszőket eltávolítani, így a sebek bár súlyosabbak, könnyebben gyógyíthatók.

A vadászhegy hátránya, hogy a hegy kialakítása miatt gyengébb, még erős anyag esetében is, mint a hagyományos, tömör nyílhegyek, ezért ha bármilyen fémvértet, vagy fa pajzsot ütött át, a kialakítása miatti plusz sebzés nem jár. Elvégre az állatok sosem viselnek vérteket és a vadászhegy nem a harcterekre készült, egyes kalandozók azonban mégis előszeretettel használják.

Nevétől eltérően nem minden vadász engedheti meg Yneven, hogy vadászhegyekkel lövöldözzön, sokan nem is ismerik. Akad olyan, rossz minőségű vadászhegy is, ami bár hasonló technikával készül és hasonló elven is működik, olyan csekély előnyt biztosít, aminek nincs játéktechnikai kivetülése, tehát a sebzéséhez nem járul plussz. (Dia Internetes írása nyomán)

Horgas nyílhegy

Egy régi, jól bevált módszer a nyílvesszők hatékonyabbá tételére, amikor a nyílhegyet horgasra alakítják ki. Egy nyílhegyen két horog helyezkedik el, a nyílvessző tengelyére szimmetrikusan. Ilyen nyílhegyeket már csak a fejlettebb módszerekkel, szinte kizárólag fényből készítenek, bár gyakran találkozhatunk csont, esetleg még fából készült horgas nyílheggyel is. A horgas nyílhegy a célpont eltalálásakor a szokásos módon sebez, kihúzása viszont igen fájdalmas, mindig annyi Fp-t sebez, mint amennyi a kidobott sebzés volt. Amennyiben ez sebzés az áldozat akaraterejének 10 feletti részének felénél több, úgy az nem képes magának eltávolítani a nyílvesszőt, azaz nem tudja magából kihúzni, mert az túl mélyre fúródott belé és nagyon fáj, még akkor sem, ha egyébként elérné és kezére esne. Ha a nyílvessző Ép-t sebzett, a kihúzás során akkor is csak Fp sebzést okoz, de kétszer annyit, tehát a nyílvessző kidobott sebzésének kétszeresét! A horgas nyílvessző kihúzásának sebzése azért függ az aktuális sebzéstől, mert minél mélyebbre fúródott az áldozatba, annál több fájdalmat okoz a kihúzása, hiszen a hátrafelé álló horgok tépik a húst.

Zúzó nyílhegy

A zúzó, vagy reszelt, bevágott, többhegyű, illetve fűrészes nyílhegyek közös tulajdonsága, hogy az áldozatba hatoláskor roncsolnak, csúnya és nehezen gyógyuló, fájdalmas sebet okozva. A zúzó kialakítás úgy történik, hogy megtörik a nyílhegyek vágóéleit, bereszelik több helyen, apró, kiegészítő karmokat helyeznek rá, illetve akadnak olyan kifejezetten romboló hatású nyílhegyek, amik V alakúak, esetleg többágúak. A variációk száma igen nagy, ahány kultúra, annyiféle, közös néven csak zúzóhegyként emlegetett nyílhegy létezik. Zúzóhegyet bonyolult alakja miatt szinte mindig csak fémből készítenek.

A zúzóhegy előnye, hogy a húsba hatolva roncsol, tehát a seb sokkal fájdalmasabb. Ez játéktechnikai értelemben azt jelenti, hogy a nyílvessző sebzése 50% al megnő. (mindig lefelé kerekítve) Tehát ki kell dobni a sebzést, majd a felét még hozzáadni. Ez a plusz sebzés azonban csak Fp sebzés lehet, akkor is, ha a túlütés volt, ilyenkor plusz Fp sebzést jelent. Ez a plusz sebzés nem számít bele a kötelező Ép vesztés megállapításába sem, tehát abban csak az eredeti sebzés az irányadó. A plusz sebzés csak egyszer érvényes, tehát ha íjász szabály lép életbe, akkor a második, illetve a további kockadobásoknál már nem számít. A zúzó hegy által okozott seb másfélszer annyi ideig gyógyul, mint a hagyományos nyílvessző okozta seb.

Példa: Zordfen, az orvlövész becstelen módon szegecses fejű zúzó nyílhegyet használ. Hosszú íjával célba talál, nincsen túlütés. Az íj sebzése K6+1. A sebzésre 6-ot dob, íjász szabály! Újabb dobása 4. Tehát a teljes sebzés 7 + 4 + (7/2=3 – a zúzó nyílhegy miatt) azaz 14 Fp lesz. A kötelező Ép vesztés íj esetében 5 Fp-től lép fel, tehát elvileg három lenne, de mivel a zúzó hegy tulajdonsága miatti plusz sebzés nem számít bele a kötelező Ép vesztésbe, ezért az csak a 7+4 azaz 11 Fp után kerül megállapításra, tehát 2 lesz. Az áldozat tehát 14 Fp-t és 2 Ép-t sebződik. Egész jó lövés…

A zúzó fejű nyílvesszők hátránya, hogy nehezebbek, és eltérő alakjuk miatt nehezebb velük célba találni. Ezért a zúzó hegyű nyílvessző csak az eredeti lőtávolság feléig hatásos, onnantól elveszíti erejét. Emellett pontosan célba találni is nehezebb vele, emiatt az ilyen vesszővel való lövéskor az íjászt -10 Cé sújtja.

Emellett meg kell jegyezni, hogy a zúzó nyílhegy a béltépővel esik egy kategóriába a megítélés terén, azaz minden tisztességesebb szemléletű ember megveti alkalmazóit. Jó érzésű íjász – értsd nem halál jellem – soha nem használja. (Dia Internetes írása nyomán)

Vékonyított nyílhegy

Egy módszer arra, hogy az áldozat, amelyik nem hal bele azonnal a nyílvessző találatba, harcképtelen maradjon, az úgynevezett vékonyított hegyű vesszők. Az ilyen nyílvesszőket a hegy alatt egy-két hüvelykkel elvékonyítva készítik, így az, ha belefúródik az áldozatba, (legalább 1 Ép-t sebez) beletörik, így egyszerű módszerekkel kihúzhatatlanná válik. Fp sebzés esetén egyszerű nyílvesszőnek számít, a kilőtt nyílvesszők azonban 80%-ban eltörnek, akkor is, ha nem az áldozatba csapódnak be. A vékonyított vesszők hátránya, hogy a fémvérteket nem ütik át, azaz a merev nehézvérteken, merev vértdarabokon eltörnek, bármennyi is lett volna a sebzés.

Légréses nyílhegy

A déli nomádok egyes vadabb törzseinél lelhető fel néhány példánya az üreges hegyű nyílhegyeknek. Kevés íjkészítő mester képes elkészítésükre, tudásukat pedig féltékenyen őrzik. Az igazán jó üreges nyílhegy megfelelően elkészített furatai találat esetén levegőt juttatnak az áldozat véráramába, amely így halált okoz. Természetesen egy kis karcolás nem elég a hatás eléréséhez. Legalább 3 Ép sebzést okozni kell ahhoz, hogy a hatás érvényesüljön, ilyenkor az áldozat K10+2 körön belül meghal. Egyéb esetekben az üreges hegyű nyílvesszők is normál sebzésűek.

Mérgezés

Másik ősi módszer a nyílvesszők hatékonyabbá tételére a mérgezés. Mondani sem kell, hogy ez a módszer a háborúkkal, egymás legyilkolásával függ össze, hiszen a vadászatban nem igazán alkalmazható, mivel a méreg a vad húsát is megrontja. Ez alól csak egy-két, alacsonyan fejlett dzsungellakó törzs képez kivételt, akiknek preparált nyílvesszői, fúvócső lövedékei nem teszik ehetetlenné a vadat. A mérgezést csak a kegyetlenebb íjászok alkalmazzák, jobb érzésű emberek megvetik, az elfek pedig sohasem alacsonyodnának odáig, hogy íjásztudásuk hiányosságait méreggel ellensúlyozzák. Ez a még oly gonosznak is tartott kráni elfekre sem jellemző.

A nyílvesszők mérgezésének legősibb és legegyszerűbb módszere, amikor koszba, friss állati, vagy emberi ürülékbe, rothadó húsba mártják a vesszők hegyét. Az így preparált vesszők hatásukat egy napig megőrzik, ám mivel a műveletet általában a csata illetve a nyílvessző használata előtt végzik, ritkán fordul elő, hogy az anyag rászárad, lekopik és a vessző hatástalan (a mérgezés szempontjából) marad. Az ilyen nyílhegyekkel okozott Fp sebek elfertőződésének esélye 25% (normál esetben az Fp sebzéseknél nem kell dobni a fertőződésre), míg Ép sebzés esetén az elfertőződés, azaz a vérmérgezés biztos.

A nyílhegy igazi mérgezése, amikor különböző mérgeket kennek rá, illetve abba mártják bele őket. Abban, hogy a mérgezés sikeres legyen, a méregkezelés képzettség segít, ennek ismeretében az alkalmazó tudja, hogyan tárolja, kezelje, meddig használhatja fel, lőheti ki a mérgezett vesszőt, hogy azok hatásosak legyenek. A méregkezelésben képzetlen karakter nem tudja, mennyi a megfelelő mennyiség a nyílvessző hatásos bemérgezéséhez, így az nem lesz hatékony, vagy túl sokat pazarol el a drága méregből. Előfordulhat, hogy romlott, hatástalan mérget használ fel, vagy a méreg már régen hatástalanná száradt vesszőin, mire kilövi őket. A KM nyugodtan válogasson a lehetséges büntetések közül, ha egy képzetlen karakter akar fegyvert mérgezni, hiszen mindent meg kell tanulni!

Ezek a mérgek származhatnak természetes forrásból, egyes állatok, növények nedvei, vagy mérgei kiválóan alkalmasak arra, hogy az áldozat szervezetébe juttatva kifejtsék káros hatásukat. Ezeket a mérgek azonban be kell szerezni a természetből, ami általában nem veszélytelen feladat, a másik probléma, hogy ezeket a mérgeket az állatok, vagy növények szervezete állítja elő, és onnan kikerülve, ha nem jutnak azonnal az áldozat szervezetébe, hamar lebomlanak, illetve hatásukat veszik. Emellett a természetes mérgeket méregmirigyek tartalmazzák egészen a felhasználás pillanatáig, és nem mindig megfelelő a sűrűségük, illetve a szétterülő képességük, hogy fegyvereken is megfelelően alkalmazhatók legyenek, ezért a természetből, megfelelő szakértelemmel gyűjtött mérgekből mindig kétszer akkora mennyiséget kell felhasználni a fegyverek hatásos mérgezésére, mint a mesterséges mérgekből. Ezen mérgek tárolási ideje általában nem több néhány napnál, alapesetben egy napnak kell tekinteni, az után a méreg elveszíti hatását. Ahhoz, hogy a természetes mérget megfelelőre sűrítsék, tartósítsák, a méregkeverés képzettség vagy az alkímia képzettség ismerete szükséges. (Itt nem a méreg elkészítéséről van szó, hiszen az már megvan, csak egyes tulajdonságait kell módosítani, megváltoztatni).

A mesterségesen előállított fegyvermérgek már eleve azért készülnek, hogy fegyvereket mérgezzenek vele, így azoknál nem állnak fenn a fenti problémák. (A méregkezelés ezek használatához is szükséges!).

A mérgezett nyílvesszőt mérge az erősségtől függően, de általánosan már 1-2 Fp sebzés esetén is kifejti hatását.

Léteznek azonban kifejezetten mérgezni szánt vesszők. Alvilági testvériségek, fejvadászklánok, magányos, elvetemült íjászmesterek készítenek ilyen nyílvesszőket. Szinte valamennyi fémből készült. Több típusa is létezik, van, ahol a hegy véseteibe, esetenként a hegy közepében lévő furatba töltik, kenik be a mérget. Az ilyen furat elejét gyakran viasszal zárják le. Toronban láttak már olyan, kettős élű nyílhegyet is, ahol az igen közeli, két él közti csatornában helyezik el a mérget. Az ilyen nyílhegyek előnye az, hogy védett helyen van a méreg, ahonnan nem törlődik le, nehezebben szárad ki, így tovább használható marad, illetve könnyebben szállítható is. Emellett rendszerint nagyobb adag méreg juttatható be vele az áldozat szervezetébe.

Páncéltörő nyílhegyek

A vértek megjelenése hozta magával a páncéltörő nyílpuskák megjelenését. A hagyományos íjakhoz is létezik azonban páncéltörő hegyű nyíl. Az ilyen nyílhegyek erős fémből készülnek, és hegyes, kúp alakúak. Általában a nyílvesszők is erősebbek, és gyakran nehezebbek is. A páncéltörő nyílvesszők sebzése változatlan, de átütő erejük 1-3 között mozog, a készítés technikájának és minőségének függvényében. Az átütő erő, akárcsak a kézifegyverek esetében, levonódik a páncél Sfé-éből, persze nem maradandó jelleggel, csak a sebzés számításakor. Mondani sem kell, hogy az ezekkel a különleges hegyű nyílvesszőkel tüzelő hagyományos íjak meg sem közelítik az eleve páncéltörére készült fegyverek, például a shadoni páncéltörő nyílpuska hatásosságát. (Ez utóbbinak átütő ereje 6) Nem minden íj alkalmas azonban a páncéltörő vesszők alkalmazására. Természetesen képesek kilőni, de nem elég erősen ahhoz, hogy a páncéltörő képesség pozitív hatásait kihasználhassa. Páncéltörő nyílvesszőket ezért csak a hosszú íjhoz, visszacsapó íjakhoz és a nehéz nyílpuskához, illetve az ezekkel megegyező kategóriájú íjakhoz és nyílpuskákhoz készítenek. Még ezek a fegyverek is csak a normális hatótávolságuk feléig jók a páncélok ilyen jellegű átütésére. Természetesen messzebbre is ellőhetik a vesszőt, sőt, a sebzés általános szabályai szerint át is lőhetnek a páncélon, de a vesszők átütő ereje nem érvényesül, a nyílvesszők sebzése a normális lesz. Megjegyzendő, hogy az eleve páncéltörő fegyverek, mint például a shadoni páncéltörő nyílpuska, már eleve ilyen vesszőkkel tüzel, így értékei nem javíthatók tovább a különleges nyílvesszőkre hivatkozva.

Gyújtónyíl

Ostromok alkalmával gyakorta alkalmazott fegyver a gyújtónyíl. Ennél a vessző közepe tájára egy zsákot erősítenek, úgy, hogy ne zavarja a nyílvessző kilövését. A zsákba általában ken, szén, salétrom kerül, meg egy gyújtózsinór, melyet a kilövés előtt meggyújtanak. Persze, a zsák tartalma sok minden más is lehet – hiába, az emberi leleményesség határtalan…

A vessző stabilitásának nem tesz jót a zsák, így sokkal nehezebb vele célozni; de mivel általában nagyobb csapat íjászt vetnek be egyszerre, és a legkisebb célpont is egy ház, ez nem szokott problémát okozni. (Internetes cikk alapján)

Egyéb használatú nyílvesszők

Az íjászok leleményessége szinte határtalan, a nyílvesszőket a hagyományos lövések mellett alkalmanként használják más célokra is. Ezen egyéb célok is különleges, vagy átalakított nyílvesszőket igényelnek.

Előszeretettel használják a nyílvesszőt üzenetek célbajuttatására, amikor a levelet nem célszerű, vagy biztonságos, esetleg nem stílusos személyesen, vagy egyszerű futár útján átadni. Ilyenkor a levelet a nyílvesszőre tekerik és erősítik, hogy az minél kevésbé zavarja a kilövést és a repülést. A célzás ilyenkor általában nem kap főszerepet, mivel leginkább egyszerűen a falon túlra, az ajtóba, esetleg egy ablakon belülre kell lőni a nyílvesszőt.

Általában a katonai gyakorlóudvarok, egyes harci iskolák, vagy klánok gyakori szereplője a gyakorló nyílvessző. Ezeket nem arra szánták, hogy komolyabb kárt tegyenek az eltalált „ellenfélben”, sőt, minden esetben cél, hogy ne sebesítse meg az ellenfél szerepében gyakorlatozó harcostársat. Az ilyen nyílvesszők hegyeinek helyén általában puhafa golyó található, gyakran ronggyal betekerve, ügyelve azért rá, hogy kilőhetőek maradjanak. Az ilyen gyakorló nyílvesszők hatótávolsága és pontossága is töredéke egy rendes nyílvesszőének, de ez a gyakorlóudvarokon a legritkább esetben okoz problémát.

Szintén általában katonai felhasználásúak a különböző jelző nyílvesszők. Ezek a gyújtónyíllal rokon kialakítású nyílvesszők, és gyakran használnak hozzájuk nagy fénnyel égő anyagokat, ilyen lehet egyes alkimisták által kikevert vegyület, vagy például az északon honos napfű szárított levelei is. Az ilyen nyílvesszők egyetlen feladata, hogy minél magasabbra jutva látszanak, értesítve a megbeszélt jel tudóját. Emiatt egyáltalán nem pontosak, nem is céloznak velük. Az ilyen nyílvesszők éjszaka sokszoros hatékonysággal működnek.

Egyes alvilági testvériségek körében elterjedt módszer a falakon való felmászáskor, hogy a kötelet, főleg, ha magasra kell feljuttatni, akkor nyílvesszőhöz kötve lövik azt fel. Ez a módszer csak vékony kötéllel alkalmazható, mivel a kötél súlya igen hátrányos a nyílvessző repülési magasságára nézve. Ritka, bár előfordul olyan, speciálisan erre a feladatra kialakított nyílvessző, aminek elején horog, végén pedig a kötél felerősítésére szolgáló alkalmatosság található.

 

Persze a cikkben szereplő különleges nyílvesszők némelyike jóval drágább, mint az egyszerű, átlagos nyílvesszők, áruk akár a tízszerese is lehet. Valamint nem lehet velük Ynev valamennyi íjászának fegyvertárában találkozni, mert az elkészítésük is különleges szakértelmet igényel. A KM-ek csak akkor engedélyezzék játékosaiknak, hogy ilyen vesszőkhöz jussanak, ha kiérdemelték azt.

A cikk képei Zubály Sándor és Max munkái.

Magyar Gergely